Irodalom gyöngyszemei -versek,idézetek,tanmesék

"Az élet nem egyenes, jól belátható folyosó, melyen felszabadultan, akadálytalanul vonulhatunk végig, hanem ösvények labirintusa, melyen át hosszan tartó és bajos kutatással kell meglelni az utat, s eközben időről időre zsákutcába jutunk. Ám ha van hitünk, mindig megnyílik előttünk egy ajtó - talán nem pont az, amelyikre mi számítottunk, de mindenképpen olyan, mely mögött a helyes út vár ránk."


Mindannyiunkat arra nevelnek, hogy szeressünk, elfogadjunk, kibúvókat keressünk és kerüljük a konfliktusokat. Veronika mindent gyűlölt, de legjobban azt, ahogy élt, és hogy nem fedezte fel a többi Veronikát, akik benne laktak, és akik érdekesek voltak, őrültek, kíváncsiak, bátrak és vakmerők.

Paulo Coelho

– Meggyógyultam?
– Nem. Maga más, mint a többi ember, de szeretne ugyanolyan lenni. És ez, véleményem szerint, nagyon súlyos betegség.
– Súlyos, ha valaki más?
– Nem, az a súlyos, ha valaki mindenáron ugyanolyan akar lenni, mint a többiek.

Paulo Coelho

Mindig van valaki, aki pontosan arra vágyik, mint te.
Paulo Coelho

"Amit el akarok mondani a szeretetről, nem az, amit érzek vagy gondolok, nem is az, amit máshol olvastam. (...) Amit érdemes kimondani, az ott van, a lelkünk mélyén. És, ha valóban találkozni akarunk, csakis ott találkozhatunk, lelkünk legmélyén, mert ott összeérünk - az igazi találkozások ott történnek."Müller Péter

"Vigyázz, ne viselj álarcot, mert a végén elfelejted ki is voltál!"

Tornay András
Karnevál van
Mindenki igyekszik jelmezbe rejteni szorongásait
Színes maszkok sodródnak a tömegben
S én védtelen botladozom a kijárat felé
Miközben zokogva tépem le arcomról
Saját magamat ábrázoló álarcomat.

Szabolcsi Erzsébet


Mindennapi maszkjainkban

“Ál(h)arcaimban
talán magam elől is
elrejtőzködöm."

Álarcaim bizony vannak. De kinek nincsenek? Kimegyek az utcára, s a rám jellemző öltözködési stílussal megszokott része vagyok kisvárosunknak. Ilyennek látnak kívülről. Szomszédasszonyaim nem is törik a fejüket, milyen lehetek belülről. Van, aki igen. S próbál megfejteni. Mit lát? A külső maszkot. S mit érez? Van belső maszk is? Ugyanolyan vagyok otthon? Ahány helyzet, annyi maszk? … Megtetszett egy kalap. Felvettem, s más ember lettem tőle. Gőgösen vonultam pár percig, aztán megijedtem, mert azt hittem, mindenki engem néz.
… bakancsot húztam, s utána máshogy mentem az utcán.
… sálat kötöttem lazán a nyakamba, s laza léptekkel indultam a lépcsőknek.
S közben mindig én voltam.
Mosolyogva beszélgettem, vidáman köszöntem.
S közben sírtam belül.
Ki vagyok én? Hányféle vagyok? Hányféle maszkot cserélgetek naponta? S este, mikor itt ülök a papír mellett, akkor is van rajtam álarc? Ilyen vagyok? Látott már valaki maszk nélkül? Ő ismer? Én ismerem magam? Vagy eltűntem az álcák között? Álarcokban vívott álharcok jellemzik utam. Vergődő gyöngyházlepke, pókhálóba esett áldozat, levegőért kapkodó hal, hervadásra ítélt virág, álmodozó naiva, reménytelen szerelmes, boldog boldogtalan, magányba zárt főszereplő, síró bohóc, személyiségzavarral küzdő vezéregyéniség, a zseni maszkját hordó középszerű, időhiánytól kapkodó, mindenbe belekóstoló többgyermekes családanya, íráskényszerrel megáldott - megvert - emberke, motyogó őrült s békét áhító kíváncsi gyermek - igen, ez vagyon én. Maszk nélkül?

Vas István
És valaki megint csodát tudott művelni bennem,És van, újra van világ,És van benne hová lennem.

"Tudod, mindig azt gondoltam a szavak a legfélelmetesebb fegyvereink, annyi mindent kifejeznek és annyi mindent nem engednek láttatni...a leírt szavak olyanok, akár a félhomályból érkező alak, nem tudni, a rég várt szerető karjai ölelnek majd, vagy ártó alak közelít feléd...a szavak sebet ejtenek, a rosszul értelmezettek akár örökre belénk marják méregfogaikat...és mégis, az elme lecsendesedik a szív pedig megérzi a szavak igazát, majd pedig szóra nyílik ajkunk, igaz dallamot pendítve kottát ír minden benne fogalmazódott igaz érzésnek..."

