Látom, tudóssal van dolgom!
Szívesen tanulok, megköszönök minden leírást. Annál is inkább, mert nagyon fontosak a tartalmas, de nem tésztával dúsított levesek a számomra. Az orosz leveseket hajdan, a Szovjetunióban nagyon lelkesen ettem, de valamiért akkor nem jutott eszembe elkészíteni őket. Mostanában a netről próbálom összeszedni a miből hogyant.
én sajna tudóstól elég messze vagyok, viszont orosz a férjem, úgyhogy vele meg is tudom találni az eredeti recepteket. Meg tavaly két hetet Oroszországban voltunk, most így utólag már sajnálom, hogy nem írtam fel minden nap, miket ettünk, mert eszméletlen finomak voltak. Pedig mi csak sztalovajákba - ez olyan önkiszolgáló, ami otthon már sajna mind megszűnt - ugrottunk be menet közben. Moszkvában a legnagyobb kedvencünk pl egy relatív lepukkant kocsma volt, mert ott valami nénike főzött kb mintha otthonra csinálná. Ilyen sarki csehót képzelj el, ahol pár vendég már délután kettőkor tolja a sör+vodka kombót és rendelésnél a pulton tálba kirakott kajákból raknak neked. Viszont isteni plovot ettünk, volt valami marinált hal is, természetesen RESZELT káposztával-répával rakva
Azért volt nagy élmény az összes kaja, mert kb a gyerekkorom ízei tértek vissza, amiket még menzán ettem - szerencsére nekem ez jó emlék.
De azért csinálom viszonylag ritkán ezeket, mert az orosz ételek laktatóak - mondjuk diétásnak nem nevezném, de mindent meg lehet csinálni kevesebb szénhidráttal, zsírral, stb - nagyon finomak, ellenben baromira szöszmögősek. Az olivia salit pl imádjuk - orosz hússaláta, csak az orosz verzió nem tocsog a majonézben, igazából anélkül is finom - de mire összevagdalsz mindent kicsire, hát megőszülsz. Mondjuk voltam olyan ügyes szerencsére, hogy ettől rögtön az elején elhatárolódtam így ezt a férjem szokta csinálni. Vagy a rasszolnyik leves, lereszelni a sárgarépát, picire vágni a savanyú uborkát. ehh. (én úgy csinálom, hogy hagyma, marhahús kockázva, nagylukún reszelt sárgarépa, kicsire kockázott kovászos ubi, árpagyöngy, krumpli nagyobbra kockázva, só, bors, babérlevél, és én szoktam az ubi levéből is beleönteni, hogy picit savanykás legyen. Tejföllel tálalva esszük. Mennyiségileg én kb mindenből ugyanannyit teszek bele, talán ubiből egy picit kevesebbet, de a hozzáadott ubilé miatt figyelni kell, negyogy túlsavanyítsam, hús meg hagyma pedig nyilván ízlés szerint. Mondjuk nálam ez is ilyen megáll benne a kanál típusú leves, d epl lehet kevesebb krumplival meg árpagyönngyel és akár több lével is kászíteni).
Ha esetleg van valami, ami érdekel, keresek neked receptet, meg legközelebb majd felrakom, amikor csinálom valamelyiket. A hideg borscs napokon belül várható megint.
De én úgy tele vagyok, hogy szerintem 3 óránál előbb nem is fogok enni. Ma itt egyébként munkaszüneti nap van; punnyadós nap. Lehet, hogy délután megint szumót fogunk nézni. Valahogy ez kimaradt az életemből, mert nem szeretem a kövér embereket egy szál ágyékkötőben nézegetni, ahogy püfölik egymást. Férjem szereti, és már megfertőzte az egész családot! Viszont szép szokások kötődnek ehhez a sporthoz, és szeretem nézni a bíró ruháját. Gyönyörű szinei és mintái vannak! Amit még nagyon szeretünk a Sasuke. Van aki elhülyéskedi, de aki komolyan veszi szívét-lelkét beleteszi. Nem ellenfélként tekintenek egymásra, hanem bíztatják egymást a résztvevők. De gondolom ez az Ő szemléletükben ez a normális. Bocs a kitérőért! 
