Hogyan iktassuk ki az egónkat?!

jasszemúj · 2013 Május 21

Tavaszi Kikelet írta:
Kedves jasszemúj avagy ionon! Szerintem ez nem az a topic, ahol ilyesmi témákról van szó, amiket beírtál ide. A vallás filozófia és szellemtan topicon belül ennek megvan a saját maga topicja. Valóban sok mindenről lehet beszélni itt is, tudat, egó, Önvaló, szeretet, szerepek, stb..., minden, ami ide tartozik szorosan, vagy távolabbról, de ide tartozik..., szeretnélek megkérni, hogy több oldalnyi ilyen postokat légyszi a megfelelő topicba írj, mert nem hiszem hogy bárkinek is van kedve ilyen hosszú postokat olvasni, különböző üzenetekről, amiket XY jósok mondtak, jósoltak, stb... Köszi a megértést!

Látod csak EGO hisz ő ad bizonyságot szavaidban, minden mindenjová tartozik, tudod ha a saját önemlegetéseidet olvasom itt az is EGO, hát ez meg az én egom

foagd szeretettel, ha tudod mi az <3

jasszemúj · 2013 Május 21

Tavaszi Kikelet írta:
Kedves jasszemúj avagy ionon! Szerintem ez nem az a topic, ahol ilyesmi témákról van szó, amiket beírtál ide. A vallás filozófia és szellemtan topicon belül ennek megvan a saját maga topicja. Valóban sok mindenről lehet beszélni itt is, tudat, egó, Önvaló, szeretet, szerepek, stb..., minden, ami ide tartozik szorosan, vagy távolabbról, de ide tartozik..., szeretnélek megkérni, hogy több oldalnyi ilyen postokat légyszi a megfelelő topicba írj, mert nem hiszem hogy bárkinek is van kedve ilyen hosszú postokat olvasni, különböző üzenetekről, amiket XY jósok mondtak, jósoltak, stb... Köszi a megértést!

Kedves itt minden EGO, hisz ha a saját szeretetlenségedet olvasom oldalakon keresztül, kit érdekel ha nem tudod szeretni saját magadat, de soha nem szóltam érte, ha igen nem tettél semmit sem

érte hogy szeretetben légy önmagad iránt, és szeretni fog a világ tégedet, (szaladj jelenteni hogy tiltásban részesüljek,ez lesz ám az EGOD ne továbja) kiss

hannah22 · 2013 Május 21

Csillagvirag írta:
Kedves Hannah!

Kicsit "dunsztom lett a dunsztról" (világ, valóság), mert félreértettem, azt hiszemkiss

Kérdés volt sokáig, mitől lesz otthon ebben a világban az ember?
És hosszú ideig az is, mitől ember az ember? (Én annak nevezhetem-e magam?, és miért nyilnak bele könnyebben a világba a társaim?)
És az írásod nyomán, annak a méllyére próbáltam ránézni, milyen forrásból lehet nyitottnak maradni? (Most ezt járom be kicsit, a magam számára is általad).

Leginkább néhány embertől vált otthonná a világ először, s indultam el fordított irányból kintről magam felé.
Az embert pedig soklehetőségű lehatárolatlan lénynek éltem meg. Mégis bizonyos körülmények és adottságok folytán mindenkiben másként és másként éli magát az élet.
Csodálatba ejtett , milyen lehetőségeket rejthet magában egy-egy ember, s ezeket még csíráiban is szerettem benne. Kreativitás, játék és minden ismeret ebben a kibomlásban , kinyílásban nyert értelmet számomra. A tartalmakat pedig egy önmagát ( a világon, az életen, a másikon keresztül) egyre inkább felismerő tudat bontja ki.

Nyitottnak maradni: nem lezárni a kibomlás lehetőségeit, a találkozások lehetőségeit. S itt nagyon tág értelemben értem a találkozást, mert egy fűszállal is találkozik az ember...
(Barátunkkal tegnap beszélgetni akartunk, és megkérte a minket körülrajzó gyerekeket, hogy keressék meg a legmagassabb fűszálat a kertben, mert beszéde van vele. Komolyan vették ezt a kihívást! )

S persze mindenen keresztül önmagával találkozik az ember: embereken, könyveken, szellemi irányzatokon,érzéseken, érzeteken keresztül ... Ez pedig azon a ponton válhat egoizmussá, ha azt hiszi, hogy mindaz, ami kapu számára az Ő maga...
Ő maga az az ismerős ismeretlen , aki a kapun keresztül belép...(s persze olyan mértékben ismered fel a másikat, amilyen mértékben önmagad ismered, de ez az ismeret, megvilágosodás nőhet általa..., az újnak fölismert "birodalommal" való találkozás által, ha a magad birodalmának nem vonsz határokat....)

