Nevessünk...Írj egy viccet!

Józsi bácsi felutazik Budapestre, de mivel utoljára a hárború előtt járt ott, nehezen tud eligazodni. Gondol egyet, és megszólít egy járókelőt:
- Tessék mondani, merre van a Horthy Miklós utca?
- Jaj, bácsika, ne mondjon ilyet, mert rögtön elviszik! - válaszolja a járókelő - Horthy Miklós utca már nincsen! Helyette Vlagyimir Iljics Lenin utca van.
Józsi bácsi elballag, majd megkérdezi a következő embert:
- Tessék mondani, merre van a Mussolini tér?
- Hallgasson, mert csúnyán megütheti a bokáját! - hördül fel a kérdezett. - Már nincs Mussolini tér, Moszkva tér van helyette.
Józsi bácsi elcsodálkozik, majd megy tovább, és megint megszólít valakit:
- Tessék mondani, merre van az Adolf Hitler utca?
- Megőrült, öreg? - sápad el a járókelő - Már nincsen Adolf Hitler utca, helyette Vörös Hadsereg utca van.
Józsi bácsi nagyon elkenődik, és továbbmegy. Elérkezik a Dunához, és szomorúan leül az egyik lépcsőre. Arra megy egy rendőr, és megkérdezi:
- Mit csinál itt, bácsika?
- Nézem a Volgát! - válaszolja szomorúan az öreg.

Egy törpe sétál a Fehér Ház előtt, kezében lóbálja a lámpását. Kijön az elnök és megkérdezi tőle:
- Mit keresel itt, te törpe?
- Az igazságot - mondja a törpe.
- Azt ne itt keresd - válaszol az elnök -, menj el egy európai országba.
A törpe eljön Magyarországra. Sétál a Parlament előtt, kezében lóbálja a lámpását. Kijön az elnök, és megkérdezi tőle:
- Mit keresel itt, te törpe?
- Az igazságot - mondja a törpe.
- Azt ne itt keresd - közli az elnök -, menj el Oroszországba.
A törpe elmegy Oroszországba. Sétálgat a Kreml előtt. Kijön az elnök, és megkérdezi tőle:
- Mit keresel itt te törpe? Mire a törpe:
- Most már a lámpásomat.

Két barát beszélget. Azt mondja az egyik:
- Te, képzeld, azt hiszem meghalt az asszony.
- Hogy-hogy?
- Az ágyban ugyanolyan, de a mosatlan valahogy egyre gyarapodik.

A fiú így szól a lányhoz:
- Drágám, nemsokára vége a bulinak! Gyere fel hozzám!
- Mit gondolsz te rólam? Értem küzdeni kell.
- Ja! Küzdjön érted a Batu kán!

Csinos asszonyka kutyát sétáltat. Egy férfi megáll mellette, és megszólal:
- Nagyon szép kiskutyája van. Megsímogathatom a szőrzetét?
- Hát persze! - válaszol a gazdi.
- És a kiskutyáét? - kérdezi a férfi.

Három intézeti lányt szabadulásuk előtt az igazgatónő búcsúztat:
- Nagy veszély vár rátok odakint. Vannak férfiak, aki felcsalják szegény kislányokat a lakásukra, hogy megdugják őket. Aztán kezükbe nyomnak vacak kétszáz forintot, és mehetnek az utcára.
Felcsillan a legkisebb lány szeme, majd így szól:
- Kétszáz forint? Az azért nem semmi. A maga férje csak egy-egy almát szokott adni nekünk.

Egy bombanő nyaral Velencében. Javában gondolázik, mikor a gondolás idegenvezető szemet vet a nőre. Egy kissé elhagyatott helyen megkérdi tőle:
- Remélem, szereti a szexet!
- Hová gondol, maga szemtelen! - fakad ki a nő.
- Oké, de úszni biztosan szeret.

Két barátnő beszélget:
- Tudod, mi van a férjed és én közöttem?
- Nem!
- Tulajdonképpen már csak te!

A misszionáriushoz így szól a fekete törzsfonök:
- Látod ott azt sok fekete asszonyt?
- Látom.
- Rajtad kívül van még más fehér ember is az őserdőben?
- Nincs.
- Hát akkor figyelj ide! Annak a sok fekete asszonynak fehér gyerekei születnek! Ezért most mi téged büntetésből megeszünk!
Mire a misszionárius:
- Látod ott a fehér kecskéimet?
- Látom.
- És látod közöttük azt a néhány teljesen fekete gidát?
- Látom.
- És mi a véleményed?
- Ha hallgatsz, akkor én is hallgatok!

