Pálinka Magyarországon

T

Táltos

Vendég
Kérhetnék én is kulcsot a raktárhoz? Betennék jó kis hazai "szatmári szilvapálinkát", s persze azért kostolgatnák is a készletből minőségellenőrzés céljából. :34:
Azért nem fogy, mert a jó minőségű drága, pedig az kis adagban orvosság. :)
 

walsz

Állandó Tag
Állandó Tag


Pedig Pál jó messzire elment és elhozta az inkáktól eme remek italt, és lön itthon pálinka.

 

toscan

Állandó Tag
Állandó Tag
Megint üdvözlök mindenkit!
Ma sokadszor merült fel bennem a kérdés, vajon miért olyan olcsó a többi pálinkához képest a Tokaji aszútörköly?
A rendes évi borvásárhoz kapcsolódóan 1100 Ft körül adnak fél litert és amúgy nem is rossz, sőt.

Ma a Hortobágyi cseresznye volt az, amivel megkívántuk egymást.
 

Forgoszel

Állandó Tag
Állandó Tag
Pálinka

<TABLE height=338 cellSpacing=1 cellPadding=1 width=410 border=0><TBODY><TR><TD vAlign=top align=left>”Anno”

A társadalmunk legősibb italának tekinthető égetett szeszeket, többek között a pálinkát a világ minden pontján készítik és fogyasztják, más-más alapanyagokból és eljárásokkal. Sokszínűségét az eltérő földrajzi adottságok, éghajlati viszonyok és társadalmi, kulturális szokások adják. Elsőként Ázsiában készítettek tejpálinkát, mely még a mai napig az egyik legelterjedtebb italuk. Az évszázadok során szinte minden nemzet szert tett saját párlatra, csak néhányat megemlítve; az olaszok a grappára, az oroszok, finnek a vodkára, a görögök az ouzora.

A legízesebb párlatok a Kárpát-medencében találhatók, ahol a gyümölcsből készült pálinkák zamata egyedülálló az egész világon.

”Aqua vitae”

A XIV. századból való kifejezés ”aqua vitae reginae Hungariae” - azaz a magyar királyné életvize — Károly Róbert magyar király feleségének gyógyító italára vonatkozik, amellyel köszvényét orvosolták. A gyógyital feltehetően borpárlat lehetett, mely az olasz kapcsolatok révén jutott el Magyarországba. Ez volt az első írásos emlék, mely arra utal, hogy hazánkban égetett szeszes italt készítettek. Mátyás király korában a borszesztől megkülönböztetve crematura néven állítottak elő gabonapálinkát.

Bár írásos nyoma nincs, ez azonban még nem zárja ki, hogy létezett volna népi környezetben másféle lepárló eljárás.

”Égettbor”

A XV. században már nagyobb mennyiségben állítottak elő égettbort, mely ekkor már széles körben el is terjedt. Az elnevezés, mint égettbor, az égetett borból származik, mely egyértelműen a borpárlatot jelenti. A szó jelentése később kiszélesedik, és már nemcsak a bor, hanem a gabona és gyümölcs alapú égetett szeszesitalokra is használják.

”Pálinka”

A pálinka szó közvetlenül a szlovák palenka szó átvételéből származik. Az 1520-as években már használják a mai írásmóddal, mely a magyar nyelvből került tovább a román nyelvbe. Érdekesség, hogy Erdélyben sokáig megmaradt a régi magyar szó, az égettbor, míg az ország többi részén a pâlincâ elnevezés terjedt el.

”Gyümölcspálinkák, gyógypárlatok”

Feltehetően már a XV. század végén próbálkoztak gyümölcsalapú pálinka főzésével, írásos adat viszont csak későbbről, az 1600-es évek közepéből maradt fent. A kiváló minőségű pálinkához tiszta, megmosott, hibátlan gyümölcsöt kell felhasználni és a csonthéjas gyümölcsök magját el kell távolítani, mert ezekből mérgező anyagok szabadulhatnak fel. A régi időkben az értéktelen, lehullott gyümölcsből főzték a pálinkát, melynek fő oka az volt, hogy teljes mértékben hasznosítsák a mezőgazdasági termékeket, melléktermékeket. Sajnos hosszú évig tendencia volt, hogy a jó minőségű gyümölcsöket exportra, a gyenge / közvetlen fogyasztásra nem alkalmas gyümölcsöket, pedig pálinkafőzésre hasznosították. Ez azonban azzal is járt, hogy jó minőségű, egyedi értékeket hordozó párlatok nem is készültek. Ma jellemzően a legszebb és legoptimálisabb időben szedett gyümölcsökből készülnek az igazi, valóban minőségi párlatok. Az idők folyamán még szigorúbb előírások is életbe léptek, így például az eredet megjelöléssel készült pálinkáknál pontosan meghatározzák a gyümölcsfajta nevét, származási helyét, melyet származási bizonyítvánnyal igazolni is kell.

Mára az Európai Unióban sikerült levédetni a pálinka elnevezést, így az csak a 100%-ban gyümölcsből készült, mindenféle adalékanyagoktól mentes párlatok lehetnek.

Hajdan a szerzetesek, papok gyógynövényekből készítettek különböző italokat, likőröket. A gyógynövényekben található hatóanyagok, vitaminok és illóolajok a szárítás közben valamint teaként történő elkészítésük során elvésznek, míg az alkohol nemcsak hogy kivonja ezeket a fontos anyagokat, hanem tartósítja és hosszú időre megőrzi is azt. Régi források szerint a gyógylikőrök fontos szerepet töltöttek be az egészségmegőrzésben és gyógyításban.