Hálás vagyok minden Kapuért.

Szeretettel: Csillagvirág

Talán a találkozás , vagy a nyitás lehetősége ott születik, ahol fölismered, tudod, éled magadban is a forrást, ami él, utat keres és sajátos lehetőségekkel fordul az emberek felé. Ezeket a lehetőségeket is jó felismerni, és egyre több lesz belőlük..
Csak élet tud élettel találkozni.

Nemcsak Csillagvirágnak

...

Az emberi lét nagy kérdései:
Mitől ember az ember?
Sokáig véltem igazát annak, mi szerint egy adott pillanat-béli válasz elkísérhet a sírig... ám , hál'istennek ezek a sírig aktuális dolgok érvényüket vesztették...
Az ember éppen attól ember,amitől , .... ez ott,akkor, abban a pillanatban érzékelhető, talán értékelhető, .... és kész.... minden utólag el/hozzá/belegondolt tartalomnak köze nincs a rég tovaszállt pillanathoz, ezt azonban elég sűrűn elkummantjuk ...

Az ember emberségét csak önmaga fedezheti fel - maga-magában ...

h

evapatocs · 2013 Május 22

hannah22 írta:
Nemcsak Csillagvirágnak ...

Az emberi lét nagy kérdései:
Mitől ember az ember?
Sokáig véltem igazát annak, mi szerint egy adott pillanat-béli válasz elkísérhet a sírig... ám , hál'istennek ezek a sírig aktuális dolgok érvényüket vesztették...
Az ember éppen attól ember,amitől , .... ez ott,akkor, abban a pillanatban érzékelhető, talán értékelhető, .... és kész.... minden utólag el/hozzá/belegondolt tartalomnak köze nincs a rég tovaszállt pillanathoz, ezt azonban elég sűrűn elkummantjuk ...
Az ember emberségét csak önmaga fedezheti fel - maga-magában ...
h

Drága hannah!kiss

A pillanatról-pillanatra élést dijazom

,de ez nem azt jelenti,hogy egyik percben ezt gondolom az adott dologról,a másik percben pedig azt.

Nincs kőbe vésve semmi,alapvetően változik gondolkodásunk (hál'Isten

),mégis, van az emberben egy belső hang,egy irányvonal,amihez érzése szerint tartsa magát,mert azt diktálja a lelkiismerete.

tibya · 2013 Május 22

Ugyan az?

Eredeti szerző tibya

"Nem a cselekedeteid az elsődlegesek, hanem az a tudati állapot, amelyből azok származnak."(Eckhart Tolle)

Bedzsi írta:
"Minden, ami végbemegy az egyes ember életében és az emberi társadalomban, volt saját oka/forrása a gondolatban. Éppen ezért mindannak a magyarázata, ami az emberekkel történik – nem a megelőző eseményekben, hanem az előtte haladó gondolatokban van. (Tolsztoj L. N.)"

Ez így van, épp ezért a tudati az az a belső állapotunk az elsődleges. Mivelhogy az energia belülről áramlik kifelé és nem kívülről befelé.

tibya · 2013 Május 22

Tavaszi Kikelet írta:
Múltkor meg beszéltem a párommal arról, hogy de jó lenne gondolatok erejével tárgyakat mozgatni, stb…,

A Mágia tanfolyamon tanultunk ilyenfajta koncentrációs gyakorlatokat. A koncentrációs gyakorlatok azért fontosak ,mert segítenek a figyelem fenntartásában.
A meditáció pedig maga a figyelem.

hannah22 · 2013 Május 23

evapatocs írta:
Drága hannah!kiss

A pillanatról-pillanatra élést dijazom,de ez nem azt jelenti,hogy egyik percben ezt gondolom az adott dologról,a másik percben pedig azt.
Nincs kőbe vésve semmi,alapvetően változik gondolkodásunk (hál'Isten),mégis, van az emberben egy belső hang,egy irányvonal,amihez érzése szerint tartsa magát,mert azt diktálja a lelkiismerete.

Drága Évi!

