Kortárs irodalom...

elfow · 2011 Január 27

Jónás Tamás - Csak szonett

Jónás Tamás: Csak szonett

Hitetlenségem büntetése vagy.
Nem számítottam rá, hogy közelemben
lehet még jeget olvasztani ember,
pinceablakon beragyogni nap.

Nem tudtam rólad, nem is vártalak.
Nevettem volna, ha mesélnek rólad.
Nem volt már súlya bennem semmi szónak.
És szétgurult rizsszemek: mind a nap.

De most: erdők lépnek velem, ha lépek.
A tenger fáradtan mellém zuhan.
A fájdalmak felragyognak s kiégnek:

hangyabolyvilág nyüzsög boldogan
a mellkasomban, és kapkod az élet:
sorsomnak, veled, újra dolga van.

elfow · 2011 Január 28

Kányádi Sándor - Képeslap

Kányádi Sándor: Képeslap

Szász Endrének

most tél van itt nálunk nagy hó békebeli
a föld színtjét jó fél öllel megemeli

az éjszakák megannyi mammuthallgatás
az ember mást se tesz napokig csöndet ás

befagyott magányunk jégpáncélja alatt
dédelgetünk egy-egy piros szemű halat

kaparja kitartóan a tájat a tél
hatalmas zsilettje a szél

míg bruegheli tökéllyel zúzmarát
virágzik olt mentén a fűzfaág

és átüt mindenen mint tépésen a vér
a hófehér

*

elfow · 2011 Február 1

Friss ropogós !

Jónás Tamás: RÖVID SZÖVEGES ÜZENET

Nem őrzök fotókat, lassan, szépen
változik rólad az emlékképem,
változol te is, így minden rendben,
most, hogy már nem muszáj mindig lennem,
beszélek hozzád és rólad este,
reggel az álmaim elemezve
csodálom tenyerem, közös tenyér,
hiába más az idő és a tér,
ami még számít, az csak összeér,
szakadunk, változunk mindannyian,
hiányzol, hiányzol, fiam, fiam.

2011.január 31.

elfow · 2011 Február 1

Jónás Tamás kéziratából

://jonastamas.blogspot.com/

Sch.E. · 2011 Február 3

Thomas Stearns Eliot: Macskák könyve

[FONT=verdana,geneva]A Ladiklaki kandúr[/FONT]

[FONT=verdana,geneva] [/FONT]

[FONT=verdana,geneva]

[/FONT]

[FONT=verdana,geneva] [/FONT]

[FONT=verdana,geneva]A Ladiklaki Kandúr furcsa fajzat ám![/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Fácánt ha kap, csak fajdpipi kell neki,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Villába rakod, vonít a lakás után,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Ha lakásba teszed, csak a villát kedveli,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Ha van pocok, ő bakegérre vágyna csupán,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]De ha van bakegér, csak a pockot kergeti.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]A Ladiklaki Kandúr furcsa fajzat ám,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]De nincs ok ezért veszekedni semmi,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Mert azt teszi,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Ami jó neki,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]S ez esetben mit lehessen tenni?![/FONT]

[FONT=verdana,geneva] [/FONT]

[FONT=verdana,geneva]A Ladiklaki Kandúr igazi szörnyeteg,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Ha beengedik, inkább kint marad,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]És mindig az ajtó túlfelén reked,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Hazaérve hazulról azonnal elszalad,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Szundítani csak fiókok ölén szeret,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]De nyivákol, amint odabent ragad.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]A Ladiklaki Kandúr furcsa fajzat ám,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]De nincs ok ezen keseregni semmi,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Mert azt teszi,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Ami jó neki,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]S ez esetben mit lehessen tenni?![/FONT]

[FONT=verdana,geneva] [/FONT]

[FONT=verdana,geneva]A Ladiklaki Kandúr furcsa, különc alak,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]S modortalan irgalmatlanul,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Ha kap egy halat, lakomázna csak,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]De ha nincs hal, a nyúlhúsihoz se nyúl.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]A tejfel-ebédre kurrog fumigálva,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Csak azt csemegézi, amit maga lel fel,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Ezért nyalakodva nyakig nyal a tálba,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Ha a spájzban a polcon a tejfel.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]A Ladiklaki Kandúr kész a cselekre,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]A simogatásra viszont alig ád![/FONT]

