Minden ami a szívednek kedves

szavak · 2009 Július 6

Christina Georgina Rossetti: Emlékezz

Emlékezz rám, ha tőled messze-messze
a hallgatag országba érkezem,
s nem foghatod meg többet a kezem,
és nem fordulhatok el tévedezve.
Emlékezz rám, ha majd magad leszesz te,
s nem szólsz jövőnkről, úgy, mint rendesen:
csak emlékezz és értsd meg, kedvesem,
késő tanács, imádság, minden eszme.
De ha felejtesz, s aztán valahogy
emlékezel reám, ne búslakodj,
mert hogyha Éj s Romlás a szenvedélyt
nem ölte meg, mely hajdan bennem élt,
százszorta jobb, hogy mosolyogj s felejts,
semmint emlékezz és egy könnyet ejts.

csak úgy · 2009 Július 8

Ébred a reggel
Harsog a város
Édes szemed nyílik
Kissé még álmos
Gőzölög a kávé...
Kezdjünk új ,szép napot
A csillag poros, csodás este
Lassan elballagott

Dél tájában megpihenve
Rá gondolok íriszedre
Huncut fénye kedvre derít
Szívem újra erőt merít
Talán én is e-percben
Ott jártam az eszedben
Kezem pihent kezedben
Megbújtam a szívedben

Lebukóban már a nap
Várom , hol a pillanat
Mikor újra kérdezed
"kis madár, mi volt veled"
S ismét mesélhetek
Sok unalmas történetet
De bármi volt is egy marad
Hogy egész nap vágytalak
S ha végre itt vagy,add magad

Köszön a hold ismét este
S én karodba megpihenve
Arcod simogatva,
Szád csókkal borítva
Lesem,
Ahogy a csillag por megpihen szíveden és szívemen
Jó éjszakát Szerelem!

csak úgy · 2009 Július 8

milyen lágy a szó, az olvadó
milyen finom a csók, a forraló
karod, ha lazán derekamon fonod
ujjad, mivel a tüzet bőrömre rajzolod

ajkad mi nyakamról indúl a vállamig
szemed mi izzik mikor rám tekint
s a szenvedély ha a testem -testeden megremeg
mikor csípőmringva vezeti tenyered
...

csak úgy · 2009 Július 9

egy apró üveg tenyereden<O</O
szivárványos színeiben<O</O
elfér a zsebedben <O</O
melenget a hidegben<O</O
hozhat fényt a sötétben<O</O
vigyázz reá e-képpen<O</O
<O
meleg vidám mit sugárzik<O</O
simogatva dallamot játszik<O</O
ha megszorítod elreped <O</O
leejtve összetörheted<O</O
De ne tedd, ha kérhetem<O</O
mert ez itt az én szívem
<O

</O

</SPAN>

csak úgy · 2009 Július 12

.kaktusz

Tudod, arra gondoltam,
valóban úgy van,
hogy élni a jelenben kell,
nem pedig a múltban,
hiszen a folyó, az élet folyója
már azt a szakaszt rég túlhaladta,
ahol valamikor nehézkesen,
vagy éppen vidáman folydogált,
igen, a pillanat a fontos,
a mostani pillanatban kell élni,
de másképpen, mint az újszülöttnek,
kire még sok ismeretlen veszély leselkedik,
ki még a szakadék elnyelő szokását sem ismeri,
hanem úgy,
mint aki már régen járja az élet iskoláját,
aki már többet lát a világból, mint aki ma született,
aki tudja, mert az idők során megtanulta,
a legnagyobb vihar is egyszer lecsendesedik,
ha a folyó szennyezett, annak nem a folyó az oka,
amit szépnek ismert meg a hosszú évek során,
az a beledobált szenny ellenére is szép marad,
hogy az értelmetlen gyűlölettel nincs mit kezdeni,
aki visszafelé is tekint, nem azért, hogy visszasírjon,
hanem, hogy ne a pillanat szeszélye szerint döntsön,
ha egyszer megismert, megszeretett valakit,
akkor tudja azt is, mi az, amire a másik képes,
és ha olyannak ismerte meg,
akkor, ha a világ azt kiabálja is
arról a másikról,
hogy lélektelen bűnöző,
és ha még a tények is azt mutatják,
akkor se a világnak hisz,
nem hisz a saját szemének sem,
de hisz a megismerés tapasztalatában,
mint ahogyan azt se hihető,
hogy a folyó irányt vált,
és visszafelé folyik,
persze nagy ritkán az is előfordulhat,
hogy megbolondul a világ,
de nem az a leginkább jellemző,
sokkal inkább, hogy kiszámítható.

