Jó, ne legyen halálbüntetés. De akkor az rendjén van, hogy valaki, bizonyítottan és beismerten, halálra kínoz, és élve eltemet egy 11 éves kisfiút, majd ezért a tettéért padlófűtéses, összkomfortos börtönben éldegél vidáman az állam pénzén, etetjük, fűtünk rá, öltöztetjük, ingyenes orvosi ellátást kap, sőt oktatást, kultúrálódási és sportolási lehetőségeket biztosítunk neki évtizedeken át, aztán szépen szabadon engedjük? Mert nálunk ez az alternatívája a halálbüntetésnek.
Közben olyan emberek, akik senkinek sem ártottak, fedél nélkül vagy nyomorúságos otthonaikban éheznek és fagynak meg. Gyerekek ezrei éheznek ma Magyarországon, és nincs egy meleg holmijuk télvíz idején. Róluk nem gondoskodik olyan bőkezűen az állam, mint a gyerekgyilkosokról. Én nem értem, hogy van ez.
Annak a kisfiúnak miért volt kevesebb joga az élethez, mint a gyilkosának? Miért érdemel a gyilkos enyhébb ítéletet, mint amire ő ítélte a kisfiút? Igazságos ez így?
Ma már a DNS-vizsgálatok és más modern kriminalisztikai eszközök birtokában az esetek többségében kétséget kizáróan tudják bizonyítani, ki volt a tettes. A 100 %-ban bizonyított, pláne be is ismert esetekben is kegyelmet kapjon a gyilkos, csak mert vannak kétséges esetek is?