[FONT=verdana,geneva]De ha varrsz netalán, ödaül az öledbe,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Mert pusztán egyet akar: galibát![/FONT]

[FONT=verdana,geneva]A Ladiklaki Kandúr furcsa fajzat ám,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]De nincs ok ezen meditálni semmi,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Mert azt teszi,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Ami jó neki,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]S ez esetben mit lehessen tenni?![/FONT]

[FONT=verdana,geneva] [/FONT]

[FONT=verdana,geneva]/Ford.: Tellér Gyula/[/FONT]

[FONT=verdana,geneva] [/FONT]

Sch.E. · 2011 Február 3

Thomas Stearns Eliot: Macskák könyve

[FONT=verdana,geneva]Csülkecsámpás, a vasúti macska

[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Izgalomtól sistereg, forr 23.11-kor[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]A sínek között a hangulat:[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]"Ejnye hol jár Csülkecsámpás, ide gyertya, ide[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]lámpás![/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Nélküle nem indul vonat!"[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]És fut masiniszta, hordár, állomásfőnök botorkál,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Fűtő, váltóőr kutatja már:[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]"Hol van Csámpás, ejnye, Csámpás, ilyen fontos[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]nincsen ám más.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva] Mert az Éji Gyors miatta áll!"[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]23.17 már - lám az indító helyén áll,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Minden utas őrült nyugtalan -[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]S feltűnik most Csülkecsámpás, kényesen helyére[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]csámpáz:[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Szundikált a poggyászkocsiban![/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Zöld szeme villan, s lendül a tárcsa,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Jelzi vidáman: "Tiszta az út!"[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]S éjszaka mélyén északi tájra[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Éjjeli Gyorsunk fut, tovafut.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Tudja józan, tudja részeg, hogy a Hálókocsi-Részleg[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Gondja Csámpás vállain pihen:[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Gépészre és kalauzra gondja van, s nyakát behúzza[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Még a fűtő is, ha megjelen.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Folyosókon végigoson, párnáson és fapadoson,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Minden egyes utast megfigyel[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]- Ez a gondos munka rá vall -: szigorú őrjáratával[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]A bajt csírájában fojtja el.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Rád néz, s bár szemed se rebben, tudja jól, mi jár[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]eszedben:[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]S annyi szent, hogy nincs ínyére épp,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Hogyha lárma zúg, morajlik: így hát hangos szó se[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]hallik,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Merre Csámpás óvakodva lép.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Orra alá ne törj soha borsot:[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Ő nem aféle nyámnyila lény:[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Baj sosem éri az éjjeli Gyorsot,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Hogyha a Csámpás áll a helyén.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Ó, mily áldott, drága érzet, ha meglelted kicsi fészked,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]És az ajtón ott ragyog neved:[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Fülkéd csinos és lakájos, tiszta paplan, tiszta vánkos,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Nem látsz padlóján egy porszemet.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Ég többféle lámpa ottan, ez fénylőn, az tompítottan,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Itt egy gomb, nyomd meg, s szellő legyez,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Ott egy kagyló, furcsa jószág, hogy majd benne[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]mossad orcád,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]S ablak-csukni ott van egy retesz.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Kalauz tekint be éppen, s kérdi meghajolva szépen:[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]"Reggel kávét óhajt vagy teát?"[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Hanem Csámpás áll mögötte - övé volt e kedves[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]ötlet -,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Csámpás visel gondot itt reád.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]És ha kinyúlsz a friss, puha ágyon,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]És ha a paplan az álladig ér,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Jó, ugye, várnod: jöjjön az álom,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Tudva, az éjjel nem lesz egér,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Nincs vele gondod, drága barátom,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Mert ez a Csámpás kincseket ér![/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Már éjfélre jár az óra, s ő még friss, mert hébe-korba[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Felhörpint egy jó erős teát,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Esetleg egy csöppnyi rummal: többet nem időz[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]bizonnyal,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Csak bolhászkodik, s már megy tovább.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Te aludtál, mint a bunda, ám megérkezvén Devonba[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Ő az állomáson őrködött:[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Te hortyogtál, mint a medve, így befutva Holyheadbe[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Nem láthattad tisztelegni őt.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]De láttad, elérve Kentbe, hogy a rendőrt odaintve[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Jelentette:" Csend és rend van itt!"[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]És mikor hajnalra végre megérkeztek[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Gallowgate-be,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Csülkecsámpás ott áll s lesegít.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Búcsúra lendül kunkori farka,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Mintha kiáltana:"Jól utazott?[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Szálljon akármikor Éjjeli Gyorsra,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Bizhat: a Csámpást megleli ott!"

