Irodalom gyöngyszemei -versek,idézetek,tanmesék

A kognitív disszonancia abban is tud segíteni, hogy örüljünk a választásunknak.
Ha haboztunk két tárgy között, hajlamosak vagyunk túlértékelni azt, amely mellett döntöttünk, és alulértékelni azt, amelyet végül elvetettünk.
 
A kognitív disszonancia belső konfliktus, mely úgy áll elő, hogy az önmagunkról és a világban betöltött helyünkről alkotott képünk nem békíthető össze a valósággal, amelyben élünk.
Ez az élmény kellemetlen, fájdalmas, és kihatással van testi-lelki jóllétünkre.
És minthogy a valóságot nehezebb megváltoztatni, mint az elképzeléseinket, a belső történetet írjuk át úgy, hogy beleférjen a tapasztalat, természetesen erősen átértékelve.

Ha a bennünk élő kép szerint jó apa vagyunk, aztán azon kapjuk magunkat, hogy csúnyán ordítozunk a gyerekkel, ráadásul igazságtalanok voltunk, ez igen disszonáns helyzet.

/David B. Wexler/
 
Akinek csak akkor vagyunk elfogadhatók, ha minden pillanatban belesimulunk az akaratába és kiszolgáljuk, az valójában nem szeret, csak használ minket.
/Almási Kitti/
 
Az őszinteség nem egyjelentésű a másik arcába köpött igazsággal. Sőt: az őszinteség érzékenység, empátia és tapintat nélkül puszta durvaság.
/Almási Kitti/
 
Ha nagy merítésben szeretnénk látni, hogy aktuálisan milyen dinamikák jellemzőek az emberi kapcsolatokra, és milyen elvárásokat támasztunk egymással szemben, akkor nem kell mást tennünk, mint felmenni a Facebookra, és megnézni, miként zajlik a diskurzus egy-egy bejegyzés alatt vagy csoportban.

Ezt régóta elborzadva figyelem, mert leképeződik benne az a folyamat, ahogy egyre inkább ellehetetlenül az érdemi párbeszéd, és a mindennapok természetes része lesz a bántalmazás, a szolidaritás és az empátia teljes hiánya, az egymás felé közvetített abszurd, ám mindinkább zsarnoki elvárások.
/Almási Kitti/
 
A figyelem tehát nem a személynek szól, hanem a látszatnak – éppúgy, mint a Facebookon és az Instagramon.
Ha ezt tudatosítjuk magunkban, akkor mások online sikerei valószínűleg kevésbé tűnnek majd irritálónak és irigylésre méltónak, elvégre az illúziók világában nincsenek hús-vér győztesek.
/Almási Kitti/
 
Mára odáig jutottunk, hogy teljesen összemosódik a fejekben a véleménykülönbség, a konstruktív kritika, az értelmes, termékeny vita, és a köpködés, a zaklatás, a másik ember szándékos sértegetése és megalázása.
Nem érzékelik a különbséget aközött, hogy nem értek egyet valakivel, ezért tisztességes stílusban elmondom/leírom, hogy vele ellentétben én hogyan gondolom, vagy nem értek egyet vele, ezért belerúgok és megtaposom.
/Almási Kitti/
 
A praxisomban és az önismereti csoportokban is gyakran látom, hogy amikor valaki például egy családtagjára vagy munkatársára panaszkodik, az a kérdés esetleg még csak fel sem merül benne, hogy neki magának vajon milyen szerepe lehetett a kialakult konfliktusban.

Sajátos helyzet, hogy miközben ma óriási divatja van a pszichológiának, az önismeretnek, tombol a hibáztatás, az ujjal mutogatás kultúrája, és sokan még a felcsipegetett lélektani tudást is arra használják, hogy másokat „diagnosztizálva” tolják el a felelősséget önmaguktól.
/Almási Kitti/
 
Márpedig a szándéktulajdonítás nagyon erősen meghatározza, hogy mit érzünk egy másik ember viselkedésével kapcsolatban.

Egészen más lesz a megélésünk, ha azt gondoljuk, hogy az illető ugyan nem megfelelő módon, de rosszakarat nélkül tett valamit, mint ha azt, hogy fütyült ránk, vagy kifejezetten ártó szándékkal cselekedett.
/Almási Kitti/
 
Az érzések megváltoztatása azonban sokkal lasabban megy, mint a gondolatoké, és számos pozitív tapasztalatra van szükség hozzá,
amiket csak úgy lehet megszerezni, hogy tudatos megfontolás alapján másképpen viselkedünk az addig félelmet vagy szenvedést okozó helyzetekben, és átéljük, hogy ez más eredményt hoz.
/Almási Kitti/
 
Önmagában az, hogy mi mentén gondolkodom, már eldönti, mit látok meg egy helyzetben. Ez az, amit nem lehet elégszer hangsúlyozni.

Nincs olyan, hogy mi történt egy adott szituációban, mert száz ember pont százféle dolog mentén fogja értelmezni azt, ami a szeme előtt volt.
/Almási Kitti/
 
Nem lehet minden felelősséget az egyén nyakába varrni, aki annyival kevesebb erőforrást és eszközt kapott a boldoguláshoz, mint a nála szerencsésebbek.

Ez politikai és társadalmi felelősség is, amit fontos szem előtt tartani, nehogy egyoldalúan ítéljük meg bárki küzdelmét vagy éppen passzivitását.

/Almási Kitti/
 
Az érzelmi elhanyagolás, a figyelem hiánya sok beszámoló szerint fájdalmasabb tud lenni az ütéseknél is.
/Almási Kitti/
 
Az emberek az érzelmi döntéseiket utólag racionalizálják, vagyis logikusan megindokolják maguknak, magyarázatot költenek a történtekhez.
/Szendrei Ádám/
 
Azt vettem észre, hogy akik elmulasztják az önmagukkal való szembenézést, azok elkezdenek egyre rosszabbul aludni.