Tudod a hanni egy kissé bohókás! - amennyiben a mentalizélünk (gondolatokkal birkózunk), akkor biztos igazad vagyon... kiss ám huncut hanni (ez meg alliterál,jééé) megnyugvása, hogy egyik percben sem, és a másik percben sem gondolkodik, csak van valamiféle valami ,ami nem gondolat, amolyan elfogadása a pillanatnak,nem behatárolása fogalomba a behatárolhatatlant ....

ezt képtelenség konkretizálni ...
Egyszerűen látsz, hallasz, érzékelsz, és megéled ... fogalmak,gondolatok, társított gondolatok, elraktározott emlékek, érzelmek összecsatolása nélkül.... úgy vanságosan, szabadon hagyva a pillanat akármilyenségét, tapadás mentesen, szabadon hagyva és szabadon maradva ...
Ilyenkor lehetséges, hogy merőben eltérő, akár egymással ellentétes "pillanatok" követik egymást! És akkor mi van? - csak önmagad vagy !!!! - ennyi.
És mikor képesek vagyunk elhanyagolni a gondolkodást, akkor valahonnan belülről buggyannak elő valamik, amik asszem mi vagyunk!
Tényleg változik a gondolkodásunk, ... egyszer-csak abbamarad ....kiss

mert megböcsülünk, tudjuk,inkább éljük azt, amitől "döglik a légy"...
------
A pillanatról-pillanatra élést igencsak pejoratív,bárdolatlan jelzőkkel illették avatatlan elmék.... Ez nem jelenti, hogy átgázolunk rendszeren, szabályokon, felrúgva minden kötelezettséget, köz által elfogadott erkölcsöt ... bizony nem ... épp ellenkezőleg, az intelligencia tisztában van az előbbiekkel, és ezen felül szabad! ...

----
Négyszemközt

- ugye huncut ez a hannikiss
Hálás vagyok az életnek:
- nincs bennem irigység - megjegyzem óriási jelentőségű... ez van...
- képtelen vagyok akarattal másnak ártani ...ezzel van egy kis anomália, elvétem a segítség határát ...ez van ...
- képtelen vagyok a haragvást hordozni ...
- képtelen vagyok a befolyásolásra/ élettelen a hatalomvágy ... ez a mai világban egyenlő az értetlenséggel ....

... ezt dobta a gép ... és ez most nagyon kiadós vala...
Megnyugvásként a hanni részéről, az évi tudja, hogy Ő csak a labdadobó ... egyébként isteni labdákat dob ... fel ....
ölel a h hanni

Tavaszi Kikelet · 2013 Május 24

jasszemúj írta:
Kedves itt minden EGO, hisz ha a saját szeretetlenségedet olvasom oldalakon keresztül, kit érdekel ha nem tudod szeretni saját magadat, de soha nem szóltam érte, ha igen nem tettél semmit sem érte hogy szeretetben légy önmagad iránt, és szeretni fog a világ tégedet, (szaladj jelenteni hogy tiltásban részesüljek,ez lesz ám az EGOD ne továbja) kiss

Rég nevettem ilyen jót már nagyon

Imádom mikor kivetítesz dolgokat és olyanokat látsz bele, amik ott sincsenek...

Jót játszik veled az egód, megy a mozi ezerrel, mi?

Na és miben nyilvánul meg az, hogy állításod szerint, nem szeretem magam? Kérlek sorold fel azokat az eseteket, példákat, ahol az derült ki számodra, hogy nem szeretem magam... Bár lehet igazad van és ami bennem van jelen lassan 3 teljes hónapja, most figyelj jól: mélyről jövő nyugalom, békesség és boldogság, mint ÁLLAPOT, akkor ezek szerint ez is egy illúzió, mert nincsen jelen se probléma se félelem, tehát full jelen van az egóm, igaz? Na most volt jelen az egóm, ezzel az apró szösszenettel kedves Ionon... és mielőtt még rám vetítenél ki olyat, ami ott sincsen, kérlek nézzél előtte bele egy tükörbe és elmélkedj azon, ki nem szereti önmagát kiss

Tavaszi Kikelet · 2013 Május 24

Bár érdekelne az is, hogy Hannika miért gondolja úgy, mint ionon, hogy állítólag nem szeretem magam (a thankpostból ítélve feltételezem)..., továbbá az is, hogy ha eltűnik a félelem és a probléma, az Hanni szerint minek a jele, miért van? Gondolom nem csak önbecsapás, illúzió...

