Megmondom őszintén Jászladány benned megint csak nehezen igazodok ki, bár ez betudható annak hogy tényleg sokat foglalkoztál a bibliával és ezért hogy úgy mondjam nem látod a fától az erdőt (nem negatív értelemben értem)
A problémám az hogy te a biblia szövegét nem egy helyen szó szerint veszed az érvelésedben, azonban a biblia konkrét szövege egy olyan istent ír le aki uralja a világot és amikor úgy dönt megítéli majd és az ítéletétől függően felperzseli vagy befogadja azt...
Kedves Karesz, kívülállóként és emberi szemmel nézve valóban tűnhetnek úgy a dolgok, ahogy Te látod. De csak úgy tűnnek. A valóság egészen más, bár tudom, hogy Te azt látod valóságnak, amit leírtál. Én egészen másképp látom a dolgokat, mert nem csak a fát meg az erdőt látom, de azt is, ami azokon túl van.
Bocsátkozhatnék magyarázatba, hogy milyen szellemi törvényszerűségek és események történtek vagy történnek a világban, amiből természetes érzékeinkkel csak nagyon keveset fogunk fel. De már tapasztaltam, hogy ami ezeken az érzékeinken túl van, azt úgysem lehet szimpla emberi logikával követni, ezért amíg valaki csak azzal rendelkezik, minden magyarázat hiábavaló.
Ezért mondta Jézus, hogy újonnan kell születnünk víztől és Lélektől, amiről Pittivel társalogtunk, mert ezáltal a szellemi újjászületés által kel életre az embernek a szelleme, az a része, amivel fel tudja fogni az isteni dolgokat. Addig felesleges magyarázni ezekről bármit, nincs rá az embernek hallása vagy olyan érzékszerve, amivel Isten dolgait fel tudja fogni és meg tudja érteni. Az újjászületéshez pedig hit kell, tehát megint csak a hit mindennek a kezdete, az a bizonyos ugrás a szakadékba.
A hit azonban Jézussal kezdődik, nem egy elképzelt negatív vagy pozitív istenképpel a Bibliából vagy más iratokból.
Ezért csak azt tudom mondani, hogy próbálj meg ne azokból a dolgokból, amiket a világban tapasztalsz, levonni következtetéseket Isten természetéről vagy dolgairól.
Abból indulj ki, hogy Isten, a világ teremtője, aki az egész univerzumot, és benne ezeket az óriási energiákat létrehozta, aki időn és téren felül áll, lekorlátozta magát időben és térben egy halandó emberi testbe és csecsemőként megszületett ezen a földön.
Már ezzel is a végsőkig megalázta magát, meg kellett tanulnia járni, beszélni, mint bármelyikünknek, úgy felnőni, mint bármelyikünknek, és miután elmondta az üzenetét a számunkra, hagyta, hogy elfogják, megkötözzék, leköpdössék, megkorbácsolják, meztelenül egy fára szögezzék, (mert az a kis rongydarab sem volt eredetileg rajta, amit a művészek szemérmesen odafestenek), hagyta, hogy ilyen mélységesen megalázzák, és megöljék a leggyötrelmesebb halállal, ami abban a korban létezett.
Azért hagyta, mert ez volt az egyetlen mód arra, hogy ne vesszünk el a semmibe, elszakadva Tőle, az élet forrásától, ne veszítsen el minket örökre. Olyan szellemi törvényszerűségeknek tett eleget ennek érdekében a halálával, amikről fogalmunk sem volt. Az újonnan született ember már meg tudja érteni, mert az egész egyszerű, kristálytiszta, logikus, és minden összhangban van benne. Amit így is lehetetlen megérteni, az a felfoghatatlan szeretet, amit Isten ezzel irántunk kifejezett.
De aki szellemileg halott, az végképp képtelen felfogni, mi ment végbe a Golgotán.
Szó sincs tehát arról, hogy Isten magunkra hagyott volna minket, vagy a világot. Személyesen jött el értünk.
Jézus a teremtő Isten megtestesülése volt. Nem kell messzebbre menned, ha tudni akarod, milyen Isten. Isten és Jézus ugyanaz.
Az Ő természetében nincs ellentmondás. Az ellentmondás csak a mi felfogóképességünk korlátoltsága miatt van.
Isten a "keresztfának haláláig megalázta magát" Jézusban, talán nem túl nagy leereszkedés tőlünk, ha ítélkezés helyett azt mondjuk: nem értem.
Ez már egy pozitív hozzáállás.
Ha pedig még azt is mondjuk: de szeretném megérteni...
Arra Isten válaszolni fog. Amit én nem tudok elmagyarázni, Ő el tudja. Nekem is elmagyarázta.
Ha akarod és kéred, Neked is ad megértést hozzá. Csak szabadulj meg az előítéltedtől, és egyedül Jézusra nézz.
Jézus azt mondta: "Én vagyok az igazság". Más szóval: "Én vagyok a valóság!"
Az illúzió tehát mindaz, ami Ő rajta kívül van.
