"Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz, Mert minden csönd más..." / Reményik Sándor /

Ladányi Mihály : Téli dal


A dűlőn szürke csorda: szuszog, gőzöl a köd,
szarvuk pár jegenye, meredten, mozdulatlan.
Akárha fejőszéken, egy fatuskón ülök.
Hát Istenem-uram, megint magam maradtam.

A ködöt őrizem, terelem a szelet,
este Holdat gyújtok, s még megannyi a dolgom.
De végzem szótlanul, ami rám méretett,
lépem a földeket, a folyókat akózom.

De Istenem-uram, adj már meggyfavirágot,
gombát és gólyahírt az árokpart füvébe,
adjál egy szeretőt, gyújtsál szemébe lángot,
hogy bírjam bírhatatlan kegyelmed még pár évre-


Once Upon - Winter Song ♫♥♫

"Nevelned kell magad a boldogságra. Az önkéntes száműzetés ellenében. Hogy fogékony legyél rá. Hogy megéld az apró dolgokban is. Hogy ne csak mélységekbe süllyedj, hanem magasságokig is emelkedhess." /Tisza Kata /


♫♥♫ Cserháti Zsuzsa - Boldogság gyere haza

Paudits Zoltán : Boldogság



Ki nem Isten, mind boldogtalan
E vágyat űzni lehet, de hasztalan.
Parányi öröm, csillogó bérceken,
Rád köszön, majd eltűnik hirtelen.



Lord : Érzés ♫♥♫

Reményik Sándor
Akarom


Akarom: hogy fontos ne legyek magamnak.

A végtelen falban legyek tégla,
Lépcső, amin felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás
Ám a kalász, nem az ő érdeme.
Legyek szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek kendő, mely könnyeket töröl,
Legyek csend, mely mindig enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.

Legyek hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.

Dutka Ákos
Február

1

A nyár most alszik, millió színével
Lombjavesztett fák rügyébe bújt.
A tájon ónszín fátyol leng a széllel,
Mintha sírva súgná: aludj, aludj.

Gyűjts erőt a közelgő tavaszra,
A nyár halála múló látomás,
Ott alszik most a nagy fák gyökerében.
Hogy jól aludjon levetkezett, fehéren
Alszik. Csak álom, - álom semmi más.

2

A hold ezüstje selymesen suhan ma,
Dermedt bokrokra pókhálót kötött,
Mint régi kürtök elhaló fuvalma,
Az óceánról friss szél száll a táj fölött.

Én hallom már a tavasz paripáit,
Nyerítve robognak a távol szeleken
Jönnek, s holnapra megújul a pázsit
A hó alatt is kopárrá fagyott kertemen.

Terítsd ki lelked most a kósza szélnek,
Hadd mossa tisztára bánatod ködét,
Hallgasd csak, - a friss szelek beszélnek,
S nyitogatják már a múltad börtönét.

Ne hidd, hogy te korhadó öreg fa
Téli tüzelőnek elfogysz. Megmaradsz,
S koronádnak lesz még száz virága,
Hogy méltón köszönthesd az újuló tavaszt.

Somlyó Zoltán:Hóvirág.
Második hó:február van,
hócsillagok a határban.
Fényes puska csöve:durr,
szedd a lábad,róka úr!

Tiszta kék az égi pálya,
füstölg a házak pipája.
Talpas szán a hóba vág,
csörg a fán a száraz ág.

Odalenn a rőt berekben,
jégpáncélja rengve rebben.
Prímet furulyál a szél,
peng a korcsolya-acél.

Havas bundán hosszú öltés,
szürke sávba fut a töltés.
Hej,de messzire szalad,
most robog rajt a vonat.

Bakterháznak ablakába,
hóvirág van egy nyalábban.
Hóvirág.....hóvirág.......
Hej,de hideg a világ.

