Minden pasi egyforma (?) (!)
- Téma inditó evajudit
- Kezdés dátuma
Nem tudnak illendően kérni. De most komoly! Nem azt mondják, hogy drágám, légy szives, hozz nekem egy pohár vizet, hanem: figyelj, szomjas vagyok, hozz vizet. És nem értik, mi a különbség a kettő között...<!-- / message --> <!-- sig -->
Egyébként tudom, mi a különbség a kettő között.
Az előbbi a nőről szól az utobbi meg a férfiről.
Ó, igen. Meg az egyik az udvariasságról, a másik meg a másikon való uralkodásról - az önmagukon való uralkodás helyett. Azt hiszem.
Én tudok kérni, sőt kérés nélkül kiszolgálni, és a ruháimat is rendben tartom
Gyanús nekem, hogy te nem is pasiból vagy.
Ha legalább azt tudja, hogy hova tette le fél órával előbb a gereblyét, az már nyerő!!
Ó, igen. Meg az egyik az udvariasságról, a másik meg a másikon való uralkodásról - az önmagukon való uralkodás helyett. Azt hiszem.
Szia. Te ilyen kis huncut "kifelé vetítős" vagy?
Nem rólam szól, a pasikról!!!
Akkor rólad is. Nem tudtad, hogy a teljes elszigetelődés egy hiú ábránd?
jaja, minden pasi egyforma, de vannak akik egyformábbak a többinél... kicsit átforgatva, de ismerős nem?
Én a napokban találkoztam eggyel (pasival), aki így elsőre tök más, mint az általam eddig ismert összes többi. Meg is vagyok lepődve teljesen
Persze ettől még elképzelhető, hogy a nyuszi még csak később fog kiugrani a bokorból, de már az szimpatikus, hogy nem azonnal tette
Az is meglepő, hogy még vannak pasik, akik képesek udvarolni.. főleg, hogy elég fiatal.. majd meglátjuk..
Persze ettől még elképzelhető, hogy a nyuszi még csak később fog kiugrani a bokorból, de már az szimpatikus, hogy nem azonnal tette
Az is meglepő, hogy még vannak pasik, akik képesek udvarolni.. főleg, hogy elég fiatal.. majd meglátjuk..
M
Missmoszly
Vendég
Egyik pasi sem egyforma, csak vannak hasonló tulajdonságaik.
Akkor rólad is. Nem tudtad, hogy a teljes elszigetelődés egy hiú ábránd?
Erre mondják, hogy nagyon nem vagyok képben. Ha nem rólam szól, akkor miért is szól rólam?
Dehogy akarok én teljesen elszigetelődni!
Elnézéseteket kérem Hölgyeim, hogy hívatlan vendégként véleményt mondok!
Érdekesnek találom, hogy minden nő az álompasit keresi, aki bika az ágyban, de jól áll neki a kötény is a konyhában. Én 31. éve élek a szerelmemmel házasságban. Tizennégy éves koromban találkoztam össze vele. Diákszerelem, házasság, gyerekek, ma már unokák is. A mai napig szerelmesek vagyunk egymásba, alig várjuk, hogy találkozzunk, megérintsük, megsimogassuk, megcsókoljuk egymást stb. Viszont: én soha nem azt kerestem a kapcsolatban, hogy mit ad nekem a másik, hogy tesz nekem, velem jót, hanem mindig azt néztem, hogy én hogy szerethetem őt, hogy tehetek jót neki, vele. Mert szerintem az igazi boldogság az adásból születik, nem a kapásból. Gondoljatok csak a legjobb példára, a Karácsonyra. Mit vártok igazából? Hogy megkapjátok a ti ajándékaitokat, vagy azt, hogyan örülnek szeretteitek a tőletek kapottaknak? Lehet, hogy rosszul gondolom, de szerintem az igazi emberi, az utóbbi. Még valami: én a páromat a hibáival együtt szeretem. Meghat engem emberi esendősége, hogy nem tökéletes, és ettől ha lehet, még jobban oda vagyok érte. A végére még egy gondolat: az viszont biztos, hogy szeretni csak szeretetre méltó embert lehet! Olyan emberrel, aki nem az és nem szereted, nem szabad egy fedél alatt lakni sem, nemhogy egy életet leélni vele. Azt az egyszeri egyetlen, megismételhetetlent. Ha viszont szereted életed tanúját, a párodat, úgy szeresd ahogy kell, vagyis ahogy ő szeretné hogy szeressék! Adj, és adatik!
