V
Pufi írta:
<TABLE id=HB_Mail_Container height="100%" cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0 UNSELECTABLE="on"><TBODY><TR height="100%" UNSELECTABLE="on" width="100%"><TD id=HB_Focus_Element vAlign=top width="100%" background="" height=250 UNSELECTABLE="off"></TD></TR><TR UNSELECTABLE="on" hb_tag="1"><TD style="FONT-SIZE: 1pt" height=1 UNSELECTABLE="on">
</TD></TR></TBODY></TABLE>
<TABLE id=HB_Mail_Container height="100%" cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0 UNSELECTABLE="on"><TBODY><TR height="100%" UNSELECTABLE="on" width="100%"><TD id=HB_Focus_Element vAlign=top width="100%" background="" height=250 UNSELECTABLE="off">
1.De változatlanul azt hiszem, hogy nekünk akik ,,valakikért,, dolgozunk nem lehetünk elutasitók, kioktatók a ,,valakikkel,, szemben.
2. Igy az egyház a maga monopol helyzetével mindig, kimondva avagy kimondatlanul konkurencia volt a ,,civil,, szerveződésekkel szemben. Ma is az! Innen mindig az dönti el a meccset, hogy melyik egyház kivel van jóban.
3. ...meg kell hogy mondjam, nem favorizálom a kultúrközpont elnevezést, amit pedig a jelenlegi elnök oly előszeretettel kijavit, mert nem az. S elsősorban nem a benne lévő programok miatt, hanem a tagsága miatt, a közönsége miatt. (Na itt veszik le most a fejemet!) Ugyanis ma 2006-ban az itt élő magyaroknak csak elenyésző kis százaléka akar mindenáron továbbélni egy az óhazában megszokott ,,mindenáron művelődnöd kell ma este,, programot.
4. Az a kislány aki arról ir, hogy nem akar társadalmi munkára menni és neki a fesztiválból a bécsi szeletre emlékszik a legkellemesebben egy őszinte válasz.
5. ... egy klubházat kellene csinálni. Egy olyan klubházat ahol az előbbi kislány és én is és Te is bemehetsz minden különösebb apropo nélkül és ott mindig találsz valakit akivel egy kávé mellett megváltod a világot. Meggyőződésem, hogy azoknak akik a MHban valamilyen vezetést vállalnak el kellene menni egy-két angol klubba - nem szégyen - és meg kellene nézni ők mit csinálnak?
6. Ők már felismerték azt a nemes egyszerű dolgot, hogy kanadaiak vagyunk és büszkén vállaljuk hozzá a magyarságunkat.
7. S még egy fontos dolog: itt komoly kihivások vannak. A kanadai programok kinálata fantasztikus. Itt bárki nyugodtan leélheti az életét anélkül, hogy akár egyszer is betegye a lábát a Magyar Házba. És ha ott bárkit megkérdezel, hogy ugy indult e neki ennek a nagy elhatározásnak, hogy otthont cserél, hogy semmi baj ugy is van egy Magyar Ház Torontóban ott majd csak elleszünk, az hazudik. Tehát valami érdekeset, szórakoztatót - és nem kellene félni ettől a szótól - kell kinálni nekik, hogy ne a Harbourt Frontra menjenek.
Hasonlóképpen örülök ennek a beszélgetésnek, hisz alkalmat ad mindenkinek arra, hogy elmondja véleményét. Még ha a vélemények ütköznek is.
Én szinte mindenben teljesen más véleményen vagyok, mint Pufi. Ami nem hiszem, hogy termeeszetellenes, hisz szemléletben, gondolkodásban, és ízlésben is nagyon különbözöek vagyunk.
Gondolatait, véleményét pontokra szedtem, és aszerint fogom az én álláspontomat felvázolni.
1. Nem hiszem, hogy attól való félelmünkben, hogy esetleg valaki megvádolhat a "kioktató", "elutasító" jelzövel, mi akik a közösségért vállatunk valamit, nem mondhatnánk el a vélményünket. Emellett nem gondolom, hogy én bárkit is kioktattam volna. A véleményemet viszont leírtam, és vállalom is!
