esetleg ajanlanam magamat kortars irodalomkent.
http://www.zoldi.ejszarny.hu az oldalam cime, eleg sok irast feltettem mar.
ajanlom a mese rovatot
http://www.zoldi.ejszarny.hu az oldalam cime, eleg sok irast feltettem mar.
ajanlom a mese rovatot
Kortárs irodalom...
- Téma inditó elfow
- Kezdés dátuma
Rutger Kopland
Egy képeslap kiválasztása
Egy képeslapon áll egy pár férfi
golyóznak egy platán alatt
ott fekszenek a lábuknál a golyók amiket ledobtak
abbahagyták a játékot és elgondolkodtak
körben állnak lehajtott fejjel
rájuk nehezedik valami
egy súlyos probléma
hiszen a golyóikat így még sohasem tették félre
hosszan tudnám szemlélni ezt a képet
már majdnem beesteledik, megnőttek
az árnyak, egy meleg nap vége közeledik
és közben semmi sem mozdul
lassan láthatatlanul egy kérdés merül fel
a kérdés: és most mi van
Szívesen elküldeném neked ezt a lapot
/Dabi István ford./
Egy képeslap kiválasztása
Egy képeslapon áll egy pár férfi
golyóznak egy platán alatt
ott fekszenek a lábuknál a golyók amiket ledobtak
abbahagyták a játékot és elgondolkodtak
körben állnak lehajtott fejjel
rájuk nehezedik valami
egy súlyos probléma
hiszen a golyóikat így még sohasem tették félre
hosszan tudnám szemlélni ezt a képet
már majdnem beesteledik, megnőttek
az árnyak, egy meleg nap vége közeledik
és közben semmi sem mozdul
lassan láthatatlanul egy kérdés merül fel
a kérdés: és most mi van
Szívesen elküldeném neked ezt a lapot
/Dabi István ford./
Kiss Dénes
Időző
Meg kell fejtenem ki vagy
mit akarsz velem
mennyi benned az áhitat
a barátság a szerelem
Visz-e szorongás
napfényes utcákon át
az élesre csiszolt őszben
hol mint kristályrácsok
villantják puszta fakoronák
a Nap cserepeit
s pókháló ejti csapdába
az időtlent
Meg kellene fejtenem e nagy
szelidgesztenyék alatt
vonásaid keresztrejtvényét
csönd-kondító pillantásodat
s ki vagyok neked
te nekem ki vagy?
Hadd tudjam meg
e tiszta szavú őszben
amiért e végtelen pillanat
ragyogó tisztásán
elidőztem
Időző
Meg kell fejtenem ki vagy
mit akarsz velem
mennyi benned az áhitat
a barátság a szerelem
Visz-e szorongás
napfényes utcákon át
az élesre csiszolt őszben
hol mint kristályrácsok
villantják puszta fakoronák
a Nap cserepeit
s pókháló ejti csapdába
az időtlent
Meg kellene fejtenem e nagy
szelidgesztenyék alatt
vonásaid keresztrejtvényét
csönd-kondító pillantásodat
s ki vagyok neked
te nekem ki vagy?
Hadd tudjam meg
e tiszta szavú őszben
amiért e végtelen pillanat
ragyogó tisztásán
elidőztem
Nils-Öivind Haagensen
Önarckép
nem olyan vagyok mint mások
azazhogy éppen olyan vagyok mint mások
sose érkezem meg időben
s mindig nem vártan bukkanok fel
azt mondják nincs semmi jövőm
s hogy a múlt után kutatgatok folyton
mindig csak az árnyékban állok
s cipelem ezt a barna kézitáskát
(olyan könnyen felejtek)
ám álmodozni is tudok
arról álmodni hogy időben
bukkanjak fel a megfelelő helyeken
mivel: valamit elmondanék ott szívesen
azaz szeretném hallatni a hangomat
olyan örömmel mondanám el:
hogy láttam itt mindezt
hogy mindezt itt megőriztem magamban
Önarckép
nem olyan vagyok mint mások
azazhogy éppen olyan vagyok mint mások
sose érkezem meg időben
s mindig nem vártan bukkanok fel
azt mondják nincs semmi jövőm
s hogy a múlt után kutatgatok folyton
mindig csak az árnyékban állok
s cipelem ezt a barna kézitáskát
(olyan könnyen felejtek)
ám álmodozni is tudok
arról álmodni hogy időben
bukkanjak fel a megfelelő helyeken
mivel: valamit elmondanék ott szívesen
azaz szeretném hallatni a hangomat
olyan örömmel mondanám el:
hogy láttam itt mindezt
hogy mindezt itt megőriztem magamban
Keresztes Ágnes
Őszi feltámadás
Tavaszok jöttek-mentek,
a kegyelem vágya átitatott
és különböző körmenetekben
vártam az áhitatot.
Én készülődtem a feltámadásra,
de hiába igyekeztem:
úgy éreztem, túl sok a friss bizsergés
és a halál hihetetlen.
Most ősz van és már félnem kellene,
ha megmérem magam.
Sebeimről biztosan tudhatom,
melyik ért halálosan,
tudhatom, mennyi bennem az igaz,
mennyi a másolt -
amit eddig mondani igyekeztem,
csak dadogás volt.
Az annyiszor gyáván elhallgatott
két szó a legszebb,
a homlokomra is kiírhatom:
nagyon szeretlek.
Gyertyás, virágos, zászlós lobogás
elszállt a fejem fölött
- csak növény voltam, aki boldog kínban
teremni erőlködött,
madár, akit lázassá kényszerített
a szívverése -
mennyi minden történt körülöttem!
nem vettem észre.
Szememet többé nem köti be köd,
világra láttam,
eljött a tiszta beszéd ideje.
Hiszek a feltámadásban.
Őszi feltámadás
Tavaszok jöttek-mentek,
a kegyelem vágya átitatott
és különböző körmenetekben
vártam az áhitatot.
Én készülődtem a feltámadásra,
de hiába igyekeztem:
úgy éreztem, túl sok a friss bizsergés
és a halál hihetetlen.
Most ősz van és már félnem kellene,
ha megmérem magam.
Sebeimről biztosan tudhatom,
melyik ért halálosan,
tudhatom, mennyi bennem az igaz,
mennyi a másolt -
amit eddig mondani igyekeztem,
csak dadogás volt.
Az annyiszor gyáván elhallgatott
két szó a legszebb,
a homlokomra is kiírhatom:
nagyon szeretlek.
Gyertyás, virágos, zászlós lobogás
elszállt a fejem fölött
- csak növény voltam, aki boldog kínban
teremni erőlködött,
madár, akit lázassá kényszerített
a szívverése -
mennyi minden történt körülöttem!
nem vettem észre.
Szememet többé nem köti be köd,
világra láttam,
eljött a tiszta beszéd ideje.
Hiszek a feltámadásban.
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <wunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> Csehy Zoltán
A Philip Glass-konstans I.
Vakti
A sokszorosan üreges testű isten
(régi regék mondják)
végül átszelte az erdőt,
átkelt az Amazonason,
s hagyta, játsszon a szél a testén,
s míg ki-be bújócskázott
a zene, minden mozdulata, bár komikus volt picit,
tiszteletet parancsolt.
Mintha nem lehetne szélből az ember
tüdeje, mája, epéje, veleje is,
mintha
zenétlen nem lehetne valamely szerve,
izma, porca, csontja!
Kell, hogy valami hangfürtbe fogja a húst,
a bőrt, a szőrt és minden hármashangzatot,
melyből összeáll a hallgathatóvá vált, kromatikus jelenlét,
akár a többi, környező csönd látszattömörsége.
A jezsuiták többször is látták,
de elhazudták a látványt, és
furcsa dolgokat tanítottak róla,
hogy az ember olykor orgonasípnak képzeli magát és
hagyja, zenéljen rajta a láthatatlan ujj,
melyhez nem kell, hogy szükségképpen test is tartozzon,
vagy akár egy markánsabb kéz.
Rendszerint vesperáskor kelt át Vakti
az Amazonason,
monoton, kimért zenével telítette őt
a szél, és gömbölyűbb lett,
és kerekebb lett, és szabályosabb,
mint a jezsuiták hazugságai.
A Philip Glass-konstans II.
Einstein on the Beach
Egy, kettő, a három, a négy, egy hírbemondó
monoton hangján, ahogy kitárja a szél a partitúrát.
Hogy egy, hogy kettő, négy,
hogy hét, hogy nyolc és végül kilenc,
hosszan kitartva tíz és egy, és kettő,
és három, négy, lassú öt, gyors hat,
a hang magánya a kottapapíron,
a hang öngyilkossága az önmeghatározásban,
csak öt, csak hat, csak hét, csak nyolc,
és vissza, és lapozz, és olvasd.
Kész a kudarc, csak szám és hang, és
öt után a hat, a hét a nyolc, a kilenc és a lassú tíz.
Akár a homok, mely átfolyta magát az időn,
és áramlik egy most táguló tér felé
az egy, a kettő, a három áramlása
a homokóra alsó traktusába, aztán a zene, a ritmus,
a tonális egység
vihara visszakavar mindent a felső tartományba,
még a fordulat, a nyolc, a lassú kilenc, a lassú tíz előtt.
A Philip Glass-konstans III.
Satyagraha
Még az érdekelne, Mr. Glass,
hogyan hurkolja át úgy a hangot,
hogy az aktus után is önmaga marad,
sőt, szinte szétosztja,
megtöbbszörözi magát
egyetlen hibernált pillanaton belül?