Tavaszi Kikelet · 2013 Május 24

hannah22 írta:
Drága Évi!
Tudod a hanni egy kissé bohókás! - amennyiben a mentalizélünk (gondolatokkal birkózunk), akkor biztos igazad vagyon... kiss ám huncut hanni (ez meg alliterál,jééé) megnyugvása, hogy egyik percben sem, és a másik percben sem gondolkodik, csak van valamiféle valami ,ami nem gondolat, amolyan elfogadása a pillanatnak,nem behatárolása fogalomba a behatárolhatatlant .... ezt képtelenség konkretizálni ...
Egyszerűen látsz, hallasz, érzékelsz, és megéled ... fogalmak,gondolatok, társított gondolatok, elraktározott emlékek, érzelmek összecsatolása nélkül.... úgy vanságosan, szabadon hagyva a pillanat akármilyenségét, tapadás mentesen, szabadon hagyva és szabadon maradva ...
Ilyenkor lehetséges, hogy merőben eltérő, akár egymással ellentétes "pillanatok" követik egymást! És akkor mi van? - csak önmagad vagy !!!! - ennyi.
És mikor képesek vagyunk elhanyagolni a gondolkodást, akkor valahonnan belülről buggyannak elő valamik, amik asszem mi vagyunk!
Tényleg változik a gondolkodásunk, ... egyszer-csak abbamarad ....kiss mert megböcsülünk, tudjuk,inkább éljük azt, amitől "döglik a légy"...
------
A pillanatról-pillanatra élést igencsak pejoratív,bárdolatlan jelzőkkel illették avatatlan elmék.... Ez nem jelenti, hogy átgázolunk rendszeren, szabályokon, felrúgva minden kötelezettséget, köz által elfogadott erkölcsöt ... bizony nem ... épp ellenkezőleg, az intelligencia tisztában van az előbbiekkel, és ezen felül szabad! ...

----
Négyszemközt - ugye huncut ez a hannikiss
Hálás vagyok az életnek:
- nincs bennem irigység - megjegyzem óriási jelentőségű... ez van...
- képtelen vagyok akarattal másnak ártani ...ezzel van egy kis anomália, elvétem a segítség határát ...ez van ...
- képtelen vagyok a haragvást hordozni ...
- képtelen vagyok a befolyásolásra/ élettelen a hatalomvágy ... ez a mai világban egyenlő az értetlenséggel .... ... ezt dobta a gép ... és ez most nagyon kiadós vala...
Megnyugvásként a hanni részéről, az évi tudja, hogy Ő csak a labdadobó ... egyébként isteni labdákat dob ... fel ....
ölel a h hanni

Tehát azt akarod kifejezni, hogy van gondolat benned, csak nem vesz már birtokba, jön és megy, áramlik benned, de már nem adsz neki figyelmet és eltűnik a térben...
Illetve, ami még érdekelne, hogy tud a gondolkodás csak úgy abbamaradni (értem mire gondolsz, tapasztalom ezt, tapasztaltam, csak kíváncsi vagyok, ugyanarra "gondolunk-e")? Főleg, mikor gondolatok jönnek és mennek, áramolnak benned, majd eltűnnek, ha nem adsz nekik energiát. De a gondolatok mindig jelen vannak, csak háttérbe szorulnak, mert már nem figyelsz rájuk, nem hiszel bennünk, nem táplálod a hiteddel, így elhalványulnak, erőtlenné válnak és eltűnnek a semmiben... Így érted?

Tavaszi Kikelet · 2013 Május 24

Kedves Hannah,

Ha megkérdezném tőled azt, hogy mi az ami jelen van benned, ami zajlik benned, mi az, mi állandó és változatlan, örök benned, akkor letudnád írni mi az? Csak "kíváncsi" vagyok arra, éppen most mi van benned jelen (mi van jelen a szívedben, a mélységeidben,mert mikor hozzászólsz, akkor sok mindent elmondasz, mit tanultál meg, mit dobott a gép, mi nincs benned, de arról sose beszélsz, hogy mi VAN JELEN OTT benned).

Tavaszi Kikelet · 2013 Május 24

De nyugodtan leírhatják a többiek is (rajtam kívül nem igen meri felfedni bárki is, mi van jelen a szívében, mi zajlik benne -gondolom lehet azért, mert intimnek érzitek, vagy féltek attól mit gondolnak mások, vagy úgy vagytok vele, ez csak a tieitek, mert bennetek zajlik), kíváncsi vagyok egyszerűen kiben mi van jelen. Nem kötelező kitárulkozni, ha nem akartok, szimplán csak érdekel, mi az ami bennetek zajlik, nevén tudjátok-e, meritek-e nevezni, kimertek-e tárulkozni, vállalni meritek-e magatokat és azt, ami bennetek van.

S ha nem meritek, akkor miért nem, mi az oka, milyen érzetek kapnak el titeket, amik azt mondják ne, ez helytelen, nem szabad, az privát, bensőséges dolog. Meritek-e magatokat megmutatni egy közösségi oldalon, ahol több 100 ember olvashatja azt, mi van bennetek, mi zajlik bennetek... lemeritek-e dobni a védőfalakat, a szerepeket, képesek vagytok-e csak úgy meztelen, csupaszon állni, teljesen mezítelenre levetkőzve és megmutatni magatok, megmutatni a szíveteket ott mélyen legbelül...

Tavaszi Kikelet · 2013 Május 24

Progressor írta:
Berni!

