A világon 393 261 365 ember fertőződött meg eddig a koronavírussal, a halálos áldozatok száma pedig 5 734 449 volt a baltimore-i Johns Hopkins Egyetem vasárnap reggeli adatai alapján.
Egy nappal korábban a világon 390 833 248 fertőzöttet tartottak nyilván, a halálos áldozatok száma 5 724 931 volt.
A fertőzés 192 országban és régióban van jelen. Szakértők szerint a diagnosztizált esetek száma nem tükrözi pontosan a valóságot, mert az egyes országokban többé-kevésbé korlátozott a tesztek száma, és a nyilvántartás kritériumai is különböznek.
A hivatalos adatok szerint a SARS-CoV-2 vírus okozta Covid-19 betegségnek az Egyesült Államokban van a legtöbb fertőzöttje, 76 458 144. A halálos áldozatok száma 902 266.
Csatolás megtekintése 1843916
*
Ez a szám valóban kegyetlen. Mennyi, de mennyi családban gyászolnak... S, még mennyi ideig "kell" félnünk, óvatoskodnunk és mikorra kapjuk vissza régi életünket?
No, most tudtuk meg, most szembesűltünk azzal a ténnyel, milyen csodálatos is a szabadság. Oda mentünk, ahová akartunk és akivel - akikkel... Találkoztunk, bandáztunk, jól éreztük magunkat és nem kellett félnünk egy láthatatlan "szörnytől".
Biztosak lehettünk abban, hogy barátaink holnap és azon túl is velünk maradnak.
No, itt a bibi...
Több mindent természetesnek vettünk és veszünk. S, amikor bármi okból elveszítjük azt, akkor döbbenünk arra, milyen "gazdagok" is voltunk.
Egy régi emlékkönyvi beírás jutott az eszembe: "Boldogság! Mit vágyódva epedünk.. Egyszer közel vagy, s máskor oly távol. Lebegsz előttünk, mint ködfátyol... Az ember a hibás, mert ő löki el, mert nem elégszik meg semmivel"...
Most nem "csákányozom" az amúgy is betegségbe esett embereket. Nincs eszemben, mert a kard felettem is lebeg. Csak azt szeretném érzékeltetni, hogy legyünk boldogok "csak azért", mert viszonylag jól érezzük magunkat, mert egészségesek a szeretteink, mert süt a Nap, vagy éppen a hó esik.
Megéltünk és kívánom, hogy éljünk is meg, még nagyon sok telet, nyarat, hideget és meleget, együtt a CanadaHun-ban és azon kívül is. Tudjunk örülni annak a napnak, amikor nem ért veszteség minket, amikor bárki ránk mosolygott és éreztük, rendben vagyunk. Csak ennyi. A "csak ennyinek" mekkora az értéke? Megfizethetetlen.
Az is igaz, nem lehet úgy élni, hogy mindig azt érzem, a penge élén táncolok, s milyen jó, hogy ma sem csúsztam le, no meg felettem is "kard lebeg". De mégis, mégis, sikerült megkapaszkodnom és nem csúsztam le.
Remélem, bízom, Te is, aki olvasol, megúszod, sikerül megkapaszkodnod, s ezt az egész borzalmat veszteség nélkül éled meg. Jó egészséget!
