Akkor lássunk néhány, a Tesla-maffia által elhallgatott információt a Tunguzka-rejtélyről (biztosan hanyagul tüntették el, hogy ennyit sikerült összegugliznom):Érdeklődéssel várok minden "imfót" -jöjjön bármilyen forrásból.
Majd közösen szelektálunk.
Valamikor 1970 után kezdték meg az epicentrum környékének geológiai felmérését, akkor azonosították be azt a mélyedést, amit Kulikovszkij-kráternek, vagy Tunguzka-depressziónak is neveznek. Ovális alakú, 8-10 km átmérőjű, határát trappbazalt intrúziók jelzik, a belsejét különböző korú üledékek és vulkáni kőzetek töltik ki, ebből emelkedik ki középen a Sztojkovics-hegy kb. 200 m magasságba.
1999-ben a Lunar and Planetary Science-ben publikált egy érdekes cikket egy Hrjanyina nevű geológus " THE BOUQUET OF THE METEORITE CRATERS IN THE EPICENTRE OF TUNGUSKA IMPACT 1908 YEAR" címmel. Ő részletesen feltérképezte és megvizsgálta a kráterben található kőzetfajtákat, és a nagy kráter belsejében vagy egy tucat kisebb krátert, és a középpontban sugarasan összefutó törésvonalakat talált eltemetve, valamint megállapította, hogy hogy a környéken fellelhető perm-triász homokkő kvarcszemcséi olyan "sokkos" elváltozásokat mutatnak, ami gyakran meteorit becsapódások helyszínén figyelhető meg. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy - amint arra a cikk címe is utal - a kisebb krátereket egy ősi meteorit becsapódás hozta létre, ami aztán a későbbi trappbazalt-vulkanizmust kiváltotta.
Ezután persze többeknek szemet szúrt, hogy földi körülmények között milyen kicsi a valószínűsége egy nagy meteorit becsapódásának egy másik becsapódási kráter kellős közepébe. Köztük volt egy bizonyos J. P. Morgan is, az USA Cornell Egyetem geofizikusa. Ő már korábban elhíresült egy "alternatív", de tudományos szempontból korrektül megalapozott ötletével, az ún. "verneshot"- hipotézissel. Nagyon röviden: ha egy a Föld mélyéből induló konvekciós feláramlás egy kontinentális pajzsba ütközik és átégeti azt, előfordulhat, hogy a vastag üledékrétegből felszabaduló illékony gőzök-gázok a hatalmas nyomás hatására olyan sebességgel törhetnek ki a kőzetek repedésein át, hogy a magukkal sodort anyag egy részét akár Föld körüli pályára is juttathatják, akárcsak Verne ágyúja a lövedékét. Szerinte az ilyen kitörések apraja hozhatta létre az ún. kimberlit-kürtőket, amik a gyémánt legfontosabb lelőhelyei.
Ezek után Morgan társaival felkereste a "tetthelyet", és az eredményekről beszámolót mutatott be az Amerikai Geofizikai Egyesülés (AGU) 2010-es év végi ülésén " Was the Tunguska 1908 event a late byproduct of a Permo-Triassic Verneshot?" címmel. Ebben megerősítette, hogy jelenkori becsapódási kráter nem található a térségben, viszont a másfél kilométer vastag trappbazalt réteg alól származó, sokkolt kvarcot tartalmazó homokkő kisebb-nagyobb (akár több méteres) darabjai az egész környéket elborítják, erre pedig sem egy Perm-Triász kori, sem egy 1908-as becsapódás nem ad kielégítő magyarázatot. Véleménye szerint az 1908-as eseményt robbanékony gázok kitörése okozta, ami kapcsolatban áll a szibériai bazaltfennsíkot 250 millió évvel ezelőtt létrehozó Khusminszkij vulkáni komplexummal.
2010-ben és 2011-ben egy kutatócsoport (G. T. Szkublov, J. B. Marin, Sz. G. Szkublov, és tsi.) két cikket is publikált az epicentrum környékén fellelhető sziklák és kőzettörmelék, laza üledékek és a katasztrófa idejéből származó mohák geokémiai különlegességeiről. A minták kémiai vizsgálata és az adatok statisztikai elemzése után arra a következtetésre jutottak, hogy a térségben a 250 millió év előtti kitörés után egészen a geológiai közelmúltig intenzív utóvulkáni működés zajlott iszapvulkánokkal, gáz- és gőzfeltörésekkel (csak én teszem hozzá: mint pl. mostanában a Yellowstone-kalderában) - ezek hozták létre a Hrjanyina által megfigyelt kisebb kráterek többségét -, és több alkalommal robbanásszerű kitörésekkel, amik a sokkolt kvarcokat tartalmazó szilárd üledéket és port produkálták. Ezek közül a legutolsó pedig a kormeghatározások alapján 1908 körül történt. Felhívják a figyelmet arra is, hogy a tágabb környéken a folyami üledékekben sok gyémánt van, amiknek az elsődleges forrását (a kimberlit-kürtőket) még nem találták meg, és lehetséges, hogy ezek éppen itt rejtőznek valahol a föld alatt.
(A geológiai szakkifejezésekről Zsuzsannát kérdezzétek, nekem kínaiul vannak.)