Idézek - de honnan, miből? Csak magyar szerzőktől!!!

Erkel Ferenc - Bánk bán ( Szövegkönyv:Egressy Béni )

---


Arccal a tengernek itt állunk párban,
s mi felszalagozva és megkoszorúzva a dörgő időben,
kürtszóban, ünnepi arany riadóban,
síp-sikolyban, a dobhang döbbenetében,
lábdobogásban ijedten, a tengert utánzó
táncosok lendülete fenyegeti hátunk,
mert a tengernek bemutattak minket,
vegye tudomásul a tenger, a szüntelen ostrom:
okosak a vének, ruganyos a vének tanácsa,
megengedik: IME, TESTETÖLTHET AZ IGE, HA TUD,
becsavarni e pázsitos bolygót – félre ijedtség,
mi vagyunk a fenség, koronánk örökös láng,
csillagsor-pályák, babonátlan lámpái az észnek
a fölismerések spirál-tornyai a végtelenségig,
ó, nem a doktrinák drágakövéből áll koronánk,
koszorúnk se mirtusz: a koponya ér-fonata,
a nagyvilág kék halántékán ugyanaz a pulzus,
ugyanaz a dübögés a pacsirta búbja körül,
mi vagyunk a tűz, mi vagyunk a vér, a tej meg a méz,
kozmikus küldetés ősatyák kőtáblái ellen,
törni törekké, akár a laskát, ez a mi csatánk,
békesség vagyunk, az újrateremtés indulata,
a képzelet kivirágzása kánoni kopárság ellen,
herétlenek ellen, mert ingereink hérosziak,
mert csillagok lázítnak minket a legnagyobb nászra,
hogy virágpor-cirmos arcunk elijessze az örök halált,
hogy szerelmünk eszményi szagától a május teljes legyen,
lepattant gombjainktól tücskös és jánosbogaras az éj,
szerelmünk harmatától erős a smaragd mező,
LEGYETEK TERMÉKENYEK, LEGYETEK TERMÉKENYEK,

Nagy Lászó: Mennyegző

---------

"Néha szeretnék
melletted lenni
nem lángolni, nem égni
nem szeretni
nem térdelni előtted
és vallomást tenni
csak nézni szép szemed
érezni illatod
s hallani lélegzeted
midőn a láthatatlan lég
benned életet teremt"

Őri István: Néha túl sok az élet

- - -

Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.

Radnóti Miklós: Tétova óda


"Apadjon el a szem, mely célba vevé,
Száradjon el a kar, mely őt lefejezte;
Irgalmad, oh Isten, ne légyen övé,
Ki miatt lőn ily kora veszte! "

Arany János - Szondi két apródja


- - -


Egy horvát virágének nótájára

Jelentem versben mesémet,
De elrejtem értelmemet;
Kérem édes szeretőmet,
Fejtse meg nékem ezeket:

Minap én úton jártomban,
Láték két hattyút egy tóban,
Hogy volna csendes úszásban
Együtt lassú ballagásban.

<big>Balassi Bálint: Egy horvát virágének nótájára<o></o></big>
<big>Első Aenigma (1)


</big>
<big>


</big>

Ilyés Gyula - Nagy jaj (Három jaj)

Feladványom:

"Szerelmedben meggyúlt szívem
Csak téged óhajt lelkem,
Én szívem, lelkem, szerelmem,
Idvez légy, én fejedelmem!"

Balassi Bálint: Hogy Júliára talála, így köszöne neki


"Hogy boldoggá tett minden, ami szép
és ami rút, nem tett boldogtalanná,
hála legyen.


Hogy sohasem féltem a szeretettől
és szerethettem, akik nem szerettek,
hála legyen."

Sík Sándor - Te Deum

- - -

A szőlőszem kicsiny gyümölcs,
Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék.
A föld is egy gyümölcs, egy nagy gyümölcs,
S ha a kis szőlőszemnek egy nyár
Kell, hány nem kell e nagy gyümölcsnek,
Amíg megérik? ez belékerűl
Évezredek vagy tán évmiljomokba,
De bizonyára meg fog érni egykor,
És azután az emberek belőle
Világvégéig lakomázni fognak.
A szőlő a napsugaraktul érik;
Mig édes lett, hány napsugár
Lehelte rája élte melegét,
Hány százezer, hány miljom napsugár?…
A földet is sugárok érlelik, de
Ezek nem nap sugárai, hanem
Az embereknek lelkei.
Miden nagy lélek egy ilyen sugár, de
Csak a nagy lélek, s ez ritkán terem;
Hogyan kivánhatnók tehát, hogy
A föld hamar megérjék?…
Érzem, hogy én is egy sugár vagyok,
Amely segíti a földet megérni.
Csak egy nap tart a sugár élete,
Tudom, hogy amidőn megérkezik
A nagy szüret,
Akkorra én már rég lementem,
S parányi művemnek nyoma
Elvész az óriási munka közt,
De életemnek a tudat erőt ad,
Halálomnak pedig megnyúgovást,
Hogy én is, én is egy sugár vagyok! –

