Emellett, pár havonta egyszer kiválasztott egy növényt, ami túl lassan nőtt, vagy száraz, barna foltok jelentek meg a levelein, vagy egyszerűen nem nézett ki olyan jól, mint a többi és körbehordozta a többi növény előtt.
– Búcsúzz el a többiektől, pajti – mondta a szerencsétlen növénynek. – Kevés vagy…
Aztán elhagyta a lakást az alkalmatlan növénnyel és pár órával később visszatért egy üres cseréppel, amit aztán gondosan szem előtt hagyott.
Londonszerte a legélénkebb, legelegánsabb és legszebb növények voltak. Ezen felül a legrémültebbek is.
Neil Gaiman – Terry Pratchett: Elveszett próféciák