2 verset küldök a pályázatra, melyet örömmel üdvözlök
Puskin utcai nénike
A kapualj szürke félhomályából kilépve
hunyorogva áll meg, tétova szemmel
nézve az utcát, mit oly jól ismer,
hisz évtizedek óta lakja, s alig változott,
bár kissé több az autó, s a kosz nagyobb...
Még csak nézelödik, óvatosan,
hiszen tegnap is fagyott,
s tán csúszós jégtükröket húzott a járdára
egy gonosz kis kobold.
Lám, itt jön a szomszéd ember, milyen
öreg már, pedig nemrég
- emlékszem jól -, rövidnadrágban futkosott,
pórázon vezeti kopott kis szürke ebét,
s odabiccent, hogy: Jó napot!
Most már indulni kéne, épp csak a közértig,
itt van a sarkon túl, nem nagy dolog,
igaz, pénz alig csörög a zsebben, de venni kell
ezt-azt, - mit is? -, zavartan motyog,
s tétován megemeli a kezében csüngö ócska
szatyrot, mely oly sokszor dagadozott
a csarnokból hazatérvén zöldségtöl,
hústól, mit a családnak hozott.
Cipelte, munka után, vagy másik kezén
nyüglödö, apró gyerekkel,
s bujkált a háború kegyetlen évei alatt,
mikor az utcák megteltek fegyverdörejjel,
s a fájdalom, a halál s az éhség
hármas réme tombolt -
akkor is így reszketett a kapu alatt,
s férjét, testvérét várva nézte, leste az utat...
Mind a temetöben nyugosznak, a régiek,
közülük senki sem maradt -
elindul lassan a néni, s én nézem,
amint a Puskin utcán csoszog végig
ócska cipöben a hideg téli ég alatt.
Jászol
Idötlen csendben fekszik a gyermek,
jászol-szalma ágyon,
nagy szemü állatok nézik
s kívül pihen a járom.
Suttogó pásztorok, ösz fejü királyok
térdelnek körben
mellettük József komolyan áll
és Mária dúdol halkan
talán dalt, talán imát.
u.i. a hosszu ékezetek hiánya tényleg zavaro
