D
dolphin3
Vendég
Ez jó!Hullatea Schirilla György
ezt most hallottam először!A húsleves egy olyan tea, amiben egy döglött állat a filter. Nemes egyszerűséggel "hullatea". Milyen lett az eredmény??
Reincarnacio
- Téma inditó pitti
- Kezdés dátuma
Ez jó!Hullatea Schirilla György
ezt most hallottam először!A húsleves egy olyan tea, amiben egy döglött állat a filter. Nemes egyszerűséggel "hullatea". Milyen lett az eredmény??
Kedves Tama!
Szerintem normális dolog félni a semmitől,ha valaki semminek értelmezi."Horror vacui"Írtózás a semmitől.
Az újraszületéssel kapcsolatban pedig úgy tudom azok jönnek vissza akik nem kerülhettek ki a szamszarából.Rossz dolog visszaszületni,ha jól értem.
Persze vannak olyanok akik igen magas szintre kerültek,szentek, akik irgalomból mások miatt visszajönnek.Ezt én is elképzelhetőnek tartom.
De keletkutatók szerint az egyéni lélek mint én steve3 csak egyszer élek,megismételhetetlenül./itt a földön/
Dúl Antal: A szamszara folyamában c. írásában olvastam ezeket.Ott szó van Maharishi indiai tekintélyről aki tisztában van azzal hogy a legtöbb ember az egyszeri ,kis énjével azonosítja magát,ezért ő is úgy nyilatkozott hogy nincs reinkarnáció.
Azt mondta: ez az igazság./ Ez is a dogmák közé sorolható?
Csak az Atyától jövő szó amire alapozni lehet.Az alsó szellemvilágban van minden,amit hallani akarsz.
Hogy lehet eldönteni,ha nem kap az ember meggyőzést-amit hitnek is nevezünk ?Szükségünk van meggyőzésre,mert csak hiszegetünk,tudunk, eszelkedünk,és közben mint a vakok tapogatjuk a falat.Csak a legfelsőbb helyről kaphatunk meggyőzést.Ezt gondolom mindenki elfogadja.
Egyelőre csak röviden és tömören ezekkel a gondolatokkal értek mélyen egyet.
Viszont ha valóban van újjászületés,én még ezerszer is sorba állnék.
Gyönyörű ez a bolygó,egy élet nem elég a megismeréséhez.A legkisebb fűszálban is csoda rejlik.
A többit majd később.
sirkan49
Kitiltott (BANned)
Ez jó!Hullatea Schirilla György
Próbáld ki Te is
Egyébként bocs',de büdös és gusztustalan,amikor a tetején szürkés,barnás habbá áll össze a vér,és apróbb húscafatok. Csakis a zöldségtől lesz illata,mert a hús magában enyhén szólva is büdös. ( Egyébként én tőle teljesen függetlenül döntöttem úgy már öt évesen,hogy nem szeretem a húst) Inkább egy jó saláta. Nagyon szeretem a gyümölcssalátákat,és meg is eszem,annak ellenére,hogy a japánok kísérletekkel igazolták hogy a narancs is "sír",ha kettévágják.Rendben,köszönöm.
Kedves Mindenki...
A következő gondolatsor az én véleményem nem állítom, hogy az egyeteln lehetőség, de szerintem érdemes rajta elgondolkozni.
Sok vélemény,"tapasztalatból" származó meggyöződés, könyvekből tanult elmélet "csatája" zajlik ezeken az oldalakon. Ami nem rossz dolog, sőt a megértés egyik eszköze.
A következő gondolatomért többen nem fognak szeretni, de a lényegemen ez nem változtat.
Sokan a fent említett okokból kiindulva meg vannak győződve a maguk igazáról és néha még kicsit lekezelően (akinek nem inge...) kioktatják a többieket. Ezen gondolkozunk el.
Mit tudunk a tudat és a eleme működéséről?
Mi az amit valóságként, igazságként tudunk értelmezni?
Miért annyira más a meglátás még hasonló események megélése esetén is?
Miért van az, hogy a több látó ugyanazt az eseményt számos formában írja le?
