Jelenleti iv II.
- Téma inditó Melitta
- Kezdés dátuma
huszonegyedik hozzászólásom (innentől kezdve nem számolom)
Az előző hozzászólásaimban elmondtam magamról néhány dolgot. Ha valakinek hasonló hobbijai vannak, mint nekem, akkor szívesen megosztanám vele tapasztalataimat és a jó tanácsokat is szívesen fogadnám.
Az előző hozzászólásaimban elmondtam magamról néhány dolgot. Ha valakinek hasonló hobbijai vannak, mint nekem, akkor szívesen megosztanám vele tapasztalataimat és a jó tanácsokat is szívesen fogadnám.
fekete - fehér ?
Ugyanis szíven ütött, hogy nem érted. Aztán rájöttem, hogy ez attól függ, hogyan élünk, kiket ismerünk, és főleg hogy kit és mit engedünk hatni a szívünkre és az elménkre... Én is érzelmes és ösztönös nő vagyok, de mégis konkrét képek villannak be e mondatokra, és pl. mint egy film, leperegnek a keser-édes pillanatok, a "boldog boldogtalanságok", vagy éppen, hogy hiába vesznek körül rengetegen, ismerősök és barátok vagy akár társak is, néha akkor is olyan egyedül érzem magam, mint az utolsó Dodó-madár... Viszont ilyenkor gyakran eszembe jut Madách Ember tragédiájából az a rész:
"Ha percnyi léted súlyától legörnyedsz,
Emel majd a végetlen érzete.
S ha ennek elragadna büszkesége,
Fog korlátozni az arasznyi lét."
Ezért valahogy úgy gondolom, egyszerűen az életünk része az örök ellentmondások dinamikus változása, és szükségünk van megélnünk ezeket, hogy értékelni tudjuk a jót....
Nem tudok szó nélkül elmenni mellette...
Ugyanis szíven ütött, hogy nem érted. Aztán rájöttem, hogy ez attól függ, hogyan élünk, kiket ismerünk, és főleg hogy kit és mit engedünk hatni a szívünkre és az elménkre... Én is érzelmes és ösztönös nő vagyok, de mégis konkrét képek villannak be e mondatokra, és pl. mint egy film, leperegnek a keser-édes pillanatok, a "boldog boldogtalanságok", vagy éppen, hogy hiába vesznek körül rengetegen, ismerősök és barátok vagy akár társak is, néha akkor is olyan egyedül érzem magam, mint az utolsó Dodó-madár... Viszont ilyenkor gyakran eszembe jut Madách Ember tragédiájából az a rész: "Ha percnyi léted súlyától legörnyedsz,
Emel majd a végetlen érzete.
S ha ennek elragadna büszkesége,
Fog korlátozni az arasznyi lét."
Ezért valahogy úgy gondolom, egyszerűen az életünk része az örök ellentmondások dinamikus változása, és szükségünk van megélnünk ezeket, hogy értékelni tudjuk a jót....
Előre
is
köszönöm
Köszönöm Szuper!
Hasonló témák