[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]/Ford.: Tótfalusi István/[/FONT]

Sch.E. · 2011 Február 3

Thomas Stearns Eliot: Macskák könyve

[FONT=verdana,geneva]A macska megszólítása

[/FONT]

[FONT=verdana,geneva] [/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Sokféle macska él, igaz,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]De véleményem róluk az,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Hogyha jellemük titka húz,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Tolmács nélkül is boldogulsz.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Tudnod kell, a macska olyan,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Akár magad vagy jómagam[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Vagy mint a többi emberek:[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Ahány, annyiféle lehet.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Egyik derék, másik galád,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Ez okosabb, az ostobább,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Van, aki rossz, van, aki jó -[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]De mind versbe foglalható.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Ők is dolgoznak, játszanak,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Nevük, lakcímük is akad:[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]De még hátra a nagy titok,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]S ez:[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]A macskát hogy szólítod?[/FONT]

[FONT=verdana,geneva] [/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Tanácsom első mondata[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Így szól: A MACSKA NEM KUTYA.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]A kutya harcol néhanap,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Gyakran ugat, ritkán harap,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]De egészében és általán[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Jámbor léleknek mondhatnám.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Nem a vérebre gondolok,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]És mások a komondorok,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Ám a kutya, a köznapi,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Szeret bohócot játszani,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Túl büszkén éppen nem feszít,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Inkább méltóságból veszít.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Rászedni szinte semmiség,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Vakard csak állát, fültövét,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Paskold hátát, adass pacsit,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Már kaffog, ugrik, mint a csík.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Nem afféle rátarti princ -[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Lohol, ha füttyentesz, ha intsz.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva] [/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Ismét mondom, de becsszavamra:[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]a kutya kutya - A MACSKA MACSKA.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva] [/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Macskánál, mondják, egy a fő:[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Ne szólítsd, míg nem szólít ő.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Szerintem téves vélemény:[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Szólítsd csak meg, azt mondom én,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]De tudd: nem utál semmi mást[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Úgy, mint a bizalmaskodást.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Meghajlok, kalapom lekapva,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]S így szólítom: NAGYBECSŰ MACSKA![/FONT]

[FONT=verdana,geneva]De ha a szomszéd macska ő, s[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Látásból régen ismerős,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]És most látogatóba jön,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]JÖSZTE MACSKA! - üdvözölöm.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Bár tudom, neve Jeromos,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Így hívnom még nem ildomos.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Nem ereszkedik le odáig,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Hogy barátul fogadna bárkit,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Amíg csak mély hódolatod[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Némi jelét nem mutatod.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Egy tál tejszínt, de kaviár[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Is megteszi vagy libamáj.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Sült virsli vagy sonkás rolád -[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]El kell találnod gusztusát.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva](Van egy macska, azzal mulat,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Hogy nem eszik, csakis nyulat,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]S mancsáról - mert ez ritka koszt -[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Lenyal minden csepp hagymaszószt.)[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Respektusod mutatni kell:[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]A macska joggal várja el.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]S végül, ha nem sajnálsz időt,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Már NÉVEN szólíthatod őt.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva] [/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Nos itt van, és ott van ott -[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]A macskát így szólíthatod/

[/FONT]

[FONT=verdana,geneva] [/FONT]

[FONT=verdana,geneva]/Ford.: Tótfalusi István/
[/FONT]

[FONT=verdana,geneva] [/FONT]

Meridian · 2011 Február 6

Dobai Péter

Privát metafizika

Állni, megállni egy messzi mólón,
szálegyedül egy tengerparti stégen,
olyankor, amikor érzés, gondolat, emlék
együtt és egyszerre tombol a tékozló tudatban.
Igen, félni, rettegni is bátran kell.
Békével belátni, hogy szökni, elmenni nem lehet,

az pedig holtbiztos, hogy maradni sem.
Az évszakok, évszázadok, évezredek
is múló pillanatokból kapnak nagy időket,
az emberélet gyorsan elfut,
miközben időtlenek a katedrálisok, kolostorok.
Ijesztő az, hogy kimondott szavak jelentése
csökken és bűnné válik minden beszéd
és hazudni könnyebb az életet, a létezést.