csak úgy · 2009 Július 12

.kaktusz

Tudod, arra gondoltam,
a szeretet olyan,
mint a világ legszebb rózsaszála,
amelyik már azzal örömet ad,
hogy világra jött, hogy létezik,
de ha ezt a rózsát senki nem látja,
benne senki nem gyönyörködik,
senkinek nem simogatja meg a lelkét,
boldogságkönnyével nem öntözi senki,
akkor a léte értelmetlen,
hiába szép a rózsaszál,
amelyiket senki nem lát,
aminek nem örvend senki,
az olyan,
mintha nem is lenne,
az ilyen virág,
az ilyen szeretet értelmetlen,
a gyökérnek rossz befektetése,
milyen furcsa ez a szó a szeretetre,
mint valami üzletre,
pedig talán tényleg az,
az ember szeretetet fektet be,
és talán,
mert nincs gyakorlata benne,
sok kárba vész belőle,
nem növekszik,
inkább csak fogyatkozik,
a virág szépségének a hozadéka,
hogy örömöt ad annak,
aki csak reá tekint,
ettől a szebbnél is szebbé lesz,
sokszor szeret az ember,
de ha rosszul fektet be,
egyszercsak elfogy a gazdagsága,
úgy érzi, kiürül a szíve,
az érzés,
amelyik oly sokszor virágzott
cserbenhagyja,
többé nem tud már szeretni,
de néha marad még egy szikrányi,
egy szikrányi élet benne,
és mint egy szenvedélyes játékos
még utoljára azt egyre felteszi,
van úgy, hogy mindenét elveszíti,
de nagy ritkán az is előfordul,
az a kis maradék szeretet
százszorosan sokszorozódik,
csak, mert észrevette valaki,
az oly sokáig láthatatlan virágot.

csak úgy · 2009 Július 12

Ábrahámné Ági
A Körös alján

Szomorúfűz hajtotta ránk fejét,
ültünk a Körös partján ketten.
Szemüvegeden megcsillant a fény,
és beszélgettünk az életen.
Víz fölé hajolva tükröződött
szemedben a boldog szeretet,
a kavicsainktól örvénylődött
messze a folyóban üzenet:
szájad szélén a derű csillogott,
arcodon az örök szerelem.
Fogam között e mondat bukdácsolt:
neked adom egész életem.

csak úgy · 2009 Július 13

szívben lakik az igaz szó
de a szív néha rossz tanácsadó
kimondja szabadon azt amit nem lehet
figyel az ész, felkiált, vigyázz retjtsd el a lelkedet
és szól a szív mondd, csak mondd tovább
engedd csak szabadon bensőd dallamát
az ész tudja baj lesz, baj lesz meglátod
nem védi semmi eldugott kis világod
hallgat az ember,de előszőr szivére
boldogogan fürdik az érzelmek fényébe
s mint ahogy a villám csap vihar idején
úgy alszik ki a fény , sötéstség zuhan nem marad remény
ekkor hallkan súgja az ész
látod! ha a szívre hallgatsz mire mész?
szép perc , lágy pillanat s most fájdalom az egész

szavak · 2009 Július 28

Várlak

Éjfél van és én még nem alszom.
Hallgatom a csendes éjjeli zajt.
A mezőn piheg.
Fáradt csillagok bóbiskolnak.
A hold lezuhant a kertek mögé.
Várlak, hogy jöjj.
Várlak, hogy egyszer besuhanj.
Hold-lábaid nesztelen röptét lesem
a bokorközön.
Szellőlengésed fehér szárnyalását.
Várlak, hogy itt légy,
hogy eljöjj és megörvendeztess.
Várom a lombzajt.
Várom a harmatcseppek
piciny csengetését.
Várom az apró füvek suttogását.
Várlak Téged! ...
.... Szívem ős mély dobbanását
várom a csendes éjben.
/Bartalis János: Várlak/

csak úgy · 2009 Július 29

Megint újabb sorok, Istenem, hányat összetéptem!
csak álltam a lap felett, tűnődve néztem
-szét kell vagdalni, ne lássa meg senki,
hogy ez a női szív, hogy tud így szeretni.
Körmömmel kapartam a tele írt lapot
-sok lesz ez a jóból, tán vissza nem is kapok.
Leírtam csókot, mikor számra égett,
nyelvemtől a szívemig nyitott egy mindenséget,
galaxisok garmada keringett alattunk ,
s mi lebegtünk felette, egyé forrva maradtunk
sok-sok percen át,
szívtuk magunkba ajkunk szavát.

