Isten és más mesék

papbacsi írta:

mivel magyaazzak hogy az ember tud alkotni es gyonyorkodik a szepbe

Kattints a kibontásához...

a legtöbb "alkotás" nem más, mind a környezet átrendezése valamilyen "hatás" kiváltása érdekében, és mint ilyen nem CSAK az ember sajátja.
A hód pl. gátrendszert, házat épit, és bár nekem még semelyik se mesélte el, de lefogadom, "élvezi" a munkát és "gyönyörködik" a szép "alkotásban"...

tsz írta:

még az a szerencse, hogy a dolgok nem ilyen feketeüfehérek, különben te, progr. meg az összes "értékes" ateistáid sose jutnának be a "végső béke" "mennyországába"...

A legtöbb ateista SOHASE találja meg a helyét a világban, előbb-utóbb belefásul a kutakodásba/küzdelmekbe és kiég vagy bekattan -- esetleg valami extrémnek látszó élmény v. a haláltól való rettegés hatására megtér...

Teista / ateista, érvényesülés, önmegvalósítás, istenhit -- pl. egy buddhista vagy akar egy taoista számára üres, értéktelen, hiábavaló rángatózás csupán.

Kattints a kibontásához...

Szia tsz!

Honnan vagy te olyan biztos abban a "végső béke" "mennyországában". Ez a te fantáziád szüleménye. Az enyém pedig az, ha egy ember nem Istenhívő, attól még lehet sokkal teljesebb értékű ember, mint egy hívő. Sőt ez tény (2010).
Te Istenben hiszel, pedig lehet hogy a gondolkodásmódod miatt leszar téged, viszont én meg magamban hiszek és lehet hogy azt mondja rám hogy ez igen! Végre egy olyan ember aki függetlenül gondolkodik és saját maga építi jövőjét. Már bocs a kifejezésért!
Egyébként te voltár már ateista? Mert ha nem, akkor honnan van az infód, hogy egy ateista sohasem találja meg a helyét, a világban.

tsz írta:

a legtöbb "alkotás" nem más, mind a környezet átrendezése valamilyen "hatás" kiváltása érdekében, és mint ilyen nem CSAK az ember sajátja.
A hód pl. gátrendszert, házat épit, és bár nekem még semelyik se mesélte el, de lefogadom, "élvezi" a munkát és "gyönyörködik" a szép "alkotásban"...

Kattints a kibontásához...

Szia tsz!

Én már sok mindent teremtettem gondolatban, de szerintem ez nem volt nagyobb kihatással másokra. Különben milyen véletlen, hogy a teremtés is egy gondolattal kezdődik.
A képzeletnek nincs határa, csak ha megteremted. Ilyenkor a te valódnak egy részét teremted meg, illetve rendezed át.

A hód, nem olyan munkát végez amit mindig is szeretett volna, akkor honnan tudod hogy élvezi?

Progressor írta:

Szia tsz!

Én már sok mindent teremtettem gondolatban, de szerintem ez nem volt nagyobb kihatással másokra. Különben milyen véletlen, hogy a teremtés is egy gondolattal kezdődik.
A képzeletnek nincs határa, csak ha megteremted. Ilyenkor a te valódnak egy részét teremted meg, illetve rendezed át.

A hód, nem olyan munkát végez amit mindig is szeretett volna, akkor honnan tudod hogy élvezi?

Kattints a kibontásához...

Sok mindenben tévedsz, mert még nagyon az életed elején tartasz, például abban is, hogy a képzeletnek nincs határa.
Én például most azt képzelem, hogy az idő múlik, történnek veled olyan események, amelyek hatására megváltoztatod a véleményedet arról, hogy Isten létezik-e vagy sem.

Kyra_ írta:

Sok mindenben tévedsz, mert még nagyon az életed elején tartasz, például abban is, hogy a képzeletnek nincs határa.
Én például most azt képzelem, hogy az idő múlik, történnek veled olyan események, amelyek hatására megváltoztatod a véleményedet arról, hogy Isten létezik-e vagy sem.

Kattints a kibontásához...

Szia Kyra!

