Jelenleti iv II.

szentséges éj

karácsony

domama said:

Click to expand...

:d

domama said:

Click to expand...

Sziasztok!

20 hozzászólás

Mi számít értelmesnek?

boci, boci

Varró Dániel: Változatok egy gyerekdalra

Berzsenyi Dániel
Hol kószáltanak el hajdani borjaink?
Zengő hangjuk a múlt berkein elhagyák,
Nem szól nélkülük itt víg Philoméla sem,
Csak bús őszibogár zönög.
Eltűnt szép fülük, és könnyü Zephyr lehén
Lágyan lengedező díszük is elveszett,
Így dőltek le Bizánc tornyai egykoron,
Így múland el a gloria!

boci, boci

Balassi Bálint
Búm, kínom, énekem nyílnak mind végtelen
árvaságban,
Mint gyermek tehénnek bánatja temérdek
tarkaságban.
Olyan lehetetlen élnem szeretetlen
nálad nélkül,
Minthogy az borjúcska legyeket elhajtsa
farka nélkül.
Cupido vad lángja, szerelem fullánkja
kínoz régen,
Friss rügyként feslenem, kegyelmes Istenem,
minek nékem?
Immár csak vergődöm, idegen erdőkön
bujdosnom kell,
Engedj már öltöznöm, más földre költöznöm,
hol foly sok tej.

boci, boci

Pilinszky János
Addigra nem lesz már füled,
hiába jönne válasz.
Csak állsz a száraz vályúnál,
kiapadt tőggyel állasz.
Sovány leszel addigra, mint
a bibliai hét év.
Hátadra száll a zümmögő,
hessenthetlen kétség.
Hogy is lehetnél valaha
egyszer még újra boldog?
Elgazosult a legelő.
És bezártak a boltok.
A bojtjahullató remény
csóválhatatlan csonkját
mereszti meztelen farod
gémberedetten, tompán.
Te teheneknél tehenebb,
te borjak között borjú,
csak nem hitted, hogy beheged,
mit kettényestek orvul?
Csak nem hitted, hogy van hová?
Te bárkinél szegényebb,
csak állsz, és napjaid kihűlt,
szaguk vesztett lepények.

Sziasztok!

Nah akkor néhány vers...

Búcsú

Egyszer majd elmúlik az élet,
S nem tudod, jó voltál-e vagy sem.
Egyszer majd megszűnik aléted,
S nem tudod, mi az, mit nem tettél meg.

Egyszer eljön az az idő,
Mikor neked már nem számít mi történik.
Egyszer eljön az az idő,
Mikor csak az emléked fog élni.

Szívvel

Boldog vagyok, mint a tudatlan,
remeg testemben bolond szívem,
S örömömben táncot járnék, majd
Magamra ölteném az egész világot!

Mikor az éj...



Mikor az éj leszáll
a szó sem jár
halk csendben lép a lány.

Benn fúj a fény
Kinn ég a szél
egy anya keresi gyermekét.

Süvít a láng
reszket a nyár
a kisfiú alatta sírdogál.

Végül véres dombon át
fut veszettül a világ
fényével megfestve a halált.

elnézést a depis versekért, rég volt már

A tavasz

A tavasz mint zöld tündér ugrál
fáról fára,
virágot szórva minden
gallyra s ágra.
Selyemszárnyain libben tova
s harmatot szór a puha talajra.

Érzés

Pityereg egy könnycsepp
Könnyű fátylakon ringva
Éjsötét szemét az égbolt kinyitja.

A fakó homály benne
tétován csörgedez
Bánattól töltve szerelmes szíveket.

Szerelmes emberi szív,
Mily makacsul versz!
Reszketve lesed, kit szeretni mersz!

S ha nem láthatod őt
Bármit megtennél érte.
Csak átöleljen, s így megvédhessen téged!

Álmodban láttad
Miként oltalmaz téged
Mindig szeretve, s majd mindentől féltve!

És az álmod most
Valóban valóra vált.
Boldog vagy már, mert ő itt van s vigyáz rád.

Az örömtől az éj
Sötét szemét lehunyta,
S a homályt a boldogság túl ragyogja.

nah akkor jöjjenek a számok

Elmerül....


Elmerül a szó égkék vizekben,
Eltűnik a hang a vesztőhelyeken
Vihar tör elő morajló tengeren,
Nem alszik a lég eltiport lelkeken.

Hamis arcban félelem nem honol,
Vérvörös színben szikrát, lángot szór.
Megváltozott lényéből árad a rontás,
Búcsút inthet, kit egyszer megtalál.

már csak 10?