Vagy inkább az, miképpen lehet
kilőni oly pontosan, olyan profi módon
hatástalanítani egy szó
előre meghatározott betűit, hogy értelme
ne csorbuljon,
de egyre-másra világosodjon, s ne hiányként
érzékelje a hiányt?
Igaz, igaz, talán nem is kell hozzá a szó,
hogy szószerű legyen a hangzás,
vagy szószerinti a szótlanság,
hogy valami forogjon,
hogy valami lassan, mintha nyárson, éneklő tűzön,
megforduljon a szóban.
unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> Csehy ZoltánA Philip Glass-konstans I.
Vakti
A sokszorosan üreges testű isten
(régi regék mondják)
végül átszelte az erdőt,
átkelt az Amazonason,
s hagyta, játsszon a szél a testén,
s míg ki-be bújócskázott
a zene, minden mozdulata, bár komikus volt picit,
tiszteletet parancsolt.
Mintha nem lehetne szélből az ember
tüdeje, mája, epéje, veleje is,
mintha
zenétlen nem lehetne valamely szerve,
izma, porca, csontja!
Kell, hogy valami hangfürtbe fogja a húst,
a bőrt, a szőrt és minden hármashangzatot,
melyből összeáll a hallgathatóvá vált, kromatikus jelenlét,
akár a többi, környező csönd látszattömörsége.
A jezsuiták többször is látták,
de elhazudták a látványt, és
furcsa dolgokat tanítottak róla,
hogy az ember olykor orgonasípnak képzeli magát és
hagyja, zenéljen rajta a láthatatlan ujj,
melyhez nem kell, hogy szükségképpen test is tartozzon,
vagy akár egy markánsabb kéz.
Rendszerint vesperáskor kelt át Vakti
az Amazonason,
monoton, kimért zenével telítette őt
a szél, és gömbölyűbb lett,
és kerekebb lett, és szabályosabb,
mint a jezsuiták hazugságai.
A Philip Glass-konstans II.
Einstein on the Beach
Egy, kettő, a három, a négy, egy hírbemondó
monoton hangján, ahogy kitárja a szél a partitúrát.
Hogy egy, hogy kettő, négy,
hogy hét, hogy nyolc és végül kilenc,
hosszan kitartva tíz és egy, és kettő,
és három, négy, lassú öt, gyors hat,
a hang magánya a kottapapíron,
a hang öngyilkossága az önmeghatározásban,
csak öt, csak hat, csak hét, csak nyolc,
és vissza, és lapozz, és olvasd.
Kész a kudarc, csak szám és hang, és
öt után a hat, a hét a nyolc, a kilenc és a lassú tíz.
Akár a homok, mely átfolyta magát az időn,
és áramlik egy most táguló tér felé
az egy, a kettő, a három áramlása
a homokóra alsó traktusába, aztán a zene, a ritmus,
a tonális egység
vihara visszakavar mindent a felső tartományba,
még a fordulat, a nyolc, a lassú kilenc, a lassú tíz előtt.
A Philip Glass-konstans III.
Satyagraha
Még az érdekelne, Mr. Glass,
hogyan hurkolja át úgy a hangot,
hogy az aktus után is önmaga marad,
sőt, szinte szétosztja,
megtöbbszörözi magát
egyetlen hibernált pillanaton belül?
Vagy inkább az, miképpen lehet
kilőni oly pontosan, olyan profi módon
hatástalanítani egy szó
előre meghatározott betűit, hogy értelme
ne csorbuljon,
de egyre-másra világosodjon, s ne hiányként
érzékelje a hiányt?
Igaz, igaz, talán nem is kell hozzá a szó,
hogy szószerű legyen a hangzás,
vagy szószerinti a szótlanság,
hogy valami forogjon,
hogy valami lassan, mintha nyárson, éneklő tűzön,
megforduljon a szóban.
Babiczky Tibor
Családsirató
Hova tűnt Mária és Benedek?
Vilma és József merre jár?
Ennek csontja, annak szíve reped.
Ajtót nyit rájuk a halál.
Hova lett Korbics Jancsi és Margó?
Sovány nő volt, cukorbeteg.
Gépkarabély. Zubbony. Nadrágtartó.
Jancsit a szesz gyilkolta meg.
Mi lett Icával? Sanyi él-e még?
És Réka, Ági, Klárika?
„A segély a fűtésre épp elég."
„Külföldre ment." „Van egy fia."
Tudjuk, milyen halál lakik belül.
A máj, a szív, a hajlamok.
A szél rohanni kezd, aztán elül.
Hallok egy csorba dallamot.
A föld alól jön. Vagy az ég felől.
Talán anyám dúdolta rég.
Egy levetett zakó a székre dől.
Beroskad. Mintha élne még.
Családsirató
Hova tűnt Mária és Benedek?
Vilma és József merre jár?
Ennek csontja, annak szíve reped.
Ajtót nyit rájuk a halál.
Hova lett Korbics Jancsi és Margó?
Sovány nő volt, cukorbeteg.
Gépkarabély. Zubbony. Nadrágtartó.
Jancsit a szesz gyilkolta meg.
Mi lett Icával? Sanyi él-e még?
És Réka, Ági, Klárika?
„A segély a fűtésre épp elég."
„Külföldre ment." „Van egy fia."
Tudjuk, milyen halál lakik belül.
A máj, a szív, a hajlamok.
A szél rohanni kezd, aztán elül.
Hallok egy csorba dallamot.
A föld alól jön. Vagy az ég felől.
Talán anyám dúdolta rég.
Egy levetett zakó a székre dől.
Beroskad. Mintha élne még.
Bede Anna Óda a mosogatóvízhez
Bede Anna
ÓDA A MOSOGATÓVÍZHEZ
Már elmentek a vendégek már alszik a gyermek
ezek az esti sóhajtások percei
zuhog a forróvíz a tálba
álmos edények sorakoznak
szájuk szélén még a vacsora gonddal-adott ízeivel
mártások gyöngycseppjeivel gyümölcsnedvekkel
buzgó asszonyi lelemény-keverte fűszerek összhangjaival
zuhog a forróvíz a tálba
álmos edények sorakoznak
szájuk szélén még a vacsora gonddal-adott ízeivel
mártások gyöngycseppjeivel gyümölcsnedvekkel
buzgó asszonyi lelemény-keverte fűszerek összhangjaival
tészták tréfás dísz-foszlányaival
csörömpölve merülnek a közös fürdőbe
egymás után
csörömpölve merülnek a közös fürdőbe
egymás után
Mosogatóvíz
te csillogó tálnyi Léthe
ó mennyi törekvésnek lettél feledtetője
konyhaiaknak és égbelieknek
hány vágyat mostál el már
csillogóbbat mint a te zsíros csillagaid
hány gyönyörű utat vágtál el szelíd hullámaiddal
Nem tudom fiam kérdezd apádtól
te csillogó tálnyi Léthe
ó mennyi törekvésnek lettél feledtetője
konyhaiaknak és égbelieknek
hány vágyat mostál el már
csillogóbbat mint a te zsíros csillagaid
hány gyönyörű utat vágtál el szelíd hullámaiddal
Nem tudom fiam kérdezd apádtól
Ó e kérdések
részletek részleteit ostromlók
Mit is tudok én fiam
talán csak a születés titkát
talán csak az Egészet
részletek részleteit ostromlók
Mit is tudok én fiam
talán csak a születés titkát
talán csak az Egészet
Mosogatóvíz
te mindennapos összesítő
mivé mosod a saláták zöldjét
húsok aranyát gyümölcsök könnyű hamvát
Mivé mosod a gyöngéd ujjak-markolta szerszámok sikolyát
gépdohogást ecsettáncot szavak dallamos harcát
Mivé oldod fel az emberréválást
ünnepek lassú méltóságát
munkanapok derűs hitét
Hasonlatos vagy te az irigy földhöz
mely úgy old és tisztít hogy megöl
s vermébe hullva emberek falevelek gyümölcsök rovarok
egyek leszünk mind s fölismerhetetlenek
te mindennapos összesítő
mivé mosod a saláták zöldjét
húsok aranyát gyümölcsök könnyű hamvát
Mivé mosod a gyöngéd ujjak-markolta szerszámok sikolyát
gépdohogást ecsettáncot szavak dallamos harcát
Mivé oldod fel az emberréválást
ünnepek lassú méltóságát
munkanapok derűs hitét
Hasonlatos vagy te az irigy földhöz
mely úgy old és tisztít hogy megöl
s vermébe hullva emberek falevelek gyümölcsök rovarok
egyek leszünk mind s fölismerhetetlenek
Andrus Kivirähk: Ördöngös idők
"-Tégy próbát! – buzdította a hóember. – Öntsd verssorokba az érzéseidet! Kíséreld meg szemed elé varázsolni a szépséges hölgy alakját, és a legfennköltebb szavakkal lefesteni őt – hidd el, magától megszületik a vers!
Az intéző mély lélegzetet vett. Szemét amúgy is behunyta már, hogy védje a kavargó hótól. Próbált erősen a bárókisasszonyra gondolni. Olyannak látta, mint akkor a lépcsőn, karcsú, tovalibbenő alaknak, akinek az arcvonásai… – ám ekkor rádöbbent, hogy nem is emlékszik már a kisasszony arcára. Ezért inkább a kastély ablakaira összpontosított, melyeket sok-sok éjen át bámult. Alakjuk jól a fejébe vésődött. Fel tudta idézni a függönyöket, melyek a nyitott ablakok előtt libegtek a szélben, s mögöttük a homályos árnyakat. Aztán természetesen a kisasszony lélegzése is eszébe jutott – ahogy azon az éjszakán hallotta, amikor a komornyik bevitte a kastély szobáiba.