Én nemcsak a fizikai létre gondoltam.
Az én képzeletem nyilván nem egyezik a tieddel, viszont az enyém építő, kreatív jellegű. Ez elég ahhoz, hogy egy kielégítő boldog életet tudjak megteremteni magam számára.
Egyébként például ha megakarsz teremteni magad számára egy olyan életet amilyet szeretnél, először mindig képzeletben kell azt megtenni. Ha megtudod teremteni, akkor a képzeletedből kiindulva valósítottad meg. Mi ez, ha nem teremtés?

Egyébként hogy érted azt, hogy az életem elején járok abban, hogy a képzeletemnek nincs határa?
A másik, hogy történnek velem olyan események, melyek befolyásolják a hitemet hogy létezik-e Isten, vagy sem. Ha veled valami rossz történik, akkor elveszíted hitedet Istenben, ha meg jó dolgok történnek veled, akkor meg létezik?
Szerintem el kellene dönteni hogy most létezik-e vagy sem. Ez mindenkinél egyéni választás.
Egyébként ha valaki Istenhívő, akkor az nemigen fogja egyhamar megváltoztatni véleményét, tök mindegy hogy jó élete volt eddig és most mondjuk romokban hever.

Az meg szerintem irtó nagy hülyeség, hogy mondjuk aki nem hisz Istenben az a pokolra jut, aki meg hisz, az meg a mennyországba. Akkora az én bűnöm, hogy egy hit miatt, a pokolra kell kerülnöm? Ha Isten ilyen, akkor ő minden, csak nem Isten. Szenvedjek egy olyan dolog miatt, ami jogos az én részemről? Mert ha létezik és azt akarja hogy higgyek benne, akkor mutatkozzon meg előttem. Bizonyítsa be hogy létezik, mert ha nem teszi meg, akkor jogos az én részemről a hitetlenkedés. Egyébként az embernek a hiteit saját maga kell hogy megválassza. Ha létezik is Isten, annyira fontos hogy higgyek benne? Mert szerintem aki hisz, attól még ugyanúgy fogja leélni az életét.

Progressor írta:

Szia Kyra!

Az én képzeletem nyilván nem egyezik a tieddel, viszont az enyém építő, kreatív jellegű. Ez elég ahhoz, hogy egy kielégítő boldog életet tudjak megteremteni magam számára.
Egyébként például ha megakarsz teremteni magad számára egy olyan életet amilyet szeretnél, először mindig képzeletben kell azt megtenni. Ha megtudod teremteni, akkor a képzeletedből kiindulva valósítottad meg. Mi ez, ha nem teremtés?

ezért szimpatikusabbak a hívők: szerényebbek..
Jobban jársz, ha takarékra teszed a túltengő önbizalmat és bizol benne, hogy az az élet majdcsak úgy alakul, hogy az neked elviselhető lesz. Még jobb, ha megtanulod szeretni AZT, ami éppen adódik...

Egyébként hogy érted azt, hogy az életem elején járok abban, hogy a képzeletemnek nincs határa?
A másik, hogy történnek velem olyan események, melyek befolyásolják a hitemet hogy létezik-e Isten, vagy sem. Ha veled valami rossz történik, akkor elveszíted hitedet Istenben, ha meg jó dolgok történnek veled, akkor meg létezik?
Szerintem el kellene dönteni hogy most létezik-e vagy sem. Ez mindenkinél egyéni választás.
Egyébként ha valaki Istenhívő, akkor az nemigen fogja egyhamar megváltoztatni véleményét, tök mindegy hogy jó élete volt eddig és most mondjuk romokban hever.

nem vall a vaskos önbizalmat megalapozó magas szintű kvalitásokra a dolgok ilyetén pőrére egyszerüsitése...

vedd észre, hogy egyhelyben pörögsz: van isten-nincs isten, én alakitom-más alakitja:
ha van I. ha nincs, -- sose fogod megtudni MIÉRT történnek a dolgok úgy, ahogy történnek és MIT KELL CSINÁLNI, hogy máshogy történjenek. A dolognak annyi ismeretlene és változója van, ami még a te "teremtő erőd" se tud kezelni...
Elkezdesz fúrni-faragni az élet fáján, hogy valahova kilikadj, aztán megdöbbensz, hova lukadtál ki...
De ne aggódj, talán majd az idő hoz némi bölcsességet, rájössz, hogy igazam van...