Leírtam, az engem átfont ölelést,
csontjaimban éreztem a csont-velő remegést,
minden mozdulatra rezgett az a velő,
egyre forróbb ölelésre, egyre jobban tört elő
a hang,
mely torkomból kirohant,
s belsőm szaggatta szét
az a szép,
melynek veled éreztem édes ízét.
De csak szavak lettek ,nem írhattam szebben,
úgy ,ahogy az igazán, itt ring a lelkemben.

szavak · 2009 Július 31

Várnai Zseni:Most este van...

Most este van,le fekszem napomra visszanézek,
fáradt vagyok, meleg volt,
a hőség elcsigázott,
sokat futottam, mentem
s a por belepte lelkem,
mint utszéli virágot.

Napomra visszanézek,
beszéltem emberekkel,
azok is megsebeztek,
szavak tüskéjét érzem,
próbálom elfeledni,
poros ruhám levetni
s aludni hófehérben.

Késő van már, elalszom,
elfordulok napomtól,
a hold vizébe nézek
s kendőm beléje mártom,
ezüstben elmerítem,
szívemre ráterítem,
borogatom, - ne fájjon.

csak úgy · 2009 Augusztus 3

sietve lépkedek, ha hozzád megyek
messziről, türelmetlenül kutatom
-hol van, merre láthatom
s meg van, fordul felém
mosolya villan,- ő az , " az enyém"!
léptem még gyorsabban halad
futni volna kedvem, eszem súgja- ej Te, fékezd magad!
már hallok is egy dallamot,
szíved kalapálta édes szólamot
selymes lágy muzsika zenge
ahogy libben a fülembe
szavad bariton bársonya leng
"megjöttél édes jöjj közelebb"
ahogy ajkam ajkadhoz ér
az a "KEZDET "a "HABOS FEHÉR"
s mélyen nézek, barna két szemedbe
csak úszva beljebb és beljebb, teljesen bele veszve
vonz magába, mint a mágnes, csak zuhanok
szív, akár a vákum ellenállni nem tudok, nem akarok
álmokból szőtte szivárvány lepel
mi most valóságként betakar, felemel
mint forróságban nyári zápor
úgy ontja karod az életet magából
s bennem virágzó tavaszt
s bimbódzó rügyet fakaszt
testünk ahogy összeér
izzig- vérig egybe kél
elragad a vágy, a belsőt szaggató, mi szüntelen dalol
ha bőröm bőrödhöz ér, sejtjeink egybeforr, csillag robban valahol...
ha szótlanul, lelkeddel kérdezel
én meghallom s szám helyett, génem felel
összegyűjtöm a fényt a napot
s rád borítom, mint harmatot
a hajnal,a nyíló virágkehelyre
csak ölelj egyre-egyre
szorítsd kezem el nem engedve
hagy éljem még a csodát Veled
belsőmbe bújj, s én majd benned létezek

szavak · 2009 Augusztus 4

Mosolyba rejtve

Mosolyában tündérek rejtőznek,
És előlépnek, ha szemedben tűz ragyog.
Nevetve nézel rá, mert hinned kell,
Hogy mosolyából tündérek szállnak fel.

Haja mint az ében, vállát simogatja
Kecsesen mozdul, nemes vadhoz méltón
A felhők felett szárnyal kacéran nevetve,
Mikor kedvesen szólsz hozzá mindent feledve.

Bátran néz hátra, miközben előre nem tör
Mögötte fagy, előtte napsugár hadak
Miért szalad a dermesztő hidegbe ő se tudja,
De vakon bízik abban, hogy az élet megsúgja.
Blaha Krisztián

szavak · 2009 Augusztus 4

Mindenem

Vártalak téged fagyos szélben és rekkenő hőségben.
Sohasem éltem a Paradicsomban, sem pedig bőségben.
Rémálmok hada szállt meg és éreztem, hogy elvesztelek.
Felébredtem. Rájöttem, hogy soha meg nem szereztelek.
Küzd tornádó, földrengés és tűzvész a jeges éjeken,
de nem érdekel, mert Te rajtad kívül nem kell énnekem
semmi más. Remélem Te is így érzel, ha nem, megértem.
Életemben én már elég sokat reméltem és megéltem,
de tudd, a nagy egész világon Minden vagy Te nékem.
/ Vári Tamás Zsolt/