Beszéd, megszólalás, megnyilvánulás: kegyetlen kénytelenség.
Néha nőket látunk férfiaknak, máskor férfiakat nőknek,
de nincs idő arra, hogy a nemek között különbséget tegyek.
Az életre sincs elég idő, életünket idő nélkül éljük, hideg terek
fagyott falainak négyszögében, ahol szerelmeinket is elfelejtjük.

Könnyű lenni, létezni, de élni nehéz.
Ideje eljött a szótlanságnak,
bűn lett a Beszéd,
vétek, vétkezés a párbeszéd,
még akkor is, ha lenne hozzá testvérem, társam,
aki kérdéseket tenne, válaszomra se várva.
Hirtelen eszembe jut a világ, a valóság, az emberiség.
Börtön, fegyház az akaraterő, inkább jobb lenne
porig, hamuvá elégni máglyán. Tudom: mindenki mártír.

Meridian · 2011 Február 6

Knuts Skujenieks

Hallom

Csönd.
Csönd.
Csönd.
Tömjétek be a szám.
Hangom vegyétek el.
S hallom, a fekete fenyők
a sárga égre kiáltanak.

Gyökerek lázadnak. Fenyők
fekete szárnyon szállnának el.
S hallom, susogva szomorúságban
a Nap kék hamvakba vájja magát.

S hallom, két kezem beszélne –
szól a jobbhoz a bal.
Mit tett a bal, nem tudja a jobb,
rátámad renyhesége miatt.

S hallom, a villany izzója szól,
hallom locsogni a papírlapot,
akár a részeg, arcomba sóhajt
szép meg virágos szavakat.

Csönd.
Csönd.
Csönd.
Ahogy láthatatlan zászló lobog.
S hallom, ahogy magva a Földnek
az órát átfúrva moccanni kezd.

***

hátrálnak a városfalak
akár a kusza álmok
sóhajtanak megtört füvek
telve mézzel harmattal tele
nyomban fölcsapódik a fürj
s oldalt tévösvényére hív
túl a távolibb kanyaron
fújtatnak megfontolt lovak
végső evezőhang csobog
beljebb a ködlepte folyón
hátrál fuldokló trója városa
riga volt hajdan a neve
lent is fönt is a köd
pászmákban rétegben gomolyog
lassú mély méltóságosan
mint homérosz őszen vakon

/Kalász Márton ford./

Meridian · 2011 Február 6

Tornai József

De már nem is én

Egyszer, csak egyetlen-egyszer. Egy arc-hús
rózsája. Egy idő vizei, hegyei, állatainak
halálhörgései közt. Egyik Énem pára: szellem,
a másik sár: káosz. Egyszer, csak egyetlen-
egyszer. Létek birtokosa, de már nem is én,
hanem az Egész Ív: a sugárzó kör helyettem.

Meridian · 2011 Február 6

Kovács András Ferenc

Egy zsinagóga leírása

ez itt az asztal - antwerpeni munka
ez itt a karszék - varsóból való
ez itt a mécs - marannus ötvösök
kezét dicséri

izzadt fejtetőn
a koponyán futólag fölfeszítve
négy sarkánál csomózott rongydarab

ez itt a fal - korommal írt jelek
ez itt a kárpit - felnémet szövés
ez itt a füst - a mennyek rácsozatja
ez itt a rács - a füstök sátora

egy zsebkendő -
csak egy darabka ég
a koponyán az ember boltozatján

ez itt a ráncos ablakmélyedésben
egy elmosódott pergamentekercs
egy zárókő
holtak műfogsorán
üvegszilánk
a szájban
villanófény

göröngy · 2011 Február 11

[FONT=verdana,geneva]Garai Gábor - Bizalom[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]
[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]S ha százszor is becsapnak, és ezerszer
csalódom abban, kinek szívemet,
mint álmából a rózsát, kitakartam,
s ha épp az árul el, kit életemmel
fedeztem én,
s ha tulajdon fiam
tagad meg,
és ha nem harminc ezüstért,
de egy rongy garasért adnak el engem
barátaim,
s ha megcsal a reménység,
s ha kudarcaim térdre kényszerítnek,
és elátkozom már, hogy megszülettem,
s ha csak a bosszút hizlalja a hála
híveimben,
s ha rágalom kerít be,-
akkor se mondom, hogy nem érdemes!
[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]
[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Akkor se mondom, hogy nem érdemes
hinni az emberben, akkor se mondom,
hogy megélek magam is, néptelen
magányban, mert irgalmatlan az élet.
[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]
[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]De csöndes szóval, eltűnődve mondom:
bizalmam sarkig kitárult kapu,
nem verhet rá lakatot a gyanú; [/FONT]