V.T.-vel tökéletesen egyetértek, amiről írsz a belső nyugalom és stb., az mind rád tartozik. Már lassan úgy tünteted fel ezeket a dolgokat, mintha problémát akarnál csinálni belőle. A legbelsőbb érzéseidet nem feltétlenül kell megosztanod másokkal, ez mind az önbecsülésedet rontja és lehet hogy ezek a problémáid okozója is.
Amiket az előző hozzászólásomban írtam lehet hogy a régi problémád gyökerei de ha teljesen furán kezeled a problémamentes helyzetet (ami maximalizmusra utal), akkor nem kizárt hogy a probléma most is fenn áll. Viszont ha úgy érzed hogy túl vagy ezeken, akkor is meg kell tanulnod kezelni önmagad, ahelyett hogy a mások véleményét tekinted előbbre. Hidd el ez nem vezet sehová.
Amiket az előző hozzászólásomban írtam hogy próbáld minél jobban kihasználni a jelenlegi helyzetet, érdemes megfogadni, mivel a jelenlegi problémamentes időszakod előnyére tudod fordítani.
Bocs hogy nem részleteztem az előző hozzászólásomat, de remélem így már tiszta lap előtted is. kiss

Egyáltalán nem értek egyet se veled, se azzal, aki azt mondja, hogy ne add ki magad, ne add ki a belső érzéseidet másoknak..., ugyan miért ne tenném? Tán kéne valamitől félnem? Meg hogy jön ide az önbecsülés? Hidd el, jót tesz a "lelkemnek", ha megoszthatom azt, amim van, még ha ezek a legbensőségesebb érzéseimet is képezik. Vállalom mindenki előtt, a személyem se titkos, tudja mindenki ki vagyok, akik már régebbi fórumozók, tagok..., szóval merem magam megmutatni, egyáltalán nem félek attól, hogy mit gondolnak róla az emberek, hogy kiadom magamból..., én merem kiadni magamból és ezáltal szabadabbá is válok, nincsen olyan hang, gondolat, ami arra buzdít ne tegyem, mert csak bajba kerülök tőle és őszintén szólva magasról teszek arra is, ki hogyan vélekedik rólam, szíve joga, mindenki a saját gondolataival foglalkozzon, ahogy én se agyalok azon, ki mit gondol rólam, mert nem érdekel. Nem fogok kapukat és védőfalakat magam köré építeni, hogy nehogy bárki is bepillantást nyerjen abba, mi zajlik bennem, nem félek semmitől ilyen téren és merem kimutatni, merem vállalni az érzéseimet, érzelmeimet. 2010 óta benne van ebbe a topicba az egész életem, Oliyboty volt nick néven, aki még nem tudná..., minden olyan dolog, ami történt, zajlott bennem, jó és rossz időszakok, minden, vállalom minden egyes leírt betűjét, meg merem mutatni ki vagyok, meg merem mutatni azt, AKI, AMI vagyok, sokatokkal ellentétben (pedig itt jó néhányotok nick név mögött van, a kilétetek nincsen felfedve és mégsem mertek picit mélyebb dolgokról beszélni, az érzéseitekről, mi zajlik bennetek..., miért nem? Mert ez magán ügy, nem lehet vállalni mások előtt, nehogy betekintést nyerjenek belétek, vagy mert féltek valamitől? Féltek megmutatni mik vagytok, kik vagytok? elítéli a társadalom?)...

Soma77 · 2013 Május 25

kedves Berni...minden, amire mostanában olyan büszke vagy (csend, nyugalom, problémamentesség, félelem nélküliség, totális nyitottság a kitárulkozásra), sajnos még mindig a sztorid része...mindegy, milyen magasztos vagy emelkedett spirituális köntösbe próbálod belecsavarni a történetedet, még mindig csak a történetedet meséled...és tudod....mindenkinek van egy története...sokan, akik sosem kerültek kapcsolatba semmilyen spirituális tanítással, nekik megmarad szimplán a szenvedés érzése...nem tudják, mitől szenvednek...azok, akik spirituálisan "túlképzettek", ugyan azt a fájdalmat és szenvedést sokkal rafináltabban és maguk számára is hihetetlenebbül mesélik...míg végül maguk is elhiszik...spirituálisan intellektuálisan szenvednek...nem kell hogy elhidd, de attól, mert benned most ez vagy az zajlik, és ezt felvállalod, még nem leszel különlegesebb mint azok, akik pusztán szenvednek, és nem beszélnek róla...mert nem mernek, vagy nem akarnak...igazából te is szenvedsz, csak magad sem vagy tisztában azzal, mitől szenvedsz...és ahelyett, hogy megpróbálnál a saját szenvedésednek a mélyére ásni, elkendőzöd egy csodálatos, fantasztikus mesével...és igen, illúzió a javából...ezerszer bölcsebb az, akit az élet "tanít" a bölcsességre, mert ő a saját lelkét maga teszi rendbe, és nem fedi el a problémákat spirituális, vallási, ideológiai magyarázatokkal...dolgozik a problémáin, megpróbálja a saját mélységét önerőből felfedezni...és ilyenkor a kérdésekre rendre meg is jönnek a válaszok...nem is kell senkit megkérdezned arról, hogy mi zajlik benne, mert ez téged jottányit nem visz közelebb a saját valóságodhoz...és amíg ezt nem ismered fel, spirituális tündérmeséket fogsz álmodni, és annyira megrészegülsz tőle, hogy nem is igazán akarsz felébredni belőle...sokan akkor ébrednek fel az "álomból", mikor az élet padlóra küldi őket...amikor a kipárnázott ágyból egyszer csak a hideg padlón találod magad...és ezekért a problémás pillanatokért ezerszer hálásabbnak kellene lenned, mint a problémamentes, biztonságos, "kipárnázott" hónapokért, amikor nem történik veled semmi számottevő...csak a csodás történeted...amiből tudod...mindenkinek van egy....

