Reiki és megélhetés, hivatás
A REIKI--nem egy megélhetési forrás.....NEM LEHET AZ!!!! mert akkor a tanárt már az motiválja, hogy huhh, vannak csekkek, akkor na még egy tanfolyamot.....
Szia András!
Nekem a Reiki is tisztességes megélhetési forrás, hivatás. A Reiki Japánban a tradicionális iskolákban megélhetési forrás - az embereknek egy hivatásuk van, és ha azt megtalálják, az életre szól. Csak úgy lehet elérni szinte a tökéletességet valamiben, ha az ember azzal foglalkozik... Szerintem egy mesterfodrász nem hétvégi elfoglaltság, ahogy az autószerelőmester is akkor lesz aranykezű, ha minden csinját-binját ismeri... Hivatásos reiki kezelőnek (Japánban ez is egy hivatás, nem csak a mester lét) is illik sokat fejlődnie, több száz, több ezer beteg kezelésén át megy az út... Mi haszna a betegeknek aa nem hivatásos reiki mesterekből? Miért akarunk mesterek lenni? Cipészmester vállaltan azért, minőségi cipőket készítsen és abból eltartsa acsaládját, a jó mestereknek nagy a becsületük újra... Ahogy egy jó péknek, hentesnek, stb.
Természetesen ezzel nem kívánom azt mondani, MINDEN Reikisnek gyógyítania kell - vagy MINDEN mesternek hivatásosnak kell lennie.. A mi iskolánkban igen, dolgozunk sokat mi mesterek, hogy egy jó kezelőnek legyen ez megélhetési lehetőség is még életünkben - nem magunknak, megtarthatnánk ami most van, ebből mi már ennyi év után jól ellennénk - mégis dolgozunk, pénzt és nem keveset áldozunk a közösség többi tagjával közösen, hogy nekik legyenek klinikáik, az utánunk jövő Reikis nemzedéknek, és sok mindenben már adjuk át a stafétabotot - mert érettek rá, teljes szívük a Reikié. És mert rengeteg a rászoruló. Lehessen a Reiki kezelő (persze hiteles szervezetből kikerülve, ahogy ez már az USA-ban is megtörtént) főfoglalkozás, hivatás. Japánban sokan, 15-20 éve megélnek Reiki kezelésből, egy egy mester klinikáján dolgoznak általában, és kíváló gyógyítók, akik nem is akarnak mások lenni, se mesterek.
A mi iskolánkban, hűen Usuihoz, valljuk, hogy gyógyítókat képzünk és nálunk ahogy Usuinál, Hajasinál volt, a megvilágosodás elérésének útja a betegek kezelésén keresztül vezet. Kezelőink nem magukon dolgoznak főleg, miután már meggyógyultak - másokon és így fejlődnek... Ehhez sokat kell velük foglalkozni, sok gyakorlási lehetőséget biztosítani, betegeket hívni stb. De az eredmény csodás... megéri, azok a mosolyok... csillogó szemek...
Más ujabb Reiki iskola a megvilágosodás elérését tartja fontosnak, ezért meditálnak sokat, betegeket nem nagyon kezelnek.
Más nyugati Reiki iskola természetgyógyászati gyógymódként éli meg a Reikit, és csak a kézpozíciókat használja. Japánban ezt hamburger vagy Mc-Donalds Reikinek nevezik, amikor a pozíciókat használja egy iskola. .
Más Reiki iskola, független mesterek az önfejlődést tartják fontosnak.
A probléma, hogy ugye jelenleg Magyarországon is azt mondja a legtöbb mester, ő Shiki Ryoho mester vagy Gendai mester - de nagy a kavarodás, mindenki úgy gondolja, legalábbis a többbség, az a helyes, amit ő vall, és azt kellene a többieknek is vallania. Ha 7. alkalommal mi is úgy látunk neki az országos együttműködésnek, hogy mondjuk azt mondom van egy etalon, aminek lennie kell - akkor nem sikerül. Más kérdés, ha valaki azt állítja, ő tradicionális - az kerüljön a helyére - nem, független mesterek vannak főleg, tele egyéni, saját elképzelésekkel, megélésekkel. Ami nem tradíció. Ha a Shiki Ryoho tradicionális lenne, mesterei hivatásosan mint Takata kezelnék a betegeket nap mint nap, és lehet 20 év napi betegkezelési tapasztalat után elkezdenék a Reikit tanítani. Mert akkor lenne tradicionális, ha Takata útmutatásait követné mindenki a Shiki Ryohoban - ehelyett sok, fentebb felsorolt elképzelés plusz bizony üzletként megélés van jelen és sok vita a mesterek között, félreértés, sérelmek stb.