– Úgy szuszogsz, mint egy tehénke – bökte ki, és hozzátette: – Mint egy kisborjú…"
"-Tégy próbát! – buzdította a hóember. – Öntsd verssorokba az érzéseidet! Kíséreld meg szemed elé varázsolni a szépséges hölgy alakját, és a legfennköltebb szavakkal lefesteni őt – hidd el, magától megszületik a vers!
Az intéző mély lélegzetet vett. Szemét amúgy is behunyta már, hogy védje a kavargó hótól. Próbált erősen a bárókisasszonyra gondolni. Olyannak látta, mint akkor a lépcsőn, karcsú, tovalibbenő alaknak, akinek az arcvonásai… – ám ekkor rádöbbent, hogy nem is emlékszik már a kisasszony arcára. Ezért inkább a kastély ablakaira összpontosított, melyeket sok-sok éjen át bámult. Alakjuk jól a fejébe vésődött. Fel tudta idézni a függönyöket, melyek a nyitott ablakok előtt libegtek a szélben, s mögöttük a homályos árnyakat. Aztán természetesen a kisasszony lélegzése is eszébe jutott – ahogy azon az éjszakán hallotta, amikor a komornyik bevitte a kastély szobáiba.
– Úgy szuszogsz, mint egy tehénke – bökte ki, és hozzátette: – Mint egy kisborjú…"
Pont most olvasom Kemény Lili első verseskötetét, a Madaramat, ez a lány még nálam is fiatalabb, 1993-ban született. És Kemény István az édesapja, aki többek között a Kedves ismeretlen szerzője.
Itt egy vers Lilitől:
A macskák bonyolult geometriájáról
Hogy találja meg a szoba közepét a macska?
Hogy találja el bárki, hogy hová szülessen?
Hogy kerül egy nő gyerek nélkül, öregen egy
házba egy elvadult kertben?
Még tegnap is elbírtam a bőröndömet,
és volt időm bőven.
Ha macska lennék, meg tudnék fordulni
egy egészen szűk csőben.
Itt egy vers Lilitől:
A macskák bonyolult geometriájáról
Hogy találja meg a szoba közepét a macska?
Hogy találja el bárki, hogy hová szülessen?
Hogy kerül egy nő gyerek nélkül, öregen egy
házba egy elvadult kertben?
Még tegnap is elbírtam a bőröndömet,
és volt időm bőven.
Ha macska lennék, meg tudnék fordulni
egy egészen szűk csőben.
B
bezuhov
Vendég
Petri Görgy-Apokrif
Zakatol a szentcsalád
Isten tömi Máriát,
József nem tud elaludni,
keres valami piát.
Nem lel, felkel. Pizsamára
húz fel inget és gatyát,
lemegy a Háromkirályba,
hogy egy fröccsöt legalább---
---"Megint Isten?"
---"Az hát, megint."
Sóhajt, nagyot húz és legyint:
---"Különben,
múltkor kivertem a huppot.
Ha az orrom elött dugtok!
---de így megmondtam a Marinak,
legalább tartsad a pofád,
úgyis szól, mint a földrengés
mindig az a rohadt ágy,
közben - de komolyan! - ne halljak
több ha-ha-ha-halleluját!"
Zakatol a szentcsalád
Isten tömi Máriát,
József nem tud elaludni,
keres valami piát.
Nem lel, felkel. Pizsamára
húz fel inget és gatyát,
lemegy a Háromkirályba,
hogy egy fröccsöt legalább---
---"Megint Isten?"
---"Az hát, megint."
Sóhajt, nagyot húz és legyint:
---"Különben,
múltkor kivertem a huppot.
Ha az orrom elött dugtok!
---de így megmondtam a Marinak,
legalább tartsad a pofád,
úgyis szól, mint a földrengés
mindig az a rohadt ágy,
közben - de komolyan! - ne halljak
több ha-ha-ha-halleluját!"
B
bezuhov
Vendég
<iframe src="http://www.youtube.com/embed/Z3wVONnyBnE" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" width="420"></iframe>
SZILÁGYI DOMOKOS - BARTÓK AMERIKÁBAN
Milyen széles az Óceán
annak, ki hazagondol -
s rossz hír számára mily rövid az út.
S százszor jajabb annak, ki már-már gondolkodni se tud
a gondtól.
Jaj neked, hús-vér idegen! -:
szerves gép itt az ember - -
próbáld szeretni - hisz mégis az a dolgod -
nem kilóra mért szerelemmel.
Hova vetemedtél
hova vetemedtél
szivárvány havasról
szivárvány havasról
tűzre te vettettél
hamuvá vedlettél
mint jó Ráduj Péter
szeme menyecskéje
románul Marinka
magyarul Margitka
ifjú Ráduj Péter
szeme menyecskéje
románul Marinka
magyarul Margitka
Jaj istenem a világ
kinek szoros kinek tág
jaj de szoros a világ
csontig hatol velőt vág
hogy kitágul a világ
ha egyszer jobb időt lát.
Dolgos állat az ember,
így bírja ki magát,
lesz még célszerű is
az agyontervezett világ,
mindennek oka s célja
s valami haszna van,
a jövő alaprajza
az arc ráncaiban,
emez már föld alá nő,
amaz csillagokig - -
- Komponálni? lehet még?
de hát az ember dolgozik.
Kőrösfői lányok,
mármarosi románok,
sátron sívó arabok,
kunyhón tengő törökök:
hogy a nóta régi
s hogy mindig új: így örök -
egy nyelven szól az mind,
magyarul, románul,
s ki más értené, ha
nem Bartók tanár úr?!
"Gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy
meg ne tapossák lábaikkal, és fordulván, meg ne
szaggassanak titeket " (Máté: 7 : 6)
Estélyiben-frakkban
Urak-Hölgyek, hölgyek-urak,
zongoraszónál szebb
zongorafödélen a lakk,
gyémántbolygók keringenek,
csiribirivalcer -
- pucér füleknek szól,
veszett ez a hangszer!
Kicsi ember, tudsz-e
szépeket hazudni,
szép álságot hinni?
Van-e erőd: utolsóig
minden poharat kiinni?
Kin veszed meg végül,
hogy nem alhatol?
Ten bűnöd az is, ha
megszaggattatol.
Fáj az otthon, ki megtagadott.
Fáj az otthon, a megtagadott.
Halál elől meghalásba menekül, aki él -
út-e az út, mely nincsen?
Kevés helye az életnek ott, hol túl sok a vér,
kevés helye az embereknek, hol túl sok az isten.
Akit sorsa meg akar tartani:
síriglan-reményben ég el.
Akit sorsa el akar veszteni:
megveri tehetetlenséggel.
Gond a pénz is, míg szabadságot ad,
gond a csönd is, ha nincs.
Hogy mindent megértesz, ne áltasd magad,
a lélek végül rádpirít:
hisz nem olyannak ismer, ki az alázatra is ráér
körömfeketényi szabadságért.
Mert a lélek, a lélek, a lélek
már semmiségnek örülni sem átall -
ó, boldogság az is,
ha Mount Vernonben barátságot kötsz egy cicával.
Marinka, Margitka,
hamvasság hamvvedre,
ajkadból rózsa nő,
rög tapos kezedre,
jó Ráduj Péternek
szeme-szép-menyecske,
Marinka, Margitka,
hamvasság hamvvedre.
Távol a gyűlölet, a szeretet is távol -
akad-e, ki a sohatöbbéig kísér a
West Side Hospitalból?
Egy fájdalom sem mérhető mással -
megértik-e, mennyire megérte
kimondani az óriás keserűséget úgy,
hogy a legtörpébb is értse?!
Jaj istenem a világ
kinek szoros kinek tág
jaj be szoros a világ
csontig hatol velőt vág
hogy kitágul a világ
ha egyszer jobb időt lát.
Fából faragott fájdalom,
kőbe kalapált gyűlölet,
allegro-barbaro-jelen,
polifón álom, ó, jövő,
rezdülj végig,
a megismeréstől a fölismerésig,
a céltudatos húrokon!
Rezdülj végig,
a végestől a végtelenségig,
tudatos, ésszerű varázs -:
mert csak az igaz, ami végtelen,
minden véges: megalkuvás.
Tűz-víz-föld-ég
Basa Pestát megölték
fű-füst-zöld-kék
tűz-víz-föld-ég
Basa Pestát megölték
tűz-víz-föld-ég
fű-füst-zöld-kék
hívó hűség -
a természet zenévé szerveződik
figyeljetek
hangjaira
(dúdol a mélybarna szemű -
itt csak Mr. Bartók
amerikaiak közt egy európai
felhőkarcolók közt az elemek rokona.)
Könnyel áztatott, jajszóval sulykolt idegeken
világot lépik az értelem -
aj -
múló élet múlhatatlan hangjainál
pusztuló vörösvértestekben gondolkodik a halál.
Van-e jogod elítélni
- hisz benne s belőle is élsz -
a jelent,
mert kínjában kérész-éltű fogalmakat teremt?
Aki alkot, visszafele nem tud lépni -
s ha már kinőtt minden ruhát,
meztelenül borzong a végtelen partján,
míg fölzárkózik mögé a világ.
A gondolat végül széttör minden káprázatos formát, - keserves út
ez az egyszerűség felé.
Keserves és hosszú az út a bizonyítástól a kinyilatkoztatásig,
az okolástól az axiomatikáig, - keserves, hosszú út, mert: élet. S az élet a
bizonyíték. Lehetnek szégyenei a logikának az axiómák: de az igazságnak
remekei.