Miért van az, hogy a halálból visszatért emberek, bár nagyon hasonló mégis más magyarázatokkal térnekvissza?
Miért van az, hogy a "csatornázás" során hasonló de más válaszok születnek?
Ezek a kérdések csak töredéke, azoknak amik felmerülhetnek ezen témakör kapcsán.
Nézzünk egy lehetséges magyarázatott, de nem az "egyetlent"!
Szerintem ehhez a gondolatkörhöz hívjuk segítségül az analógiák tanát.
Amiben sokan egyetértenek és a tudomány mai álláspontja is egyre inkább ezt támasztja alá:
Minden energia, minden egy energiamezzőben létezik, minden ezáltal mindennel kapcsolatban van.
Amikor két energiamezző találkozik, bizonyos hullámok visszaverődnek, más részei erősítik egymást, netán kioltják. Ez nagyon sok tényezőtől függ.
Ha energiából állunk, akkor van egy rezgésszintünk. Ez egyénenként más és más.
Minnél magasabb ez a rezgésszint, annál több információ tud torzulás mentessen megjelenni rajta.
Ha ebben az elméletkörben gondolkozunk, akkor a fentebb említett különbségek már nem is számottevőek.
Nem nehéz belátni, hogy a hétköznapi világban történő eseményeket is minden ki a saját szintjének megfelelően értelmezi.
Szerintem ez a tudatra vagy lélekre is igaz.
A tudat fejlődése álltal emelkedig a rezgésszintje és egyre több információt tud helyesen értelmezni.
Hogyan lehet, kisebb rezgésszintről az IGAZSÁG felé közeledni?
A mintavételezés növelésével és az eredmények összehasonlításával.
Egy kedves barátom itt a fórumon azt mondta nekem, hogy "szerintem sokan rendelkeznek az igazság egy darabjával és ezt kellene összerakni". Bár ő teljesen más elméleti körből kiindulva látja így, az én véleményem is ez.
Tehát minnél több látásmódból adodó eredményt nézünk végig és keressük a hasonlóságokat, következtetéseket annál több a lehetőség a "helyes" válasz létrejöttének.
És ez a fajta nyitott keresés, tapasztalás egyfajta fejlődés tehát rezgésszint emelkedés.
Most majd többen azt gondolják, hogy ez túl logikai megközelítés és azért hibás, mert a valóságot az érzéseinken keresztül kell megtalálni. Lehet, de szerintem az érzés is csak egy bizonyos energiaszintű szint rezgés, és a tudat ebből is csak a saját szintjén tud értelmezni.
Szerintem a logikát és az érzéseket együtt használva kell elemezni.
Szeretjük azt hinni, hogy tudjuk az igazságot, mi látjuk jól mert ez egyfajta biztonságot ad.
Éppen ezért a fentebb leírt gondolatok lehetnek tévesek is!
Első nagy levegővételre ez a gondolatkör alapja, amit ha van kedvetek kipróbálhatnánk.
A következő gondolatsor az én véleményem nem állítom, hogy az egyeteln lehetőség, de szerintem érdemes rajta elgondolkozni.
Sok vélemény,"tapasztalatból" származó meggyöződés, könyvekből tanult elmélet "csatája" zajlik ezeken az oldalakon. Ami nem rossz dolog, sőt a megértés egyik eszköze.
A következő gondolatomért többen nem fognak szeretni, de a lényegemen ez nem változtat.
Sokan a fent említett okokból kiindulva meg vannak győződve a maguk igazáról és néha még kicsit lekezelően (akinek nem inge...) kioktatják a többieket. Ezen gondolkozunk el.
Mit tudunk a tudat és a eleme működéséről?
Mi az amit valóságként, igazságként tudunk értelmezni?
Miért annyira más a meglátás még hasonló események megélése esetén is?
Miért van az, hogy a több látó ugyanazt az eseményt számos formában írja le?
Miért van az, hogy a halálból visszatért emberek, bár nagyon hasonló mégis más magyarázatokkal térnekvissza?
Miért van az, hogy a "csatornázás" során hasonló de más válaszok születnek?
