Irodalom gyöngyszemei -versek,idézetek,tanmesék

Baj van az emberi kapcsolatokkal. Annyi kompromiszumot hoz valaki élete során, annyifelé kell alkalmazkodnia, hogy otthon már nem akar, viszont enélkül meg nem lehet együtt élni, így fel is borulnak a kapcsolatok.
/Popper Péter/
 
Az erkölcsnek ez a felhígulása elhomályosítja igazi értelmét: az emberi értékek, az emberi méltóság védelmét. Minket pedig bizonytalanná és szorongóvá tesz.
Hányszor nem követjük a szívünket, s menekülünk el önmagunk elől nyugtatók vagy ital segítségével.
Őrizni és védeni kell az emberi élet értékeit önmagunkban és másokban – ennyit jelent a tisztesség.
/Popper Péter/
 
Emberi viszonyainkat is úgy válogatjuk meg, hogy elősegítsék önbecsapásainkat. Elkerüljük azokat az embereket, akik igaz visszajelzéseket adnak rólunk, rosszindulattal vádoljuk őket. Kedveljük az illúzióinkat támogatókat, akik kiszolgálják a hamis látszatok fenntartásának igényét.
A folyamat végén bekövetkezik keserű csalódás kapcsolatainkban.
/Popper Péter/
 
Megdöbbenve kezdtem tapasztalni magamon, hogy többet értek, mint amit érzékelek. Néha tudok valamit, amit nem tudhattam, hallottam valamit, amit nem mondtak, láttam valamit, ami nem volt látható. Tartottam attól, hogy megbolondulok.
/Popper Péter/
 
A mai közhangulat megveti a kompromisszumokat. Legalábbis szavakban. A kompromisszumokban gerinctelenséget lát. Ne higgyük el. Kompromisszumok nélkül nem lehet együtt élni egy másik emberrel. A társam nem az én hasonmásom. Az együttélésben a kompromisszum kölcsönös alkalmazkodást jelent.
Lemondást némely saját vágyunkról, igényünkről a másik kedvéért. E nélkül nincs közös élet.
/Popper Péter/
 
Mi igazol ma egy életet? Csakis a siker! Csakis a pillanatnyi elismertség, a buksza pillanatnyi tömörsége.
S ha elmúlik a siker, ha lesoványodik a buksza, akkor bárki is volt azelőtt, meghal az ember is kortársai, egykori barátai, üzletfelei emlékezetében. Már senki sem emlékszik rá. A valódi nagyság általában rejtve marad.
/Popper Péter/
 
Sem hazugsággal, sem másféleképpen senkinek sem szabad ártani. Eddig, és csak eddig erkölcsi kérdés a hazugság. És már ez is emberi mértéket meghaladó.
Legjobb szándékaink ellenére is gyakran fog kihűlni a szívünk. De hát már a törekvés is sokat jelent.
/Popper Péter/
 
A pozitív gondolkodás fogalma eredetileg egy ősi buddhista hagyomány nyomán jött létre. Fönnmaradt egy legenda, miszerint Buddha és a tanítványai néztek egy döglött kutyát.
Mester, nézd, a halál, a bomló hús, a rothadó tetem milyen rettenetesen visszataszító! Milyen undorító, ha csak az marad meg egy lényből, ami belőle a test! - mondták a tanítványok.

Buddha odanézett, és azt mondta, hogy igen, de milyen szép fehér foga van! Ez a pozitív gondolkodás alaptörténete. Innen nőtt ki.
Vagyis nem arról van szó, hogy a negatív élményeinket, a keserveinket, a bánatainkat hazudjuk el pozitívnak. Arról van szó, hogy fogadjuk el ezeket olyan negatívnak, amilyenek a valóságban, de ha van bennük valami pozitív, akkor azt is vegyük észre.
/Popper Péter/
 
Hirtelen megéreztem, hogy mi az odatartozás az emberen túlihoz, mi a felbonthatatlan szövetség az ember és a művészete, az eszme között, s hogy ehhez képest mennyire lényegtelen minden más epizódja az életnek.
Rájöttem, hogy legjobban arra kell vigyázni, hogy ki ne száradjon az ember szíve.
/Popper Péter/
 
Lényegében hűtlenségnek minősül minden olyan cselekedet vagy választás, amely nem az elköteleződést tartja szem előtt, és nem a társat helyezi „mindenki más elé”.
A nem szexuális természetű hűtlenségek éppúgy összezúzhatják a házasságot, mint a szexuális értelemben vett megcsalás.
E hűtlenségek gyakori formái közé tartozik az érzelmi távolságtartás, a házastárssal szemben az egyik szülőhöz való „húzás”, a partnerrel szembeni tiszteletlenség, és a fontos, jelentős ígéretek megszegése, be nem tartása.
/John M. Gottman /
 
A nők kifejezetten izgatónak találják, ha a férfiak hajlandóak házimunkát be végezni.
Az olyan férfiaknak, akik kiveszik a részüket az otthoni teendőkből, saját és feleségük bevallása szerint is sokkal élvezetesebb a szexuális életük, mint azoknak a pároknak, ahol a feleség úgy véli, hogy rá hárul a háztartás összes teendője.
/John M. Gottman /
 
A durva nyitás egyértelműen bukásra ítél. Ha tehát egy beszélgetésetek így kezdődik, akár hagyjátok is azonnal abba, szusszanjatok egyet, és kezdjétek elölről.
/John M. Gottman /
 
A boldog házasságban élő párok nem okosabbak, gazdagabbak vagy pszichológiailag képzettebbek és előrelátóbbak, mint a többiek.
De a mindennapos életükben sikerült egy olyan dinamikát kialakítaniuk, amely a másikról szóló negatív gondolatokat és érzéseket (amelyek minden párnál jelen vannak) felülírja pozitív gondolatokkal és érzésekkel.