Keserves és hosszú az út a léttől a megismerésig, a megismeréstől a
fölismerésig.
A megismerés üdvözítő módja nem a megfogalmazás, hanem
a teremtés.
A fölismerésé a küzdelem.
Így születik a nyugalom: nyugtalanságok egyensúlya.
Semmi sincs hiába: a természet nem pazarol, s ha pazarol is:
szükségszerűen.
Nem szavaid: magadat pazaroltad - sokszor nemcsak a konyha-
pénzt: a szabadságot is be kellett osztanod, hogy holnapra is maradjon.
A beosztás kényszerű volt; magad pazarlása szükségszerű: céltudatos.
Mindig utáltad azokat, kik bizonyos dolgokat csak azért találnak ki,
hogy ellentétei legyenek meglevőknek.
Vigasztal-e, ha szükségszerűen pazarlod magad?
"s a világot bármikor újraköltöm"
(Lászlóffy Aladár)
Szereti a világ, ha újraköltik:
hisz objektív valósággá válik az
újraköltés is -:
így lesz a világ halhatatlan.
Mit számít a Te, az Ő, az én halhatatlanságom -
egyedül küzdelmünk számít az egyetemes megmaradásért.
Értetlenül él-hal, ha ki az érzelmek dialektikájához nem ért.
Sajnálhatod a hímnős fajokat - kettős: tehát
kettőzött magányukért,
kik sose tudják fölfogni, hogy az élet, a
reménytelenül szeretett:
egymásra-utaltság -, s az egymásra-utaltság
legmagasabb fokon szervezett
formája a szeretet.
Minden élőre ezer halál jut -
könnyezik a kő is.
A borzalom napjaiba
belefárad az idő is.
Dolgos állat az ember;
a cél: remény is egyben.
Így hát a félt halál sem
oly kérlelhetetlen.
Éjek zuhogó titkát
engeszteli a nap.
Ki messze fényekig ellát
az a boldogabb.
Az a boldogabb s fájóbb.
Már nem áltatja semmi.
Unokák szeme tükrén
jó lesz elpihenni.
SZILÁGYI DOMOKOS - BARTÓK AMERIKÁBAN
Milyen széles az Óceán
annak, ki hazagondol -
s rossz hír számára mily rövid az út.
S százszor jajabb annak, ki már-már gondolkodni se tud
a gondtól.
Jaj neked, hús-vér idegen! -:
szerves gép itt az ember - -
próbáld szeretni - hisz mégis az a dolgod -
nem kilóra mért szerelemmel.
Hova vetemedtél
hova vetemedtél
szivárvány havasról
szivárvány havasról
tűzre te vettettél
hamuvá vedlettél
mint jó Ráduj Péter
szeme menyecskéje
románul Marinka
magyarul Margitka
ifjú Ráduj Péter
szeme menyecskéje
románul Marinka
magyarul Margitka
Jaj istenem a világ
kinek szoros kinek tág
jaj de szoros a világ
csontig hatol velőt vág
hogy kitágul a világ
ha egyszer jobb időt lát.
Dolgos állat az ember,
így bírja ki magát,
lesz még célszerű is
az agyontervezett világ,
mindennek oka s célja
s valami haszna van,
a jövő alaprajza
az arc ráncaiban,
emez már föld alá nő,
amaz csillagokig - -
- Komponálni? lehet még?
de hát az ember dolgozik.
Kőrösfői lányok,
mármarosi románok,
sátron sívó arabok,
kunyhón tengő törökök:
hogy a nóta régi
s hogy mindig új: így örök -
egy nyelven szól az mind,
magyarul, románul,
s ki más értené, ha
nem Bartók tanár úr?!
"Gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy
meg ne tapossák lábaikkal, és fordulván, meg ne
szaggassanak titeket " (Máté: 7 : 6)
Estélyiben-frakkban
Urak-Hölgyek, hölgyek-urak,
zongoraszónál szebb
zongorafödélen a lakk,
gyémántbolygók keringenek,
csiribirivalcer -
- pucér füleknek szól,
veszett ez a hangszer!
Kicsi ember, tudsz-e
szépeket hazudni,
szép álságot hinni?
Van-e erőd: utolsóig
minden poharat kiinni?
Kin veszed meg végül,
hogy nem alhatol?
Ten bűnöd az is, ha
megszaggattatol.
Fáj az otthon, ki megtagadott.
Fáj az otthon, a megtagadott.
Halál elől meghalásba menekül, aki él -
út-e az út, mely nincsen?
Kevés helye az életnek ott, hol túl sok a vér,
kevés helye az embereknek, hol túl sok az isten.
Akit sorsa meg akar tartani:
síriglan-reményben ég el.
Akit sorsa el akar veszteni:
megveri tehetetlenséggel.
Gond a pénz is, míg szabadságot ad,
gond a csönd is, ha nincs.
Hogy mindent megértesz, ne áltasd magad,
a lélek végül rádpirít:
hisz nem olyannak ismer, ki az alázatra is ráér
körömfeketényi szabadságért.
Mert a lélek, a lélek, a lélek
már semmiségnek örülni sem átall -
ó, boldogság az is,
ha Mount Vernonben barátságot kötsz egy cicával.
Marinka, Margitka,
hamvasság hamvvedre,
ajkadból rózsa nő,
rög tapos kezedre,
jó Ráduj Péternek
szeme-szép-menyecske,
Marinka, Margitka,
hamvasság hamvvedre.
Távol a gyűlölet, a szeretet is távol -
akad-e, ki a sohatöbbéig kísér a
West Side Hospitalból?
Egy fájdalom sem mérhető mással -
megértik-e, mennyire megérte
kimondani az óriás keserűséget úgy,
hogy a legtörpébb is értse?!
Jaj istenem a világ
kinek szoros kinek tág
jaj be szoros a világ
csontig hatol velőt vág
hogy kitágul a világ
ha egyszer jobb időt lát.
Fából faragott fájdalom,
kőbe kalapált gyűlölet,
allegro-barbaro-jelen,
polifón álom, ó, jövő,
rezdülj végig,
a megismeréstől a fölismerésig,
a céltudatos húrokon!
Rezdülj végig,
a végestől a végtelenségig,
tudatos, ésszerű varázs -:
mert csak az igaz, ami végtelen,
minden véges: megalkuvás.
Tűz-víz-föld-ég
Basa Pestát megölték
fű-füst-zöld-kék
tűz-víz-föld-ég
Basa Pestát megölték
tűz-víz-föld-ég
fű-füst-zöld-kék
hívó hűség -
a természet zenévé szerveződik
figyeljetek
hangjaira
(dúdol a mélybarna szemű -
itt csak Mr. Bartók
amerikaiak közt egy európai
felhőkarcolók közt az elemek rokona.)
Könnyel áztatott, jajszóval sulykolt idegeken
világot lépik az értelem -
aj -
múló élet múlhatatlan hangjainál
pusztuló vörösvértestekben gondolkodik a halál.
Van-e jogod elítélni
- hisz benne s belőle is élsz -
a jelent,
mert kínjában kérész-éltű fogalmakat teremt?
Aki alkot, visszafele nem tud lépni -
s ha már kinőtt minden ruhát,
meztelenül borzong a végtelen partján,
míg fölzárkózik mögé a világ.
A gondolat végül széttör minden káprázatos formát, - keserves út
ez az egyszerűség felé.
Keserves és hosszú az út a bizonyítástól a kinyilatkoztatásig,
az okolástól az axiomatikáig, - keserves, hosszú út, mert: élet. S az élet a
bizonyíték. Lehetnek szégyenei a logikának az axiómák: de az igazságnak
remekei.
Keserves és hosszú az út a léttől a megismerésig, a megismeréstől a
fölismerésig.
A megismerés üdvözítő módja nem a megfogalmazás, hanem
a teremtés.
A fölismerésé a küzdelem.
Így születik a nyugalom: nyugtalanságok egyensúlya.
Semmi sincs hiába: a természet nem pazarol, s ha pazarol is:
szükségszerűen.
Nem szavaid: magadat pazaroltad - sokszor nemcsak a konyha-
pénzt: a szabadságot is be kellett osztanod, hogy holnapra is maradjon.
A beosztás kényszerű volt; magad pazarlása szükségszerű: céltudatos.
Mindig utáltad azokat, kik bizonyos dolgokat csak azért találnak ki,
hogy ellentétei legyenek meglevőknek.
Vigasztal-e, ha szükségszerűen pazarlod magad?
"s a világot bármikor újraköltöm"
(Lászlóffy Aladár)
Szereti a világ, ha újraköltik:
hisz objektív valósággá válik az
újraköltés is -:
így lesz a világ halhatatlan.
Mit számít a Te, az Ő, az én halhatatlanságom -
egyedül küzdelmünk számít az egyetemes megmaradásért.
Értetlenül él-hal, ha ki az érzelmek dialektikájához nem ért.
Sajnálhatod a hímnős fajokat - kettős: tehát
kettőzött magányukért,
kik sose tudják fölfogni, hogy az élet, a
reménytelenül szeretett:
egymásra-utaltság -, s az egymásra-utaltság
legmagasabb fokon szervezett
formája a szeretet.
Minden élőre ezer halál jut -
könnyezik a kő is.
A borzalom napjaiba
belefárad az idő is.
Dolgos állat az ember;
a cél: remény is egyben.
Így hát a félt halál sem
oly kérlelhetetlen.
Éjek zuhogó titkát
engeszteli a nap.
Ki messze fényekig ellát
az a boldogabb.
Az a boldogabb s fájóbb.
Már nem áltatja semmi.