Móricka dicsekszik az iskolában:
- Az én nővérem a sötétben is lát!
- Az lehetetlen! - hitetlenkednek a többiek.
- Pedig így van. Tegnap este áramszünet volt nálunk, és ahogy üldögélünk a töksötétben, egyszer csak megszólal a nővérem: "Jenő! Te nem borotválkoztál!"

Mit énekel a moly a szekrényben?

Edda bluest.

És mondd, fiam, jól bánnak-e veled itt a katonaságnál? - kérdezi látogatáskor az apa.
- Megvagyok, édesapám.
- Nem bántanak?
- Nem.
- Nem is szidnak?
- Engem nem. Csak az édesanyámat.

Temetik a favágót.
- Szegény Józsi korán elment.
- Isten nyugtassa! Pedig de szerettem volna neki még valamit mondani!
- Mit?
- Csak azt, hogy ugorjon, mert dől a fa.

Két öreg éldegél egy szociális otthonban, egy néni és egy bácsi. Mivel mindketten özvegyek, ezért egy nap a bácsi arra gondol, megkéri a néni kezét. A vacsoránál aztán nekiszegezi a kérdést:
- Hozzám jössz feleségül?
A néni meghatottan válaszol:
- Igen, örömmel!
Ennek mindketten nagyon örülnek, majd nyugovóra térnek, mindketten a saját szobájukban.
Másnap azonban a bácsi nem emlékezik arra, hogy választottja vajon igent, vagy nemet mondott? Ebédnél aztán - szégyen ide vagy oda - csak megkérdi:
- Arra emlékszem, hogy tegnap este megkértem a kezed, de arra sajnos már nem, hogy igent mondtál-e...
- Jaj, te csacsi, hát persze hogy hozzád megyek - kuncog a néni. Majd elgondolkodva hozzáteszi:
- Jó is, hogy szóba hoztad, mert én arra emlékeztem, hogy valaki megkérte a kezem, de arra már nem, hogy ki volt az

Óvodások beszélgetnek:
- Milyen karácsonyfátok van?
- Műanyag.
- És járt nálatok a Mikulás?
- Igen, de az se volt igazi.

Sétál a skót meg a fia a piacon. Megszólal a fiú:
- Apa! Vegyél nekem egy dinnyét!
- Ugyan fiam!
- De apa! Legalább egy fél dinnyét vegyél!
- Semmit!
- Akkor csak egy szelettel!
A skót beleegyezik és vesz egy szelet dinnyét a fiának. Tíz év múlva ismét sétálnak ugyanazon a piacon. Megint megszólal a fiú:
- Apa, vegyél nekem egy sört!
- Ugyan már, fiam! Dinnyére sört?

A fökönyvelő elmegy az igazgatóhoz, és így szól:
- Add, kérlek, kölcsön a titkárnődet, mert az enyém tegnap megbetegedett!
- Nagyon szívesen! Jól gépel, nézd milyen szép, és van valami, amit sokkal jobban tud, mint a feleségem - kacsint az igazgató.
Három nap múlva a főkönyvelő visszakíséri a kölcsönkapott hölgyet:
- Köszönöm a szívességedet! Tényleg nagyon jól gépel, gyönyörű is, de azt a valamit szerintem nem tudja jobban mint a feleséged! - vigyorog a fokönyvelő.

Kovácsné összetört autóval megy haza.
-Úristen!Mi történt?-üvölti a férje.
-Nekem jött egy kerékpáros-szepegi Kovácsné.
-És hányszor?

mi az hét foga van és 100 lába?
a veresegyházi asszonykórus

Meghal a szentéletű barát, és felkerül a Mennyországba. Isten személyesen megy érte a kapuhoz, beinvitálja. Miközben ülnek a felhőkön, Isten megkérdezi emberünket:
- Nem vagy éhes, barátom?
- De igen, Uram, szívesen harapnék valamit.
Isten kinyit egy tonhalkonzervet, odaadja a barátnak. Az, miközben eszegeti a konzervet, lenéz a Pokol irányába, és azt
látja, hogy a Pokolba került elkárhozott lelkek sült húst, kaviárt, lazacot esznek.
Másnap Isten ismét megkérdezi, nem éhes-e? A barát ismét igenlően válaszol, erre megint kap egy tonhal konzervet. A Pokolban ezúttal languszta, steak és pezsgő a menü.
Amikor harmadnap ugyanez játszódik le, a barát nem bírja tovább, és megkérdi:
- Uram, hogy van az, hogy én, aki mindig alázatosan éltem, soha nem vétkeztem, mindig csak tonhalkonzervet
kapok, míg a Pokolba kerültek fejedelmi lakomákat, kapnak?
Erre Isten fejcsóválva:
- Tudod, itt fent kettőnkért nem érdemes szakácsot tartani...