Jelenleti iv II.

Itt van az ősz, itt van újra,
szép mint mindig énnekem.
Tudja isten hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
innen nézek szerteszét
s hallgatom a fák lehulló
levelének lágy neszét.

Most ezzel köszönök be.

Editildikó












































































Kiülök a dombtetőre

jelen:1

jelen:2

jelen:3

jelen:4

jelen:5

jelen:7

jelen:8

jelen:9

jelen:10

jelen:12

jelen:11

jelen:13

jelen:14

jelen:15

jelen:16

jelen:17

jelen:18

jelen:19