Pánik
Egy óceánjáró halad a tengeren, a bárban éppen egy bűvész mulattatja a nagyérdeműt, amikor odamegy hozzá a kapitány, és a fülébe súgja:
- Mindjárt egy jéghegynek ütközünk, próbáljon egy olyan mutatványt, amellyel elvonhatja az utasok figyelmét, hogy elkerüljük a pánikot.
A bűvész bólint, majd a közönség felé fordul:
- Kedves közönség! Én most akkorát ütök az asztalra, hogy a hajó kettétörik és elsüllyed.
Így is tesz, és a hajó valóban kettétörik és elsüllyed.
Ott úszkálnak az óceánban, a kapitány odaúszik a bűvészhez:
- Maga marha! Miért ütött ekkorát az asztalra?! Elkerültük a jéghegyet.
Egy óceánjáró halad a tengeren, a bárban éppen egy bűvész mulattatja a nagyérdeműt, amikor odamegy hozzá a kapitány, és a fülébe súgja:
- Mindjárt egy jéghegynek ütközünk, próbáljon egy olyan mutatványt, amellyel elvonhatja az utasok figyelmét, hogy elkerüljük a pánikot.
A bűvész bólint, majd a közönség felé fordul:
- Kedves közönség! Én most akkorát ütök az asztalra, hogy a hajó kettétörik és elsüllyed.
Így is tesz, és a hajó valóban kettétörik és elsüllyed.
Ott úszkálnak az óceánban, a kapitány odaúszik a bűvészhez:
- Maga marha! Miért ütött ekkorát az asztalra?! Elkerültük a jéghegyet.