Jár az agyuk este, nem tudnak elaludni, agyalnak, hogy mi lett volna, ha én akkor ezt vagy azt kimondom. Mi lett volna, ha megteszem. Milyen lenne az életem, akkor, ha.
/Csernus Imre/
 

A kognitív disszonancia jelei​

Leon Festinger, a jelenséget először vizsgáló pszichológus szerint a kognitív disszonancia kellemetlenséget okoz a legtöbbünknek, ezért valamilyen megoldást eszelünk ki a fejünkben lévő ellentétek feloldására.

Ezen jelek azonosításával tudjuk felismerni a kognitív disszonanciát, és ugyanezekkel az elméletekkel kell szembenéznük, ha fel szeretnénk oldani az ellentétet.

Festinger szerint a kognitív disszonancia jelei:

  • Elkerülés: Idővel kerüljük azokat a szituációkat és embereket, amelyek szembesítenek bennünket az értékeink és cselekedeteink közötti különbséggel. Ha egy barát folyton azzal nyaggat, hogy tegyük le a cigit, mert egészségtelen, akkor a megjegyzése által fellépő kellemtlenséget gyakran úgy zárjuk ki, hogy többé nem keressük a kellemetlen igazsságokat mondó barátot.
  • Hiteltelenítés: Annak érdekében, hogy csökkentsük az ellentétet a kellemetlen igazsság és cselekedeteink között, tetteink megváltoztatása helyett megpróbáljuk hitelteleníteni a bizonyítékokat. A dohányzás nem is olyan egészségtelen. A szomszéd néni 96 éves és 70 éve dohányzik. A stanfordi kutatásokat biztosan hamisították, mert a dohányzás valójában növeli az agyi kapacitásokat és ezt el akarják titkolni tőlünk.
  • Fontosság vitatása: A tények elfogadása helyett megpróbáljuk bebizonyítani, hogy nem is olyan fontos az adott probléma és viselkedésünkkel valójában nincs is baj. Dohányzás mellett aktívan sportolunk és egészségesen étkezünk. Az utóbbiak sokkal nagyobb mértékben befolyásolják az egészségünket, így a dohányzás simán belefér.

A kognitiv disszonancia hatásai​

Bár a kognitív disszonancia nem egy betegség, azonban számos olyan káros hatása van, amelyek miatt érdemes elgondondolkodni értékeink és viselkedésünk közötti ellentétek feloldásán.

Például:

  • Stressz, nyugtalanság: A belső feszültség, amit a kognitív disszonancia okoz, folyamatos nyugtalansághoz és hosszú távon boldogtalansághoz vezethet. Akik felismerik a kognitív disszonanciát, de nem képesek tenni ellene erőtlennek érzik magukat, és gyakran bűntudatuk is támad.

  • Kapcsolatok leépülése: Kerülöd azok társaságát, akik szembesítenek a gondolataid és cselekedeteid közötti logikátlansággal, így egyre kevesebb emberrel találkozol. Mivel az igazsággal való szembesítés közelebbi kapcsolatot igényel, így a legjobb barátaidat veszítheted el a kognitív disszonancia miatt.

  • Káros döntések: Érdemes hallgatni a nyugtalan belső hangra, mert nélküle önromboló, saját magunkra és környezetünkre káros döntéseket hoznánk. Az egészséges életmód és dohányzás ellentétében légzőszervi megbetegedéseket és a várható élettartam csökkenését okozhatja a cigi, ha nem oldjuk fel a kognitív disszonanciát helyes cselekedetekkel.
 
Az általános „hüvelykujj szabály” ebben az esetben az, hogy nem mondj el olyasmit a partneredről egy másik embernek, amit még nem beszéltél meg vele.
Hiszen ha egymással nem beszéltek nyíltan, akkor esélyt sem adtok a kapcsolat megjavítására.
 
A választott alternatívát fel-, míg a nem választottat leértékeljük. Az addigi „felértékelt tárgy” értékét csökkenthetjük, és a kapcsolat minőségét is újraértékelhetjük.
Magyarra fordítva rájövünk: ez a fiú vagy lány nem is volt olyan megbízható és kedves, mint hittük.

Véleményünket változtatjuk meg vagy a viselkedésünket, annak érdekében, hogy feloldjuk a bennünk levő feszültséget. Véleményünkön általában könnyebb módosítanunk, mint a viselkedésünkön.

A társas támogatás keresése, a disszonanciacsökkentés céljából.

A disszonanciát növelő társak kerülése. Vagyis azokkal beszélgetünk szívesebben, akik a mi pártunkat fogják, és azokat kerüljük, akik nem.

Természetes, hogy ilyen helyzetben megkeressük barátainkat, kikérjük az ő tanácsukat, véleményüket. De sosem szabad elfeledkeznünk róla, hogy amit mondanak, az az ő gondolatuk, nem a miénk. jobb ilyenkor elvonulni és elmélkedni saját magunkban.

Redukáljuk a feszültségünket.„lecsökkentjük értékét”,elhitetjük magunkkal: nem is néz ki olyan jól, nem is olyan kedves, nem kell nekünk. Fennáll az esélye, hogy elveszíthetjük.

Fontos megvizsgálnunk magunkban, mik is érzéseink kiváltó okai.

-Fel kell tennünk a kérdést: mi az, amit valójában érzünk, mi az, amit csak ez a csalfa emberi reakció vált ki belőlünk?


Sokszor ez nagyon nehéz feladat, de képesek vagyunk rá!
 
Oldal tetejére