A következő gondolatsor az én véleményem nem állítom, hogy az egyeteln lehetőség, de szerintem érdemes rajta elgondolkozni.
Sok vélemény,"tapasztalatból" származó meggyöződés, könyvekből tanult elmélet "csatája" zajlik ezeken az oldalakon. Ami nem rossz dolog, sőt a megértés egyik eszköze.
A következő gondolatomért többen nem fognak szeretni, de a lényegemen ez nem változtat. Én kedvellek, mert a saját meglátásom szerint sok "igazság" van abban, amit leírtál.
Sokan a fent említett okokból kiindulva meg vannak győződve a maguk igazáról és néha még kicsit lekezelően (akinek nem inge...) kioktatják a többieket. Ezen gondolkozunk el.
Mit tudunk a tudat és a eleme működéséről?
Mi az amit valóságként, igazságként tudunk értelmezni?
Miért annyira más a meglátás még hasonló események megélése esetén is?
Miért van az, hogy a több látó ugyanazt az eseményt számos formában írja le?
Miért van az, hogy a halálból visszatért emberek, bár nagyon hasonló mégis más magyarázatokkal térnekvissza?
Miért van az, hogy a "csatornázás" során hasonló de más válaszok születnek?
Ezek a kérdések csak töredéke, azoknak amik felmerülhetnek ezen témakör kapcsán.
Nézzünk egy lehetséges magyarázatott, de nem az "egyetlent"!
Szerintem ehhez a gondolatkörhöz hívjuk segítségül az analógiák tanát.
Amiben sokan egyetértenek és a tudomány mai álláspontja is egyre inkább ezt támasztja alá:
Minden energia, minden egy energiamezzőben létezik, minden ezáltal mindennel kapcsolatban van.
Amikor két energiamezző találkozik, bizonyos hullámok visszaverődnek, más részei erősítik egymást, netán kioltják. Ez nagyon sok tényezőtől függ.
Ha energiából állunk, akkor van egy rezgésszintünk. Ez egyénenként más és más.
Minnél magasabb ez a rezgésszint, annál több információ tud torzulás mentessen megjelenni rajta.
Ha ebben az elméletkörben gondolkozunk, akkor a fentebb említett különbségek már nem is számottevőek.
Nem nehéz belátni, hogy a hétköznapi világban történő eseményeket is minden ki a saját szintjének megfelelően értelmezi.
Szerintem ez a tudatra vagy lélekre is igaz.
A tudat fejlődése álltal emelkedig a rezgésszintje és egyre több információt tud helyesen értelmezni.
Hogyan lehet, kisebb rezgésszintről az IGAZSÁG felé közeledni?
A mintavételezés növelésével és az eredmények összehasonlításával.
Egy kedves barátom itt a fórumon azt mondta nekem, hogy "szerintem sokan rendelkeznek az igazság egy darabjával és ezt kellene összerakni". Bár ő teljesen más elméleti körből kiindulva látja így, az én véleményem is ez.
Tehát minnél több látásmódból adodó eredményt nézünk végig és keressük a hasonlóságokat, következtetéseket annál több a lehetőség a "helyes" válasz létrejöttének.
És ez a fajta nyitott keresés, tapasztalás egyfajta fejlődés tehát rezgésszint emelkedés.
Most majd többen azt gondolják, hogy ez túl logikai megközelítés és azért hibás, mert a valóságot az érzéseinken keresztül kell megtalálni. Lehet, de szerintem az érzés is csak egy bizonyos energiaszintű szint rezgés, és a tudat ebből is csak a saját szintjén tud értelmezni.
Szerintem a logikát és az érzéseket együtt használva kell elemezni.
Szeretjük azt hinni, hogy tudjuk az igazságot, mi látjuk jól mert ez egyfajta biztonságot ad.
Éppen ezért a fentebb leírt gondolatok lehetnek tévesek is!
Első nagy levegővételre ez a gondolatkör alapja, amit ha van kedvetek kipróbálhatnánk.
Szia!
Nagyon sok mindenben egyetértünk, hisz minden fényből, energiából, rezgésekből áll.
A tudat és az elme működéséről nagyon keveset tudunk. Talán csak annyit tennék hozzá, hogy minden gondolat az univerzumból ered, az agy csak tovább gondolja azt.Ezt így nehéz elfogadni, de nyilván volt már rá példa nem egy kedves olvasónál, hogy "valami beugrott", egy másodpercig sem gondolkodott rajta, és ez volt a helyes megoldás. Viszont, ha elkezd agyalni, és több teória is felmerül, az illető rájön, hogy az, ami az univerzumból "érkezett", az lett volna a jó megoldás.
