Nálunk egy nyugdíjaskorú alaszkai malamut a család teljes jogú tagja, sajna már egyedül van, mert az öreg perzsamacsesz, akivel nagy egyetértésben uralt bennünket, már elment meghalni, ahogy azt a macskák szokták. Aki szereti a körülötte élő világot, az tudja, milyen jól elfér a kertben ( nekem jó nagy van, hálistennek) a siklókígyó, süncsalád, madarak, pókok és egyebek ( sajna a szomszéd elhanyagolt portájáról a patkány is be-betéved). Különös élmény, mikor kiülsz a teraszra, és figyeled, hogyan szabályozza be a fecskemama a rakoncátlan fiókákat, vagy ahogy két szarka veszekedik egy odvas farönkben található kukaccsemegén, de sorolhatnám. Olyan környéken lakom, ahol a Tisza holtága 100 méterre van a házunktól, nem cserélném el az öreg vályogházunkat egyetlen egy "luxusvityillóért" sem. Tudjátok: madárcsicsergés, békakuruttyolás, friss levegő, mi kell még? Ez a legjobb "rilex", mikor már tele van a hócipőm.