Ezek a kérdések csak töredéke, azoknak amik felmerülhetnek ezen témakör kapcsán.
Nézzünk egy lehetséges magyarázatott, de nem az "egyetlent"!
Szerintem ehhez a gondolatkörhöz hívjuk segítségül az analógiák tanát.
Amiben sokan egyetértenek és a tudomány mai álláspontja is egyre inkább ezt támasztja alá:
Minden energia, minden egy energiamezzőben létezik, minden ezáltal mindennel kapcsolatban van.
Amikor két energiamezző találkozik, bizonyos hullámok visszaverődnek, más részei erősítik egymást, netán kioltják. Ez nagyon sok tényezőtől függ.
Ha energiából állunk, akkor van egy rezgésszintünk. Ez egyénenként más és más.
Minnél magasabb ez a rezgésszint, annál több információ tud torzulás mentessen megjelenni rajta.
Ha ebben az elméletkörben gondolkozunk, akkor a fentebb említett különbségek már nem is számottevőek.
Nem nehéz belátni, hogy a hétköznapi világban történő eseményeket is minden ki a saját szintjének megfelelően értelmezi.
Szerintem ez a tudatra vagy lélekre is igaz.
A tudat fejlődése álltal emelkedig a rezgésszintje és egyre több információt tud helyesen értelmezni.
Hogyan lehet, kisebb rezgésszintről az IGAZSÁG felé közeledni?
A mintavételezés növelésével és az eredmények összehasonlításával.
Egy kedves barátom itt a fórumon azt mondta nekem, hogy "szerintem sokan rendelkeznek az igazság egy darabjával és ezt kellene összerakni". Bár ő teljesen más elméleti körből kiindulva látja így, az én véleményem is ez.
Tehát minnél több látásmódból adodó eredményt nézünk végig és keressük a hasonlóságokat, következtetéseket annál több a lehetőség a "helyes" válasz létrejöttének.
És ez a fajta nyitott keresés, tapasztalás egyfajta fejlődés tehát rezgésszint emelkedés.
Most majd többen azt gondolják, hogy ez túl logikai megközelítés és azért hibás, mert a valóságot az érzéseinken keresztül kell megtalálni. Lehet, de szerintem az érzés is csak egy bizonyos energiaszintű szint rezgés, és a tudat ebből is csak a saját szintjén tud értelmezni.
Szerintem a logikát és az érzéseket együtt használva kell elemezni.
Szeretjük azt hinni, hogy tudjuk az igazságot, mi látjuk jól mert ez egyfajta biztonságot ad.
Éppen ezért a fentebb leírt gondolatok lehetnek tévesek is!
Első nagy levegővételre ez a gondolatkör alapja, amit ha van kedvetek kipróbálhatnánk.
D
dolphin3
Vendég
Próbáld ki Te is
Már túl vagyok a kísérleti fázisokon a húslevessel
gusztustalan amikor a "hab" a tetején úszik.És mi a véleményed a bor készítésről?
sirkan49
Kitiltott (BANned)
Már túl vagyok a kísérleti fázisokon a húslevessel
gusztustalan amikor a "hab" a tetején úszik.És mi a véleményed a bor készítésről?
Szintén katasztrofális
Éltem egy darabig falun,sőt a gimiben kötelező tantárgy volt a kertészeti politecnika.
Amikor láttam,hogy még a döglött darázs,meg fülbemászó,pókok és egyéb nyalánkságok is benne vannak a puttonyban,aztán a szőlővel együtt kerülnek a hordóba,nekem nem kellett többet a must sem.
Az öreg gazda,meg láböblítés után nekiállt taposni a fél centis gombás lábkörmével.Ezt tíz évesen láttam. Azóta meg sem fordult a fejemben,hogy megkóstoljam.Természetesen csináltam már szőlőlevet itthon préssel az uncsiknak,leszemezve,tisztára mosva. Abból viszont soha nem lett bor.
Egyébként soha semmilyen alkoholt nem ittam,és azt hiszem nem is fogok.
D
dolphin3
Vendég
Szintén katasztrofális
Éltem egy darabig falun,sőt a gimiben kötelező tantárgy volt a kertészeti politecnika.