Érdekesnek találom, hogy minden nő az álompasit keresi, aki bika az ágyban, de jól áll neki a kötény is a konyhában. Én 31. éve élek a szerelmemmel házasságban. Tizennégy éves koromban találkoztam össze vele. Diákszerelem, házasság, gyerekek, ma már unokák is. A mai napig szerelmesek vagyunk egymásba, alig várjuk, hogy találkozzunk, megérintsük, megsimogassuk, megcsókoljuk egymást stb. Viszont: én soha nem azt kerestem a kapcsolatban, hogy mit ad nekem a másik, hogy tesz nekem, velem jót, hanem mindig azt néztem, hogy én hogy szerethetem őt, hogy tehetek jót neki, vele. Mert szerintem az igazi boldogság az adásból születik, nem a kapásból. Gondoljatok csak a legjobb példára, a Karácsonyra. Mit vártok igazából? Hogy megkapjátok a ti ajándékaitokat, vagy azt, hogyan örülnek szeretteitek a tőletek kapottaknak? Lehet, hogy rosszul gondolom, de szerintem az igazi emberi, az utóbbi. Még valami: én a páromat a hibáival együtt szeretem. Meghat engem emberi esendősége, hogy nem tökéletes, és ettől ha lehet, még jobban oda vagyok érte. A végére még egy gondolat: az viszont biztos, hogy szeretni csak szeretetre méltó embert lehet! Olyan emberrel, aki nem az és nem szereted, nem szabad egy fedél alatt lakni sem, nemhogy egy életet leélni vele. Azt az egyszeri egyetlen, megismételhetetlent. Ha viszont szereted életed tanúját, a párodat, úgy szeresd ahogy kell, vagyis ahogy ő szeretné hogy szeressék! Adj, és adatik!
Üdv a topikba, kedves Kirejam! Jó volt olvasni a beírásodat, de ügyeletes kisördögként persze találok benne kötözködnivalókat. Ugye az adás képessége, amről írsz, az valóban fontos, de kapni is kell. Ha azt tudom adni, anélkül, hogy ez nekem megterheló lenne, amire a másiknak szüksége van, vagy ami a másiknak örömet okoz, akkor az jó, de ha nem azt árad belőle, nem azt kapom, ami nekem okoz örömet, akkor elóbb utóbb kezd kényelmetlen lenni a helyzet. Nem elég adni, kapni is kell, sőt, elfogadni is kell tudni. Ha mindenki örül a karácsonyfa alatt az ajándékának, csak én nem kaptam semmit, az elég rossz érzés. Aztán, az így tökéletes, hogy a párodat a hibáival együtt szereted, a "tökéletlenségeivel", de éppen mert észreveszed, hogy vannak dolgok, amikben tökéletlen, az elgondolkodtató. Minden ember tökéletes a maga nemében, különösen az, akit szeretek. Ha bármiben tökéletlennek gondolom a másikat, az ítélkezés (szerintem), ami arra jó, hogy felsőbbrendűnek érezhessem magam. Ettől még lehet tökéletes a kapcsolat, feltéve, hogy a másik nem egyenrangú kapcsolatra vágyik, na pláne, ha nem ő akarja a domináns szerepet betölteni a kapcsolatban.
Szeretni bárkit lehet, nem csak a szeretetreméltó embereket. Azokat könnyebb. Na de olyan embert szeretni, aki nem szeretetreméltóm(no, már ez is ítélkezés) az igen, az teljesítmény!
Sokszor eszembe jutnak az Indiában megkötött házasságok. Még ma is általános, hogy a szülők hozzák össze a partit, nem feltételnül a gyerekek szeméylisége alapján. Összekerül két egymás számára ismeretlen ember, akiknek nem az a feladatuk, hogy szeressék egymást, hanem hogy megtanuljanak együtt élni, családot alapítani. És leélnek egy életet. Mi azt gondoljuk, amikor összekerülünk, hogy ismerjük és szeretjük egymást, ők meg kénytelenek megismerni, megszeretni egymást a kapcsolatban, másként a dolog nem működne. Mi azt akarjuk, hogy a házasság működjön, ők viszont működtetik a házasságot.
De mindezekkel együtt örülök a beírásodnak, és a példaértékű kapcsolatodnak a feleségeddel! Ha nem úgy látod, ahogy a kisördög mondatta velem, nyugodtan megírhatod, hogy te hogy gondolod.
Szeretni bárkit lehet, nem csak a szeretetreméltó embereket. Azokat könnyebb. Na de olyan embert szeretni, aki nem szeretetreméltóm(no, már ez is ítélkezés) az igen, az teljesítmény!
