Hidd el ennek semmi köze a hithez. Ezek a jelenségek teljesen függetlenek a hitünktől.
Félig egyetértek ezzel a kijelentéssel. Ugyanakkor végletekig lebontva a hit, a szó, a képzelet mind köztes dolog. Ha valamit elképzelsz azzal formát adsz neki és mintegy megbilincseled. A logika, a materializmus legnagyobb előnye az ami egyben a legnagyobb hátránya is, a tárgyilagosság.
Felteszem a kérdést. Mi a gondolat, az emberi lélek legkisebb alkotóeleme?
Bár erről filozofálhatnánk egy ideig én egyszerűen kijelenteném hogy az érzelem.
Bármit mondunk, hiszünk, az tartalmaz egy ilyen szálat. Mi, akiknek minden cselekedete teremt valamit, a lelkünk egy darabját tesszük minden gondolatunkba, hitünkbe. Másképp nem tudnánk cselekedni. Akarnunk kell, el kell képzelnünk, meg kell teremtenünk.
Az igaz hogy embernek lenni kifejez valamit. Tévedéseket. Bizonytalanságot. Nekünk nem adatott meg az a biztonság ami az állatoknak megadatott.
Az állatok egyek a természettel, az élettel. Ha meg kell halniuk, meghalnak, majd új formában ismét életre kelnek. Nekik ez nem jelent akkora megterhelést mint nekünk akik elvesztettük a fonalat.
Az ember nem érzi azt aminek a része kellene hogy legyen. Eltévedt. Letért az útról. Ez lehet átok, de áldás is. Egyedül érezzük magunkat, elhagyatva, vergődésünkkel kárt teszünk magunkban és másokban is. Ez az amiért az ember épp akkora végtelen szeretetre képes mint amekkora végtelen gyűlöletre.
Egy olyan élőlény amely egy az élettel, istennel, nem képes olyan magasságokat elérni egy irányba sem ellentétben az esetlen, felkészületlen emberrel. Szerintem sokkal kevesebbek vagyunk mint az állatok amik körülvesznek minket. Ugyanakkor ennek köszönhetően sokkal többé is válhatunk.
Abban viszont biztos vagyok hogy az állatok a testvéreim. Ugyanúgy éreznek, léteznek mint én. Érzik a fájdalmat, szenvednek, tudnak gyűlölni, szeretni. A lelkünk egy és ugyanazon módon keresi a fényt. Ez még a növényekben is így van, mint minden egyéb életformában. Törekszenek a jóra, az életre, "istenre".
Egy Masaru Emoto nevű úriember munkáját hoznám fel. Víz kristály fotózással foglalkozik és egy érdekes kísérlet sorozatot hozott nyilvánosságra. Két csoportot hozott létre. Az egyik csoportba pozitív hatásoknak tette ki a vizet a másikban negatívnak. Ez egy nagyon széles skálán történt, kezdve képektől, íráson, zene hallgatáson át az egyszerű egyszavas "rá olvasásig". A két csoportot ezután befagyasztotta és a kristályosodást fotózta amelynél azt fedezte fel hogy a negatív csoport amely gyűlölettel, haraggal, keserűséggel lett kezelve amorf, szabálytalan kristályokat produkált ellentétben a pozitívval.
Érdemes végignézni a munkáit hogy megértsétek miről is van szó azonban ezzel csak annyit akartam mondani, hogy ami kapcsolatba került velünk az nem lehet teljesen független tőlünk. Lehet erőteljesebb, hogy a befolyásunk nem hat rá, de tőlünk teljesen független sosem.
De észre se vetted volna ha nem tudtál volna róla előzőleg. Ha előzőleg nem halasz szellemekről nem is tünik fel. Tudásunk kiskorunktól gyarapodik. Tanulunk és a körülőtönk lévőktől. De a tapasztalataink álltal épül be a tudatalatiba. Ha baleset ér és akor érzel egy nővényillatot ,az az érzés félelem amit akor átéltél ujra előidézhető ha megérzed a nővény illatát később bárhol.