Szabolcsi Erzsébet : Tél


…És másnap reggelre kinyíltak a jégvirágok.
Megroppant lábam alatt a tegnapi fű.
Fehér csipke az ágon, fekete varjak a dérben,
csikorog és zizeg, reccsen és surran a hideg.
Bundámba burkolózva aggódom:
Jaj, csak bele ne fagyjanak az érzések a szívekbe!
Érzem, hogy forró a vérem, vöröse ellenpontja
e fekete-fehér világnak. De nem látható.
Aki szembejön velem, vajon sejti-e,
hogy őt is szeretem?
Fuvolaszó hajlítgatja az ágat, arcomra zúzmara hull.
Ó, boldog gyermekkor!
Szánkózások és korcsolyapályák hangjait
hozza a szél a szomszéd múlt időből…
Lesz-e még igazi telünk?
A ködből lassan felkúszik
a sápadt, erőtlen napsugár.
Cipőm talpa alatt megmozdulnak
az első kíváncsi hóvirágok…


A Nap varázsa...♫♥♫

"Olykor vágyaink börtönének ablakán is beszűrődik a hajnali Nap sugara és fénykezével ha csak pillanatokra is, de megérintheti sebzett lelkünk. Ettől az érintéstől új vágyak fogannak bennünk és általuk erősödik a remény, amely gyengíti láncainkat, enyhíti, elviselhetőbbé formálja bánatunk kínzó terhét... " /Paudits Zoltán/



♫♥♫ Bornai Tibor - Valaki éli az életünk

Petőfi Sándor : Tél vége



Örültök úgye a kies tavasznak?
Maholnap eljő, s annyi élvet ad!
A réteken majd méhek táboroznak,
Megostromolni a virágokat.

S amíg elszántan ütközetre mégyen
A szűz bimbók mézéhes ellene:
Csicserg a szomszéd lombozat hüsében
Madárajakról lelkes harczene. -

Elzárkoztában a kihalt kebelnek

Engem virág, dal, méh nem érdekel...
Ohajtásim mégis mivégre kelnek?
Hogy menjen a tél, menjen gyorsan el.

Én a tavaszt csak annyiból kivánom,
Mert melegebbek lesznek a napok,
S mint mostan, akkor hűlt rideg tanyámon
Kopott ruhámban fázni nem fogok.


Bornai Tibor: Ha valami véget ér...♫♥♫

Gamentzy Eduard : Egyik éjjel


Fekete bőrkabát az ég,
A hold sápadtan ténfereg,
Sarkantyús csizmáján csillagok
Borotvapengéi fénylenek.

Suttog a hallgatag idő,
Még egy pohárral tölt nekem,
Nyomában néma űr marad,
-Játszik velem…- de nélkülem!



♫♥♫ Ana Gabriel - Luna

„Javításra idődet ne sajnáld! A javítás is alkotás. Gyöngy, gyémánt, ha csak borsónyi is, értékesebb magánál a koronánál. S ha egy nap csak egy gyémántcseppet alkotsz is egy mondatban vagy egy szóban: gyűrűbe illesztettél drágakövet.” (Gárdonyi Géza)


Csiribiri - A szavak ♫♥♫

Szabolcsi Zsóka : Éji dal


Csupán néhány csillag dereng.
Fülemben dübörög a csend.
Rámhajol már az éjszaka,
s beborít titkok illata.

Lágyan hull rám az éjszaka,
elringat hűvös illata.
Titkok bíbora dereng,
s lelkemben elszunnyad a csend.



♫♥♫ MOONLIGHT SONATA - Beethoven

Hollósy Tóth Klára : A hajnal harmatán


Habfehér fodrok futnak át
a messzi ég hajnalharmatán.
Új fényt szitál, vigasztalást,
lángarcú örökké folytatást.

Dalt zeng a széllel, örömöt,
nincs, mi győzhetne erején,
játszik smaragdján reszketőn
nyitányt, a kárminszínű fény.

Új koszorút fon a remény,
csicsereg a hűs bokrok alja,
himnuszát dalolja a fény,
a rigókkal dalra fakadva.


Paganini - Cantabile, Sarah Chang ♫♥♫

Szent Teréz imája



Hozzon a mai nap belső békét számodra.
Bízz Istenben annyira, hogy tudd,
pontosan ott vagy, ahol lenned kell.
Ne felejtsd el avégtelen lehetőségeket,
amelyek a hitből erednek.
Használd az adottságokat, amelyeket
kaptál, és add tovább a szeretetet,
amely megadatott számodra.
Légy elégedett abban a tudatban,
hogy Isten gyermeke vagy.
Legyen ez a tudat teljesen a tiéd, de
adja meg a lelkednek a dal, a tánc, a hála és
a szeretet szabadságát.
Ez mindannyiunké.



♫♥♫ Régi magyar áldás

Az életünk jelekből áll,
és aki jól figyel, rájuk talál...

Látod, ez ilyen világ
jó a rosszal egybevág
vallomás és támadás...
/ Bornai Tibor - dalszöveg-részlet /



Bornai Tibor - Életrajz ♫♥♫