2. Abszolute nem érzem az egyház monopol helyzetét! A munkám során az egyházak soha nem befolyásoltak. És nem is éreztem különbséget pro és kontra, a munka sikerét illetöen. Öszinte legyek Pufi? Fogalmam nincs, hogy mire gondolsz az egyházakkal kapcsolatban!?
3. Én ragaszkodom a kultúrközpont elnevezéshez! Ne felejtsük el; a közönség olyan, amilyenné tesszük. Ebben a Házban olyan volt a légkör, és olyan emberek látogatták, akik nem türtek volna meg pl. egy Jeruzsálem kiállítást a falak közt. És attól vagyunk kultúrközpont, hogy ma ezt megtesszük, mert megtehetjük. Mert olyanok népesítik most be a házat, akik igenis kulturálódni szeretnének. Még kevesen vagyunk, de szívós és kitartó munkával akár sokkal, de sokkal többen is lehetünk. Amíg én vagyok a Ház kulturigazgatója, addig ragaszkodom ehhez a koncepcióhoz. Majd aki utánam jön, biztosan valami egészen mást fog csinálni. Én ezt tudom, és ebben hiszek!
Emlékezz csak Pufi, a rádiónál ugyanezt mondtad: ennek a közönségnek szórakoztató müsorok kellenek, és én nem jó úton járok.
Én ragaszkodtam ehhez az úthoz nevezetesen, hogy a hallgatóim "mindenáron müvelödjenek" szombatonként. Mára elértük, hogy a fenntartási költséget (35 000 dollár egy évben) 50-50 százalékban a hirdetésekböl valamint a hallgatói támogatásból fedezzük. Kezdetben ez 80-20 volt a hirdetök javára, tehát kevesebb hallgatói pénz jött.
Mi ez, ha nem annak bizonyítéka, hogy az évek során sikerült egy olyan hallgatótábort magam mellé állítani, akik igenis hajlandóak kultúrálódni.
4. Valóban öszinte a hölgy válasza, de korántsem ad ez deruure okot. Megkérdezném halkan, ha a te egyik színházi bemutatód után valaki úgy összegezné a látottakat, hogy jó volt a szünetben a pogácsa ... mit szólnál?!
5. Klubházat? Akkor amikor a meglévö csoprtok, egyesületek is darabjaira hullanak? Amikor alig maradt magyar étterem a városban? Minden jel arra mutat, hogy az embereket ma már legkevésbé a klub-élet érdekli. 15 évvel ezelött a filmklubom vetítései után vagy 15-20 ember maradt egy-egy jó beszélgetésre. Tele volt a terasz. Az utóbbi években ez a minimálisra zsugorodott. Mindenki rohant haza. Többen öszintén be is vallották, hogy még egyet csetelnek a gépen, vagy átböngészik a netet.
A Mátyás Pincében is voltak ilyen kezdeményezések (pl. Mátyási Teriék idejében). Ideig, óráig élt is a dolog. Aztán érdektelenségbe fulladt.
Az angol kluboktól pedig mit kellene ellesnünk? Komolyan kérdezem! Magyar klubot kellene angol mintára létrehoznunk? Vagy angol klubot magyar mintára? Nem értem. Én azt tüztem ki célul, hogy olyan magyar értékeket közvetítsek a magyar közösség felé, mely értékek segítenek abban, hogy késleltessük némileg a természetszerü beolvadást. Ennyi.
Én azt tapasztaltam mostanság, hogy amíg ez megtörténik, addig sokan vagyunk, aztán a klubéletre, kávézásra alig maradunk páran.
Félre ne érts; ez rendkívül szomorú, de ez van!