”Pálinkafőzés”

A pálinkafőzés már a középkorban ismeretes volt, és a sernevelő házakban (sörfőzőkben) indult el, bizonyára azért, mert hasonló erjesztési eljárással készül mindkét ital.
A feudalizmus idejében társadalmilag és területileg megosztott volt a pálinkafőzés. Falun földesúri előjogai voltak a főzésnek és különböző mértékben korlátozták a paraszti főzést, és az egyházi főzést. A városokban a testületek által szabályozták a pálinkafőzés. Az egyes előírások révén következtetni lehet a főzési és fogyasztási szokásokra. Így például tilos volt istentiszteletek és választási időszakok alatt italt mérni.

A 16-17. században már komoly jövedelemforrás a pálinkafőzés, és idővel a pálinkafőzők száma messze meghaladta a sörfőzőkét. Az uradalmi és egyházi főzdékben már azzal a céllal főztek pálinkát, hogy eladják. A városokban a sernevelőházakban, a pálinka céheknél, és a likőrgyáraknál is kifejlődött ez a kereskedelmi célú pálinkafőzés.

A 18. század végén létrejöttek az első pálinka üzemek, likőrgyárak, melyek elterjedéséhez nagyban hozzájárult, hogy megjelentek a modern rendszerű szeszfőző berendezések.

Magyarországon a pálinkafőzés a 20. századra már számos technológiával történt. Volt primitív vagy fazékmódszer, egyéni, kisüsti illetve kisüzemi főzés. A legegyszerűbb, fejletlen eljárás többnyire a paraszti környezetben terjedt el, és lényege abból állt, hogy mindennapos használati eszközöket állítanak össze lepárló készüléknek, így pl. mosdótálat, kuktát. Ez a kezdetleges módszer azonban nem igazán alkalmas minőségi pálinka készítésére.

A kisüsti pálinkafőzés korai megjelenése a népi, paraszti szeszfőzéshez kötődik. Régen a portától elkülönült épületben, úgynevezett pálinkakunyhókban -rézüstben- főzték a pálinkát, amely tájegységenként eltérő volt, ennek egy fajtája a zalaegerszegi Göcseji Falumúzeumban kiállítva megtekinthető. Egyes felmérések szerint az 1500-as években több százezer pálinkafőző kunyhó volt a Kárpát-medencében, mely aztán alapját képezte az elkövetkezendő bérpálinkafőzésnek.

1836-ban a földesúri előjog gyakorlatát törvényerőre emelték, majd bevezették a pálinkaadót, s 1850-től a szesz állami monopólium lett. Közben olyan intézkedések kapcsolódtak a főzéshez, mint a szesztilalom a Tanácsköztársaság idején, a feles főzés - a termés fele a gazdáé, fele az államé (1952-1970 között).
A két világháború közötti időszakban alakultak ki a mai főzdék elődei, melyek már a faluból kikerültek, többnyire folyóvíz mellé telepítették őket és lovas kocsival vagy autóval megközelíthetőek voltak.

”Zugfőzdék”

A zugpálinkafőzés a XVIII. században a paraszti serfőzők megszűnésekor alakult ki. A paraszti gazdálkodásra jellemző takarékosság és gazdaságosság ebben fontos szerepet játszott. A gazdák arra törekedtek, hogy ne vesszen kárba az elhullott gyümölcs, meg természetesen azt is szem előtt tartották, hogy otthon sokkal olcsóbban történt a kifőzés, mint a főzdében. A tiltott szeszkészítés az 1960-as évektől vált jelentős méretűvé. Leginkább az Alföldön terjedt el, azon belül is Bács-Kiskun megyében. Mindez köszönhető az elszegényesedésnek valamint a szesztilalmi időszaknak.

A pálinka történetéről, főzésének rejtelmeiről, a pálinka fajták sokszínűségéről és más érdekességekről bővebben is olvashatnak Balázs Géza nyelvész professzor könyveiben, melyek "A magyar pálinka", "Pálinka a közös nyelvünk", "Pálinka, a hungarikum" címmel jelentek meg.

</TD></TR><TR><TD vAlign=top align=right> </TD></TR></TBODY></TABLE>
 

fcsongilla

Állandó Tag
Állandó Tag
Nem olvastam végig mindenki bemásolt írását, egyvalamit tudok. Itt élek Romániában és emlékszem a nagy vitára, amikor el akarták orozni előllünk a pálinkásságunkat. Nagy vita volt miatta, mert átvették kedves egyéttélő barátaink tőlünk a receptet és máris azt hitték (mint, ahogy földjeinkkel kapcsolatban), hogy az övék és örökké az övék is volt. Most is vannak olyan román szeszfőzdék, ahol pálinak néven árulnak szeszes italokat. Első dolog az lenne, hogy ezen főzdéket felszólítani a jogosulatlan névhasználat mellőzésére, majd jogokat adni az arra kiérdemelt jogi személyeknek, amelyek az elején állami támogatással főznék mindennapjaikat. Ez megfelelő hírveréssel elérhető. nyomban megugrana a pálinkafőzők száma. Ezt látnám megoldásnak, persze olyan személyekre kell hatni, akik döntőképesek a belpolitikában. Ha jobban belegondolok, nem is olyan rossz üzlet pálinkafőzdét üzemeltetni. Utánna is kell nézzek az idevonatkozó szabályoknak. ha van erre valamilyen anyagotok (ami itt nálunk is felhasználható-Románia), akkor küldjétek el... Köszi.. :222: :111:
 
Oldal tetejére