Amikor láttam,hogy még a döglött darázs,meg fülbemászó,pókok és egyéb nyalánkságok is benne vannak a puttonyban,aztán a szőlővel együtt kerülnek a hordóba,nekem nem kellett többet a must sem.
Természetesen csináltam már szőlőlevet itthon préssel az uncsiknak,leszemezve,tisztára mosva. Abból viszont soha nem lett bor.
Egyébként soha semmilyen alkoholt nem ittam,és azt hiszem nem is fogok.
Hát eszméletlen a stílusod az asztal alá nevettem magam
igen és ha még a narancslé előállítását láttad volna
De nem legyünk már ilyen drasztikusak ,te mit iszol?????
Én is láttam már ilyen szüretet ,de csak valami népi hagyományt akartak feleleveníteni és mindenféle hölgyeknek mosták a lábát és tették bele a nagy hordóba ,hát igen a "zamat"
sirkan49
Kitiltott (BANned)
Hát eszméletlen a stílusod az asztal alá nevettem magam
igen és ha még a narancslé előállítását láttad volna
De nem legyünk már ilyen drasztikusak ,te mit iszol?????
Én is láttam már ilyen szüretet ,de csak valami népi hagyományt akartak feleleveníteni és mindenféle hölgyeknek mosták a lábát és tették bele a nagy hordóba ,hát igen a "zamat"
Köszönöm,nagyon kedves vagy
Még mindig jobb a nevetéstől,mint a piától az asztal alá kerülni
( ha már a bornál tartunk )
A narancsét még nem láttam,de azt is lehet itthon préselni. Persze csak a piciknek, mert később a rostjai is fontosak,hogy ne váljanak fogatlan,emésztési problémákkal küszködő tatákká.
A túrák és fotózások során gyűjtött gyógynövényeket szárítom,abból készül tea,és a különböző vadon termő gyümölcsökből. Kedvencem a szeder és kökényszörp. A bodza virága és termése is finom szörpöt ad.
Na jó ennyi,mert a Pitti kinyúvaszt minket,aztán kezdhetünk megint újjászületni.
Kedves Tama!
Szerintem normális dolog félni a semmitől,ha valaki semminek értelmezi."Horror vacui"Írtózás a semmitől.
Kedves Steve!
<O
A semmitől való félelem az ego félelme, mert csak annak árán láthatja meg igazi Önvalóját, Istent az ember, ha eldob mindent, ha megszabadul, eloldódik mindentől, ha lemond a világról. És ez az ego halálát jelenti, tehát az ego természete a félelem.
<O
Ismét egy igen magas hegyre vitte<O
Õt az ördög, és megmutatá néki a világ<O
összes birodalmát és azok dicsõségét,<O
És monda néki: Mindezeket néked<O
adom, ha leborulva imádsz engem.<O
Ekkor monda néki Jézus: Eredj el<O
sátán, mert meg van írva: Az Urat,<O
a te Istenedet imádd, és csak néki<O
szolgálj. <O
Máté 4, 8-10.
<O
„ Aki szereti a maga életét, elveszti<O
azt; és aki gyûlöli a maga életét e<O
világon, örök életre tartja meg azt.”
János 12,25.
<O
„A félelmet csak azok ismerik, akik még valamilyen különbséget vélnek felfedezni a magasztos Brahmanban.” (Brahman=abszolútum)
Ramana Maharshi
<O
Érdemes megnézni azt az Adyashanti videot ezzel kapcsolatban, amit „a szív csendje topic-ba feltettem.
Az újraszületéssel kapcsolatban pedig úgy tudom azok jönnek vissza akik nem kerülhettek ki a szamszarából.Rossz dolog visszaszületni,ha jól értem.
Persze vannak olyanok akik igen magas szintre kerültek,szentek, akik irgalomból mások miatt visszajönnek.Ezt én is elképzelhetőnek tartom.
Ők a bodhisatvák, akik vállalják, hogy mindaddig újra leszületnek, hogy segítsenek, amíg minden lény meg nem szabadul.