[FONT=verdana,geneva]ki-be jár rajta bárki szabadon.
Egy besurrant csaló tiszteletére
nem állítok őrséget tíz igaznak!
[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]
[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Kit tegnap itt a gyöngeség bemocskolt,
megtisztálkodva ma betérhet újból;
ki kétélű késsel jött ide ma,
köszönthet holnap tiszta öleléssel!
[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]
[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.
Nem hirdetek bocsánatot a rossznak,
kegyelmet a hazugnak,
nem tudok
mentséget a könnyes képmutatásra,
s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,
akár a nyers önzés orvtámadását.
[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]
[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]De hirdetem, hogy bűneink mulandók!
Mint a mamut és az ősgyík, a múltba
porlad a gyűlölet és a gyanakvás;
dühünk lehűl,
csak szerelmünk örök.
[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]
[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]S halandó gyarlóságai között
csupán maga az ember halhatatlan.
Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen
irgalmas vára bizalomból épül;
s az önmagával vívott küzdelemben
csak jósága szolgálhat menedékül. [/FONT]

elke · 2011 Február 23

Petri György-

Schubertről

A zenéhez nem sokat értek,
szabatosabban szólva: semennyit.
Valószínűleg ezért vonzódom a vokális
műfajokhoz: a szöveg járszalagja segít.
Meg aztán: vonzódom az emberi hanghoz,
ehhez a megemelt, de mégiscsak
beszédszerű képződményhez. Tudom, hogy
ez meglehetősen parlagi és primitív
hozzáállás, de hát a zenét nem
a szakértők számára szerzik.
Schubert bizonyosan nem a vájtfülűeknek
és muzikológusoknak. A humor és pátosz
ezen különös keveréke, mindig
a „halál árnyékában”, de önsajnálat nélkül.
A „Fremd bin ich eingezogen,
Fremd zieh ich wieder aus”
hűvös mérték- (és távolság)tartása:
példaszerű. Száraz ténymegállapítás.
S közben: jó kedélyű,
tréfát kedvelő, kövérkés, pici, cvikkeres ember.
Elég volt neki, hogy ő tudja magáról:
zseni. Bár ebből se csinált nagy ügyet.

A filozófiáról

„Esik az eső!” – mondja a kisfiú.
„Na és?” – mondja a mama.
Megfosztva a gyermeket
a felismerés-kimondás örömétől.
És így tulajdonképpen
minden rossz szándék nélkül
elkezdi leszoktatni a csemetét
a csodálkozásról. És már be is iratta
– akaratlanul – a tanfolyamra,
amit úgy hirdetnek:
„Hogyan legyünk könnyen, gyorsan hülyék?”

A végén

A végén idejut az ember
megtelve minden förtelemmel,
nem vágyik élni már tovább,
ámde mégis valami vágy,
bár nem tudni hova, tovább…
Maradjunk-e avagy menjünk,
hiszen itt volt poklunk és mennyünk,
és nincsen elődöm, utódom,
kihez kötődöm, kitől meghatódom,
solus ipse vagyok, szólózó ipse,
együttműködni és érezni képtelen,
egy lavór szennyes víz neki a végtelen,
kiöntendő, akár egy éjjeliedény:
lehetőleg az ablakon át,
ahogy egykor a franciák,
a húgy a személyiség, a szar az én,
az utóbbi ezért oly rekedéses, kemény,
klozettköltészetet azért művelni mégse
szándékozom, még akarok magammal
kezdeni valamit, vagy mondjuk
használni magamat valamire,
mégiscsak jobb fel-, semmint elhasználódni,
mégha amit mondok,
nem is lesz igazi, csak valódi.
Halok lassacskán meg.
De kéretik nem meghatódni,
ha szabad kérnem, annyi hadd adassék
nekem, hogy félreérteni ne tessék.
A félelem meg ne osztassék,
már csak azért se, mert én tényleg nem félek,
tehát nem lenne fair a play,
ha nem terülnék megadón
a semminek elébe,
ha nem úszkálnék „étvágygerjesztőként”
e gyanús lében,
s nem lennék ugyanakkor minden lében kanál,
mint a költők és filozófusok általában,
rágom úgyis magamat bévül mint a féreg,
de kifelé vagyok mint fán a kéreg,
vagy mint hüllőn a pikkely,
hülő hüllő, játszom
az életemmel, amíg lehet, amíg kell.
És hogy meddig kell, azt én döntöm el:
amíg a felelőtlen nyirkos, nyálkás, hanyag
lélekben található még
száraz vagy szárítható
táp- avagy fűtőanyag
vagy jobb híján épület-
alapozáshoz használható salak.