aki azt hiszi, hogy a személyiség sekélyes világában kell keresni a boldogságot, az mélységes álomban van...a ki vagyok én? kérdésere adható válasz nem áll meg a személyiségnél, és az ahhoz kapcsolódó sekélyes dolgoknál...mindegy milyen erkölcsi, vallási, spirituális piedesztálra emeljük is a gondolatokat, a boldogsághoz nem visznek minket közelebb...erkölcsi tanításoktól, önostorozó lelkiismerettől, vallási dogmáktól, spirituális tanító meserektől várni a megváltást önámítás...ezek mind csak a bejáratig kalauzolnak el...és nem tovább...azon a bizonyos bejáraton neked kell belépni, és ott kezdődik a kaland...és mindenki, aki megjárta ezt a kalandot, ugyan arról fog neked beszámolni, amit soha nem fogsz megérteni, amíg magad meg nem járod...amíg magadnak nem lesz saját beszámolód, amit persze aztán senki más nem fog megérteni...csak aki megjárta...ő fogja tudni, miről beszélsz...de ő akkor is érteni fogja, ha nem mondasz egy szót sem...mert tudja, hogy nem leírható...és sosem lesz az...így egyet mondhatok...ébresztő!...irány befelé...ezt nem lehet megspórolni...egyszemélyes...és igen, hanni jól mondja...pillanat alapú, a jól ismert személyiség által ismert és megtanult réteg felett (erkölcs, vallás, tanítások, ismeretek, viselkedés)...igenis tiszta az ég....szabad és végtelen...mert nem érinti meg a személyiség sekélyessége...még akkor is, ha a személy úgy hiszi magáról...megvilágosodott...

...hát Somában ez zajlott most...és máris más zajlik...most...

V.T. · 2013 Május 25

Soma77 írta:
kedves Berni...minden, amire mostanában olyan büszke vagy (csend, nyugalom, problémamentesség, félelem nélküliség, totális nyitottság a kitárulkozásra), sajnos még mindig a sztorid része...mindegy, milyen magasztos vagy emelkedett spirituális köntösbe próbálod belecsavarni a történetedet, még mindig csak a történetedet meséled...és tudod....mindenkinek van egy története...sokan, akik sosem kerültek kapcsolatba semmilyen spirituális tanítással, nekik megmarad szimplán a szenvedés érzése...nem tudják, mitől szenvednek...azok, akik spirituálisan "túlképzettek", ugyan azt a fájdalmat és szenvedést sokkal rafináltabban és maguk számára is hihetetlenebbül mesélik...míg végül maguk is elhiszik...spirituálisan intellektuálisan szenvednek...nem kell hogy elhidd, de attól, mert benned most ez vagy az zajlik, és ezt felvállalod, még nem leszel különlegesebb mint azok, akik pusztán szenvednek, és nem beszélnek róla...mert nem mernek, vagy nem akarnak...igazából te is szenvedsz, csak magad sem vagy tisztában azzal, mitől szenvedsz...és ahelyett, hogy megpróbálnál a saját szenvedésednek a mélyére ásni, elkendőzöd egy csodálatos, fantasztikus mesével...és igen, illúzió a javából...ezerszer bölcsebb az, akit az élet "tanít" a bölcsességre, mert ő a saját lelkét maga teszi rendbe, és nem fedi el a problémákat spirituális, vallási, ideológiai magyarázatokkal...dolgozik a problémáin, megpróbálja a saját mélységét önerőből felfedezni...és ilyenkor a kérdésekre rendre meg is jönnek a válaszok...nem is kell senkit megkérdezned arról, hogy mi zajlik benne, mert ez téged jottányit nem visz közelebb a saját valóságodhoz...és amíg ezt nem ismered fel, spirituális tündérmeséket fogsz álmodni, és annyira megrészegülsz tőle, hogy nem is igazán akarsz felébredni belőle...sokan akkor ébrednek fel az "álomból", mikor az élet padlóra küldi őket...amikor a kipárnázott ágyból egyszer csak a hideg padlón találod magad...és ezekért a problémás pillanatokért ezerszer hálásabbnak kellene lenned, mint a problémamentes, biztonságos, "kipárnázott" hónapokért, amikor nem történik veled semmi számottevő...csak a csodás történeted...amiből tudod...mindenkinek van egy....