Ezért javaslom, mindenki nézze meg, mi a felfogása és alakuljanak olyan csoportok, akiknek ugyanaz a nézetük - saját tanátadási vonaluktól függetlenül. A Közösségben igy történt, több tanátadási vonal mesterinek vannak közel azonos nézeteik.És akkor nincsenek viták, együttmunkálkodás van.
Lehet találni oiyan mestereket is, akik nem foglalkoznak nagyon a tanítványaikkal, úgy gondolják az nem az ő felelősségük stb. Sok minden van jelen.
A különböző felfogásoknak kellene egy egy csoportot alakítania, együttműködnie és kijelentenie - mi így fogjuk fel a Reikit, ezt leírni, és akkor ha ezt mindenki elvégzi, a kezdő tudatosan tud választani, neki melyik felfogás a szimpatikus a sokféle elképzelés közül? Vagy maradnak független emsterek, sok sok egyéni elképzelés. Egy kereső Reikis most csak kapkodja a fejét, ha költözik és más városban más mesternél teljesen más felfogást talál - állítólag ugyanabban az iskolában...
A tradicionális Reikis iskolákban sokkal könnyebb a váltás, mert mesterei tartózkodnak egyéni nézetek tanításától - sokat látnak az útból, ezen irányzatok útmutatóit megvilágosodott mesterek adták meg. Ezen iskolákban, nálunk is, NINCS személyes megélés alapú útmutatás - együttlét van, közös gyakorlás, majd egyéni foglalkozások - betegkezelésekkel. És így gyors fejlődés. Nincs, mit kellene érezni, semmi angyalok, stb, semmi személyes világkép - az utat mutatjuk meg és kísérjük rajta - ha botlik, elkapjuk. De megmutatjuk, milyen energiamintákkal találkozhat, megkeressük ezeket a betegen és odavisszük a kezét, tapasztalja, érezze... Ha botlik, visszasegítjük az útra, így SAJÁT MAGA ismeri meg, de nem magára hagyva. Mivel minden tradicionális iskola ezt teszi, nem baj, ha a tanítvány költözéskor más városban másik tradicionális Reiki iskolánál vagy saját iskolájában más mesternél folytatja. És ez nem uniformizálás - minden mesterünk más, táborainkban, közös foglalkozásokon, ünnepségeken ezt látják... Mindenki választhat, ki a szimpatikus neki? Magyarországon még nagyon kevés az igazi tradicionális mester, irányzat. A tanítványnak kifejlődik SAJÁT gyógyító praxisa - mégis, mikor tanító lesz, már érti, miért kell mindig az alapokat tanítani - mert a másiknbak így fog kifejlődni a saját gyógyítói praxisa. Ezeket a saját praxisokat is meg lehet osztani a többiekkel, kipróbálni, és lehet, egy egy elem bekerül a közös praxisba, így fejlődik a Reiki - de ahhoz minden mesterünknek igent kell mondania. Ami csak egy egy esetben működött, volt jó - nem biztos, be kell kerüljön a rendszerbe. Ebből látható, az igazi tradicionális iskolák igen megfontoltak,a Gakkainál 80 év alatt alig 2-3 másik gyakorlat, fogás került be a tanítandók közé. De Japánban minden iskola tudja, a Gakkai a legeredetibb, leghitelesebb iskola. Mesterei híresek csodálatos gyógyításaikról, percek alatt.
Tehát a tradicicionális Reiki iskolák mesterei hivatásos mesterek Japánban, akik mások kezelésével, segítésével foglalkoznak, kezelnek, nem csak tanítanak. Életük a Reiki, reggeltől estig.