De keletkutatók szerint az egyéni lélek mint én steve3 csak egyszer élek,megismételhetetlenül./itt a földön/
Dúl Antal: A szamszara folyamában c. írásában olvastam ezeket.Ott szó van Maharishi indiai tekintélyről aki tisztában van azzal hogy a legtöbb ember az egyszeri ,kis énjével azonosítja magát,ezért ő is úgy nyilatkozott hogy nincs reinkarnáció.
Azt mondta: ez az igazság./ Ez is a dogmák közé sorolható?
Itt aztán tényleg igazzá válik a mondás, hogy Nem az a lényeg, hogy mit mond, hanem az, hogy ki mondja. A Maharshi megvilágosodott szent volt, és így mindig az örökkévalóság szemszögéből beszélt, és abból a szempontból nincs nirvána, és nincs szamszára, nincs újjászületés, és nincs halál se.
<O
Hatással lesznek-e az emberre [mostani] cselekedetei későbbi születései során?<O
Ön az, aki most megszületett? Miért érdeklik önt a további születések? Az igazság az, hogy sem születés, sem halál nincs. Foglalkozzék a halállal az, vigasztalja magát [az újraszületés gondolatával] az, aki született!
<O
Máshol ezt mondja:
<O
Az emberi individualitás nem oldódik fel a halálban éppúgy – lehetetlenné téve az újraszületést –, mint ahogy az óceánba ömlő folyók is elveszítik egyediségüket?<O
Csakhogy amikor a víz elpárolog és eső formájában visszatér a hegyekre, újra folyókká válik, s azok újra az óceánba torkollanak. Az individuumok is hasonlóképpen elveszítik egyedi voltukat az alvás során, de samskáráiknak, vagyis régmúlt hajlamaiknak megfelelően mégis individuumokként térnek vissza. S ugyanez történik a halált követően is. Az emberi individualitás a samskárákkal együtt tehát nem veszhet el.
<O
Hogyan lehetséges ez?<O
Gondoljon arra, hogy ha a fa ágait levágják, azok újra kihajtanak. Mert mindaddig, amíg a gyökérzet ép, a fa újra kihajt. Nos, a halál során a Szívbe visszahúzódó – következésképpen még elpusztítatlan – samskárákkal is hasonló történik: a megfelelő pillanatban ezek is újraszületéshez vezetnek. Így születnek újra a jívák [individuumok].
<O
Hogyan jöhet létre a számtalan jíva s rajtuk keresztül a nevekkel és formákkal teli hatalmas univerzum ezekből a Szívbe merült szubtilis samskárákból?<O
Ahogy a nagy fügefa egyetlen apró magból sarjad ki, úgy hajt ki az összes jíva a nevekkel és formákkal teli univerzummal együtt a szubtilis samskárákból.
<O
Ramana Maharshi – A nyílegyenes ösvény
<O
Jíva = élet (egyedi, emberi)
Samskára = karmacsíra
<O
<O
Ha úgy vesszük, akkor minden dogma, rögzült szokások és hitek összessége az elme.
<O
Csak az Atyától jövő szó amire alapozni lehet.Az alsó szellemvilágban van minden,amit hallani akarsz.
Hogy lehet eldönteni,ha nem kap az ember meggyőzést-amit hitnek is nevezünk ?Szükségünk van meggyőzésre,mert csak hiszegetünk,tudunk, eszelkedünk,és közben mint a vakok tapogatjuk a falat.Csak a legfelsőbb helyről kaphatunk meggyőzést.Ezt gondolom mindenki elfogadja.
Ezzel csak az a baj, hogy amíg az ego benne van a játszmában, addig nem lehetsz biztos abban, hogy nem az elme vetítette-e ki. A végén úgyis meg kell szabadulni mindentől, minden hitünktől. A hit is csak hasonló egy járműhöz, amivel eljuthatsz hazáig, de ha célhoz értél, már nincs szükséged rá, a házba már egyedül kell bemenned.
Bocsika, félreértetted. Úgy gondoltam, hogy olyan tökéletesen fogalmaztad meg a lényeget, hogy nincs miért továbbragozni. Én köszönöm.
