Kortárs irodalom...

elfow témája a 'Irodalom' fórumban , 2010 Szeptember 29.

  1. jeszenakjanos

    jeszenakjanos Állandó Tag

    [​IMG]

    Megy a világ előre. És akkor mi marad hátra a végidők kezdetekor? Például Krasznahorkai László titokzatos-személyes elbeszélései, melyek között akad monológ, rövidtörténet, töprengés, vallomás, visszaemlékezés és előrepillantás; igazi mesterdarab mind. Lenyűgözően tágas Krasznahorkai-mondatokban ismerkedhetünk meg az elbeszéléskötet rejtélyes hősével, aki először beszél, aztán elbeszél, végül pedig elköszön. Ebben a hármas léttagoltságban találkozhatunk a többiekkel, akikről ő beszél. A földet először elhagyó Gagarin, a röpülni képtelen okinavai guvatr, a berlini metró peronján dolgát végző hajléktalan, a tébolyult Nietzsche Torinóban, a beváltott éden ígéretét megfesteni igyekvő Palma Vecchio, a Shanghaiban dolgozó tolmács, aki azt tervezi, hogy egyszer elmegy az Angel-vízeséshez, a Victoria-vízeséshez, vagy legalább a schaffhauseni vízeséshez, a hárshegyi gyerekgyilkos, az egy kézen álló indiai aggastyán. Ami a különböző figurákat és históriákat összeköti: az író szenvedélyes, csillapíthatatlan érdeklődése és figyelme az emberi táj iránt. Hogy „egyszer egy tájban a legmélyebb szépségben és enyészetben valamit megpillanthatunk: valamit, azt, ami ránk vonatkozik." A bölcseleti téteket, egzisztenciális kérdéseket fanyar-felszabadító, önmagával is kíméletlen iróniával ellensúlyozva, Krasznahorkai a távolit hozza közel, az univerzálisban az egyszerit csillantja fel, és ahogy olvassuk az írásokat, kirajzolódik saját létezésünk egyetemes mélysége is: „hisz ott áll az ember egy végtelen, számára felfoghatatlan bonyolultságban, és teljességgel értetlenül áll ott, tanácstalanul és elveszetten, kezében az emlék végtelen egyszerűsége – meg persze mind efölött a melankólia pusztító gyöngédsége, mert azért érzi, miközben ott ez az emlék, hogy a valósága ennek az emléknek a szívtelen, józan, jéghideg messzeségben van."

     
    Utoljára módosítva a moderátor által: 2018 Január 17
    Scudfan és loloka11 kedveli ezt.
  2. jeszenakjanos

    jeszenakjanos Állandó Tag

    [​IMG]

    Sorsok és évszázadok
    Történelmi novellák
    Tamási Izabella, Marcellus Mihály (Szerk.)
    Történelmi novellák



    Kiadó: Történelmiregény-írók Társasága

    Oldalszám: 212 oldal

    Megjelenés éve: 2014

    "Tavaly, karácsony előtt, egy, a Történelmiregény-írók Társasága által szervezett pódiumbeszélgetésen az első kérdés számomra már csak azért is emlékezetes maradt, mivel igencsak váratlanul ért, és hosszú másodpercekig törtem a fejem, mit is válaszoljak rá, ami eléggé frappáns, de egyben komolyan vehető is. A kérdés pedig valahogy így hangzott: Mit jelent számodra a történelmi regény? Akkor hirtelen az jutott eszembe, hogy erről most vagy órákig tudnék beszélni (ami nem lett volna szerencsés ötlet), vagy egyetlen szót sem tudok kinyögni róla, ám pár mondatban összefoglalni a gondolataimat lehetetlenség. Végül azzal vágtam ki magam (ami talán eredetileg nem is az én ötletem volt, de akkor „életmentőnek” bizonyult), hogy számomra a történelmi regény nem más, mint az emberiség régi álmának, az időutazásnak a megvalósulása. Nos, azt gondolom, hogy ez a megállapítás a történelmi novellákra is igaz, és ennek a gyűjteménynek az olvasása közben az ókortól a legújabb korig tartó, lélegzetelállító utazásban volt részem. (Fábián Janka)
     
    Utoljára módosítva a moderátor által: 2018 Január 17
    drnagyma és Kyria kedveli ezt.
  3. jeszenakjanos

    jeszenakjanos Állandó Tag

    [​IMG]