Budán, a Vízivárosban, a Medve utcai Általános Iskolában kezdte tanulmányait, majd a Toldy Ferenc Gimnáziumba járt. Gyermekkorában a Battyhány téri Szent Anna-templomban ministrált.
Fiatal korában Kepes Sárához fűzte szerelem, aki öngyilkos lett. Feleségül vette Mosonyi Alízt, tőle született Anna nevű lánya. Második felesége Harsányi Éva volt, Petri Lukács Ádám édesanyja.
1966-tól az ELTE magyar-filozófia szakára járt. 1974-től szabadfoglalkozású író. 1975 és 1988 között publikálási tilalom alá helyezték, versei szamizdatban és külföldön jelentek meg. 1981-től 1989-ig a Beszélő című szamizdat lap szerkesztője volt és fontos figurája a magyar demokratikus ellenzéknek. 1989-től haláláig a Holmi szerkesztőbizottságának is tagja volt. Ezekben az években Pap Marival élt együtt.
Első versei a Kortársban és az Élet és Irodalomban jelentek meg, majd évekre elhallgatott. Első kötete, a Magyarázatok M. számára sikert aratott.
1994-ben az SZDSZ országgyűlési képviselőjelöltje; még azon év őszén kilépett a pártból.
1996-ban az országgyűlésben Torgyán József interpellált, elfogadhatatlannak tartva Petri György (és Esterházy Péter) Kossuth-díját: az Apokrif (és az Így gondozd a magyarodat!) című opusok kapcsán vallás- és nemzetgyalázó szerzők támogatásával vádolta meg a liberális kormány kultúrpolitikáját. Petriéket Radnóti Sándor és Pető Iván vette védelmébe.
1998-ban bizonyosodott be, hogy gégerákja van. 2000. július 16-án halt meg, temetése július 22-én volt Dunaalmáson: a ravatalnál Réz Pál, a sírnál Várady Szabolcs búcsúztatta.

kekerecsesedike · 2011 Március 26

Edvins Raups*

a valóság lefokozza az igazságot
szemem előtt becsukódik egy ablak
halpikkelyszerűen csillog
látom az elhárított
szárazságot
zaklatottságom
enyhül
szívem csitul
porrá omlik a képzeletem
kivár a képtelen
idő a kumráni tekercsek
izgató szépsége próbál
közelebb csalni
magához
kétségkívül
ó záporeső!
gyakrabban vagyok semhogy
eléggé kitartó lehetnék ahhoz
hogy legyek

Halasi Zoltán ford.

* A lett költő az áprilisi (XVIII) könyvfesztivál vendége lesz!