Szerintem nincs értelme bármitől is félni. A félelem egy torzult tudatállapot, és ebben az állapotban a józan,logikus gondolkodás a háttérbe szorul.
A probléma ott kezdődik, ha valaki nem ismeri fel, hogy mindennap saját magával kel fel, saját kobakjából tekintget kifelé, ez megszokott állapot önmaga számára, és elme lustaságra ösztönzi a figurát. Ahogy kiemeltem az írásodból a dolgok egyéni értelmezése a gond. "Belülről" nehéz észrevenni.
Honnan tudod, hogy jól érted?
Gondolom akkor a nagyszerű csodálatos keletkutatók által arra is választ kaptál, mi történik a halálod után. Megnyugodtál a választól? De most komolyan, úgy igazán legbelül. Mert ha nem, akkor nagy bajban vagytok mindannyian.
Ki az az Atya? :shock: És szükségetek van meggyőzésre, mert csak hiszegettek, tudtok, eszelkedtek, és közben mint a vakok tapogatjátok a falat? Elfogadom én elfogadom, csak az a kérdés, hogy te ezzel mit érsz.
Kedves András!<O
</O<O
</OEzek szép gondolatok, és szép elképzelés, bár enyhén idealisztikus, és „tudományos” is (és ezt nem jó értelemben mondom). Amiket az energiáról, energiamezőkről írtál, azzal egyetértek, de ami az igazság megközelítését illeti, azzal nem.<O
</O<O
</OPersze az első kérdés, hogy mi is lenne ennek a topicnak a célja? És ezt feltételezem, hogy Pittinek, mint topic alapítónak kellene meghatároznia. Kyra engem kioktatott a 2012 topicban - némileg jogosan -, hogy ne mondjak véleményt, a topic célja, a témával kapcsolatos információk, vélekedések, dokumentumok összegyűjtése. Ez szerintem egy jogos cél lehet, aztán mazsolázgasson benne mindenki, kedve szerint.
<O
</OAz igazság viszont egy, és nem több. Igazság=valóság. Más szóval az igazság az Egy, és nincsenek darabjai, tehát nem lehet összelegozni, úgy, hogy mindenki hozzátesz egy kis darabot. <O
</OEz volt a nyugati filozófia célkitűzése egészen a XX. Század elejéig, mire végre rájöttek, hogy spekulatív módon, a részek ismeretéből nem lehet megadni a teljes valóság leírását.<O
</OAlapvetően nem csak arról van szó, hogy mindenki sajátos módon értelmezi a világot, hanem arról is, amire már utaltam itt korábban, hogy az értelmezések már az alapvető fogalmak szintjén is jelentős eltéréseket mutatnak. Ne felejtsük el pl, hogy a filozófusok lassan 400 éve vitatkoznak azon, hogy mit értett Descartes azon, hogy Gondolkodom, tehát vagyok. <O
</OAkkor hogyan vállalkozhatnánk arra, hogy egy egész eszmerendszert tegyünk vizsgálatunk tárgyává, és arról, igaz-hamis kijelentéseket tegyünk, valamiféle illuzórikus szintéziskeresés segítségével?<O
</OA tudományfilozófia is közel 200 éve próbálja meghatározni az igazságkeresés módját. Teszem hozzá, hogy mindhiába, minthogy a tudomány kifelé forduló megismerési módja, amely a részek megismerése által kívánja feltárni az egész (igazság – valóság) mibenlétét, mindig csak részigazságokhoz vezethet. Ahogy már Parmenidész is mondta időszámításunk előtt, az mindig csak doxa (vélekedés), lesz, ami a bölcsesség (sophia), vagy más néven valóság tekintetében irreleváns. Nagyon beszédes megfogalmazásban úgy fogalmaz, hogy a doxa a kétfejűek vélekedése. Akik az „igen-nem”-ben, azaz az elmében élnek. <O
</OThomas Kuhn, A TUDOMÁNYOS FORRADALMAK SZERKEZETE c. művében leírja, hogyan működik, és hogyan változik a világról alkotott felfogásunk a részigazságok feltárása által.<O
</OA világ egyfajta leírása (paradigma) működik egy ideig, amíg már az újabb és újabb információk, tudományos felfedezések már nem illeszthetőek bele az eredeti leírásba, és kezdik szétfeszíteni a paradigmát.<O
</OTehát más leírásra van szükség, amely már involválni tudja magába az új információkat. Tehát ha ezen információk elérik a kritikus pontot, akkor van szükség az ún. paradigmaváltásra. És ez megy a végtelenségig, mert az univerzum végtelen, tehát a vélekedés szintjén minden paradigma, azaz minden leírása a valóságnak - mint minden a világban -, csakis időleges lehet.<O
</OÉrzem a pacifista törekvést az írásodban, csakhogy amíg csak a vélekedések szintjén akarunk a kettőről az egyre jutni, addig a vélemények ütközése, azaz a harc, mely az igen és a nem között feszül, elkerülhetetlen.<O
</O<O
</OAz igazságot nem lehet összerakni, csak felismerni lehet. <O
</O<O
</OÉs ez meg egy másik vélekedés volt.
