\\\\\\\\\\\\\\\\"Két barát ment a sivatagban.
Kirándulásuk alkalmával összevesztek, és az egyik barát képen törölte
a másikat, aki megsértődött, anélkül hogy szólt volna bármit is, beleírta
a homokba:
\\\\\\\\\\\\\\\\\"Ma a legjobb barátom lekevert egyet!\\\\\\\\\\\\\\\\\"
Mentek tovább a sivatagban, egy oázishoz értek, ahol elhatározták,
hogy megfürödnek.
Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldoklani kezdett, de a másik
kimentette. Magához térvén, kőbe véste:
\\\\\\\\\\\\\\\\\"Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!\\\\\\\\\\\\\\\\\"
Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másikat,
megkérdezte:
Mikor megütöttelek, homokba írtad. Most meg kőbe vésted.
Miért?
A másik azt válaszolta: Mikor valaki megbánt, csak homokba szabad
írnunk, hogy a megbocsátás szele eltörölje a szavakat De ha valaki jót
tesz velünk, véssük kőbe, hogy senki se törölhesse el.
TANULD MEG SÉRELMEIDET HOMOKBA ÍRNI, A JÓSZERENCSÉDET PEDIG
KŐBE VÉSNI!!!\\\\\\\\\\\\\\\\\"
Azt mondják, egy különleges emberrel találkozni, akit tisztelsz, egy
pillanat műve. Megszeretni egy nap elég, de az illető elfelejtéséhez
már lehet, hogy kevés egy élet!