aki azt hiszi, hogy a személyiség sekélyes világában kell keresni a boldogságot, az mélységes álomban van...a ki vagyok én? kérdésere adható válasz nem áll meg a személyiségnél, és az ahhoz kapcsolódó sekélyes dolgoknál...mindegy milyen erkölcsi, vallási, spirituális piedesztálra emeljük is a gondolatokat, a boldogsághoz nem visznek minket közelebb...erkölcsi tanításoktól, önostorozó lelkiismerettől, vallási dogmáktól, spirituális tanító meserektől várni a megváltást önámítás...ezek mind csak a bejáratig kalauzolnak el...és nem tovább...azon a bizonyos bejáraton neked kell belépni, és ott kezdődik a kaland...és mindenki, aki megjárta ezt a kalandot, ugyan arról fog neked beszámolni, amit soha nem fogsz megérteni, amíg magad meg nem járod...amíg magadnak nem lesz saját beszámolód, amit persze aztán senki más nem fog megérteni...csak aki megjárta...ő fogja tudni, miről beszélsz...de ő akkor is érteni fogja, ha nem mondasz egy szót sem...mert tudja, hogy nem leírható...és sosem lesz az...így egyet mondhatok...ébresztő!...irány befelé...ezt nem lehet megspórolni...egyszemélyes...és igen, hanni jól mondja...pillanat alapú, a jól ismert személyiség által ismert és megtanult réteg felett (erkölcs, vallás, tanítások, ismeretek, viselkedés)...igenis tiszta az ég....szabad és végtelen...mert nem érinti meg a személyiség sekélyessége...még akkor is, ha a személy úgy hiszi magáról...megvilágosodott...

...hát Somában ez zajlott most...és máris más zajlik...most...

"megpróbálnál a saját szenvedésednek a mélyére ásni"

Az onismeret alapja! Ahogy mondod vagyis fejen talaltad a szoget

Soma77 · 2013 Május 25

mivel az önismeret messze túlmutat azon, amit már úgyis ismersz (akinek hiszed magad) ezért egy új dimenziót tár fel benned...amire nem lehet nem rácsodálkozni...itt fedezi fel az ember, mennyire mély és végtelen is valójában...és ez az "ismeret" nem az az ismeret, amelyet mások meg tudnak neked tanítani...valaha is...egyik tanítómester sem fogja feltárni neked, ki vagy...azt neked kell megtenni...és ha erre nem vagy hajlandó, lehetsz spirituális kukázó, aki mások szemete közt keresi a saját gyémántjait...pedig az igazi gyémántokért mélyre kell ám ásni...magadban...

Tavaszi Kikelet · 2013 Május 25

Kedves Soma,

Nem vagyok büszke és hidd el nem érzem magam különleges embernek egyáltalán... és igen, most amit leírtam és kifejezni próbáltam nektek a story része volt, mert leírtam és elmondtam. De nem szoktam ezen elmélkedni, sem pörögni és bár néha magukkal ragadnak a gondolatok, hogy elemezzem a helyzetet és pár percig elfogadom az invitálást, de utána elmúlik és minden folytatódik tovább, ami épp azt kívánja meg a pillanat számára. Nem tudom honnan veszed, hogy veregetem a mellem és büszke vagyok és különlegesnek tartom magam, de ez a "te problémád" a "te gondolataid", nem az "én problémám és én gondolataim". kiss

