Egy hólapátoló naplója...
December 8., délután 6 óra.
Elkezdett havazni. Először a télen, és az asszony meg én koktéllal a kezünkben órákig ültünk az ablak előtt, bámulva a hatalmas pelyheket, melyek mintha a mennyországból szállingóztak volna a földre. Mint Holle anyó meséjében. Olyan romantikus volt! Mintha ismét ifjú házasok lettünk volna. Imádom a havat!
December 9.
Arra ébredtünk, hogy gyönyörű, kristályfehér hótakaró borítja a tájat. Micsoda látvány! Hát lehet ennél csodálatosabb hely a világon? Hogy ideköltöztünk, a legjobb ötlet volt, amelyet valaha kitaláltam! Évek óta először lapátoltam havat, és úgy éreztem magamat, mintha újra kisfiú lennék. Mindkét járdáról és a kocsifelhajtóról is eltakarítottam a havat. Délután jött a hóeke. Beborította hóval a járdát, és elzárta a kocsifelhajtót, így ismét lapátolnom kellett. Micsoda remek élet ez!
December 12.
A napsütés elolvasztotta az összes gyönyörű havunkat. Ez nagy csalódás. A szomszéd azt mondja, ne aggódjak, egészen biztosan fehér karácsonyunk lesz. Hó nélkül borzasztó lenne a karácsony! Bob azt mondja, annyi havunk lesz a tél végére, hogy többé nem is akarok majd havat látni. Nem hiszem, hogy ez lehetséges lenne. Bob olyan kedves ember, örülök, hogy ő a szomszédom!
December 14.
Hó, áldott hó! A múlt éjszaka két centi esett. A hőmérséklet -20 fok alá süllyedt. A fagy mindent tündöklően csillogóvá varázsol. A jeges szél ugyan elállította a lélegzetemet, de a lapátolástól hamar kimelegedtem, amíg megtisztítottam kocsifelhajtót és a járdákat. Ez aztán az élet! Délután megint jött a hóeke, és megint mindent behavazott. Nem gondoltam, hogy ennyit kell majd lapátolnom, de sebaj, így legalább visszanyerem a régi formámat. Bár ne zihálnék és szuszognék annyira!
December 15.
Újabb 5 centiméteres hó várható. Eladtam a kisteherautómat, és vettem egy 4x4-es Blazert. Vettem az asszony autójára téligumikat és még két hólapátot. Feltöltöttem a mélyhűtőt. Az asszony fatüzelésű kályhát akar, arra az esetre, ha elmenne az áram. Szerintem ez balgaság. Végtére is nem Alaszkában vagyunk!
December 16.
Reggel jégvihar volt. Amikor sóval szórtam a járdát, fenékre estem a jégen. Pokolian fájt. Az asszony egy órán át röhögött, ami szerintem nagyon modortalan.
December 17.
Továbbra is jóval fagypont alatt van a hőmérséklet. Az utak túl jegesek ahhoz, hogy bármerre is kimozdulhatnánk. Az áramszolgáltatás 5 órán át kimaradt. Az összes pokrócot magunkra kellett terítenünk, hogy ne fázzunk. Nincs mit tenni, csak bámulni az asszonyra, és megpróbálni nem idegesíteni. Jó, talán mégis kellett volna vennem egy fatüzelésű kályhát, de azért sem fogom beismerni előtte. Édes Istenem, utálom, ha igaza van! Nem tudom elhinni, hogy halálra fagyok a saját nappalimban!
December 20.
Ismét van áram, de újabb 4 centi esett abból az istenveréséből. Mégtöbb lapátolás. Egész napon át. A rohadt hóeke kétszer is jött. Próbáltam egy szomszéd gyereket rávenni a lapátolásra, de azt mondták, jéghokiznak, nem érnek rá. Szerintem hazudnak. Felhívtam az egyetlen környékbeli vasáruüzletet, hogy megtudjam, lehet-e kapni náluk kézi hókotró gépet, de azt mondták, elfogyott, talán márciusban kapnak újabb szállítmányt. Szerintem hazudnak. Bob azt mondja, el kell lapátolnom a havat, vagy a közterületfenntartók végzik el helyettem, és fizetnem kell érte. Szerintem hazudik.