6. Igazad van, mi is a kétnyelvü feliratok hívei vagyunk. Idövel meg is valósitjuk.
7. Valóban, itt tényleg leélheti úgy az ember az életét, hogy nem teszi be lábát a Magyarházba. És valóban, a kínálat óriási. A Harbourfront fantasztikus. Csak egy baj van. Én oda is eljárogatok. Azokat viszont akik nem jönnek a Házba, ott sem igen látom. A magyarázatot tehát máshol kell keresni. Tán közöny, igénytelenség?
Egy korábbi levelemben hosszan soroltam, hogy milyen programok voltak a Házban. Nagyon széles a skála!
A Harbourfront szuperprodukcióival és sztárjaival nem versenyezhetünk. De nem is akarunk, nem ez a célunk.
És ha valaki megérti, hogy miért hozunk komoly programokat is a Házba, az meg fogja érteni azt is, hogy miért kell a Harbourfront mellett (vagy helyett) a Magyar Kultúrközpontba is elmenni némi rendszerességgel. Ne az együtt elfogyasztható kávé hiányozzon, hanem értékeink!
És én most elmondom neked Pufi, hogy úgy indultunk el otthonról 20 évvel ezelött, hogy a zsebemben volt a torontói magyar színház címe, hogy Bécsben megvettem a repülés elött életem elsö videóját, hogy az öcsém otthon elkezdhesse gyüjteni a majdani filmklubomhoz az anyagot. Ez, és sok más meg is valósult. De ehhez az kellett, hogy mi azért választottuk ezt az országot, mert igenis tudtuk, hogy az angol mellett magyarok is maradhatunk.
Zsolt
</TD></TR><TR UNSELECTABLE="on" hb_tag="1"><TD style="FONT-SIZE: 1pt" height=1 UNSELECTABLE="on">
</TD></TR></TBODY></TABLE>
Hasonlóképpen örülök ennek a beszélgetésnek, hisz alkalmat ad mindenkinek arra, hogy elmondja véleményét. Még ha a vélemények ütköznek is.
Én szinte mindenben teljesen más véleményen vagyok, mint Pufi. Ami nem hiszem, hogy termeeszetellenes, hisz szemléletben, gondolkodásban, és ízlésben is nagyon különbözöek vagyunk.
Gondolatait, véleményét pontokra szedtem, és aszerint fogom az én álláspontomat felvázolni.
1. Nem hiszem, hogy attól való félelmünkben, hogy esetleg valaki megvádolhat a "kioktató", "elutasító" jelzövel, mi akik a közösségért vállatunk valamit, nem mondhatnánk el a vélményünket. Emellett nem gondolom, hogy én bárkit is kioktattam volna. A véleményemet viszont leírtam, és vállalom is!
2. Abszolute nem érzem az egyház monopol helyzetét! A munkám során az egyházak soha nem befolyásoltak. És nem is éreztem különbséget pro és kontra, a munka sikerét illetöen. Öszinte legyek Pufi? Fogalmam nincs, hogy mire gondolsz az egyházakkal kapcsolatban!?
3. Én ragaszkodom a kultúrközpont elnevezéshez! Ne felejtsük el; a közönség olyan, amilyenné tesszük. Ebben a Házban olyan volt a légkör, és olyan emberek látogatták, akik nem türtek volna meg pl. egy Jeruzsálem kiállítást a falak közt. És attól vagyunk kultúrközpont, hogy ma ezt megtesszük, mert megtehetjük. Mert olyanok népesítik most be a házat, akik igenis kulturálódni szeretnének. Még kevesen vagyunk, de szívós és kitartó munkával akár sokkal, de sokkal többen is lehetünk. Amíg én vagyok a Ház kulturigazgatója, addig ragaszkodom ehhez a koncepcióhoz. Majd aki utánam jön, biztosan valami egészen mást fog csinálni. Én ezt tudom, és ebben hiszek!
Emlékezz csak Pufi, a rádiónál ugyanezt mondtad: ennek a közönségnek szórakoztató müsorok kellenek, és én nem jó úton járok.