Petőfi Sándor Az apostol

--------------------------


Amikor a fák gyümölcsöt teremnek,
tudhatjátok, hogy közel van a nyár.
Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg
korcs ágaimon más, mint a halál?
Amikor jelek lepik el a mennyet,
álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented,
angyalod mégis álomban talál.
Meg akartál rajtam teremni, rossz fán;
Nem voltál rest naponta jönni hozzám.
Ajtóm bezártam. Ágam levetett.
Éjszakámból feléd fordítom orcám:
boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám!
Szüless meg a szívemben, Szeretet!

Rónay György: Advent első vasárnapja

"Van sok férfiú, ki igen szép ezredes, de igen rút zászlótartó lenne. Megesik néha, hogy egy társaságba elismert, szép férfiú lép be, de történetesen éppen ott nem lévén személye ismeretes, semmi benyomást nem okoz, észre nem veszik, ha azonban megnevezi valaki, s így tudva van, ki légyen, azonnal széppé s érdekessé válik. Ebben van valami, mit tagadni nem lehet."

Jósika Miklós - Abafi

- - -


De aztán amúgy sem került többé ilyen helyzetbe Medve, mert Balabán tiszthelyettesnek egy kicsit fejébe szállt az ajándékba kapott dicsősége, s egyszer a napostiszt jelenlétében kihallgatásra rendelte Szeredyt harmadmagával. Ez kellemetlen volt. Csúnya volt. Szeredy elkomorodott. De aztán hamar lerázta magáról a mérgét, és azt mondta: - A fűzfánfütyülő rézangyalát.
Vagy: „Milliom kartács és bomba”. Persze nem ment el kihallgatásra, és szombaton, mint eddig is, segített Balabánnak beszedni a lepedőket, önként, mert nélküle nem boldogult volna, és sajnálta. Ha elpimaszodott, hát annyi baj legyen.
- Bagatell - mondta Szeredy Dani.
Röhögtünk. Bagatell - mondtam én is. Röhögtünk Szeredyn, röhögtünk Medvén, röhögtünk Balabánon, sárgalábú istenit az anyjának. Potomság. Aztán a tanteremben egyszer este Bónis énekelni kezdte szórakozottan:
A töröknek!
Tar a koponyája!
Tata-tamtam, váltig borotválja! Merényi nótája volt ez. Medve Drághgal sakkozott, felnézett. Mások is felnéztek egy pillanatra. De semmit sem gondoltunk.
Csak Gereben hiányzott egy kicsit a négyszer százas stafétából. Merényi helyett Zsoldos lett a harmadik legjobb magasugrónk. Rajta kívül Czakó, a nagy Laczkovics és Jaks került még a tréningkülönítményünkbe.

Ottlik Géza: Iskola a határon


"Fura alkalmatosság közeledett feléje. Egy ócska, vedlett batár, amelybe négy sovány, girhes ló volt fogva. Nem lehetne mondani, hogy robogott a hintó, mert a szegény párák alig bírták vonszolni a batárt a kerékagyig tömött porban. A bakon egészen hozzá illő kocsis ült. Kis termetű, fiatal suhanc, aki valami öreg kocsisi libériába volt bújtatva, amelynek az ujjai lecsúsztak a kezefején túl, s a válla leesett a melléig. A kopott strucctollas kalap is ott billegett a fején le az orra közepéig, azt örökké piszkálnia kellett izzadt homlokán. Bölcsen volt összepászoltatva a kocsis a lovaival, mert ilyen legény csak ezt a négy lovat bírta kormányozni, s ez a négy ló pont ilyen kocsis után sírt."

Móricz Zsigmond - Kerek Ferkó

- - -

Fenn a hegyen,

körbe-körbe,

Tűztáncot jár

három törpe.



Rátiporva

kőre, rögre,

azt huhogják

megpörögve:



Hipp,-hopp,

hepe,-hupa,

avar,-muhar,

jaj, de puha!