December 22.
Bobnak igaza volt a fehér karácsonnyal, mert még négy centiméternyi fehér trutymó esett, és olyan hideg van, hogy augusztusig sem fog elolvadni. 45 percbe telt, amíg teljesen beöltöztem a hólapátoláshoz, és akkor hirtelen rámtört a pisilhetnék. Mire levetkőztem, becsurgott, és öltözhettem át. Túl fáradt voltam a lapátoláshoz. Próbáltam felbérelni Bobot, akinek van egy hókotrója, de azt mondta, túlzottan el van foglalva. Szerintem hazudik a szemét.
December 23.
Ma csak egy centi hó esett. És 0 fokig emelkedett a hőmérséklet. Az asszony azt akarta, fessem le a ház elejét. Micsoda hülye! Miért nem mondta egy hónappal ezelőtt? Azt mondja, ő megkért, de szerintem hazudik.
December 24.
A hóeke úgy beborította hóval a járdát, hogy eltörtem a hólapátot. Azt hittem, megüt a guta. Ha elkapom annak a ringyónak a fiát, aki azt a hóekét vezeti, a tökeinél fogva ráncigálom végig a havon, és agyonverem a törött hólapátommal. Tudom, hogy folyton elbújik valamelyik sarkon, és csak arra vár, hogy befejezzem a lapátolást. Akkor fogja magát, 130 km-es sebességgel végigszálguld az úton, és mindenüvé havat szór, ahol én eltakarítottam. Este az asszony azt akarta, hogy énekeljek vele karácsonyi dalokat, és nyissuk ki az ajándékainkat, de én nem értem rá, mert lestem, hogy mikor jön az az átkozott hóeke.
December 25.
Boldog kiba..tt karácsonyt! Éjszaka 6 centi istenverte mocsok esett. Be vagyunk havazva. A hólapátolás gondolatától az agyamba szökik a vér. Istenem, hogy utálom a havat!
Jött a hóeke sofőrje, hogy adományt gyűjtsön, és én fejbevágtam a hólapátommal. Az asszony azt mondja, rosszindulatú vagyok. Szerintem meg ő egy eszement idióta. Ha még egyszer meg kell néznem vele a "Csodálatos élet"-et, begyömöszölöm a mikrohullámú sütőbe.
December 26.
Még mindig be vagyunk havazva. Mi a fenéért költöztem ide? Az egész az asszony ötlete volt! Az agyamra megy.
December 27.
A hőmérséklet -30 fokig süllyedt. Elfagytak a vízvezetékek, a szerelő meg 14 órát váratott magára. Csak 1400 Dollárt kért azért, hogy kicserélje a csöveket.
December 28.
-20 fok fölé emelkedett a hőmérséklet. Még mindig be vagyunk havazva. Az a LOTYÓ megőrít!
December 29.
Még 3 centi. Bob azt mondja, le kell takarítanom a havat a tetőről, mert beomolhat. Ez a legnagyobb hülyeség, amit valaha is hallottam. Miféle baromnak néz ez engem?
December 30.
A tető beomlott. Megvertem a hóeke sofőrjét, most beperelt egymillió dollárra, nem csak azért, mert megvertem, hanem mert megpróbáltam a törött hólapátomat feldugni a seggébe. Az asszony hazament az anyjához. Két és fél centit jósolnak.
December 31.
Felgyújtottam, ami a házból maradt. Nincs több lapátolás.
Január 8.
Olyan jól érzem magam. Imádom azokat a kis fehér pirulákat, amiket adnak nekem. Miért vagyok hozzákötözve az ágyhoz?