Hastánc
Hastánc estet lestem kedden,
Máskor is lesz hozzá kedvem.
Nem marad ott férfi méla,
Oly fülledt az atmoszféra.
Lenge a keleti jelmez,
Melyet a táncosnő felvesz.
Csak annyit mutat és sejtet,
Ami az egekbe kerget.
Csípője ring lágy zenére,
Ráhangol a szenvedélyre.
Lángra is lobbanok végleg,
Mikor a szemébe nézek.
Reámnéz, s nem pillant széjjel,
Derekán villan az ékszer.
Érzem, hogy magával ragad,
Lelkem a mennyben halad.
Amikor gyorsul a zene,
Elkezdek szállni vele.
Sugároz női szépséget,
Mindent, mit ád a természet.
Hosszú haja terül,
mint éjnek sötétje,
Csillagok gyúlanak
fekete szemébe'.
Szép, karcsú dereka
jobbra-balra ingó,
Csípője tengerként,
lágy zenére ringó.
Időnként megcsillan
ékszeres köldöke,
Ritmusra jár, ahogy
kívánja a zene.
Ölén sejtetőn leng
pihekönnyű fátyol,
S lángba borulék én,
míg előttem táncol.
Felgyorsul a zene,
több táncosnő van jelen,
Melyikre tekintsek,
kapkodhatom fejem!
Bele is szédülék,
átjár ez a varázs,
Uralkodik rajtam
valami furcsa láz.
Mily régen táncolják
hölgyek a hastáncot,
Így aggatván reánk
béklyót, s szelíd láncot?
De az ilyen béklyót
örömest viseljük,
Mert élteti vágyunk,
felszítja szerelmünk.
Mint Seherezádé
ezeregy éjele,
Elvarázsolt engem
e tánc, ez a zene.
Azóta is vágyom
hastánc-estet lesni,
Mikor lesz majd újra,
mikor lehet menni?