<O</O
D
dolphin3
Vendég
Az igazságot nem lehet összerakni, csak felismerni lehet. <O:razz:</O:razz:
Ez abszolúlt tökéletes kijelentés,teljesen igaz!
A „Gondolkodom, tehát vagyok"
Tetszett és ide hoztam egy két gondolatot erről a mondatról
Teljesen nyilvánvaló, hogy az ellentéte nem mondható. Értelmetlen egy olyan mondat, hogy „Nem gondolkodom, tehát nem vagyok.” Másrészt a mondat első felébe szinte bármilyen cselekvés írható: ….vagyok (pl. táplálkozom, lélegzem, érzéseim vannak stb…). Az is elegendő önmagában is, hogy Vagyok. A mondat így is értelmes.
A létezés ezen kívül intenzitási kategória. Van amikor tengünk-lengünk, lélekben nem vagyunk igazán ott. Máskor nagyon erős az élmény és intenzíven élünk, létezünk. Ez azonban a létezés nem mérhető, tehát szubjektív megközelítése.
A Descartes-i értelemben vett létezés ezek alapján gondolati kategória, az észlelésünk és a gondolkodásunk számára megragadható formája. A „vagyok” szó azt is kifejezi, hogy mereven és egyértelműen behatárolható, fekete-fehér kategóriákkal szeretnék dolgozni, az egyértelműséget keresem, a világot ilyen kategóriákkal leírhatónak tartom, ezzel tudok érdemben foglalkozni.
A gondolkodáson keresztül történő létezés határt szab a világ más módján történő átélésének, esetenként bizonyos átélési formákat kizárhat. Például ha valaki táncol, akkor a létezés táncon keresztül történő átélését nagyban csökkentheti, ha közben sokat gondolkodik. Gyakran szükségünk van, lelkileg igényeljük az úgynevezett „önfeledtséget” is.
Egyik oldalon ott van a mondatban az a szélsőséges lehetőség, hogy csak fejben létező, köldöknézően önmagába zárt világ. Ez a létezésnek egy meglehetősen korlátozott módja, hiányzik belőle az intenzív átélés, amely a létezők közötti kapcsolat, egymásra való spontán reagálások révén lehetséges. (Ld. Shakespeare: „A tett halála az okoskodás”). Ez a fajta létezésmód Descartes mondatának teljes cáfolatát adja: aki csupán gondolkodik, az a személy nem „létezik” a valóságos értelemben, legalábbis a külső megfigyelő szempontjából, mivel nincs hozzá kapcsolatom.
Hát szerintem érdekes gondolatok arról,hogy nem minden esetben kell e a higgadtság,de nem az ellenkezőjéről szeretnék meggyőzni bárkit is.
Ez abszolúlt tökéletes kijelentés,teljesen igaz!
A „Gondolkodom, tehát vagyok"
Tetszett és ide hoztam egy két gondolatot erről a mondatról
Teljesen nyilvánvaló, hogy az ellentéte nem mondható. Értelmetlen egy olyan mondat, hogy „Nem gondolkodom, tehát nem vagyok.” Másrészt a mondat első felébe szinte bármilyen cselekvés írható: ….vagyok (pl. táplálkozom, lélegzem, érzéseim vannak stb…). Az is elegendő önmagában is, hogy Vagyok. A mondat így is értelmes.