Unokák szeme tükrén
jó lesz elpihenni.
Halmai Tamás: Virradat
Hajnalodik a földben,
a fűből fény szivárog,
lépdelnek levegőtlen
mélyekben napkirályok.
Világít koronájuk,
elevenekig felsüt,
por és hamu az árnyuk,
örök arany a testük.
Hajnalodik a földben,
fény szivárog a fűből,
mit is tudhatnánk többet
a több mint gyönyörűről.
Hajnalodik a földben,
a fűből fény szivárog,
lépdelnek levegőtlen
mélyekben napkirályok.
Világít koronájuk,
elevenekig felsüt,
por és hamu az árnyuk,
örök arany a testük.
Hajnalodik a földben,
fény szivárog a fűből,
mit is tudhatnánk többet
a több mint gyönyörűről.
B
bezuhov
Vendég
Rapid verbálrandi.
Hétköznapi témák (pl nőiesség és férfiasság) sok-sok verssel.
Stiller Kriszta és Jónás Tamás versei.
<iframe src="http://www.youtube.com/embed/AXYIwotk9Ao" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" width="560"></iframe>
Hétköznapi témák (pl nőiesség és férfiasság) sok-sok verssel.
Stiller Kriszta és Jónás Tamás versei.
<iframe src="http://www.youtube.com/embed/AXYIwotk9Ao" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" width="560"></iframe>
B
bezuhov
Vendég
[FONT="]Hazai Attila halálhírére [/FONT]
[FONT="]A művészfélék azon típusához tartozott, akik önpusztító módon a legtöbbet akarják kihozni magukból, mert tudják, hogy van, ami fontosabb, mint a kiegyensúlyozott, egészséges élet és a békés öregkor. Mindent beleadni és meghalni. - A két napja tragikusan elhunyt Hazai Attilától Ménes Attila búcsúzik.
[/FONT] [FONT="]Ahogy első regénye, a Feri: Cukor Kékség 1992-ben megjelent, egycsapásra híres íróvá vált. A könyv szinte azonnal elfogyott a boltokból. Az irodalmi közvélemény felkapta a fejét. Efféle zajos sikerrel ritkán indul fiatal szerző. Hazai Attila valamit nagyon telibe talált ugyanis. Egy, a tulajdon mentális biztonságát kockára tévő író lépett az irodalom porondjára, aki nem kíméli az olvasót és magát sem. Nincs rá oka.
Az eztán sorjázó művek rendre igazolták a vele szemben kialakult óriási várakozásokat. A Szilvia szüzessége és a Szex a nappaliban című novellásköteteiben, valamint a Budapesti skizó című regényével folytatta a maga választotta utat. A művészfélék azon típusához tartozott, akik önpusztító módon a legtöbbet akarják kihozni magukból, mert tudják, hogy van, ami fontosabb, mint a kiegyensúlyozott, egészséges élet és a békés öregkor. Mindent beleadni és meghalni. Hamarjában Csáth Géza jut eszembe és Hajnóczy. Attila a boldogság írója volt, a boldogságot kutatta, vegyük észre, hogy életművének minden darabja a boldogság, a mámor elérésének lehetőségeit pedzegette. Azt hiszem, boldogságfüggő volt.
De csak hiszem, mert azt, hogy ki volt Ő valójában, nem tudja senki. Annyit biztosan láthatunk, hogy angyali szenvtelenséggel nézte és ábrázolta a világot, jókora adag cinizmussal is. De a részvétlenség, a mindenen kívül állás, a mindent leszarás, a "szívtelenség" csak hiteles látszat volt nála, valójában egy, a magánytól, unalomtól, szeretetlenségtől, ürességtől rettegő hang volt az övé, aminek legmélyén ott a szánalom, a megértés, az együttérzés és valami megnevezhetetlen sötét félelem.
Egy nihiltől rettegő nihilista?
Éjszakai ember volt, partik, bulik, csajozás, haverok, drog, underground. A nappalaiban inkább szemérmes, visszahúzódó. A Nádor utcai lakásától tíz lépésnyire lévő Mozgó Világ szerkesztőségébe is postán küldte a kéziratot. A JAK-táborok egyhetes dorbézolásain se vett részt, ha felolvasni hívták, egy napra-éjre utazott csak le.
Utolsó könyve 2000-ben A világ legjobb regénye, aztán elhallgatott. Zsuzsa című regényéből - úgy tudom - csak pár oldal készült el. Tizenkét év csend. Egyetlen novellája jelent meg ebben a végső időszakban, az ÉS-ben, a Maximalista. A megtörtént esetet feldolgozó mű hősében - így utólag - ráismerni vélek. A szöveg egy megbolondult villanyszerelőről szól, aki nekilát, hogy becsődölt élete összes baklövését helyrehozza, és végül is belepusztul a nagy jóakaratba.
Nem hiszem, hogy kérdezhetünk olyasmit, mi lett volna, ha... Ha önkímélőbb életet él, ha józan keretek közt megmaradva tovább ír. Azt sem hiszem, hogy sok minden maradt volna megíratlanul. Azt gondolom, ez volt Attila, és ennyi. Így volt teljes, és így volt önmaga.
Ezt a fiút, ezt a zseniális írót negyvenöt évesen érte a halál.[/FONT]
[FONT="]Ménes Attila[/FONT]
(forrás: litera)
[FONT="]A művészfélék azon típusához tartozott, akik önpusztító módon a legtöbbet akarják kihozni magukból, mert tudják, hogy van, ami fontosabb, mint a kiegyensúlyozott, egészséges élet és a békés öregkor. Mindent beleadni és meghalni. - A két napja tragikusan elhunyt Hazai Attilától Ménes Attila búcsúzik.
[/FONT] [FONT="]Ahogy első regénye, a Feri: Cukor Kékség 1992-ben megjelent, egycsapásra híres íróvá vált. A könyv szinte azonnal elfogyott a boltokból. Az irodalmi közvélemény felkapta a fejét. Efféle zajos sikerrel ritkán indul fiatal szerző. Hazai Attila valamit nagyon telibe talált ugyanis. Egy, a tulajdon mentális biztonságát kockára tévő író lépett az irodalom porondjára, aki nem kíméli az olvasót és magát sem. Nincs rá oka.
Az eztán sorjázó művek rendre igazolták a vele szemben kialakult óriási várakozásokat. A Szilvia szüzessége és a Szex a nappaliban című novellásköteteiben, valamint a Budapesti skizó című regényével folytatta a maga választotta utat. A művészfélék azon típusához tartozott, akik önpusztító módon a legtöbbet akarják kihozni magukból, mert tudják, hogy van, ami fontosabb, mint a kiegyensúlyozott, egészséges élet és a békés öregkor. Mindent beleadni és meghalni. Hamarjában Csáth Géza jut eszembe és Hajnóczy. Attila a boldogság írója volt, a boldogságot kutatta, vegyük észre, hogy életművének minden darabja a boldogság, a mámor elérésének lehetőségeit pedzegette. Azt hiszem, boldogságfüggő volt.
De csak hiszem, mert azt, hogy ki volt Ő valójában, nem tudja senki. Annyit biztosan láthatunk, hogy angyali szenvtelenséggel nézte és ábrázolta a világot, jókora adag cinizmussal is. De a részvétlenség, a mindenen kívül állás, a mindent leszarás, a "szívtelenség" csak hiteles látszat volt nála, valójában egy, a magánytól, unalomtól, szeretetlenségtől, ürességtől rettegő hang volt az övé, aminek legmélyén ott a szánalom, a megértés, az együttérzés és valami megnevezhetetlen sötét félelem.
Egy nihiltől rettegő nihilista?
Éjszakai ember volt, partik, bulik, csajozás, haverok, drog, underground. A nappalaiban inkább szemérmes, visszahúzódó. A Nádor utcai lakásától tíz lépésnyire lévő Mozgó Világ szerkesztőségébe is postán küldte a kéziratot. A JAK-táborok egyhetes dorbézolásain se vett részt, ha felolvasni hívták, egy napra-éjre utazott csak le.
Utolsó könyve 2000-ben A világ legjobb regénye, aztán elhallgatott. Zsuzsa című regényéből - úgy tudom - csak pár oldal készült el. Tizenkét év csend. Egyetlen novellája jelent meg ebben a végső időszakban, az ÉS-ben, a Maximalista. A megtörtént esetet feldolgozó mű hősében - így utólag - ráismerni vélek. A szöveg egy megbolondult villanyszerelőről szól, aki nekilát, hogy becsődölt élete összes baklövését helyrehozza, és végül is belepusztul a nagy jóakaratba.
Nem hiszem, hogy kérdezhetünk olyasmit, mi lett volna, ha... Ha önkímélőbb életet él, ha józan keretek közt megmaradva tovább ír. Azt sem hiszem, hogy sok minden maradt volna megíratlanul. Azt gondolom, ez volt Attila, és ennyi. Így volt teljes, és így volt önmaga.
Ezt a fiút, ezt a zseniális írót negyvenöt évesen érte a halál.[/FONT]
[FONT="]Ménes Attila[/FONT]
(forrás: litera)
B
bezuhov
Vendég
Petri megvilágosodása
Mosoly
Meg fogok halni. Nem is oly sokára.
S ez olyan könnyű szédülettel tölt el,
Mint ifjúkoromban - kezdő dohányost -
Az erkélyen reggelente leszívott
Első néhány slukk. Ez azóta elmúlt,
Persze, ahogyan elmúlt annyi minden.
Hovatovább csak egy maradt velem,
De az igen, Istennek hála érte!
