Jelenleti iv II.

Amikor megszólal a lelkiismeret és ráébredünk az igazságra, miként dönthetjük el, melyik oldalon állunk? Mert bizonyosan el kell döntenünk, és olyankor már szorít az idő, középen pedig nem maradhatunk!

Ha a bűnöd az, hogy mindhalálig szerettél, a büntetésed az lesz, hogy azután is az ő nevét kell kiáltanod.

Amikor elkezdődik az utolsó játszma, mindenki az ellenfeled, ott már nem hibázhatsz! Ha nincs tökéletes lapod, azonnal el kell dobnod!

A háborúban és a szerelemben két dolgot soha ne szégyellj: lőni és szeretni. A háborúban két dolgot sose akarj megérteni: hogy mit teszel, és hogy a másik mit tesz. Végül a háborúban és a szerelemben nincs menekülő útvonal, nem tűnhetsz el.

Megtanultam már, hogy a sikert és a kudarcot egy egészen vékony kis fal választja el. És megtanultam azt is, hogy a legnagyobb akadályokat mindig mi magunk állítjuk, ügyelve, hogy senki se juthasson el a szívünkig.

A távolság csak addig gyógyír, amíg újra nem találkozol szeretteiddel.

A körülmények változhatnak, de az elkötelezettség nem ismeri az idő múlását.

Ha el akarsz rejtőzni, mindig a tömegben tegyed, a tömegben ugyanis mindenki egyforma.

"A bosszúság nem tudja , hogy nincs ma fogadónapom."

Ha a helyükre kerülnek azok a dolgok, amelyre mindig is vágytunk, a félelem akkor mutatja meg az igazi arcát, az igazság képében.

A család mindig az első, sosem mondhatsz le róluk. Bármit is tesznek érted vagy ellened, egyedül bennük bízhatsz.

Mindig félelmetes dolog a múltra visszagondolni, ha a jövőt nem változtathatja meg az ember.

Bizonyosság. Néha jobb nem tudni az igazat azokról az emberekről, akiket szeretsz.

Bármit is teszel, abba azért gondolj bele, hogy ugyanazt a másik is megteheti veled ugyanúgy.

Minden, ami hűséggel kezdődik, árulással ér véget.

Megálmodhatunk bármit, a végén mégis magányosan ébredünk.

Az emlékeinkhez nem kell látni, azokat vakon is jól ismerjük.

A lélek válasz nélküli kérdései megbolondítják az embert.

A hazugság megöli az ártatlanságot, ahogy az árulás és a féltve őrzött titkaink is.

Az élet olyan körhinta, ahol hiába forogsz együtt a szeretteiddel, mindig ugyanolyan távol leszel tőlük. Amikor pedig megáll, már késő kiszállni és elindulni feléjük. Ha egyszer menekülsz valami elől, a lábnyomaid mindig mutatják majd az utat, amerre menekülsz, egyre nagyobbak és felismerhetőek lesznek mögötted, amíg hirtelen előtted lesznek.