Idézek - de honnan, miből? Csak magyar szerzőktől!!!

Parti NL- Grafitnesz

Kolumbusz vagyok és bolyongok
-mint, merre, hol zúg új világ?

Lázár Ervin: A négyszögletű kerek erdő



"Ugye beengedsz, hogyha kopogok?
Ugye meghallasz, hogyha suttogok?
Ugye elhiszed, amit gondolok?
Ugye megtartasz, hogyha maradok?
Ugye elengedsz, hogyha menni akarok?"<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>

Tamkó Sirató Károly - Új Kolumbusz


---


A szájad mellett egy ránc emlékezik, és a szemedben olyan látható a szégyen, hogy elfordul és cigarettára gyújt. Fájdalmaiddal soha el nem érheted, arcodon a fájdalom nyomai, és hangodat érdessé teszi a visszafojtott sírás.

Hervay Gizella: Levél helyett


"Az odú tágas volt. És téres. Mégis zegzugos. Lakhelynek a legalkalmasabb. Ahány helyiség, szeglet, sarok, sut, mindmegannyi mennyezetig rakva könyvvel. Csodás regék, románcok, mesék, mondák, legendák, poros, régi fóliánsok és vadonatúj sziporkázó képeskönyvek; avítt bőrkötések és tükörfényes borítókba burkolt remekművek sorjáztak a polcokon és az ágyak alatt, mivelhogy könyvek bújtak ott is, meg a konyhaszekrényben, de még az ágyneműtartóban is - könyvek, könyvek mindenütt!"

Békés Pál - A félőlény


---


Jobb a műnap mint a nap, anyagnál a műanyag
fogsornál a műfogsor, doktornál a műdoktor
tyúkszemnél a műtyúkszem, zabszemnél a műzabszem,


(asszem jókor hagytam abba... - bocs, ez nem az idézet része.)

Vas István: Műanyagok dicsérete



Ha hegynek megy,
a kerekek
ezt suttogják:
"Se-gít-se-tek!"
Ám ha völgyben
vígan szalad,
füstje keskeny
ezüstszalag.

Enyedi György: A vonat

"Vagy hogy nem halt meg voltakép itt
Csak az a perc, mely elrepült;
A bimbó, mely nekem ki nem nyilt,
A vágy, amely nem teljesült?"

Vajda János - Utolsó dal, Ginához


De itt tán véd a déli ég: égisz,
magadtól is, ha kisért a más,
ha fojt a látszat, a magadé is,
az árként habzó képmutatás,
s gyötör a sejtés, mindig ez voltál:
nemcsak közép, de középszer is,
furcsa oka az árnak, holtág,
s magad sem hitted, hogy Tiberis.

Tőzsér Árpád: Tiberius Rodoszon


"A kéz utazásai, sáncai,
a láb a keresztútnál,
a világ fölé görbülő gerinc,
az ingázás a múzeumlépcső
és Segesvár között,
nem a példa! csak mi beépült
a részletek rugóiba
belőle, hogy már neve sincs,
a vér lüktető kokárdái
a pillanat csatáiban,
a felelős százkét elem
mozdulása a feleletben,
a fűszál, ahonnét naponta
bejárható a világ,
az örökös most vagy soha,
a tükör, ha belenézhetsz,
az őrzi őt."

Bertók László Petőfi

---

Az első nap a ceruzámra süt.
Szerencse, hogy mindenkit lát a fény:
egy égitest pont, mint egy betűt.
A biztos látás kozmikus erény.

Lászlóffy Aladár - Az utólsó hó éjszakáján

Mert mindig készülök meglepni évről évre,
mikor is virradunk a mély, a tiszta télre.
Valahol van egy táj, valahol látható lesz,
amint a legutolsó esőből első hó lesz.
Lehull egy lap-levél, röptében már a másik,
libegnek összesen a teljes lombhullásig.
Az idő ősze jön egy lelki Ázsiából,
s akkor könyvtáraink szállnak le majd a fáról,
mivel tovább a szó, a szó sem ad hatalmat.
S az eső halkan veri a világirodalmat.

Lászlóffy Aladár Mert mindig készülök

- - -


Egy madarat, egy hangot kérek,
Mozart úr, indulhat az élet.
Én ismerem a régi kertet,
nap sütött itt és esők vertek,
itt volt az ébredés határa,
álmaim könnyűlovassága
a fák között, derékig ködben,
rohamra kész az első ötven,
lelkem tekintete ha rebben
a régi szép kezdetlegesben -
egy mondatot, egy passzust kérek,
ügyész úr, indulnak az évek
halmozottan vagy menekülten,
pár életfogytiglant leültem,
hány szent Ilonám sziget partján
állt sasfiókommal a karján,
hány Elbám köpenyében élve
készültem újabb csatatérre...
Ma hó helyett csak lucskos járda
feszül a volt Berezinára.
Az új ágyúkkal telt világból
a volt gloár ha felvilágol,
az őszi ragyogást feledve
seper be egy lakónegyedbe.
A város párnáin zokogva
emlékszem piros alkonyokra,
a téli füst már napok óta
puskapor-kormot hint a hóra.
Emlékszem piros villanyokra.
Elfoglaltak múltastól mástól.
A város halmain a máshol
fájdalma hull Borogyinóra.