A szem mohó, éhes kíváncsisága,
A nézés gyönyöre, hogy minden látvány
A maga más-más módján színöröm:
Egyforma szép a szurok és csurgatott méz,
És egy kazánház tekergő csövei
Burkolva üveggyapottal és sztaniollal.
Vagy egy tengerszem türkizzöldje kék fenyők közt
És a levegő üveghitege. Egy eldobott
Üres cigarettásdoboz céltalan zörgő
Összevissza szálldogálása az út betonján
a változó szél szeszélye szerint. A mosoly
egy besüppedt ínyű fakó banyácska arcán,
egy szemzugában sárga gyantacseppként megülő könny,
valamint a feszes húsú ifjú leány
csöppnyi tokája, fogainak kimutatott fehérje,
miből, bár csak egy k i s s é, túl sokat mutat,
ám ez nem baj: a szépség
fűszere és forrása - a hiba.
De nemkülönben a munkásasszonyok visszeres lába,
És a piacon a halárúsnő pontyvértől és harcsanyáltól
Iszapos, félig elfagyott, szederjes, lilás keze -
Mert az angyal a részletekben lakik.
/Petri György/
Mosoly
Meg fogok halni. Nem is oly sokára.
S ez olyan könnyű szédülettel tölt el,
Mint ifjúkoromban - kezdő dohányost -
Az erkélyen reggelente leszívott
Első néhány slukk. Ez azóta elmúlt,
Persze, ahogyan elmúlt annyi minden.
Hovatovább csak egy maradt velem,
De az igen, Istennek hála érte!
A szem mohó, éhes kíváncsisága,
A nézés gyönyöre, hogy minden látvány
A maga más-más módján színöröm:
Egyforma szép a szurok és csurgatott méz,
És egy kazánház tekergő csövei
Burkolva üveggyapottal és sztaniollal.
Vagy egy tengerszem türkizzöldje kék fenyők közt
És a levegő üveghitege. Egy eldobott
Üres cigarettásdoboz céltalan zörgő
Összevissza szálldogálása az út betonján
a változó szél szeszélye szerint. A mosoly
egy besüppedt ínyű fakó banyácska arcán,
egy szemzugában sárga gyantacseppként megülő könny,
valamint a feszes húsú ifjú leány
csöppnyi tokája, fogainak kimutatott fehérje,
miből, bár csak egy k i s s é, túl sokat mutat,
ám ez nem baj: a szépség
fűszere és forrása - a hiba.
De nemkülönben a munkásasszonyok visszeres lába,
És a piacon a halárúsnő pontyvértől és harcsanyáltól
Iszapos, félig elfagyott, szederjes, lilás keze -
Mert az angyal a részletekben lakik.
/Petri György/
foltosboltos86
Új tag
Hát, Háy János nagyon jó!!! És Grecsó Krisztián is.
WISŁAWA SZYMBORSKA:
KÍNVALLATÁS
Semmi sem változott.
a test fájdalmas,
eledel kell neki, alvás és levegő,
bőre vékony, alatta mindjárt ott a vér,
jó sok körömmel és foggal rendelkezik,
eltörhető csonttal, nyújtható izülettel.
És mindezt tekintetbe veszik kínvallatáskor.
Semmi sem változott.
Remeg a test, ahogy
remegett Róma alapításáig és azóta,
a huszadik században Krisztus előtt vagy után,
a kínvallatás a régi, csak kisebb lett a föld,
és bármi történik mintha a szomszédban lenne.
Semmi sem változott.
csak több lett az ember,
a régi bűnök mellett megjelentek az újak,
valódiak, mondvacsináltak, elévülők és nemlétezők,
de a sikoly, amellyel a test felel értük,
az ártatlanság sikolya volt és az is marad
az időtlen skálák és lajstromok szerint.
Semmi sem változott.
Tán csak az illem, a szertartások a táncok.
De a kéz még mindig ugyanazzal
a mozdulattal takarja el a fejet.
A test tekereg, ráng és szabadulni igyekszik,
a földre döntve fölhúzza térdeit,
kékül, dagad, nyáladzik, vért ereszt.
Semmi sem változott.
Csak a folyók medre,
az erdők, partok, puszták és gleccserek vonala.
Az ártatlan lélek ott bolyong közöttük,
eltűnik, visszatér, közelít, messze rebben,
idegen önmagának is, megfoghatatlan,
hol biztos benne, hogy még létezik, hol nem,
miközben a test van és van és van
és nincs hová mennie.
ford.:Csordás Gábor
KÍNVALLATÁS
Semmi sem változott.
a test fájdalmas,
eledel kell neki, alvás és levegő,
bőre vékony, alatta mindjárt ott a vér,
jó sok körömmel és foggal rendelkezik,
eltörhető csonttal, nyújtható izülettel.
És mindezt tekintetbe veszik kínvallatáskor.
Semmi sem változott.
Remeg a test, ahogy
remegett Róma alapításáig és azóta,
a huszadik században Krisztus előtt vagy után,
a kínvallatás a régi, csak kisebb lett a föld,
és bármi történik mintha a szomszédban lenne.
Semmi sem változott.
csak több lett az ember,
a régi bűnök mellett megjelentek az újak,
valódiak, mondvacsináltak, elévülők és nemlétezők,
de a sikoly, amellyel a test felel értük,
az ártatlanság sikolya volt és az is marad
az időtlen skálák és lajstromok szerint.
Semmi sem változott.
Tán csak az illem, a szertartások a táncok.
De a kéz még mindig ugyanazzal
a mozdulattal takarja el a fejet.
A test tekereg, ráng és szabadulni igyekszik,
a földre döntve fölhúzza térdeit,
kékül, dagad, nyáladzik, vért ereszt.
Semmi sem változott.
Csak a folyók medre,
az erdők, partok, puszták és gleccserek vonala.
Az ártatlan lélek ott bolyong közöttük,
eltűnik, visszatér, közelít, messze rebben,
idegen önmagának is, megfoghatatlan,
hol biztos benne, hogy még létezik, hol nem,
miközben a test van és van és van
és nincs hová mennie.
ford.:Csordás Gábor
SZERB ANTAL
BUDAPESTI KALAUZ
Marslakók számára
Marslakó egy szép nap szerencsésen megérkezett Pestre, szobát vett ki a Bristolban, lekefélte ruhájáról a csillagok porát és telefonált nekem, hogy megbeszélésünk értelmében mutassam meg neki a Várost.Uram, igen tisztelt Idegen, mindenekelőtt arra kell nyomatékosan kérnem, ne hallgasson az újságírókra és a jeles megfigyelő tehetségekre, akik azt fogják Önnek mondani, hogy a pesti ember ilyen meg olyan. A pesti ember, akiről ők beszélnek, éppolyan, mint minden más kereskedő, ha nincsen pénze. Mit érdekel az egy Marslakót? Általában az emberek, hát fontosak az emberek a városban?Párisban csak az emberek utálatosak és érdektelenek. Én a várossal akarom Önt megismertetni, azt hiszem, a házak az igazán lényegesek. De talán nem is a házak: az utcák egymásra hajló erotikája, melyben néha erő fejeződik ki és olykor grácia, a forgalmak hőfoka talán, a közterek és a szobrok éghajlati viszonyai, az autóbusz-számokkal kapcsolatos irodalmi asszociációk vagy valami ilyesmi. Hisz Ön ért engem.LÁNCHÍD
Talán először őt méltóztassuk. Budapest a nagy hidak városa. A Lánchidat a múlt század elején építették, sok évtizeden át, őszinte kollektív lelkesedéssel. Róla énekelte a költő, az egyébként ismeretlen Vidor Emil, az Athenaeum 1842-es évfolyamában:Hullám alá ott künn magot temettek,
Melyből - dacos habok piruljatok! -
Maholnap hajh a szellem fegyverének
Nagy győzedelmi íve kelni fog!