    „Négy hónapja járok a szemben lévő ház konditermébe, hetente kétszer, személyi edzőm is van, és vasárnaponként futok, délután pedig úszom és szaunázom. Tizenkét kilót fogytam, kezd kockahasam lenni, és buknak rám a nők. Egyik jobb, mint a másik, falják a dumámat, és elélveznek a gyönyörtől, ha feljönnek hozzám és belelapozhatnak készülő regényem éppen aktuális oldalaiba.”
    Azért, ez nem egészen így van… Biológia-kémia szakon végeztem az ELTE-n, évekig dolgoztam kutatólaboratóriumokban, majd kikötöttem a felsőoktatásban. Szeretem a munkám, és éppen azért, hogy a napi kihívásoknak megfeleljek, fel kell töltődjek a magam-teremtette kikapcsolódás élményeivel. Nem vagyok író, de szeretek írni. Már középiskolás koromban is… aztán hosszú szünet után újra megmozdult a toll. Két év alatt több mint hatvan novellám született. Az írásaim közül néhány bekerült három antológiába, és négy novellapályázaton nyertem. Boldog vagyok, mert a hobbim által kiteljesedve élek. Alkotni jó.
     
    Utoljára módosítva: 2018 Január 17
  4. jeszenakjanos

    jeszenakjanos Állandó Tag

    [​IMG]

    A második világháború végnapjaiban játszódó regény a nyilasok szemszögéből mutatja meg, milyen is az, amikor valaki(k) egy eszme nevében önként, kéjjel öl(nek), nemcsak parancsra. Zoltán Gábor Budapesten született 1960-ban. A városmajori templomban keresztelték. Ahol nem sokkal korábban Kun páter prédikált. A Maros utcában nőtt fel. Ahol a nyilasok tömeggyilkosságokat rendeztek. 2010 után szánta rá magát, hogy lehajoljon az előtte heverő témához. Hogy megismerje a Városmajor múltját. Mindenekelőtt azt, hogy mi, miért és hogyan történt 1944-45 telén.
     
    Utoljára módosítva: 2018 Január 17
    Khamy és Fridacica kedveli ezt.
  5. Domahidi Klára

    Domahidi Klára Állandó Tag

    Domahidi Klára: Hócsata


    Lehullott az első hó.

    Kiabáljunk: halihó!

    Örülnek a gyerekek,

    a torkuk is bereked.


    Süvít a sok hógolyó,

    hócsatázni jaj de jó!

    Fázik már a tenyerem,

    össze is dörzsölgetem.


    Hívogat a meleg szoba,

    kifulladva érünk haza.

    Isszuk a friss meleg tejet,

    s körbeölel a szeretet.

    DSC00736.JPG
     
  6. Beskid Odett

    Beskid Odett Állandó Tag

    "Örökre emlékezetessé tetted magad, amikor elrohantál tőlem, tudva, hogy teljesen be voltam rád indulva! Én nem viselem el, hogy újra itthagyj ugyanúgy! Nem bírnám ki még egyszer, értsd meg! Ennél többet nem adhatok, negyven évesen jobb vagy ügyesebb sem lehetek már! Ez van! De te megint itt vagy velem, a csúcson! Édesen, gömbölyűn, izgalmasan, mint a megtestesült kísértés!"
     

    Csatolt fájlok:

  7. Révész Marianna

    Révész Marianna Állandó Tag

    AKIT MOST KERESEK
    Hogy hideg voltál, mint a krémek.
    Ez maradt meg abból a nyárból.
    Mondataid árnyékába húzódni,
    mintha egy fa tövébe.

    Meg a nyomáskülönbség,
    amitől a lélegzetből sóhajtás lesz.
    A gondok, ahogy üres bádogdobozokként
    zörögtek a mellkasodban.

    Azt hiszem, összekeverlek az emlékeddel.
    Ha hozzád akarok érni,
    át kell nyúlnom az időn,
    mint egy tükrön.

    Akkor voltál az,
    akit most keresek.
     
    ruscus és torolvastár kedveli ezt.
  8. Révész Marianna

    Révész Marianna Állandó Tag

    A SZÉGYEN KÖTŐJELEI
    Lassan tényleg elfelejtelek, gondoltam, csak az a szúrós,
    égett szag mindenütt: mint mikor besárgult
    ajtókról égetik le a festéket.

    Fűrészbakokra fektetve hevertünk a földszinten,
    két családtörténet között: egy többszörösen
    összetett szégyen kötőjelei.

    A beengedés résnyire nyitott gesztusa mögött
    már régen nem voltak szobák. Mint ahogy jókedv
    sincs egy félmosoly mögött.

    Zsanérjaikból kifordult mondatok nyikorogtak bennünk:
    „Felhőivel, mint egy fejfájás.”
     

Megosztás