Ha a Reiki nem lehet megélhetési forrrás, András, akkor Uusinak éhen kellett volna halnia. 5 éven át ez volt az élete, reggeltől estig , kezelte a betegeket, tanított, foglalkozott a haladó tanítványokkal Dojo-jában. Vajon mi lett volna, ha inkább újra kereskedő lesz? Lenne most Reiki jelen a világban? mikor Tokyoi földrengés után szedte ki pár meglévő tanítványával a betegeket a romok alól, gyógyította őket, gondolod kért 5 jent vagy az adósságaira gondolt? Teljesen elfeledkezett magáról - csak mások voltak.
Hivatásos mestereket nem motiválnak a csekkek - magam azt tapasztalom, a kapzsiság, mohóság a nem hivatásos mestereknél jelenik meg, és sok minden más is - hisz ők nem gyakorolnak, néha hétvégén foglalkoznak a Reikivel inkább - így bizony sok a probléma... Hivatásos mesternél, aki CSAK a Reikiből élt meg - ilyennel nem találkoztam. Csak azzal, kimerül, elfárad, mert rengeteg a beteg és nem marad magára ideje... minden hétvégén tanít, gyakorlásokat vezet szerte az országban... hálából néha megkapja, a levegőből,kellene megélnie .- ) És folytatja .- ) Ha jól kezel valaki, akkor bár lehet szerényen, de meg tud élni a Reikiből.
Nagyjából mindig van, amire épp kell. Nem kell félni attól, naponta változik a helyzet - az élet maga a változás. A hivatásos mester élete az elfogadás. Egyszer egy Zen mester mondta - ha már nem lesz rá szüksége az embereknek, nem lesz mit ennie, akkor majd éhenhal, de ez nem probléma. Ahogy lesz, úgy lesz. Lehet, hajléktalanként fejezem be az életem - ki tudja? De addig tudok sok emberen segíteni.
Most olyan dolgok valósulnak és valósultak meg, amik maga a csoda - és összefogással megy. De a tagok természetesen csak akkor hoznak áldozatot, ha látják, előtte a mesterek már mindenüket ebbe a sok projectbe már beleölték - a mestereknek kell példát mutatni. Ezek a projectindítások sokba kerülnek, pár mester finanszírozza megint - nem csak a mi szervezetünkben, másik tradicionális iskolánál is nagy dolgok történnek most. És sokan várják, mesterek is, az eredményt... Vannak, akik beszélni szeretnek róla, mi mindent lehetne tenni - évekig hallgattam őket. Aztán olyan csapatba kerültem, ahol alig van beszéd - de rengeteg a cselekvés, és együtt. Olyan jó, vannak páran akik nem törödnek a kifizetetlen számláikkal, és tudnak mindig áldozatot hozni - újra és újra. Ennek sok mester örül, hisz az eredmény majd nekik is hasznos lesz anélkül egy fillérükbe kerülne... Amikor áldozatot kell hozni, nekifeküdni a dolgoknak, országos sőt nemzetközi jellegű projecteknek, évek óta ugyanazt a pár mestert látom magam körül... és már nagyon fáradtak... a többi mestert mindig akkor, amikor már kész... Olyan jó lesz fotozkodni a japán mesterekkel, kirakni aztán a falra lássák a tanítványok, ugye :- ) De egy lépést nem tennének, idejöjjenek, hátha nem tudnak eljönni - mert velük érkezik egy minőség is, látható.... akkor mi lesz, jaj? De ha mégis megvalósul, akkor jó képet vágunk hozzá mjad és megöleljük őket, közös fotó, ki a falra - utólag ki emlékszik majd, kik dolgoztak meg érte? És valójában nem is fontos, a cél a fontos. Hátha a fotó a falon működni kezd és hatni...
Kinek mi a belső igénye, aszerint él. És bármikor változtathat. De már több mesterre hatott a példa, és ajánlják fel segítségüket. Sajnos látható, mivel más országokba is eljárok - itt sokkal kisebb az összefogás. Itt a legnehezebb a dolgunk.
Viszont a gyakorlók mestereket megszégyenítő módon vesznek részt nálunk önként ezekben a projectekben - tudják, nekik készül, a következő generációnak. Csodálatosak - megtiszteltetés velük és értük dolgozni - sok kiváló mester lesz köztük, hivatásos illetve betegeken segítő kezelő...
Amiker írtam, mesterekről, hozzáállásról kritikát, nem téged érintenek - tőled ezek távol állnak, ismerlek.
Persze ha még nem szerepelt.