Nyakát a’ vén folyam békén lehajtja,
Mely oly sokáig délceg ’s büszke volt,
A honfiak nagyobbat ünnepelnek:
Az ész előtt egy nemzet meghajolt.A Lánchidat valószínűleg mind a négy évszakban építették, de azért mégis főképp téli híd. Téli és esti, fekete a jellegzetes színe, meg az a csokoládé-barna, ami a nagyvárosi aszfalt, ha vizes. És azért is téli híd, mert az elődje nem volt téli híd.Azelőtt hajóhíd kötötte össze Pestet Budával, azon sétált Virág Benedek, a szent öreg, lelkes társaival. Télen a hajóhidat szétszedték. De akkoriban a Duna még gyakran befagyott és az emberek átkorcsolyáztak Budára. Ha nem fagyott be, csak zajlott, egészen Bécsig kellett felkerülni annak, aki, mondjuk, a Krisztina téren akart vacsorázni. Valószínűleg.A Lánchíd, amint látja, Uram, empire stílusban épült, mint az egyik oldalon az Alagút bejárata és a másik oldalon a Főkapitányság. Általában Pestnek két történelmi rétege van: a barokk, amely az alapvető katholikus és német polgárság lelke, és az empire, amely egy nagy magyar lendület emlékét őrzi, egy lendületét, amely azóta a semmibe enyészett. Itt, az Alagút és a Főkapitányság között, még megvan valami belőle. Ha a nádor lenézett palotájából, száz évvel ezelőtt, ezt a képet látta. És sóhajtva Széchenyire gondolt, akit ő csak Stefi gróf néven becézett.Azután visszatért íróasztalához, konok munkakedvvel, mint Habsburg ősei. A Lánchíd éktelenül hosszú. Próbálja meg egyszer, Uram, és nem bánja meg. Sétáljon át egy hölggyel Budára és azután jöjjön vissza, lehetőleg ugyanazzal a hölggyel. Meglátja, szerelmet fog vallani, mert a híd olyan hosszú. Budapest az igaz és mélységes szerelmek városa. Higgye el, Uram, aki ismeri ezt a várost, csak könnyezve tud beszélni róla.Ne nézzen jobbra és ne nézzen balra. Ön csak a Főkapitányságra nézzen, az szép és arányos és hallgatag. Ne nézze az Akadémiát, hogy olyan dühösen és makacsul méltóságteljes, mint tudományos életünk. Szólítsa kegyelmes úrnak, bár lehet, hogy csak méltóságos, de jobb, ha az ember óvatos. És ne nézze a Gresham-palotát. Szegény valamikor merész volt és fiatal. Így élünk mi is, pesti lelkek, mint a Főkapitányság, egyfelől a hivatalos, másfelől a kommerciális fesz és pöf cifrái közt. Azért nem nézünk se jobbra, se balra.A DUNA-PARTOK
A Dunának két partja van, mint a folyóknak általában. Azt hiszem, az is normális, hogy a két part itt is két más világ. Mint Párisban. A pesti parton zenés kávéházak nyitnak és csuknak, a budai parton gesztenyefák.A pesti partra nem ajánlatos napsütésben menni. Nem vagyok biztos az ízlésében, de azt hiszem, nem az Ön esete, ami ott olyankor látható. Ez a part téli estéken szép, amikor csak piarista tanárok járnak rajta, kettesével. Csak mennek, nagy reverendasuhogtató titokzatos lépésekkel, a rendházból el, az Országház felé, és sétájuk célja mégis a vacsora, melyet visszaérkezve fognak elfogyasztani. Névnapokon a portás felgurít egy hordó sört a refektóriumba és szelíd szerzetesi tréfák között megisszák, tudományos és pedagógiai kérdésekről társalogva.Sajnálom, hogy nem mutathatom meg Önnek a régi piarista épületet, a Grassalkovich-palotát, kecses erkélyével, és a hozzácsatolt jellegtelen, de régi épülettömböket. Nélkülük a város egy kicsit foghíjas most a Görög Templom és a belvárosi Plébánia-Templom között. Valamikor ez volt a leginkább XVIII. századi sarok. Az ember várta, hogy a rácok a vontatóhajókkal egyszer mégis áttörik a villamos sáncait, és kikötnek, úgy, mint régen, mikor a Duna-parton még Ürményi, a hétszemélynök áztatta a vízbe fájós lábait és diskurálgatott a bókoló Kazinczyval.BELVÁROSI UTCARÉSZLET
De megmaradt a Galamb utca és mellette a Krist-féle ház meg a Görög Udvar. A Krist-féle ház mélyen van, nálunk minél régibb egy ház, annál mélyebb a szintje. Úgy látszik, igaza volt Madáchnak: a por emelkedik, pár ezredév gúláidat ledönti, a korzón már csak a sakál üvölt, az automobilok ott fognak közlekedni, ahol most a harmadik emelet van.A Galamb utcát érthetetlen módon ittfelejtették a város közepében, a két korzó közt, úgy, ahogy itt maradt Mária Terézia korából. Szobáiba kétszáz éve nem süt a nap, csak őszöregek tipegnek az utcán, nem is tudom, laknak-e a zsalugáterek mögött, vagy csak emlékeznek. A Görög Udvarban tudom, hogy laknak. Nagyszakállú pópa is van ott, sok gyermekkel, és görögök, azt mondják, igazi görögök, akik egyházközségi gyűléseken még most is Hellász nyelvén rágalmazzák egymást.GELLÉRTHEGY
Ajánlatos kora tavasszal, vasárnap délután. A Gellérthegy tetején egy rom épült, a Citadella. Kicsi lőrésszerű nyílások láthatók a falon, időnként egy ló dugja ki rajtuk a fejét. A Citadella mögött van egy síkság. Ide szokott felzarándokolni a környékről a vasárnapi nép és katonaság. Ez a nép és katonaság hajszálnyira olyan, mint amilyent St. Cloudban lehet látni az évnek és a hétnek ugyanezen a szakán, és valószínűleg minden nagy és esetleg kisebb város szomszédságában. Mert a nép és katonaság mindenütt egyforma. Különbségek csak a legmagasabb szinteken észlelhetők. A baka mindenütt baka. De Hölderlin nem azonos Vörösmartyval.De nem erről akarok beszélni. Inkább nézze, Uram, a helyzetet. A Gellérthegy tetején a nép és katonaság egy sajátos társasjátékot játszik, amelynek az eredete visszanyúlik a legködösebb folklorisztikus időkbe, amikor a Gellérthegyen még boszorkányok alkottak rézmetszetszerű csoportképeket. Senki sem tudja, ki hozta be ezt a játékot és ki szervezi azóta; minden tavaszi vasárnap csak itt van. Az emberek körbe állnak párosával, úgy értem, egy férfi és egy nő. A kör belsejében pedig egyéb párok sétálnak fel és alá. Időnkint a kör közepéből egy pár odaáll egy párhoz, amely a kör szélén áll. A körbeli férfi megkérdi a szélről álló férfit: „Szereted a párod?”. Ha a férfi azt mondja, igen, továbbmennek. Ha azt mondja, nem, kicserélik a nőt. Így folytatják napestig. Mire sötét lesz, minden Tristan megtalálja Izoldáját, hogy finoman fejezzem ki magam. Hogy azután mi történik, még nem sikerült kiderítenem.TABÁN
Nem tudom, illik-e az idegenforgalmi illemkódex értelmében megmutatni valamit, ami nincs. Mert Ön, teljes joggal, csak sáros réteket lát, amint únottan csapkodják a Gellérthegy lábát. A középen, mint árvízből szomorú maradvány, emelkedik a Fehérsas téri polgári iskola. Valamikor itt házak álltak, Uram, de milyen házak! és a házak közt utcák kanyarogtak, de milyen utcák! A házak földszintesek voltak, és a közepükön a szederfa mellett mosóteknő állt. Leve hívogatólag csorgott végig az utca közepén, mély csatornákat vájva a szabálytalan macskafejek közt.Minden második ház nagy hírű régi vendéglő volt, sramlizenével. Itt állt, kérem, a Mélypince, a Poldi bácsié, ötszázéves pinceboltozatával, ahol egykor török urak örömtanyát tartottak fenn, közköltségen. Itt volt a fürjmadár a falon, Vahot Imre kezeírása mellett, és Krúdy Gyula mámoros, megszentelt emlékezete. A Tabánt bármikor meglátogathatta, télen, nyáron, nappal, éjszaka, mindig csodálatos volt, mindig egyetlen, az ember mindig most kezdődő szerelmek derengését görgette végig lejtős utcáin, olyan szerelmekét, amelyek reggel szoktak az ember eszébe jutni, az ágyban, amikor még sötét van és akkor nincs fürdő és borotva, ami lemosná az ember lelkéről azt az édes és álmosító gyantát, ami a szerelem. Itt valamikor utcák voltak, Uram, itt volt az ifjúság.De nem specializálom magam ifjúságilag egy városrészhez, mert nincsen olyan része Budapestnek, ami a számomra ne volna az ifjúság. Ha egyszer örökre el kellene hagynom a Várost, aznap megöregednék, mint a heisterbachi szerzetes.A BUDAI PARTON inkább késő tavaszi délutánokon ajánlatos sétálni, a gesztenyefákra való tekintettel. Ez a Duna-part
kissé ijedten húzódik meg a két hegy alatt, tulajdonképpen alig van. Kutyákat szoktak erre sétáltatni, és egyszer láttam egy öreg házaspárt, az úron szürke zsakett volt és szürke keménykalap. Ha nagyokat szeret sétálni, inkább az alsó rakparton menjen végig a Ferenc József hídtól a Margit hídig. Ez a világrész nem nélkülöz bizonyos tengerészeti hangulatot és mindenféle itt rekedt életformákkal lehet találkozni. Ültem itt már például felfordított csolnakon, mint egy hajós, és néha kis lépcsőkön le lehet menni és üldögélni közvetlenül a víz fölött, mint Velencében és számolni a parti lámpák fénycsíkjait a Dunán. Uram, Ön nem is képzeli, mily gazdag ez a város lehetőségekben.A DUNA, A KÖLTŐK ÉS A MULANDÓSÁG
Régi költőink kicsire nem néztek, a részletek iránt általában nem volt érzékük, az erdőtől nem látták meg a fákat. Pest s Budán általában nem énekeltek meg mást, mint a Gellérthegyet és a Rákost, az ősök dicső terét. Már a borongó Ányos Pál is így írt bizonyos Kreskay Imréhez, akiről egyebet nem tudok:Üljünk fel Gellértnek sziklás tetejére,
S külgyünk egy bús hangot Rákos mezejére.Mert akkoriban a költőknek ilyen jó hangjuk volt.
De legfőképpen, igen helyesen, a Dunában ismerték fel a pesti táj éltető középpontját. Gvadányi, történelmünk legrokonszenvesebb tábornoka is felujjongott, amikor meglátta:Duna! oh te drága Neptunus magzatja!
Szépséged Európa minden vizét hatja,
Örvényidben magát hány viza nyugtatja?