ivanka121 · 2011 Április 6

Erdős Virág: Hol

Hol

Borsodban és Fejérben

a kólában

a kenyérben

az ólakban

a tévében

a gyáva
nyulak
évében

a visszajátszott
bakiban

a csúszdára kent
kakiban

a rád dudáló
kocsiban

az eldünnyögött
bocsiban

a hamis-
gulyás-
ágyúban

a fülig
érő
kátyúban

a Felkelő Nap
plázában

a Terroristák
Házában

a milliárdos
tenderekben
bennük meg a
zemberekben

sok kis undok
alakban

a legsivárabb
barakkban

az aluljárók
rendjében

a pénzmozgások
trendjében

a foghiányos
fogsorban

a bocsánatos
offshore-ban

a szem alatti ráncban

folytatódó
láncban

Ernőben és Erzsikében

itt ebben a
versikében

mindenféle bigyóban

a rozéban a
pinyóban

a sumér-magyar
cégben

a szablyában a
széfben
a lazackrémes szusiban
a krokodilus
husiban

a barmok közt egy
csacsiban

az ürestészta
vacsiban

a különféle formában

túladagolt
tormában

kis segélyben
Nagybajomban

kínálkozó
alkalomban

éticsiga-szüretben

a napszámban a
szünetben

a nagykislányos ruciban

a szerető a-
puciban

duóban és teamben

ebben a rossz
rímben

a bankban meg a balkánban

a saját
dühödt
falkámban

a Kis Salétrom
utcában

az ottaniak
cuccában
a lábra kapott szemétben

a járókelők szemében

majdnem
minden tekintetben

szerényen de szeretetben

kiszuperált trabiban

a lenullázott
szabiban

a kuka
mellé csulázóban

levadászott
kukázóban

földre
vetett
ágyban

isten tudja
hányban

a nézd-ben meg a nos-ban

minden ilyen
fosban

az inkriminált
szavakban

a privatizált
tavakban

a bűnben és a bírában

a kortárs magyar
lírában

a falra festett
cében

az Árpád-meden-
cében

egyetlenegy mondatban

berobbanó
oldatban

a fuzárium toxinban

a nátrium-hid-
roxidban

a zömében a lélekben
felszívódó
méregben

tejben
mézben
mannában

minden
édes
annában

szálló
porban hulló
könnyben

számla-
helyett cseléd-
könyvben

ezeknek a vérében

a garázdaság
tényében

a legjobb magyar
márkában

gyereknek
a zárkában

a föl-földobott
kőben

a csibekelte-
tőben

a könyörtelen logikában

ifjabb Csorba
Robikában

rendszerint a déliben

éjszakázó
néniben

a békés, boldog
családban

a kihűléses
halálban

a fullos, fűtött
garázsban

az egész
baszott
bagázsban

a felesleges faxniban

a legeslegjobb taxiban

a menésben vagy
maradásban

hazában és
haladásban

babakacagásban

meg egy csomó
másban

göröngy · 2011 Április 10

Finta Éva (Beregszászon született 1954. január 1-jén. 1990-ben települt Magyarországra családegyesítéssel. Még ebben az évben a Magyar Írószövetség több író- és költőtársával együtt rendkívüli tagjává fogadta, a későbbiekben a szervezet rendes tagja lett. )

KITAPINTOTT VILÁG

Hogy a tárgyakkal nevezett világban
azonosulni nem tudtam, csak vágytam -
hiányozhatna kín, hiányt jelölve,
de nem volt árnyék, mely mögött a csöndre
hallgattam volna, bizton eltakarva -
mert nem hittem, hogy bármi eltakarna.

Így hát kiálltam: este, mint keresztet
szemléltem lámpák közt árnyékom s kellett
a déli pont, hol semmi sem vagyok -
lábam alatt reszkettek csillagok,
felhőtelen és árnyéktalan pettyek,
melyeken talpam táncolt és derengett.

Néha a hajba kap a tűz - piros vagy;
máskor a talp lesz áttetsző tüzes vas -
mint röntgen, úgy világít át a fény
az ember napba nyújtott tenyerén,
hogy mindaz, ami van, benned mutassa
arcát, s a dolgokban ismerj magadra.

maeve125 · 2011 Május 23

Tóth Krisztina: Lesz macska is

I.

Ámokfutás volt három éjszakán át:
a megjelölt kulcs nem illett a zárba,
forgatták csak, ahogy később a párnát,
mikor végül az idegen lakásba
bejutottak, két ágyat összetoltak,
takarónak a függönyt leszerelték,
álltak a zuhany alatt - hideg folyt csak
belőle, nézd meg, ilyen színű csempét
gyerekkoromban láttam, mondta, még emlékszem
a linóleumból a foltfejekre,
fekete-fehér kutyaarc, a szélen
megismétlődik- tudod, a részletekre,
szagokra mondom, cipelem magammal
(nem nyom a karom? Ha kell, itt a párna-)
az összes képet, mindjárt itt a hajnal,
jár a troli és ég az utcalámpa.

