Vasárnap egy kedves Barátunktól kaptunk halat, mert horgászni volt.
Abból sütöttem ma. Kérdeztem a gyerekeket, hogy milyen köretet kérnek hozzá. A kisebbik valamilyen salátát kért és a nagyobbik is rábólintott.
Tegnapról maradt főtt krumpli, úgyhogy főztem mellé sárgarépát, zöldborsót és franciasaláta lett belőle.
Viszont ma olyasmit sütöttem, amit több mint 10 éve készítettem utoljára!!!! Rétest!!!!!
De ennek története van!
Én soha nem készítettem a rétest másból, mint bolti réteslapokból. A családban egyedül a Nagymamám készített házi rétest hosszas könyörgés után. Még a fiúk kicsik voltak, amikor Magyarországon szoktam néha csinálni valamilyen tartalmasabb leves melllé.
Kb. 2 hete megkérdeztem nagyobbik fiamat van-e ötlete mi legyen másnap az ebéd. Némi gondolkodás után felcsillant a szeme és közölte:
"Tudom, csak nem tudom hogy hívják!"
Na ilyenkor szokott jönni: "Írd körbe!" És vagy kitalálom, vagy nem.
"Emlékszel mikor suliba Paula nénivel szoktunk menni túrázni? Minden évben oda szoktunk először menni és ott ettünk ilyet."
És kitaláltam! Ugyanis általános iskolában volt egy pedagógus, aki minden hónapban egy alkalommal (szombatonként) túrát szervezett és önkéntes alapon bárki részt vehetett. Fiam annyira szerette, hogy a három év alatt csak egyszer hagyta ki betegség miatt. És szeptemberben mindig Budapestre mentek a János-hegyi kilátóhoz és ott volt egy rétesező is.
Sajnos le kellett hűtenem fiam lelkesedését, hogy bizony rétest nem fogok csinálni! Ugyanis itt még réteslapot nem láttam.
Aztán eszembe jutott, hogy talán a lengyel boltban lehet. Van egy barátnőm, aki félig lengyel - félig magyar, így nagyon jól eligazodik a lengyel termékek között is.
Megkérdeztem, de a lengyel boltba sem lehet kapni, viszont látott már a Tescoba. Végül kinyomozta, hogy milyen néven is kellene keresni, de ritka, mint a fehér holló!
Tegnap be kellett mennünk a szomszéd városban, ami az ország 2. legnagyobb városa és ott a közelben lévő Tescoba mentünk vásárolni. Eszembe jutott, hogy megnézzem a tésztát, de nem sok reményt fűztem hozzá. De be kell látnom: csodák márpedig vannak!!!!
Gyorsan vettem négy dobozzal; kettő ment a fagyasztóba, kettőt pedig elkészítettem. Lett meggyes, túrós, túrós-mazsolás.
Kicsit ugyan másabb ez a tészta, mint a mi rétestésztánk. Kicsit vastagabb és nem olyan nagy.
Nagyobbik fiam azért örömmel ette a meggyeset és közölte: "Anya, ez nagyon jó lett!"
Én meg most örömködök, hogy sikerült örömet szerezni!
Bocs, hogy szómenésem volt. De tényleg jó érzés valami régen fogyasztott ételt újra az asztalra tenni!