Sokszor eszembe jutnak az Indiában megkötött házasságok. Még ma is általános, hogy a szülők hozzák össze a partit, nem feltételnül a gyerekek szeméylisége alapján. Összekerül két egymás számára ismeretlen ember, akiknek nem az a feladatuk, hogy szeressék egymást, hanem hogy megtanuljanak együtt élni, családot alapítani. És leélnek egy életet. Mi azt gondoljuk, amikor összekerülünk, hogy ismerjük és szeretjük egymást, ők meg kénytelenek megismerni, megszeretni egymást a kapcsolatban, másként a dolog nem működne. Mi azt akarjuk, hogy a házasság működjön, ők viszont működtetik a házasságot.
De mindezekkel együtt örülök a beírásodnak, és a példaértékű kapcsolatodnak a feleségeddel! Ha nem úgy látod, ahogy a kisördög mondatta velem, nyugodtan megírhatod, hogy te hogy gondolod.
Sokkal jobb adni. Mert ha adok, olyat adok aminek minden bizonnyal örül a másik. És mivel odafigyelek rá olyat adok neki. És ez nem csak tárgy vagy fizikai dolog lehet. Ilyenkor nem egyedül, hanem ketten örülünk, de ez nem dupla öröm, valami furcsa természeti törvényszerűség miatt annál sokkal-sokkal több. És mivel a közérzetünk ezáltal pozitív, a környezetünkre is ilyen irányban hatni tudunk, tehát sokan részesülhetnek ebből kellenes érzésből.
Ha ehhez hozzájön, hogy nincsenek elvárásaink a viszonzást illetően sem, biztosan élvezni fogjuk az önzetlen viszonzást, ami szívből és őszintén (és nem muszájból) jön.
De jó lenne ha mindenki így állna hozzá, mennyivel szebb lenne a világ.
(Én is tudnék olyanokat írni, mint kirejam, de máshogy alakult az életem, pedig azt hittem hasonló lesz nekem is. De boldog, elégedett és szerelmes vagyok.)
Pont a kisebb ,,hibáitól" lesz valaki egyéniség, ezért lehet szeretni a másikat. Ez az elfogadás és a tökéletesség a másik szemében. Én ezért szeretem az embereket, főleg a nőket.
És rossz emberek sincsenek, csak olyan emberek akik rosszat csinálnak(ártanak, és a másik embernek kárt okoznak), vagyis a cselekedeteik rosszak, nem az emberek.
Ha ehhez hozzájön, hogy nincsenek elvárásaink a viszonzást illetően sem, biztosan élvezni fogjuk az önzetlen viszonzást, ami szívből és őszintén (és nem muszájból) jön.
De jó lenne ha mindenki így állna hozzá, mennyivel szebb lenne a világ.
(Én is tudnék olyanokat írni, mint kirejam, de máshogy alakult az életem, pedig azt hittem hasonló lesz nekem is. De boldog, elégedett és szerelmes vagyok.)
Pont a kisebb ,,hibáitól" lesz valaki egyéniség, ezért lehet szeretni a másikat. Ez az elfogadás és a tökéletesség a másik szemében. Én ezért szeretem az embereket, főleg a nőket.
És rossz emberek sincsenek, csak olyan emberek akik rosszat csinálnak(ártanak, és a másik embernek kárt okoznak), vagyis a cselekedeteik rosszak, nem az emberek.
Adáshoz: Az úgy lenne a jó, ahogy írod, hogy mindenki ad a másiknak, elvárás nélkül. De olyanná alakult a világ, hogy aki ad, attól mindíg elvárják, hogy adjon, viszonzás nélkül. Egy darabig ez elmegy, de előbb-utóbb fel fog borulni a rend. Ha az, aki ad, és sokat ad, nem kap önzetlen viszonzást, akkor kimerül, kiég. Ezt leginkább az tudja, érzi, aki valóban sokat ad - viszonzás nélkül.
Én úgy gondolom, hogy adni jó, mert érezzük, hogy van miből adni. Van mit adnunk. Ha azért adok, hogy a másiknak örömet szerezzek, az is elvárás. Ha nem örül, vagy nem látom rajta az örömöt, akkor kicsit csalódott vagyok. Vagy nem?
Kapni, és azt elfogadni egy felnőtt érett egyéniségnek nehezebb. Ezt is meg kell tanulnunk. A gyerek tud elfogadni, ezen múlik az élete. Ha egyensúlyíban van bennünk a kapni tudó gyermek énünk és az adni tudó szülői énünk, az jó.
Sajnos az elvárások működnek, ha akarjuk, ha nem. Pasik mondják, hogy haza adom a fizetésemet, elvárom, hogy az asszony mosson-főzzőn-takarítson rám. Emellett elfelejtik, hogy az asszony is hazaadja a fizetését... Már csak hogy a pasik ki ne maradjanak a beszélgetésből.
