Idézek - de honnan, miből? Csak magyar szerzőktől!!!

Vörösmarty Mihály: A rabló

? ? ? ?

Koós Attila: Embernek maradni
---------------------------------

"Már nem fáj más,
Csak az fáj mindíg jobban,
Hogy önmagamba lassan visszanőttem.
Betokozódtam, elszigetelődtem.
Mint a temetkező selyembogár:
Magam a selymeimbe beleszőttem.

Szeretnék egyszer lepke lenni még.
Öröm mézét, búbánat harmatát
Az arany élet-réten vinni szét.
Leszállani minden virágkehelybe,
S megtapintni a virágok szívét.
Szeretnék egyszer hivő, hevülő,
Lengő, lebegő lepke lenni még."


*

Reményik Sándor: Már nem fáj más...

.....................................................


Szeretlek forrón, mint eddig soha,
Te mindíg áldott, mindíg mostoha
Élet!

Szeretlek fájón, égőn, mint a seb,
Minden gyönyörnél mélyebb, édesebb,
Halál!

Szeretlek boldog én reménytelen
Halálos vággyal én egyetlenem,
Isten!

Juhász Gyula: Imádság

? ? ? ?




"Lakik a szívben egy orvos is,
de a nyakában csúzli van csak.
Minek ide egy orvos is?
Köpenyben dől a kamrafalnak."

Tóth Krisztina: Munkadal

........................................

"Én tükre vagyok minden mosolyoknak,
én azért élek, hogy visszamosolyogjak
virágra, lepkére, bokorra, rengetegre,
farkasra, bárányra, szivárványra, fergetegre,

fényre, holdra, csillagokra, szegényekre, gazdagokra,
szenvedésre, vidámságra, jó napokra, rossz napokra,
rózsafákra, keresztfára, visszamosolyogjak mindenre,
visszamosolyogjak az Istenre."

Mécs László: A gyermek játszani akart

?? ?? ??

<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="100%"><tbody><tr><td style="padding-left: 10px; padding-right: 10px;" width="98%">"Ha vers buggyan ki szívemből,
ha egy furcsa képet álmodok a falra,
ha egy nemlétező gép üteme
gyújt agyamban dalra,
senki sem nyúlt még alázatosabban
tollhoz, ecsethez, körzőhöz,
amint én teszem.
Az órák múlását
észre sem veszem.
Szebbnél-szebb színek egymásba folynak;
élete támad
minden színfoltnak.
A holt tárgyak is életre kelnek:
mosolyognak, vagy énekelnek.
S a gép árnyéka száguld a falon:
át-átsuhan
egy távol csillagon."</td> <td width="1%">
</td> </tr> <tr> <td colspan="3" width="100%">
</td></tr></tbody></table>

Veress Ferenc : Ars poetica
----------------------------

"ekkor valaki kopogott az ajtón és várt
valaki lenyomta a kilincset és várt
valaki résnyire nyitotta az ajtót és várt
valaki bedugta a fejét a résen és várt
valaki kitárta az ajtót és várt
valaki belépett és várt"

Balla D. Károly : Harmadvalaki


------

"Elfáradtam talán? Vagy csupán silányulok,
s hátrálok vissza bimbózó kezdetekhez?
Nem tudok semmit, de nyakad zsályaillatától
a végtelenséget is meghittnek érzem."

Csoóri Sándor. Közel az éghez

?? ?? ??

"Együtt voltam ma a csenddel,
némaság volt a szívemben.
És ahogy a csendre leltem,
dallam csendült a lelkemben.

Simogattam, melengettem,
hangtalanul átöleltem.
S ahogy a csendet öleltem,

Gősi Vali: A csend hangja

......................................


És minden bánat lassan béke lesz
És mindenik gyötrődés győzelem
S a kínok kínja, mely vérig sebez,
Segít túllátni a szűk életen.

Csak én bírok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam."

Babits Mihály: A lírikus epilógja


? ? ? ?

"Ézsiás elvette a lány kosarát. Benne pirosló apró szemek, páros zöld száraikkal rájuk mosolyogtak.
- Ha kedveli – kínálta a lány, - éhét bátran elverheti…
Ropogott Ézsiás foga alatt a friss gyümölcs, édes leve ajkára csorrant. Megbabonázva, a lány fehér nyakát nézte s a domborodó halmokat, a pruszlik alatt. Szinte érezte, kemények lehetnek, miként a cseresznye húsa.
- Itt volnék – mondta a lány megállva egy boltíves kapu alatt. Zöld repkény koszorúzta, s szaladt a magas ablak felé a ház falán. Körbe kerítette a kis fülkét, miben archaikus mosolyú szent homokkő teste, pergett a múló időben.
- Láthatnám valamikor – kérdezte Ézsiás."

Ujkéry Csaba: Fekete szerenád

********

"Apám, így szólt a kis bálna,
Hadd mehessek el a bálba!
Nem mehetsz el, fiam, Péter,
Nem vagy még egy kilométer."

Devecseri Gábor: Tréfás állatkerti útmutató
----------------------------------------------


"Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom kis törmelékeit
idézem fel, melyeket kintről hoztam
s bennem laknak. Ez mindig felsegít."

Faludy György: A boldogság titka


..................................


Pedig:
minden szívnek van egy csodakertje,
s minden csodakertben van egy palota.
S bent, elrejtve mélyen, valahol, valahol:
minden palotában egy fekete szoba.

Wass Albert: Szívpalota titka


---------------------

"Olyan édes-fáradt az este
S mozgatók a fény-reggelek
S, oly boldog az eltévedés
Kis boldogságokat keresve.

Víg a sírdomb, tarkák a völgyek,
Ihaj, be sok a tréfa-szó,
Tájék, kötődés, nóta, nő:
Meg nem állom, hogy ne fütyöljek."

Ady Endre: Új, virágos ifjúsággal

......................................


És felriadtam-, régen hallgatok,
anyám mit gondol, jaj, kérdezni fog...
s zavartan mondtam: anyám, a kezét
ha látnád, milyen gyöngéd, barna, szép,
-és hirtelen elállt lélegzetem,
kezed éreztem hűlő szivemen,
és elfutottam, hadd legyek magam,
egyedül tied és zavartalan...

Hajnal Anna: Tegnap anyám előtt dicsértelek


-------

"Hulló szirommal láng-csókot se küld
a bíbor rózsa, szép tüzét elszórta.
Hideg krizantém mögé menekült
a száraz kapor, bamba tök, ugorka."

Jankovich Ferenc: Üres a kert

-----------------------------------------

"Felleg-úton
itt vonulnak,
fellebegnek,
visszahullnak.
Pár a párral,
csak magukban,
szél előttük,
tél nyomukban.
Pár a párral,
soha hadban,
rikácsoló
nagy csapatban."

Áprily Lajos : Holló-ének

-------

"Szeretném hallani
Holdsugár sikolyát
Ha az ablakot találja.

Hallgatnám hallgatnám
A könnyek rívását
Akik az arcon lejárnak."