Arany fövényednek drága minden latja.A vizákat talán el is hagyhatta volna.A Duna igen régi folyó és előreláthatólag még igen sokáig fog folyni, viszont a költők életét többé-kevésbé rövidre mérték parcai kezek, talán ezért jutott eszükbe a Dunáról a mulandóság. Így Virág Benedeknek is, az említett tabáni szent öregnek, aki többször megénekelte a Dunát, sőt egyszer ódai hevében azt is ráfogta, hogy visszafelé folyik, és egyszer csaknem nagy költő lett, amikor ránézett és így szólt:Én gyakran lemegyek, hogy lássam, mint viszi hátán
A Duna ezt a vén s már régen erőtelen évet,
Ah vigye s a tenger mély örvényébe temesse!A kép, melyet Virág Benedek itt érint, úgy látszik, sokáig lebegett megváltatlanul a Duna habjai fölött, míg végre eljött Vörösmarty, a magyar szavak csodálatos felszabadítója, és néhány Gellérthegy-súlyú sorban megadta a Dunának és a pesti tájnak többé soha el nem rabolható halálos méltóságát:A kisded patakok lassú csörgéssel erednek,
Harsog az országos Duna, tétova felszedi őket
S a folyamok vizeit s iszonyúra nevelkedik árja.
Száz ragyogó szemmel belenéz a mennyei térség,
Nem szűnik ő, lemegy a tengerhez veszni, veszendő
Habjaival lemegy a nagy idő, hogy vissza ne térjen.
BUDAPESTI KALAUZ
Marslakók számára
Melyből - dacos habok piruljatok! -
Maholnap hajh a szellem fegyverének
Nagy győzedelmi íve kelni fog!
Nyakát a’ vén folyam békén lehajtja,
Mely oly sokáig délceg ’s büszke volt,
A honfiak nagyobbat ünnepelnek:
Az ész előtt egy nemzet meghajolt.A Lánchidat valószínűleg mind a négy évszakban építették, de azért mégis főképp téli híd. Téli és esti, fekete a jellegzetes színe, meg az a csokoládé-barna, ami a nagyvárosi aszfalt, ha vizes. És azért is téli híd, mert az elődje nem volt téli híd.Azelőtt hajóhíd kötötte össze Pestet Budával, azon sétált Virág Benedek, a szent öreg, lelkes társaival. Télen a hajóhidat szétszedték. De akkoriban a Duna még gyakran befagyott és az emberek átkorcsolyáztak Budára. Ha nem fagyott be, csak zajlott, egészen Bécsig kellett felkerülni annak, aki, mondjuk, a Krisztina téren akart vacsorázni. Valószínűleg.A Lánchíd, amint látja, Uram, empire stílusban épült, mint az egyik oldalon az Alagút bejárata és a másik oldalon a Főkapitányság. Általában Pestnek két történelmi rétege van: a barokk, amely az alapvető katholikus és német polgárság lelke, és az empire, amely egy nagy magyar lendület emlékét őrzi, egy lendületét, amely azóta a semmibe enyészett. Itt, az Alagút és a Főkapitányság között, még megvan valami belőle. Ha a nádor lenézett palotájából, száz évvel ezelőtt, ezt a képet látta. És sóhajtva Széchenyire gondolt, akit ő csak Stefi gróf néven becézett.Azután visszatért íróasztalához, konok munkakedvvel, mint Habsburg ősei. A Lánchíd éktelenül hosszú. Próbálja meg egyszer, Uram, és nem bánja meg. Sétáljon át egy hölggyel Budára és azután jöjjön vissza, lehetőleg ugyanazzal a hölggyel. Meglátja, szerelmet fog vallani, mert a híd olyan hosszú. Budapest az igaz és mélységes szerelmek városa. Higgye el, Uram, aki ismeri ezt a várost, csak könnyezve tud beszélni róla.Ne nézzen jobbra és ne nézzen balra. Ön csak a Főkapitányságra nézzen, az szép és arányos és hallgatag. Ne nézze az Akadémiát, hogy olyan dühösen és makacsul méltóságteljes, mint tudományos életünk. Szólítsa kegyelmes úrnak, bár lehet, hogy csak méltóságos, de jobb, ha az ember óvatos. És ne nézze a Gresham-palotát. Szegény valamikor merész volt és fiatal. Így élünk mi is, pesti lelkek, mint a Főkapitányság, egyfelől a hivatalos, másfelől a kommerciális fesz és pöf cifrái közt. Azért nem nézünk se jobbra, se balra.A DUNA-PARTOK
De megmaradt a Galamb utca és mellette a Krist-féle ház meg a Görög Udvar. A Krist-féle ház mélyen van, nálunk minél régibb egy ház, annál mélyebb a szintje. Úgy látszik, igaza volt Madáchnak: a por emelkedik, pár ezredév gúláidat ledönti, a korzón már csak a sakál üvölt, az automobilok ott fognak közlekedni, ahol most a harmadik emelet van.A Galamb utcát érthetetlen módon ittfelejtették a város közepében, a két korzó közt, úgy, ahogy itt maradt Mária Terézia korából. Szobáiba kétszáz éve nem süt a nap, csak őszöregek tipegnek az utcán, nem is tudom, laknak-e a zsalugáterek mögött, vagy csak emlékeznek. A Görög Udvarban tudom, hogy laknak. Nagyszakállú pópa is van ott, sok gyermekkel, és görögök, azt mondják, igazi görögök, akik egyházközségi gyűléseken még most is Hellász nyelvén rágalmazzák egymást.GELLÉRTHEGY
Nem tudom, illik-e az idegenforgalmi illemkódex értelmében megmutatni valamit, ami nincs. Mert Ön, teljes joggal, csak sáros réteket lát, amint únottan csapkodják a Gellérthegy lábát. A középen, mint árvízből szomorú maradvány, emelkedik a Fehérsas téri polgári iskola. Valamikor itt házak álltak, Uram, de milyen házak! és a házak közt utcák kanyarogtak, de milyen utcák! A házak földszintesek voltak, és a közepükön a szederfa mellett mosóteknő állt. Leve hívogatólag csorgott végig az utca közepén, mély csatornákat vájva a szabálytalan macskafejek közt.Minden második ház nagy hírű régi vendéglő volt, sramlizenével. Itt állt, kérem, a Mélypince, a Poldi bácsié, ötszázéves pinceboltozatával, ahol egykor török urak örömtanyát tartottak fenn, közköltségen. Itt volt a fürjmadár a falon, Vahot Imre kezeírása mellett, és Krúdy Gyula mámoros, megszentelt emlékezete. A Tabánt bármikor meglátogathatta, télen, nyáron, nappal, éjszaka, mindig csodálatos volt, mindig egyetlen, az ember mindig most kezdődő szerelmek derengését görgette végig lejtős utcáin, olyan szerelmekét, amelyek reggel szoktak az ember eszébe jutni, az ágyban, amikor még sötét van és akkor nincs fürdő és borotva, ami lemosná az ember lelkéről azt az édes és álmosító gyantát, ami a szerelem. Itt valamikor utcák voltak, Uram, itt volt az ifjúság.De nem specializálom magam ifjúságilag egy városrészhez, mert nincsen olyan része Budapestnek, ami a számomra ne volna az ifjúság. Ha egyszer örökre el kellene hagynom a Várost, aznap megöregednék, mint a heisterbachi szerzetes.A BUDAI PARTON inkább késő tavaszi délutánokon ajánlatos sétálni, a gesztenyefákra való tekintettel. Ez a Duna-part
Régi költőink kicsire nem néztek, a részletek iránt általában nem volt érzékük, az erdőtől nem látták meg a fákat. Pest s Budán általában nem énekeltek meg mást, mint a Gellérthegyet és a Rákost, az ősök dicső terét. Már a borongó Ányos Pál is így írt bizonyos Kreskay Imréhez, akiről egyebet nem tudok:Üljünk fel Gellértnek sziklás tetejére,
S külgyünk egy bús hangot Rákos mezejére.Mert akkoriban a költőknek ilyen jó hangjuk volt.
De legfőképpen, igen helyesen, a Dunában ismerték fel a pesti táj éltető középpontját. Gvadányi, történelmünk legrokonszenvesebb tábornoka is felujjongott, amikor meglátta:Duna! oh te drága Neptunus magzatja!
Szépséged Európa minden vizét hatja,
Örvényidben magát hány viza nyugtatja?
Arany fövényednek drága minden latja.A vizákat talán el is hagyhatta volna.A Duna igen régi folyó és előreláthatólag még igen sokáig fog folyni, viszont a költők életét többé-kevésbé rövidre mérték parcai kezek, talán ezért jutott eszükbe a Dunáról a mulandóság. Így Virág Benedeknek is, az említett tabáni szent öregnek, aki többször megénekelte a Dunát, sőt egyszer ódai hevében azt is ráfogta, hogy visszafelé folyik, és egyszer csaknem nagy költő lett, amikor ránézett és így szólt:Én gyakran lemegyek, hogy lássam, mint viszi hátán
A Duna ezt a vén s már régen erőtelen évet,
Ah vigye s a tenger mély örvényébe temesse!A kép, melyet Virág Benedek itt érint, úgy látszik, sokáig lebegett megváltatlanul a Duna habjai fölött, míg végre eljött Vörösmarty, a magyar szavak csodálatos felszabadítója, és néhány Gellérthegy-súlyú sorban megadta a Dunának és a pesti tájnak többé soha el nem rabolható halálos méltóságát:A kisded patakok lassú csörgéssel erednek,
Harsog az országos Duna, tétova felszedi őket
S a folyamok vizeit s iszonyúra nevelkedik árja.
Száz ragyogó szemmel belenéz a mennyei térség,
Nem szűnik ő, lemegy a tengerhez veszni, veszendő
Habjaival lemegy a nagy idő, hogy vissza ne térjen.