Valóság-igazság: mind illúzió.
Képzeljünk el egy férfit. Ezt a férfit a gyerek úgy látja, hogy ő az apukám, a feleség, hogy ő a párom, a rendőr a potenciális bűnözőt látja benne.
Lent ültem a parkban, olvastam. Egy 7 év körüli kislány egy kölyök németjuhásszal játszott. Egy vele egykorú kislány ordítva rohant a szüleihez, annyira félt tőle. Távolabb 20 éve körüli fiatalok azon tanakodtak, hogyan kéne ellopni. Az arra járó sintér majdnem elvitte a kutyust, de az apuka lebeszélte a dologról.
Nincs két olyan ember, aki ugyanazt látja egy tárgyban, vagy egy élőlényben, még akkor sem, ha egymás mellett állnak.
Halálközeli élmények:
A műtőben egyes páciensek ébredés után megmondják, ki mit mondott, hol állt, miyen leltári szám volt a műtőlámpa tetején.
Balesetkor a páciens elveszti a fél lábát, ott lebeg "saját maga felett", úgy érzi nem fáj semmije, nem érti, miért van a lába 2 méterrel odébb, hisz ebben az állapotban tudja és látja, hogy mindkettő a helyén van.
Léteznek élmények, amelyek arra utalnak, hogy az ébrenlétből az álomba való átmenet nem más, mint egy magasabb kozmikus szférára való behangolódás.Mivel az agy nem képes gondolatokat létrehozni, így álmokat sem. A belső látáshoz, halláshoz belső fényre van szükségünk.Álmunkban nem látunk, s mégis milyen valósághű tud lenni egy egy álomkép, sőt, időnként elbeszélgetünk álmunban valakivel. Beethoven orvosi szempontól teljesen süketen írta meg a IX-ik szimfóniáját. Michelangelo rátette a kezét egy kőtömbre, becsukta a szemét, és tudta, hogy ez a kőtömb milyen szobrot rejt magában.Van egy érdekes eset, amikor az ember teljes amnéziát él át, teljesen normális gondolkodásmód mellett. Emberünknek azonnal el kell mennie bevásárolni, de lerobbant a kocsija, kölcsönkéri a szomszédjától, beáll a másik 300 autó közé, kijön a bevásárlóközpontból, és ekkor jön a meglepi: tudja, hogy az autó ezüst színű, milyen márkájú, de a rendszámát nem nézte meg, s még azt sem, hová parkolt. Így aztán már csak kb.70 autó marad, ami közül ki kellene választania, melyikkel is jött?
Reinkarnáció:
Angliában (tévében láttam) egy 4 éves kisfiú mindig ugyanazt rajzolta. Fehér, szintes házat a tengerparton, világítótoronnyal, és felsorolta kikkel élt ott. Az anya egy év után rászánta magát, hogy utánanéznek a dolognak. Találtak is segítséget, és ha jól emlékszem, valahol Izland területén megtalálták a házat, a tengert, a világítótornyot. A gyerek bement a házba, minden helyiséget végigjárt, s csak annyit mondott: már nem olyan, mint mikor itt laktam.Akkor nem volt kerítés. Másak voltak a bútorok. Itt volt egy kemence. ( Mondanom sem kell, a gyerek nagyot csalódott).Az ezzel foglalkozó szakember a gyerek által felsorolt egykori lakók neveinek nagy részét megtalálta a helyi könyvtárban, egy halotti bejegyzésekkel teli könyvben.Nem mindenkit, de eleget ahhoz, hogy meggyőzze magát: igen, ez a 4 éves gyermek valamikor itt lakott (erre már nem emlékszem), azon a néven, és több olyan nevet is talát, akit a kisfiú emlegetett.
Az univerzum egy csodálatos dolog.Minden embernek megadja a lehetőséget, hogy a saját igazát tartsa az egyetlen igazságnak. Egyetlen dologról akár 6 milliárdan is képesek vagyunk másként gondolkodni, és a legtöben el is hiszik: az én teóriám az igaz. Nincs egyetemes igazság. Még nincs. Talén még van időnk, hogy egyre többen ugyanúgy vélekedjünk. Ez aztán a tökéletes illúzió! Hatmilliárd világkép a Földön.
S az sem biztos, hogy amit most leírtam, mindez igaz.Én is csak egy vagyok a 6 milliárdból. Nem szándékos a félrevezetés, csak más rezgésszinten élek.
Szeretettel: Swen