Kattints a kibontásához...

tsz

Szia tsz!

Először is a dolgok azért történnek úgy ahogy történnek, mert saját magunk vonzuk be az életünkbe, a hozzáállásunknak köszönhetően. Ha negatív a hozzáállásod, akkor a negatívat, ha pozitív, akkor a pozitívat vonzod be az életedbe.
Akár hisz valaki Istenben, akár nem, az életünk legnagyobb részét, hiteink határozzák meg.
Az hogy mit tehetek az esetlegesen nemkívánatos jelen dolgokkal, úgy tudok rajta változtatni, hogy a régi negatív hiteimet (hiedelmeimet) amik eddig az életem részét képezték, egyszerűen lecserélem pozitív, építő, kreatív hitté.

Az önbizalmamat, pedig a saját tapasztalataimból nyerem. Ez lehet jó, vagy lehet rossz.

Mottó: "Az élet várt és váratlan módokon gazdagít".

Gyakran eszembe jut az a sok ember akinek itt Magyarországon, más országokban elvitte az árvíz mindenüket...a sok hajléktalan,akik éveket töltenek az utcán... a tumoros betegek,aids betegek,ők vonzották be maguknak vagy Isten így akarja megtanítani őket az alázatra?

vandorcsillag írta:

Gyakran eszembe jut az a sok ember akinek itt Magyarországon, más országokban elvitte az árvíz mindenüket...a sok hajléktalan,akik éveket töltenek az utcán... a tumoros betegek,aids betegek,ők vonzották be maguknak vagy Isten így akarja megtanítani őket az alázatra?

Kattints a kibontásához...

Szia vandorcsillag!

Elárulom neked, hogy ennek nincs köze Istenhez. Amúgy én is hiszek Istenben, de nem olyan téren hogy ő irányítja az életemet. Én úgy vélem hogy azért érdemli meg az Isten nevet, mert sok mindent tett a társadalom fejlődése érdekében teremtésileg. Szerintem ő is csak egy az emberi társadalomban, viszont ő elérte teremtésileg a célját, vagyis teremtésileg ő már célba ért.

Visszatérve a témához, minden okkal történik. Az hogy te elkapsz egy súlyos betegséget, lényegében saját magadnak köszönhető. Lehet azért, mert nem figyeltél eléggé oda magadra, vagy a múltban az életed során elindítottál egy olyan folyamatot, aminek ez lett az eredménye.

Ha van valami, amit nagyon szeretnél, de nem tudod, hogy mit tegyél, csak csomagold be, és add Isten kezébe.

....és 200%,hogy teljesülni fog? mert most nemigazán vagyok megelégedve az életemmel.

Naszvadi írta:

Ha van valami, amit nagyon szeretnél, de nem tudod, hogy mit tegyél, csak csomagold be, és add Isten kezébe.

Kattints a kibontásához...

Igen ez így van szerintem ez az abszolúlt elfogadás!

Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek! Ennyi az egész.” (zen bölcsesség)

Mondhatjátok, hogy kibicnek kuss, de kezd a topic álmosodni...

A baj csak az, hogy a nem hívő emberek többsége azért mondja magát ateistának, mert lusta elgondolkodni Isten létén, illetve esetleg utána járni, hogy mi igazából a kereszténység.

Progressor írta:

...Szerintem ő is csak egy az emberi társadalomban, viszont ő elérte teremtésileg a célját, vagyis teremtésileg ő már célba ért.

Kattints a kibontásához...

Elmondanád ezt valahogy másképp is? Azt hiszem, nem értem, mit akarsz mondani. Köszi!

Progressor írta:

...Visszatérve a témához, minden okkal történik. Az hogy te elkapsz egy súlyos betegséget, lényegében saját magadnak köszönhető. Lehet azért, mert nem figyeltél eléggé oda magadra, vagy a múltban az életed során elindítottál egy olyan folyamatot, aminek ez lett az eredménye.

Kattints a kibontásához...

Teljesen igazad van, minden okkal történik. A kérdés viszont az, hogy minden céllal történik-e? Úgy vélem, vandorcsillag azt feszegeti.

hagymacska írta:

A baj csak az, hogy a nem hívő emberek többsége azért mondja magát ateistának, mert lusta elgondolkodni Isten létén, illetve esetleg utána járni, hogy mi igazából a kereszténység.