Tamkó Sirató Károly: Törpetánc
*************************



"...Takaros egy teremtés. Délceg, arányos termet, melyre a kis virágos ködmönke olyan módosan simult, mintha szoborra lenne öntve; fekete szemei szendén lesütve, magas, domború homloka elborulva, megjelenésében báj, mozdulataiban kecs, szoknyája suhogásában varázs.
– Mi járatban vagy, gyermek? – kérdi az elnök közönyösen. (Az ilyen merev, szigorú hivatalnoknak nincs érzéke semmi iránt.)
A lány megigazítja fekete kendőjét a fején és mély sóhajjal feleli:
– Nagy az én bajom, nagyon nagy.
Hangja lágy és szomorú, a szívekig hat, mint a zene, mely, mikor már elhal is, mintha még mindig zendülne a levegőben elváltoztatva mindenkit és mindent.
A bírák arca nem olyan mogorva többé, a király képe, meg az országbíróé is odább, nyájasan integet neki a néma falról, hogy csak beszélje el azt a nagy bajt.
Ott az írás, majd elmondja az; csakhogy azt még előbb meg kell keresni a keblében, ki kell gombolni a pruszlik felső kapcsát s kezeivel benyúlni érte. Oh, a csúf kapocs! Ni, lepattant… leesett. Milyen elbűvölő látvány, amint lehajol érte szemérmesen, s az írás is kihull onnan.
A kegyetlen szürke fej, az elnöké, elfordul, csak a nagy, kövér kéz van kinyújtva az írás felé..."

Mikszáth Kálmán: Bede Anna tartozása



"Ám megjött a tél tegnap délelőtt,
beszitálta hóval a temetőt,
s az öreg szűcs már nem panaszkodik,
az öreg szűcs már szépet álmodik.


A hó fehér, selymes, sűrű, puha,
úgy takarja be, mint meleg suba,
s a téli zöld, mely hegyig belevész,
az rajta zöld irhábul a szegés."

Móra Ferenc: Apám

---

Húsz éve elmult s gondolatban
Ott röpül a szánom az éjben
S amit akkor elmulasztottam,
Megemelem kalapom mélyen.
Ott röpül a szánom az éjben

Ady Endre: Krisztus-kereszt az erdőn
**************************


Anyám leejtette a nagy mosdótálat, és arra ráfigyeltünk. Nézett megijedt arccal a beszélőkre, hol apámra, hol nagyapámra, mintha maga nem is lett volna. Aztán találkozott apám szemével, és lassan elfordult, mint amikor nem asszonydologba üti a fejét. Nagyapám végigtörölte a kezét a nadrágján. Utána igazítani kezdte fejünk alatt a vánkost. De olyan gonddal és lassúsággal, mintha pesztra volna, vagy legalábbis asszony. A keze még a fejünk alatt volt, de már fordult, és indult apám felé. Mikor a kályhához ért, lehajolt, és elkezdte törni az ágat. Egyenként, szépen sorba rakosgatta őket, s hogy végzett vele, azt mondta apámnak.
– Jövőre próbáld meg a Kácsa András földjét negyedében. Másként úgysem adja. Jó föld a Fehér Martok, s addigra a Ferikét is használhatod.
Apám nem nézett rá, valamit vett a foga közé, és rágott.
– S amit a Tótos Jani mond, azt is gondold meg. Vigyétek a borvizet a városba. Három esztendő alatt lovatok lehet.
Apám csak hallgatott. Régi zsémbe ez már nagyapámnak. A borvíz meg a Fehér Martok. Máskor apám végig sem engedte mondani, de most hallgatta, és azt sem tudtuk, hogy hova legyünk a csodálkozástól. Nagyapám is gondolhatta, hogy hiába beszél, mert felállt, s rátette a kezét apám vállára.
– Hát akkor, ne késlekedjünk, Ferkó, hallod-e, fiam?

Sánta Ferenc: Sokan voltunk


"Testét fertőbe vetették, rácsaltak vagy hat kant;
pengették a citeráját, de az széjjelpattant;
oldaláról lehullt a hold, s kétfelé hasadt a mennybolt.
A tolla meg elszállott, el a messzeségbe,
hét nagyhajú gonosz elől mérhetetlenségbe.
Akkor szólott a legvénebb: – átka ne legyen a vérnek!"

Sinka István - Virág-ballada

- - -

Egy nagy harang volt a kabátja,
Piros betükkel foltozott,
Bús és kopott volt az öreg Úr,
Paskolta, verte a ködöt,
Rórátéra harangozott.