Ahelyett, hogy az egyet nem értés és az ellenállás atmoszféráját teremtenék meg, elfogadják és magukévá teszik a másik igényeit, szükségleteit.
/John M. Gottman /
 
Pusztán azzal, hogy felidézed házastársad jó tulajdonságait – még akkor is, amikor egymás hibáival nyűglődtök –, megelőzheted kapcsolatotok leromlását.

Ennek pedig az az igen egyszerű oka, hogy a szeretet és a csodálat a megvetés ellenszereiként hatnak. Ha tiszteled a társadat, kisebb valószínűséggel fogsz nézeteltérés esetén ellenszenvesen vagy felháborítóan viselkedni vele.
/John M. Gottman /
 
Boldog házasságban élő párok húszévnyi tanulmányozása után most már tudom, hogy egy kapcsolat felélesztésének vagy a válás elkerülésének nem az a nyitja, hogy miként kezeled a nézeteltéréseket, hanem hogy mit teszel akkor, amikor nem veszekedtek.
Bár a hét alapelv abban is segíteni fog, hogy miképp küzdjetek meg a konfliktusokkal, az én módszerem lényege — ami az első három alapelvet foglalja magában — az, hogy erősítsétek barátságotokat és egymásba vetett bizalmatokat, mert ez a házasság veleje.
/John M. Gottman /
 
Minél inkább egyetértetek az élet legalapvetőbb kérdéseiben, annál gazdagabb, mélyebb és — bizonyos értelemben — könynyebb a házasságotok.

Természetesen nem kell magatokból kivetkőzve ugyanazokat az értékeket vallanotok. De bizonyos mértékú összehangolódás magától is megtörténik, ha nyitottak vagytok egymás szempontjaira.
Éppen ezért minden házasság fontos célja az olyan légkör megteremtése, amely elősegíti, bátorítja a feleket arra, hogy őszintén beszéljenek meggyőződésükről.
Minél őszintébben és minél nagyobb tisztelettel tudtok beszélni egymással, annál nagyobb valószínűséggel hangolódnak össze értelmezési rendszereitek.
/John M. Gottman /
 
Az egyik legjelentősebb ajándék, amit egy szülő a gyermekének adhat, ha azt tudja mondani neki, hogy „itt hibáztam, ebben tévedtem", vagy azt, hogy „sajnálom!".

Ez azért olyan nagyszerű és hatalmas erővel bíró gesztus, mert általa a gyermek is engedélyt kap a szülőtől arra, hogy hibázzon, hogy elismerje, ha valamit rosszul tett, de ennek ellenére is rendesnek, elfogadottnak érezhesse magát.

Ezzel építi be saját személyiségébe a megbocsátást, ahogy az önmagának való megbocsátást is. Hasonlóképpen, ha képesek vagytok kimondani és valóban át is érezni, hogy „sajnálom”, az egy csodálatos ajándék a házastársad és önmagad számára is.
Kapcsolatotokat minél inkább eltölti majd a hálaadás lelkülete és a dicséret jelenléte, annál mélyebben megélt, annál beteljesültebb lesz közös életetek.
/John M. Gottman /
 
Attól függően, hogy mit tartotok ideálisnak, újragondolhatjátok a munkamegosztást, hogy minél kiegyenlítettebb legyen a feladatok ellátása.

Ne felejtsétek el: az, hogy a férj ténylegesen mennyit végez e feladatokból, nem olyan fontos, mint az, hogy a felesége szerint megfelelően kiveszi-e a részét az otthoni teendőkből.

Ami nagyon fontos, hogy a férj a felesége kérése (zsémbes nógatása) nélkül is elvégezze a vállalt feladatait, illetve hogy e vállalások terén rugalmas legyen.
Ha egyik este látja például, hogy a felesége a szokásosnál is fáradtabb, elmosogat-e annak ellenére is, ha az egyébként amúgy neje feladata lenne?
Ezzel ugyanis kifejezhetné tiszteletét és megbecsülését.
/John M. Gottman /
 
Nem elég egyszerűen csak meghallgatni a másikat. Úgy hallgassuk meg, hogy őszintén meg akarjuk érteni, amit mondani akar, ítélkezés, védekezés és visszavágás nélkül.

Ez a figyelem befogadó módja, aktív tevékenység, amely elkötelezettséget kíván, és nem fog menni, ha nem lépünk túl önmagunkon.
Ha bezáródunk a saját fejünkbe, akkor nem a társunk hangját fogjuk hallani, hanem magunkét.
/John M. Gottman /
 
A válaszhoz kattints ide és lépj be Facebook-al, Gmail-el stb.

Hasonló témák

setni
Sci-fi világa
18 19 20
Válaszok
389
Olvasás
48K
jotek61
J
M
Gyermeknevelős KURZUSOK, SEGÉDANYAGOK
Válaszok
7
Olvasás
9K
Halaszne0212
H
bumbayo
Történelemmel kapcsolatos könyvek II.
30 31 32
Válaszok
636
Olvasás
198K
SpG
SpG
Beka Holt
Kémia
2
Válaszok
23
Olvasás
15K
jeszenakjanos
jeszenakjanos
Beka Holt
  • Fontos
Hangoskönyvek ajánlása, vélemények, kritikák a felolvasásokról.
8 9 10
Válaszok
197
Olvasás
70K
nefeledj
nefeledj
Oldal tetejére