Kattints a kibontásához...

Az ateista, amennyiben tudatosan ezt állitja magáról, egyértelműen tagadja Isten létét. Nem csak azt mondja, nem tudom (agnosztikus). Szóval, ez egy tagadó állitás. Szerintem ez nem a lustaságból adódik, hanem valami fajta csalódottságból vagy feltételezett elkötelezettségből. Van természetesen tudományos materializmus is. Ennek követői tudományos "hittételként" fogadják el és vallják, hogy nem létezik semmi, ami a természet megismerhető törvényei felett állna.

Ahhoz, hogy Isten (valami transzcendens lény) létét elfogadja az ember nem kell semmit sem tudnia a kereszénységről.

FagyisSzent írta:

Elmondanád ezt valahogy másképp is? Azt hiszem, nem értem, mit akarsz mondani. Köszi!


Teljesen igazad van, minden okkal történik. A kérdés viszont az, hogy minden céllal történik-e? Úgy vélem, vandorcsillag azt feszegeti.

Az ateista, amennyiben tudatosan ezt állitja magáról, egyértelműen tagadja Isten létét. Nem csak azt mondja, nem tudom (agnosztikus). Szóval, ez egy tagadó állitás. Szerintem ez nem a lustaságból adódik, hanem valami fajta csalódottságból vagy feltételezett elkötelezettségből. Van természetesen tudományos materializmus is. Ennek követői tudományos "hittételként" fogadják el és vallják, hogy nem létezik semmi, ami a természet megismerhető törvényei felett állna.

Ahhoz, hogy Isten (valami transzcendens lény) létét elfogadja az ember nem kell semmit sem tudnia a kereszénységről.

Kattints a kibontásához...

Szia FagyisSzent!

Én úgy gondoltam hogy lehet hogy Isten is köztünk él, hogy mi van akkor ha mindnyájan egy helyről jövünk, vagyis egyszer elindult a tudatos létezés és mindannyian egyenlő eséllyel indultunk el. Közben saját magunkat teremtettük olyanná, amilyenek vagyunk. Tehát nem létezett akkor olyan hogy Isten, hanem lehet hogy valaki közülünk kapta a fejét és elhatározta, hogy most alkotni fogok. A többi ember lehet hogy erre nem volt hajlandó, sőt eszükbe sem jutott és ő elhatározta, hogy megtesz mindent amit lehet és magából kiindulva, elkezdte szépen megvalósítani a dolgokat. Így a világnak a legnagyobb részét lehet hogy ő valósította meg, mégpedig a fejlődés céljából. Lehet hogy ő volt aki megteremtette a világegyetemben a fizikai világot és a rajta lévő élet lehetősségét. Mi pedig a fejlődés céljából leszülettünk ide. Akkor tehát köszönettel tartozunk neki. Mivel ő alkotta meg és lehet hogy öröme telt ebben, így afölött ő uralkodik. Tehát függünk tőle. Lehet hogy így érdemelte ki az Isten nevet.
Én, így hiszek Istenben.

Az hogy minden céllal történik-e, én arra azt mondanám, hogy mindenki azért él, hogy megvalósítsa céljait, még akkor is ha valaki nem sokat tesz érte. Ha az ember kitűz egy célt, akkor egy idő után úgyis megvalósul. Tehát mindenki a célja felé halad. Tehát a válaszom erre az, hogy igen. Mert az ember amit tesz, ha még utólag tudja hogy rosszul cselekedett, elmondhatja azt, hogy az adott helyzetben az tűnt a legmegfelelőbbnek. Az életben mindenki hoz rossz döntéseket.

Ne feledd el a következő idézetet: "Az élet várt és váratlan módokon gazdagít".