...

elfow · 2011 Július 12

Jónás Tamás: Mindennapi versgyakorlatok

A pompát keresem, a régi újat.
A gondtalan gondos gondolkodást.
S mint fájdalmas hangja a hangolt húrnak,
nem bírok rajtad kívül senki mást.

A véletlenben rád találok újra.
Szabálytalan útjaim célja vagy.
S mint harcos, aki győzelmeit unja,
már mással leszek tőled boldogabb.

Új szem csillog szememben, távolabbi.
Új melleken időzik tenyerem.
És nem akarok halni már, s haladni.

Már nem végzetes szó a szerelem.
Egyszerű, mint kút, kötél, fa, illem.
Már köd van bennem. S nem mozdulok innen.

elfow · 2011 Július 12

Jónás Tamás: Nem templomi IMA

Van a tenyeremben, bőr alatt, tükör.
A másik tenyeremben homályos üveg.
Az arcom önmagának előre köszön,
s pislog szemek nélkül a kikapart üreg.
Vivát, Magyarország! Horizont a szívben:
látszik, pedig nincsen. Látványos nihil.
Rám nevet a kurva, tudja, soha nincsen
díszes ruhák alatt családi idill.
Rózsák vannak. Hangjuk elnyomja az illat.
Tüskés szél csókolja lábszárát, fejét.
Két széle van minden folyónak és hídnak.
Álló hitem tekintget félve szerteszét.
Hova lett a célja, mi ez a bódulat?
Nyálcsorgató kutyák vizeletszagát
issza élvezettel a szolga tódulat.
S konyakot nyakalnak a kiszolgált anyák.
Kupakos csalódás feszíti üvegét,
panasz hangol széllé rajongásokat.
Okos zászlót lenget, végleg hülye két
pénzérmét: az Istent, s hallomásokat.
Könyörülj meg, Jézus, mindenen, mi talmi.
Óvd a bűnösöket újaktól, Napisten.
Két szemöldök között kéne áthidalni
mindent, aminek még jelentése sincsen.
Mózes, vidd tengerbe elgyengült hadad!
Napólen, óvd meg koszlott szárnyaid!
Percről-percre lesz a fertőzött vadabb.
Lehet Kánaán? S ha lehet, mért ne itt?
De hogy saját kínról is szóljon az ének:
vegyél vissza mindent, cseng, de fél a rím:
tudja ördög, miért, csak azt látják szépnek.
Áldd meg, jó királyom, ellenségeim!

elfow · 2011 Július 12

Jónás Tamás: Tétova tetoválás

Tiszta az agyam mint a gyalult foton
A múltamat piszkálva latolgatom
Próbálok általános lenni akár az iskola
Nincs bennem én és annak otthona
Már csak egy sas tollászkodik szívemül
Alszik a fájdalmam örömöm szenderül
Vacog a párna össze-visszagyűrten
Túl hangos voltam és túl sokba kerültem
Ha rám terítenéd a figyelmed paplanát
Nem mozdulnék és nem ütnék rajta át
Ott találtalak meg ahol nem kerestelek
A szemed vert szemembe nemes vasszeget
Medret kapart bennem a ruhád suhanása
Azon folyik le a vágyam tengered partjára
Nem vagyok én senki tán akkor voltam az
Amikor egyetlen vágyam sem volt igaz
Felfegyverkezve mint japán katona
A háborúk után sem térek még haza
Dobjál ki az asztalra tenyérből a kockát
Nem hozzád indultam ezért tudom: hozzád
Titokban átkozok tönkre tett a drog
Néma zihálással nálad kopogok
Meleget csendet halkuló szavakat
Kínálok és veled lehetnék szabadabb
Hogy is mondjam? Nincs két olyan tiszta szem
Amiben hordozol fuldoklom, szégyenem
Nem figyel ránk senki hatalmas a rabság
Nem merek ma éjjel még gondolni sem rád
Nem hiszek a porban a felejtés csak mese
Engem se felejtett el még senki se
Kikapcsolom arcom ágyra vetem bőröm
Denevér alszik a rémült csengőmön
Ne pazarolj már el reszketek hisz látod
Mindent keresek és semmit nem találok

Kortárs irodalom...

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Silver Tag

Állandó Silver Tag

Állandó Silver Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

elke

Vendég

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Csatolások

Hasonló témák