A reagálás, azonosulás az elmével. A kondicionált elme programjával, ami előzetes tapasztalatból fakad. Más szóval, nem a jelen pillanatban születik.
Bocsi Tibya, nem kötekedésből, de hány féle elme létezik?
Saját tapasztalat: én folyton azon kattogtam régebben, mikor azonosulok elmével dolgoknak, mikor reagálok elmével és stb..., higgyétek el, ha nem tudsz időben kiszállni ebből a mókuskerékből (figyeled 0-24 órában az elmét az elméddel ) bele lehet zakkanni előbb vagy utóbb
Szóval szerintem nem kell még jól meg is magyarázd, hogy most te azonosultál ezzel vagy azzal..., hagyd a fenébe inkább, megtörtént, na és? Ne legyenek emiatt frusztrációid, mert azok csak görcsösebbé tesznek. Boninak köszönhetem leginkább, no meg Hannikának , hogy sikerült ráeszméljek arra, mit jelent nem odafigyelni a gondolatokra, mit jelent jelen lenni (nem úgy jelen lenni, hogy elmét elmével figyelsz, mert mókuskerék, nem úgy jelen lenni, hogy próbálod a figyelmed végig az elmén tartani, hogy ne azonosuljál, stb...).
Szerintem Most nem arra gondolt, hogy cselekedet, csak reakciót írt? Bár reakcióval is lehet élni, sőt.... nagyon sokan úgy élnek, hogy reagálnak, azonosulnak, pl. én..., mert még nem vagyok ám jelen annyira, hogy átmenjek spontán cselekedetbe, tehát nem cselekvésbe..., még itt nem tartok, de ami késik... Szóval próbálok én úgy élni, hogy ne csak reagáljak, azonosuljak (bár egy éve már nem figyelgetem magam elme téren, mert hót felesleges, úgyse fogom tudni, 48 percen át meg nem fogok tudni totális éber figyelemmel jelen lenni, hogy ebbe az állapotba legyek, ahogy egykor Osho is írta..., sőt még alvás közben sem tudom magam figyelni tudatosan, éberen), van amikor összejön, van amikor nem. De leginkább azt tanultam meg Bonikától, hogy szívben éljek, ne a fejemben. S ha a szívben élek majd, eltűnik a félelem, béke lesz bennem. A szívben való élés úgy érzem, megy már (noha még időnként visszacsúszok fejecskébe), tudom, hogy kell csinálni, megértettem, mit is jelent ez. S ezt köszönöm szépen drága Bonikámnak!
Szóval összegezve, csak arra akarok kilyukadni, hogy lehet el kéne felejteni azt a sok maszlagot, amit út közben felvettünk, ránk ragadt, és félre kéne tenni, próbálni szívben élni, s akkor már nem lesz annyira fontos, létfontosságú, hogy azonosulsz vagy nem azonosulsz. Mert a szíved kiváló tanító