Én úgy gondolom, hogy adni jó, mert érezzük, hogy van miből adni. Van mit adnunk. Ha azért adok, hogy a másiknak örömet szerezzek, az is elvárás. Ha nem örül, vagy nem látom rajta az örömöt, akkor kicsit csalódott vagyok. Vagy nem?
Kapni, és azt elfogadni egy felnőtt érett egyéniségnek nehezebb. Ezt is meg kell tanulnunk. A gyerek tud elfogadni, ezen múlik az élete. Ha egyensúlyíban van bennünk a kapni tudó gyermek énünk és az adni tudó szülői énünk, az jó.
Sajnos az elvárások működnek, ha akarjuk, ha nem. Pasik mondják, hogy haza adom a fizetésemet, elvárom, hogy az asszony mosson-főzzőn-takarítson rám. Emellett elfelejtik, hogy az asszony is hazaadja a fizetését... Már csak hogy a pasik ki ne maradjanak a beszélgetésből.
Egy picit elkanyarodtunk az alaptémától.
Az adás egyik változata a segítség. Sokan viszonozni akarják valahogy, ami butaság. Hiszen azért és azért én segítek, mert tudok és viszont segíteni a másik nekem nem tud a helyzetéből kifolyólag. Az élet körforgásához tartozik, hogy majd lesz valaki aki majd az ő segítségére szorul majd akitől nem kell viszonzást várnia, hiszen tőlem már kapott ő. Előzőleg nekem segített más önzetlenül. Ez tapasztalat. Aki viszont azonnal ellensúlyozni, viszonozni akarja vagy viszonozza is a segítséget akár súlyos áldozatok arán, az bezárja ezt a kaput, megszakítja, rövidre zárja a körforgást.
Sok pasi nem is ad viszonzás várása nélkül.
Csakhogy témánál maradjunk.
Adáshoz: Az úgy lenne a jó, ahogy írod, hogy mindenki ad a másiknak, elvárás nélkül. De olyanná alakult a világ, hogy aki ad, attól mindíg elvárják, hogy adjon, viszonzás nélkül. Egy darabig ez elmegy, de előbb-utóbb fel fog borulni a rend. Ha az, aki ad, és sokat ad, nem kap önzetlen viszonzást, akkor kimerül, kiég. Ezt leginkább az tudja, érzi, aki valóban sokat ad - viszonzás nélkül.
Én úgy gondolom, hogy adni jó, mert érezzük, hogy van miből adni. Van mit adnunk. Ha azért adok, hogy a másiknak örömet szerezzek, az is elvárás. Ha nem örül, vagy nem látom rajta az örömöt, akkor kicsit csalódott vagyok. Vagy nem?
Kapni, és azt elfogadni egy felnőtt érett egyéniségnek nehezebb. Ezt is meg kell tanulnunk. A gyerek tud elfogadni, ezen múlik az élete. Ha egyensúlyíban van bennünk a kapni tudó gyermek énünk és az adni tudó szülői énünk, az jó.
Sajnos az elvárások működnek, ha akarjuk, ha nem. Pasik mondják, hogy haza adom a fizetésemet, elvárom, hogy az asszony mosson-főzzőn-takarítson rám. Emellett elfelejtik, hogy az asszony is hazaadja a fizetését... Már csak hogy a pasik ki ne maradjanak a beszélgetésből.
Az adás egyik változata a segítség. Sokan viszonozni akarják valahogy, ami butaság. Hiszen azért és azért én segítek, mert tudok és viszont segíteni a másik nekem nem tud a helyzetéből kifolyólag. Az élet körforgásához tartozik, hogy majd lesz valaki aki majd az ő segítségére szorul majd akitől nem kell viszonzást várnia, hiszen tőlem már kapott ő. Előzőleg nekem segített más önzetlenül. Ez tapasztalat. Aki viszont azonnal ellensúlyozni, viszonozni akarja vagy viszonozza is a segítséget akár súlyos áldozatok arán, az bezárja ezt a kaput, megszakítja, rövidre zárja a körforgást.
Sok pasi nem is ad viszonzás várása nélkül.
Csakhogy témánál maradjunk.
Ha már odaadó az ágyban egy férfi az már kincs.Sose várom el,hogy a konyhába mozogjon mert az az én felségterületem de becsülje meg amit csinálok és ne dirigáljon.Ne tegyen csicskává,cseléddé!Ne élje vissza magát egy férfi azzal ha a kedvese házias.