csak úgy · 2009 Augusztus 5

csókkal ébresztelek,ha ismét a hajnal közeleg
még megmártózom karodban, szádra mosolyt , tüzet lehelek
mikor indulsz , szemed fényét elzárom estig magamba,
ahogy a föld a napfényét, bányák mélyén, szikrázó aranyba
ha a nappal már lefelé csordogál, s az est szét folyik az égen mint a tinta
boldogan várom , hogy újra ölelj, s ismét tiéd legyen szívem minden titka

csak úgy · 2009 Augusztus 8

szép reggelt csillagom

rózsát vágtam, ott köszönt az asztalon

ha majd a nap simogat, s pillád felnyitod

virágunk szirmát bontja bársonyosan,

Rád ragyog

hív a bimbó, hajolj közel

forró ajkam szádra lehel

mert mikor a bíbort levágtam

szívem darabját, szerelmem csókját

szirmaiba bezártam

szép reggelt csillagom

csókom, rózsám ott virít az asztalon

szavak · 2009 Augusztus 11

AZ ÉN SZEMEIM

Michelangelo

Az én szemeim vének és vakok,
a te szemeddel látom csak a fényt meg;
te viszed súlyát terhem nehezének,
te támogatsz, ha összeroskadok.

Tollam kihullt: szárnyaddal szárnyalok,
a te szellemed ragad engem égnek;
tél fagya dermeszt, nyarak heve éget,
s úgy váltok színt, ahogy te akarod.

Szívembe vágyat is csak vágyad olt már,
benned születnek gondolataim,
szavaim lángját lelked tüze szítja;

nem érek többet nélküled a holdnál,
amely az égbolt éji útjain
csak a leszállt nap fényét veri vissza.

(Rónay György)

szavak · 2009 Augusztus 13

Csak jó...

Az álom is csak Téged rajzol fel,
Pár vonal, karc, álmommal felel,
Mint ablak porába húzott kusza ábra:
Kileshetsz általa a fényes napvilágra.

Így képzelheted a kinti világot,
Százszínű szívárványt, fekete virágot,
Kavargó lelkednek édes kínjait,
Mik élővé festik buja, vad vágyaid.

Bolondos táncot járnak apró, zöld najádok,
Elménkbe feslett képet villantó tündérlányok,
Vágyaink lámpását gyújtják meg nevetve,
Lobbantva minket is, színes szerelemre.

És nem lessük már, hogy nappal van, vagy éjjel,
Eltelve egymással, szerelemmel, kéjjel.
Kit érdekel, hogy álom, vagy valóság?
Csak jó, hogy a miénk, e kábult, szép boldogság.
/Hajas György/

szavak · 2009 Augusztus 13

Hermann Hesse

A magány

Egy erős szellem terjesztette szét
A hegyek fölött nagy, fehér kezét.

Tekintetének fénye rám mered,
De én nem félek: nem bánt engemet.

Fekete mélyben bukkantam reája.
Magas csúcsokra csalogat ruhája.

Mély álmaimból gyakran keltem én.
Játszom az élet s halál ösvenyén.

S órákon át, míg szívem fájt nekem,
A hegyi úton lassan járt velem.

És hűvös kezét áldón tette ottan
Hő homlokomra és én - megnyugodtam!

Juhász Gyula fordítása

szavak · 2009 Augusztus 15

Karinthy Gábor - Éjszaka

Állok a lelkem éjszakáján
magamban és rád gondolok.
Egykedvűen és gőgösen -
ha nevetek, nem zokogok.

Ha jól van így, hát jól van így is, -
olyan mindegy, hogyan szeretlek.
Olyan mindegy: virág vagy éjfél,
hogy megöllek vagy megölellek.

Én megnyitottam egy kaput,
öklöm a zárat leütötte.
Te behunytad a szemedet,
nem érdekelt, mi van mögötte.

Nem érdekelt mi van mögötte,
az a kapu nyitva maradt.
Az a kapu ásít utánad,
bárhová indul az utad,

mindegy, ha futsz, vagy vándorolsz,
hajszollak-e én vagy kerüllek,
nagy messzi jársz, belém botolsz,
vágyom utánad vagy megöllek,

vagy hallgatok, vagy ordítok,
csöndes vagyok vagy haragos!
mert összeforraszt minket, hajrá,
szerelmem, mint a vaskapocs.

Minden ami a szívednek kedves

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák