Tudjátok engem szüleim nem kényszerítettek a kereszténységre. Mikor én kicsi voltam, az államhatalom számára bűnnek számított, aki hisz Istenben. De én mindig a templomot bújtam. Mivel nem voltam katolikus, nem terhelt az inkvizíció bűne sem, és az eredendő bűn sem. Evangélikusként sokkal szabadabban éltem meg az Isten hitemet. Mégis vonzott a katolikus teplom gyerek kismiséi, és a hittanok. Lehet hogy pont azért, mert tilos volt? Nem tudom, nem is hiszem, de része volt tudom. Soha nem felejtem el, mikor minket nem katolikusokat kitiltottak a katolikus hittanról, és a tanítók, tiltottak ki minket. Én és vagy két kislány kívülről a tanterem nyitott ablákán kívülről hallgattuk számunkra tiltott hittant. A fiatal pap könnyes szemekkel lopott be minket a hittanra, és elfúló hangon mondta: "Mégis érdemes harcolni az Isten hitéért, hiszen ezek a kicsik szomjúhozzák!" A tanítók végül beadták a derekukat, de a szülőknek írni kellett, hogy beleegyeznek, hogy járjunk hittanra. Hát jártam, míg le nem konfirmáltam. Csodás volt az együtt éneklés a templomban. Soha nem felejtem el. A többi az ő dolguk. Mikor 5.-dikes voltam, egy kommunista rajztanár szegezte nékünk azt a kérdést, hogy_Ki hisz Istenben?_Egyedül én álltam fel, pedig az osztály zöme katolikus volt, és tudtuk, hogy éjjel-nappal a templomban vannak. Engem bántott, hogy senki sem áll ki Isten mellett, pedig ő mindig ott van mellettünk, jóban rosszban egyaránt. A legkedvesebb tantárgyam volt a rajz, imádtam és tudtam rajzolni, de két órán keresztül állni kellett, és hallgatni a tanár hogyan pocskondiázza a hitemet. Szünetre sem mehettünk ki, még a 2 rajzóra utánira sem. A végén megkérdezte:_Még mindig hiszel az Istenben?_Válaszoltam, hogy igen. És az volta a legnagyobb csoda, hogy végig azt hallottam belül a fejemben:_Aki megvallja az én nevem az emberek előtt, én is megvallom az ő nevét az én atyám előtt. Aki megtagadja az én nevem az emberek előtt, én is megtagadom az ő nevét az én atyám előtt._Ez segített, hogy némán végig tudjam hallgatni a tanár szóáradatát. Levelezőn végeztem a gimit, és közben dolgoztam egy közeli gyárban. Kötelező volt kisztag lenni. Kitereltek bennünket a gyár üzem közepére, és közösen esküt kellett tennünk a Magyar Népköztársaságra, és a pártra. Én nem tettem meg. Töredelmesen bevallom, nem vitt rá a lélek. Krúdy Gyula meséje járt akkor az agyamban, a Magy Kis Balázsról, aki Budai basának megátkozta a magyarokat. Szűzmária álmával Szent György harmatával. Én meg megesküdtem, hogy midig a képességeim szerint hű leszek Istenhez, és ahogy tudom, maximálisan teljesítem az igaz út törvényeit. Egy szőke lány állt mellettem, ő hitt a kommunizmusban, és felfigyelt, hogy én mit motyogok. Kerek szemekkel figyelt, és egyszer csak üressé válltak a szemei, nem tudta, hogy miért néz. Zavarba jött, és másfelé nézett. Akkor tudtam, hogy ott abban a szent pillanatban is megvédett az Isten. Sok csodában volt részem. Mindig megvédett minden nehézségben, nehéz helyzetben. Arról nem is beszélve, mikor az unokanővéremnek megszületett a második gyermeke, és akkor már nagyon idős nagymamámmal elindultunk, hogy meglátogassuk. A vasútállomás mellett éppen rakodták fel a tankokat az orosz katonák, és mi nem láthattuk a vasútállomás épületétől. Akkor fagytam le, mikor egy orosz katona a hátamba nyomta a géppuskát, és rám kiálltott, hogy:_ Sztany!_Szerencsére annyit érttem az orosz nyelvből, hogy azonnal meg kell állni. Félig magyarul, félig oroszul kérdezte, hogy nem találkoztam valakivel, aki megállatott volna. Mikor megértette, hogy nem, akkor átterelt minket a vasúti sínek túloldalára, és ott gyalog mentünk át az unokanővéremet, és a gyermekeit meglátogatni. Akkor ott is megvédett az Isten. Csak észere kell venni, hogy hol, mikor, miként véd meg minket.
Sok történetem van még, de úgy érzem, hogy ennyi éppen elég, hogy érzékeltessem, hogy én szívből, lélekből hiszek Istenben, Jézusban.
Legyen nagyon szép, és vidám napotok, csodás hétvégétek!
Sok szeretettel Erzsi.
Sok történetem van még, de úgy érzem, hogy ennyi éppen elég, hogy érzékeltessem, hogy én szívből, lélekből hiszek Istenben, Jézusban.
Legyen nagyon szép, és vidám napotok, csodás hétvégétek!
Sok szeretettel Erzsi.