Lászlóffy Aladár: Borogyinóra hull ragyogva


"Ne légy se víg, se szomorú,
A kedv: az égiháború.
Megjön, eláll. S csak az marad,
amit a perced átharap.

Pörgess parazsat, perecet.
Amíg fölérsz a meredek
úton, a bátyád szembefut.
Nyiss emléket, fakó kaput.

Anyád a küszöbön tanyáz,
levelektől hemzseg a ház;
kérleled, jöjjön már haza, -
suhog az utak atlasza.

A fényes szél, a téli, majd
Elhozza, mint az ünnepet.
Így járkál derűre ború.
Ne légy se víg, se szomorú."

Balla Zsófia - Ne légy se víg, se szomorú

- - -

Meg fogok halni. Nem is oly sokára.
S ez olyan könnyű szédülettel tölt el,
Mint ifjúkoromban – kezdő dohányost –
Az erkélyen reggelente leszívott
Első néhány slukk. Ez azóta elmúlt,
Persze, ahogyan elmúlt annyi minden.
Hovatovább csak egy maradt velem,
De az igen, Istennek hála érte!
A szem mohó, éhes kíváncsisága,
A nézés gyönyöre, hogy minden látvány
A maga más-más módján színöröm:
Egyforma szép a szurok és csurgatott méz,
És egy kazánház tekergő csövei
Burkolva üveggyapottal és sztaniollal.
Vagy egy tengerszem türkizzöldje kék fenyők közt
És a levegő üveghidege. Egy eldobott
Üres cigarettásdoboz céltalan zörgő
Összevissza szálldogálása az út betonján
a változó szél szeszélye szerint. A mosoly
egy besüppedt ínyű fakó banyácska arcán,
egy szemzugában sárga gyantacseppként megülő könny,
valamint a feszes húsú ifjú leány
csöppnyi tokája, fogainak kimutatott fehérje,
miből, bár csak egy kissé, túl sokat mutat,
ám ez nem baj: a szépség
fűszere és forrása – a hiba.
De nemkülönben a munkásasszonyok visszeres lába,
És a piacon a halárúsnő pontyvértől és harcsanyáltól
Iszapos, félig elfagyott, szederjes, lilás keze –
Mert az angyal a részletekben lakik.

a vers pontos címe:
Lászlóffy Aladár - Az első hó éjszakája....
(Mert mindig készülök.....helyett....)

Petri György: Mosoly a megfejtés -
*****
Megfejtendő

Szakadatlanul rámnéz. Nem un meg. Egészen kitárulva, olyan, mint egy tágranyílt szem, mint egy hangszóró, mint a Notre-Dame óriás rozettája.
Hogy fejezzem ki magam?
A peónia nem akarja magát kifejezni. Azonos önmagával, minden további nélkül. Attól olyan gyönyörű.
Pedig csupa érzékenység. Ha elmegyek előtte, lépteim gyenge hullámzása a padlón már elég, hogy minden szirmát megborzongassa.
A növényi lét után sóvárgok? Az öntudatlanság nem-emberi vigasza után?
Nem. Csak, hogy olyan magától értetődően legyek önmagam, mint ő.
Nem virág szeretnék lenni, mint ő. Csak annyira ember, amennyire a virág virág…
A nagy rózsaszín peónia…

Somlyó György: Mese a virágról

Rab Zsuzsa - Kereszt

***

A jelen, oh! a jelen mindig bántott,
Amerre én, mindig arra haladt,
Tövisekkel hinté bé az utamat
S elvett tőlem reményt, boldogságot.

József Attila - Jelen, múlt, jövő


---


A gondolj-rám-virág,
az volna szép, az volna szép,
a gondolj-rám-virág,
az barna-kék, az barna-kék
(csak volna barna, volna kék,
a gondolj-rám csak volna szép,
mert nincs ilyen).

A nefelejcs azt mondja: nem,
a gondolj-rám: igen, igen,
azt mondja, hogy: igen.

Nemes Nagy Ágnes: A gondolj-rám-virág



[FONT=arial black,avant garde]"Nem tudnak semmit ők a Bibliáról
s hogy van Madách, Faust, lélek-asztagok!
S csak annyit tudnak az Isten fiáról,
hogy elítélt minden gaz gazdagot!
Kinél szurony s arany van: az erős!
E fiúkért valaki felelős! [/FONT]"