Gertrudis királyné meggyilkolásához, 1213-hoz kapcsolódik. A történet szerint János esztergomi érsek küldte a mondatot a merényletet tervező magyar főuraknak.
A teljes, vesszők nélküli szöveg:
Reginam occidere nolite timere bonum est si omnes consentiunt ego non contradico.
A zseniális benne, hogy a vesszők helyétől függően két teljesen ellentétes értelme lehet:
1. A gyilkosságot engedélyező értelmezés:
Reginam occidere nolite timere, bonum est; si omnes consentiunt, ego non contradico.
„A királynőt megölni ne féljetek; jó lesz; ha mindenki egyetért, én nem ellenzem.”
2. A gyilkosságot tiltó értelmezés:
Reginam occidere nolite; timere bonum est; si omnes consentiunt, ego non; contradico.
„A királynőt ne öljétek meg; félni jó dolog; ha mindenki egyetért is, én nem – ellenzem.”
A történetet későbbi krónikák is feljegyezték, többek között Boncompagno da Signa Rhetorica novissima című műve, valamint Alberic de Trois-Fontaines és Matthew Paris krónikái.
Tehát a szöveg egyértelműen ez:
REGINAM OCCIDERE NOLITE TIMERE BONUM EST SI OMNES CONSENTIUNT EGO NON CONTRADICO.