Én ragaszkodtam ehhez az úthoz nevezetesen, hogy a hallgatóim "mindenáron müvelödjenek" szombatonként. Mára elértük, hogy a fenntartási költséget (35 000 dollár egy évben) 50-50 százalékban a hirdetésekböl valamint a hallgatói támogatásból fedezzük. Kezdetben ez 80-20 volt a hirdetök javára, tehát kevesebb hallgatói pénz jött.
Mi ez, ha nem annak bizonyítéka, hogy az évek során sikerült egy olyan hallgatótábort magam mellé állítani, akik igenis hajlandóak kultúrálódni.
4. Valóban öszinte a hölgy válasza, de korántsem ad ez deruure okot. Megkérdezném halkan, ha a te egyik színházi bemutatód után valaki úgy összegezné a látottakat, hogy jó volt a szünetben a pogácsa ... mit szólnál?!
5. Klubházat? Akkor amikor a meglévö csoprtok, egyesületek is darabjaira hullanak? Amikor alig maradt magyar étterem a városban? Minden jel arra mutat, hogy az embereket ma már legkevésbé a klub-élet érdekli. 15 évvel ezelött a filmklubom vetítései után vagy 15-20 ember maradt egy-egy jó beszélgetésre. Tele volt a terasz. Az utóbbi években ez a minimálisra zsugorodott. Mindenki rohant haza. Többen öszintén be is vallották, hogy még egyet csetelnek a gépen, vagy átböngészik a netet.
A Mátyás Pincében is voltak ilyen kezdeményezések (pl. Mátyási Teriék idejében). Ideig, óráig élt is a dolog. Aztán érdektelenségbe fulladt.
Az angol kluboktól pedig mit kellene ellesnünk? Komolyan kérdezem! Magyar klubot kellene angol mintára létrehoznunk? Vagy angol klubot magyar mintára? Nem értem. Én azt tüztem ki célul, hogy olyan magyar értékeket közvetítsek a magyar közösség felé, mely értékek segítenek abban, hogy késleltessük némileg a természetszerü beolvadást. Ennyi.
Én azt tapasztaltam mostanság, hogy amíg ez megtörténik, addig sokan vagyunk, aztán a klubéletre, kávézásra alig maradunk páran.
Félre ne érts; ez rendkívül szomorú, de ez van!
6. Igazad van, mi is a kétnyelvü feliratok hívei vagyunk. Idövel meg is valósitjuk.
7. Valóban, itt tényleg leélheti úgy az ember az életét, hogy nem teszi be lábát a Magyarházba. És valóban, a kínálat óriási. A Harbourfront fantasztikus. Csak egy baj van. Én oda is eljárogatok. Azokat viszont akik nem jönnek a Házba, ott sem igen látom. A magyarázatot tehát máshol kell keresni. Tán közöny, igénytelenség?
Egy korábbi levelemben hosszan soroltam, hogy milyen programok voltak a Házban. Nagyon széles a skála!
A Harbourfront szuperprodukcióival és sztárjaival nem versenyezhetünk. De nem is akarunk, nem ez a célunk.
És ha valaki megérti, hogy miért hozunk komoly programokat is a Házba, az meg fogja érteni azt is, hogy miért kell a Harbourfront mellett (vagy helyett) a Magyar Kultúrközpontba is elmenni némi rendszerességgel. Ne az együtt elfogyasztható kávé hiányozzon, hanem értékeink!
És én most elmondom neked Pufi, hogy úgy indultunk el otthonról 20 évvel ezelött, hogy a zsebemben volt a torontói magyar színház címe, hogy Bécsben megvettem a repülés elött életem elsö videóját, hogy az öcsém otthon elkezdhesse gyüjteni a majdani filmklubomhoz az anyagot. Ez, és sok más meg is valósult. De ehhez az kellett, hogy mi azért választottuk ezt az országot, mert igenis tudtuk, hogy az angol mellett magyarok is maradhatunk.!
Zsolt