Progressor · 2013 Május 25

Tavaszi Kikelet írta:
Egyáltalán nem értek egyet se veled, se azzal, aki azt mondja, hogy ne add ki magad, ne add ki a belső érzéseidet másoknak..., ugyan miért ne tenném? Tán kéne valamitől félnem? Meg hogy jön ide az önbecsülés? Hidd el, jót tesz a "lelkemnek", ha megoszthatom azt, amim van, még ha ezek a legbensőségesebb érzéseimet is képezik. Vállalom mindenki előtt, a személyem se titkos, tudja mindenki ki vagyok, akik már régebbi fórumozók, tagok..., szóval merem magam megmutatni, egyáltalán nem félek attól, hogy mit gondolnak róla az emberek, hogy kiadom magamból..., én merem kiadni magamból és ezáltal szabadabbá is válok, nincsen olyan hang, gondolat, ami arra buzdít ne tegyem, mert csak bajba kerülök tőle és őszintén szólva magasról teszek arra is, ki hogyan vélekedik rólam, szíve joga, mindenki a saját gondolataival foglalkozzon, ahogy én se agyalok azon, ki mit gondol rólam, mert nem érdekel. Nem fogok kapukat és védőfalakat magam köré építeni, hogy nehogy bárki is bepillantást nyerjen abba, mi zajlik bennem, nem félek semmitől ilyen téren és merem kimutatni, merem vállalni az érzéseimet, érzelmeimet. 2010 óta benne van ebbe a topicba az egész életem, Oliyboty volt nick néven, aki még nem tudná..., minden olyan dolog, ami történt, zajlott bennem, jó és rossz időszakok, minden, vállalom minden egyes leírt betűjét, meg merem mutatni ki vagyok, meg merem mutatni azt, AKI, AMI vagyok, sokatokkal ellentétben (pedig itt jó néhányotok nick név mögött van, a kilétetek nincsen felfedve és mégsem mertek picit mélyebb dolgokról beszélni, az érzéseitekről, mi zajlik bennetek..., miért nem? Mert ez magán ügy, nem lehet vállalni mások előtt, nehogy betekintést nyerjenek belétek, vagy mert féltek valamitől? Féltek megmutatni mik vagytok, kik vagytok? elítéli a társadalom?)...

Kedves Berni!

Mivel te tisztában vagy a jelenlegi helyzeteddel és így is gondolod ahogy mondod, akkor rendben van minden! kiss
Én csak azért aggódtam miattad (a barátságunkból adódóan), mert véleményem szerint ha lelkileg teljes mértékben kibeszéled magad, akkor előbb-utóbb kiadod saját magad ami nagy érték és nem marad benned saját érték ami biztonságot nyújt és emiatt elhagyod önmagad, ami az önbizalomhiányára utal akárhogyan is nézzük. Persze ez csak a saját hited erősségén múlik.

Egyszerűbben úgyis fogalmazhatnék ez olyan, mintha megnyernéd az 5-öst a lottón és elmondanád mindenkinek. Előbb-utóbb félelmeid lesznek, amik kihatnak az egész életedre. :9:

Nehogy azt gondold hogy rosszat akarok neked, vagy bárki más, de ezt te is tudod!

Progressor · 2013 Május 25

Soma77 írta:
mivel az önismeret messze túlmutat azon, amit már úgyis ismersz (akinek hiszed magad) ezért egy új dimenziót tár fel benned...amire nem lehet nem rácsodálkozni...itt fedezi fel az ember, mennyire mély és végtelen is valójában...és ez az "ismeret" nem az az ismeret, amelyet mások meg tudnak neked tanítani...valaha is...egyik tanítómester sem fogja feltárni neked, ki vagy...azt neked kell megtenni...és ha erre nem vagy hajlandó, lehetsz spirituális kukázó, aki mások szemete közt keresi a saját gyémántjait...pedig az igazi gyémántokért mélyre kell ám ásni...magadban...

Nagyon is jól mondod! Még annyi, hogy az igazi önismeret érzését akkor tudod leginkább megtapasztalni (akkor mutatkozik meg), ha képes vagy a saját környezetedben és bármilyen élethelyzetedben azt felismerni. A világ mindig visszatükröz téged és ezt fel kell hogy ismerd, mert ezen az úton indul el az igazi felismerés, ami már önmagában felismerés.

jasszemúj · 2013 Május 25

hannah22 írta:
Nemcsak Csillagvirágnak ...

Az emberi lét nagy kérdései:
Mitől ember az ember?
Sokáig véltem igazát annak, mi szerint egy adott pillanat-béli válasz elkísérhet a sírig... ám , hál'istennek ezek a sírig aktuális dolgok érvényüket vesztették...
Az ember éppen attól ember,amitől , .... ez ott,akkor, abban a pillanatban érzékelhető, talán értékelhető, .... és kész.... minden utólag el/hozzá/belegondolt tartalomnak köze nincs a rég tovaszállt pillanathoz, ezt azonban elég sűrűn elkummantjuk ...
Az ember emberségét csak önmaga fedezheti fel - maga-magában ...
h

Kedves Hannah22 távoli jövőben szeretném megismerni magát maga-magában, tudnám ám szeretni kiss valamelyik tőlünk távoli dimenzióban kiss

Hogyan iktassuk ki az egónkat?!

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák