Kedves Hannah!
Kicsit "dunsztom lett a dunsztról" (világ, valóság), mert félreértettem, azt hiszem
kiss
Kérdés volt sokáig, mitől lesz otthon ebben a világban az ember?
És hosszú ideig az is, mitől ember az ember? (Én annak nevezhetem-e magam?
, és miért nyilnak bele könnyebben a világba a társaim?)
És az írásod nyomán, annak a méllyére próbáltam ránézni, milyen forrásból lehet nyitottnak maradni? (Most ezt járom be kicsit, a magam számára is általad).
Leginkább néhány embertől vált otthonná a világ először, s indultam el fordított irányból kintről magam felé.
Az embert pedig soklehetőségű lehatárolatlan lénynek éltem meg. Mégis bizonyos körülmények és adottságok folytán mindenkiben másként és másként éli magát az élet.
Csodálatba ejtett , milyen lehetőségeket rejthet magában egy-egy ember, s ezeket még csíráiban is szerettem benne. Kreativitás, játék és minden ismeret ebben a kibomlásban , kinyílásban nyert értelmet számomra. A tartalmakat pedig egy önmagát ( a világon, az életen, a másikon keresztül) egyre inkább felismerő tudat bontja ki.
Nyitottnak maradni: nem lezárni a kibomlás lehetőségeit, a találkozások lehetőségeit. S itt nagyon tág értelemben értem a találkozást, mert egy fűszállal is találkozik az ember...
(
Barátunkkal tegnap beszélgetni akartunk, és megkérte a minket körülrajzó gyerekeket, hogy keressék meg a legmagassabb fűszálat a kertben, mert beszéde van vele. Komolyan vették ezt a kihívást! )
S persze mindenen keresztül önmagával találkozik az ember: embereken, könyveken, szellemi irányzatokon,érzéseken, érzeteken keresztül ... Ez pedig azon a ponton válhat egoizmussá, ha azt hiszi, hogy mindaz, ami kapu számára az Ő maga...
Ő maga az az ismerős ismeretlen , aki a kapun keresztül belép...(s persze olyan mértékben ismered fel a másikat, amilyen mértékben önmagad ismered, de ez az ismeret, megvilágosodás nőhet általa..., az újnak fölismert "birodalommal" való találkozás által, ha a magad birodalmának nem vonsz határokat....)
Hálás vagyok minden Kapuért.
Szeretettel: Csillagvirág
Talán a találkozás , vagy a nyitás lehetősége ott születik, ahol fölismered, tudod, éled magadban is a forrást, ami él, utat keres és sajátos lehetőségekkel fordul az emberek felé. Ezeket a lehetőségeket is jó felismerni, és egyre több lesz belőlük..
Csak élet tud élettel találkozni.