Ha eluralkodik rajtunk a félelem,a kétségbeesés,
a megszokás, az állandóság,a reménytelenség és a
tragikum, hálát adhatunk Istennek a csokoládés kekszért.
És szerencsére, ha éppen nincs keksz,
akkor is megnyugvásra lelhetünk
egy ismerős kéz érintésében,vagy egy kedves gesztusban,
egy apró biztatásban,vagy egy szerető ölelésben,
vagy mások vigasztalásában.
Stranger Than Fiction

Akiben felvillan a szeretet, elkezd többes számban gondolkodni
Müller Péter: ÖrömKönyv

Minden igaz ölelés örökké akar tartani,
s akit szeretek, nem tudom elereszteni,
mert akkor újra kizuhanok a paradicsomból,
és megint üres lesz az életem.
Müller Péter: ÖrömKönyv

A szeretet a szabadság jegyében áll.

Senki nem mondhatja meg, kit szeressek. Még én se utasthatom magamat, mert ez jóval magasabb szinten dől el, mint ahová akartaom fölér - ez a lelkem olyan helyén dől el, olyan magas, a földi élet légkörén túli szférájában, ahol már sem a társadalom, sem a szokások, az elvárások, az érdekek, de még a lelkiismeret sem szólhat bele semmibe. A lélek itt már szabadon szárnyal, azzal és oda, akivel és ahová akar.
A szeretetnek egyetlen törvénye van. Úgy hívják: szabadság
Müller Péter: ÖrömKönyv

Szeretlek, mondom.
- Látod: már ez a nap sem
kelt s telt hiába.
Fodor Ákos

- Szeretsz?
- Szeretlek - feleltem.
- Fogalmam sincs, miért...
- Mert csupa szeretet vagy, csupa melegség, mert vág az agyad, tele vagy ötletszikrával, mert minden érdekel, mert van benned felelősségérzet, mert élvezet veled lenni, mert szépen, érthetően beszélsz, mert mindennek a jó oldalát látod meg, mert érzékeny vagy, ezenkívül értelmes, kreatív, higgadt, sokoldalú, gyakorlatias, szabadságszerető, vállalkozó kedvű, szép, tehetséges, rendszerető, belátó, titokzatos, mindig más, kíváncsi, jókedvű, kiismerhetetlen, erős, határozott, kalandvágyó, komoly, megfélemlíthetetlen és bölcs.
Richard Bach

A Mester azt mondja:


Mindnyájunknak szüksége van szerelemre.
A szerelem az emberi természet része, pontosan úgy, mint az evés, az ivás, és az alvás.
Néha teljesen egyedül vagyunk, nézzük a csodálatos naplementét, és azt gondoljuk: 'Ennek a szépségnek nincs értelme, mert nem tudom megosztani senkivel'.
Ezekben a pillanatokban meg kellene kérdeznünk magunktól, hogy milyen gyakran vallottak nekünk szerelmet, és milyen gyakran utasítottuk el azt oly egyszerűen; milyen gyakran féltünk attól, hogy közeledjünk valakihez, és azt mondjuk a szemébe: szerelmesek vagyok beléd.
Óvakodjatok a magánytól! Ugyanúgy függővé tesz benneteket, mint a legerősebb drogok.
Hagy úgy tűnik, hogy számodra nincs értelme a naplementének, légy alázatos, és indulj, hogy szerelemre találj.
De tudnod kell, hogy a szerelemnél épp úgy van, mint a többi spirituális áldásnál: minél inkább készen állsz arra, hogy adj, annál többet fogsz kapni ellenszolgáltatásként.
Paolo Choelho

Szoliva János:Összerakom

Nincsen-világból
összerakom
kitalált arcodat.

Üres léptekből
a hozzám sietőt.

Szabolcsi Zsóka:Szelíden


Szelídíts meg,
vad vágyak kergetnek,
űznek naponta feléd
s oly esendő vagyok...
Szelídíts meg, hisz szelíden
szikrát lobbantva szeretnék szeretni
holdas éjeken át...
Szelídíts meg, kérlek,
hogy én is gyengéd magamhoz
szelídíthesselek -
álmaim szép szigetén...

Tornay András:Együtt


Válladra hajtom gyermektitkaim
Betakarlak ártatlan kérdésekkel
Betakarsz igaz és szép válaszokkal
Rád bízom félelmeim és szárnyaim
Együtt számoljuk szuszogásaink
Köszönöm, hogy felülről láthatom a felhőket

Mindennél jobb, ha egymásban élünk
Közös gyémántcsoda mindenünk

"
Az ember sok mindent megtanulhat egy kutyától, még akkor is, ha az olyan „lüke”, mint a miénk - írtam. - Marley arra tanított, hogy minden napot féktelen örömmel és boldogsággal éljek meg, hogy ragadjam meg a pillanatot és hallgassak a szívemre. Megtanított arra, hogy élvezzem az egyszerű dolgokat: egy séta az erdőben, a frissen leesett havat, egy szunyókálást a téli nap sugarában. És amikor megöregedett és mindene fájt, arra tanított, hogy a viszontagságok között is maradjak optimista. De legfőképp a barátságról és az önzetlenségről tanultam tőle, s mindenekfelett a megingathatatlan hűségről. Meghökkentő elképzelés volt, hogy csak most, halálában értettem meg teljesen: Marley a mentorom volt. Tanárom és példaképem: Lehetséges, hogy egy kutya – bármelyik kutya, főleg olyan dilis, fékezhetetlen, mint a miénk- képes megmutatni az embernek, hogy mi az, ami valóban fontos az életben? Hittem benne, hogy igen. Hűség. Bátorság. Elkötelezettség. Egyszerűség. Öröm."
John Grogan