Jelenleti iv II.

jó progik

balcsiii

ezt nem hiszem el

Én az Adriát választom

már repesve várom a jövő nyarat, hogy újra hajózhassak!

nincs is szebb egy lakatlan öbölben lehorgonyozva élvezni a nyarat!

Ó horvát tengerpart!!!

Vannak barátaim, mégis magányos vagyok.
Vannak szép napjaim, mégis boldogtalan vagyok.
Vannak, akik támogatnak, mégis árvának érzem magam.

Remélem sikerül feltöltenem egy szép képet...

A közmondás is kihangsúlyozza a tanulás fontosságát: jó pap holtig tanul. Jó diák is tanulna, de nem mindegy hogyan. A tanulási stratégiát azonban a legtöbbünk az évek folyamán saját maga alakítja ki. Tanulni is meg kell tanulni. Az sem mindegy hogyan és mikor tanulunk, a tanulás módszerét el kell sajátítanunk. Sajnos az élethosszig tartó tanulás nem mindenkinél tölt be központi szerepet. Nézzünk néhány alapvető tippet, melyek segítségünkre lehetnek a tanulásban.

Lényeges az, ahogyan tanulunk

Mint minden szellemi erőkifejtést igénylő tevékenységre, a tanulásra is rá kell hangolódnunk. Amennyiben a külső, környezeti feltételek adottak (saját tanulásra elkülönített szoba, kellemes, szellőztetett légkör stb.), zárjuk ki a különböző koncentrálást zavaró tényezőket (háttérzaj). Elsőként hangoljuk rá gondolatainkat, vagyis a két agyféltekét a tanulásra úgy, hogy bal könyökünkkel megérintjük a jobb térdünket, majd ellenkező irányba is, tehát keresztirányú mozgásokat végezve. Ez azért lényeges, mert így mozgósítjuk a jobb agyféltekét, ami az egységes látásért, a művészeti képességekért valamit a térlátásért is felelős. Ugyanakkor a bal agyféltekét is beindítjuk, ami a logikus, racionális részt képviseli. Második lépésben készítsünk egy előzetes „mentális tervet" azokról a tantárgyakról, amelyekből tanulnunk kell, melyek azok, ahol házi feladatokat is kell végeznünk, majd ezt követően készítsük elő a tankönyveket és a füzeteket.

A kényelem fontos, de nem minden áron. Soha ne tanuljunk fekve, mivel ez lankaszt és nem serkenti a tanulás folyamatát. Bármilyen tantárgyról legyen szó, a memorizálás előtt, gondoljuk át logikusan, hogy előzetes tanulás nélkül, abban a pillanatban mit tudnánk elmondani az anyagról. Ezáltal reális képet kapunk arról, milyen jártasak vagyunk az adott témakörben és milyen információk állnak a rendelkezésünkre. A legtöbb diák egy bizonyos tanulási sorrendet is felállít. Ez abban az esetben indokolt, ha több tantárgyból kell felkészülnünk. Egyesek az írásbeli házi feladatokkal kezdik, majd tanulnak, mások a nehezebb tantárgyakat részesítik előnyben és végére hagyják a könnyebbeket. A hatékonyabb tanulás érdekében célszerű kijegyzetelni a lényeget, ha időszűkében vagyunk vagy kissé lankadt a figyelmünk, húzzuk alá a fontosabb részeket. A memorizálás történhet belső beszéddel vagy hangosan is. Az, hogy ki melyiket részesíti előnyben, az idők folyamán fokozatosan alakul ki. Tény az, hogy gondolatainkat jobb hangosan, szavakban is kifejezni.

Nem mindegy mikor tanulunk

Az iskolai vagy egyetemi órák végeztével természetes, hogy mindenki vágyik némi „agyszellőztetésre", ezért hazaérkezést követően jobb minél hamarabb nekilátni a tanulásnak, mivel ekkor viszonylag frissen még a fejben van a tananyag. Étkezést követően azonban jobb kevés szünetet tartani, teli hassal sohasem szabad leülni tanulni, mivel az emésztési folyamat lassítja az agy funkcióit, ezáltal pedig ellustulunk. A tanulásnak úgy érdemes nekilátni, hogy legkevesebb egy-két órát szánjunk erre a szellemi tevékenységre, miközben kisebb szüneteket kell beiktatni: pl. fontos a folyadékutánpótlás, mivel a nem megfelelő vízbevitel is okozhatja a fáradságérzetet és a figyelem lankadását. A TV-nézést azonban jobb mellőzni, ez csak elvonja a figyelmet és más irányba tereli az előzőleg tanulásra hangolt gondolatmenetet. Zenét viszont hallgathatunk, leginkább olyat amiben nincs szöveg. Lefekvés előtt ne erőltessük magunkat azzal, hogy továbbra is a tananyag bevésésével fáradozunk, a memorizálás a késő esti órákban már nem az igazi, ehelyett csak olvassuk át az anyagot.

Fleisz Kinga pszichológus szerint nagyon oda kell figyelni a gyerekekre, amikor az óvodából az iskolába lépnek, mert ez számukra óriási környezetváltozást jelent. Az is sokat számít, hogy a gyermek hány évesen megy iskolába. Ebben a korban még a fél év is rengeteget számít. A tanulással kapcsolatos első kudarcokat nem kell feltétlenül túlreagálni, de nem szabad szó nélkül elmennünk mellettük. Nagyon sokat számít, hogy az egyes gyermekekkel mennyit foglalkoznak odahaza. Ha kedvvel tanul a gyermek, akkor ez a jövőben is így maradhat. Az iskolából hazajövet nem kell azonnal leülni tanulni, inkább egyen, igyon és szórakozzon. A szórakozás alatt nem számítógépezést vagy tévézést értünk, hanem valami hasznosabbat.

Ez lehet olyan játék vagy elfoglaltság, ami fizikailag köti le a gyermeket. Ezután jöhet a tanulás, de nem kell agyon tanultatni senkit.

Ösztönző eszköz lehet a tanulásra a jutalmazás, de vigyázzunk arra, hogy ne a tanulással töltött időt honoráljuk, hanem az eredményt, vagyis azt, hogy tudja-e a leckét.

Amennyiben minden egyes nap megtanulja amit kell, főzzük a kedvencét, vagy engedjünk meg neki olyan dolgot, amit szeret. Egy idő után kevesebbszer jutalmazzuk, például egy héten 3 helyett csak 2-szer főzzük a kedvenc ételét.

Ne akarjuk azt, hogy a mi gyermekünk legyen a legjobb mindenben. Gondoljunk csak bele, nem lehet minden gyerek a világon zseni, van akinek nehezebben mennek a dolgok. Mindig a gyermek képességeihez mérjük az elvárásainkat, soha ne követeljünk tőle többet.