Az ateisták is éreznek bűntudatot, ha olyasmit tesznek, amit erkölcsileg helytelennek tartanak. De nem éreznek bűntudatot egy csomó olyan dolog miatt, amelyek miatt az istenhívők jó része viszont érez. Úgy tűnik például, hogy a katolikus egyház elvárja tőled, hogy érezd magad bűnösnek majdnem minden miatt, kezdve azzal, hogy pl. túrod az orrod, egészen addig, hogy megnézed egy ellenkező nemű személy valamely testrészét, ami történetesen nem a szeme. Te határozd meg saját erkölcsi elveidet, s ne hagyd, hogy mások kényszerítsék rád a övéket.

xoxi írta:

...Úgy tűnik például, hogy a katolikus egyház elvárja tőled, hogy érezd magad bűnösnek majdnem minden miatt, kezdve azzal, hogy pl. túrod az orrod, egészen addig, hogy megnézed egy ellenkező nemű személy valamely testrészét, ami történetesen nem a szeme.

Kattints a kibontásához...

Ugyan megírnád, hol találtál orrtúrásra ill. testrész-nézésre vonatkozó tiltást a katolikusoknál?

xoxi írta:

...Te határozd meg saját erkölcsi elveidet, s ne hagyd, hogy mások kényszerítsék rád a övéket.

Kattints a kibontásához...

Ez a szinte egy az egyben az anarchia szótári definíciója. Ⓐ

Hm... nem kell mindent szó szerint érteni, de tessék...

1. Kevélység: saját kívánságunk rendetlen hajhászása. Megnyilatkozásai a nagyzási hóbort, rendetlen önszeretet, mások háttérbe szorítása, megvetése, öndicséret, becsülethajhászás. Fajai ezek: vakmerőség, azaz nagy, de erőinket meghaladó tettre vágyakozás. Rendetlen rang- és hivatalhajhászás (mindenkit megfúr, befeketít, csak hogy ő fehér maradjon). Hiú dicsőséghajhászás ez: szavakban kérkedés, hetvenkedés – tettekben erény színlelése, képmutatás, alakoskodás, makacsság, egyenetlenkedés, kötekedés, elégedetlenség.
2. Fösvénység (kapzsiság): rendetlen törtetés ideiglenes földi javak után. Rokon bűnök: a szív eldurvulása, az emberekkel szemben gorombaság, az erőszakosság, a hamisság, a cselszövés, az adott szó megszegése, az árulás, az esküszegés. Következménye: állandó nyugtalan élet.
3. Az irigység: mások javán való szomorkodás, mert abban saját kiválóságunk gyengítését látjuk (ha más örül, az nekem szomorúság). Rokon bűnök: megszólás, káröröm, titkos áskálódás. (Tudod, rendes, de csúnya a nyelve; szelíd, de nagyon lusta. Mindig az a „de”, amellyel a jót tökéletesen lerontjuk, a nyíl, amelyet másokra irányítunk.)
4. Torkosság: az étel, ital rendetlen élvezetében jelentkező bűnös készség, a mértékletesség ellentéte. Idevág a falánkság is, az ételben való válogatás, finnyásság. Ne legyen soha probléma, mit eszünk! Rokon bűnök: mértéktelen vigadozás, spicces állapotban szószátyárság, modortalan beszéd, testi-lelki javakban nyilvánuló rendetlenség, gondozatlanság, hanyagság, slendriánság, részegség.
5. Harag: hevességgel párosult rendetlen, ingerlő indulat. Fokai: neheztelés (tréfáért is megsértődik), düh, őrjöngés. Rokon bűnök: ok nélküli méltatlankodás, bosszúvágy, gyalázkodás, káromkodás. (Haragvó állapotban számolni kell 10-ig!)
6. Jóra való restség: renyheség, lustaság, nemtörődömség. Rokon bűnök: lelki dolgokkal szemben ellenszenv, gyűlölet, tunyaság, belső szétszórtság (mindig máshol a szeme, gondolata).
7. Bujaság:a nemi gyönyör rendetlen kívánásának vagy élvezésének bűnös készsége.Cselekedetei a szándékosan szemérmetlen gondolat, beszéd, tekintet, cselekedet.
Súlyos bűnök a tisztaság ellen, mindegyik saját tárgya természetének megfelelően: a házasságtörés, a maszturbáció, a paráznaság, a pornográfia, a prostitúció, az erőszak, a homoszexuális cselekedetek. Ezek a bűnök mind a bujaság víciumának megnyilvánulásai. Amennyiben kiskorúakkal követik el, e cselekmények még súlyosabb merényletek testi és erkölcsi épségük ellen.