A létezés ezen kívül intenzitási kategória. Van amikor tengünk-lengünk, lélekben nem vagyunk igazán ott. Máskor nagyon erős az élmény és intenzíven élünk, létezünk. Ez azonban a létezés nem mérhető, tehát szubjektív megközelítése.
A Descartes-i értelemben vett létezés ezek alapján gondolati kategória, az észlelésünk és a gondolkodásunk számára megragadható formája. A „vagyok” szó azt is kifejezi, hogy mereven és egyértelműen behatárolható, fekete-fehér kategóriákkal szeretnék dolgozni, az egyértelműséget keresem, a világot ilyen kategóriákkal leírhatónak tartom, ezzel tudok érdemben foglalkozni.
A gondolkodáson keresztül történő létezés határt szab a világ más módján történő átélésének, esetenként bizonyos átélési formákat kizárhat. Például ha valaki táncol, akkor a létezés táncon keresztül történő átélését nagyban csökkentheti, ha közben sokat gondolkodik. Gyakran szükségünk van, lelkileg igényeljük az úgynevezett „önfeledtséget” is.
Egyik oldalon ott van a mondatban az a szélsőséges lehetőség, hogy csak fejben létező, köldöknézően önmagába zárt világ. Ez a létezésnek egy meglehetősen korlátozott módja, hiányzik belőle az intenzív átélés, amely a létezők közötti kapcsolat, egymásra való spontán reagálások révén lehetséges. (Ld. Shakespeare: „A tett halála az okoskodás”). Ez a fajta létezésmód Descartes mondatának teljes cáfolatát adja: aki csupán gondolkodik, az a személy nem „létezik” a valóságos értelemben, legalábbis a külső megfigyelő szempontjából, mivel nincs hozzá kapcsolatom.
Hát szerintem érdekes gondolatok arról,hogy nem minden esetben kell e a higgadtság,de nem az ellenkezőjéről szeretnék meggyőzni bárkit is.
Én arra gondolok, hogy az ember, aki visszaemlékezik az átélt eseményekre, képtelen kikapcsolni a gondolataiból az élete során addig megszerzett tapasztalatait.
Nem kell halálközeli élményt átélni ahhoz. hogy ugyanazt az eseményt 8 szemtanú 8 féle módon írja le.
Őszintén szólva néhány médiumnál nagyon is tettenérhető az, ahogy beleerőlteti a saját anyagi világában előzőleg általa már elfogadott vallási tanításokat.
Számomra leginkább azoknak a történetei voltak hitelesek, akik bevallották, hogy megelőzőleg sosem foglalkoztak vallással és semmiféle ezoterikus ismeretük nem volt.
D
dolphin3
Vendég
Igen mindenki a saját élményeire támaszkodik és azt tartja hitelesnek amit ő fogad el ezért van olyan sok vélemény.
Nem lehet hiteltelnek mondani azt aki közel volt a halálhoz
és valami olyannal hasonlítja össze amit a saját hite alapján
fogalmazott meg.Vagy az már hiteltelen mert angyalt mond fény helyett?
Teljessen egyetértek veled, de ebben az esetben is működhet a "médium"saját tapasztalatokból szöt infornmáció értelmezése.
Igazság?
Értem én, de melyiket?
Kiét?
Ki látja jól?
Ki nem?
Miért hiszed hogy ez az igaz, miért nem ?
Nem hiszem, hogy az igazság felismerése "tanulás" nélkül jönne létre.
Ha tanulással, akkor pedig mindenki máshol tart benne, szerintem ezek a "részek".
Szerintem a célt határotam meg másképpen, mint ahogy te értelmezted.
Értem én, de melyiket?
Kiét?
Ki látja jól?
Ki nem?
Miért hiszed hogy ez az igaz, miért nem ?
Nem hiszem, hogy az igazság felismerése "tanulás" nélkül jönne létre.
Ha tanulással, akkor pedig mindenki máshol tart benne, szerintem ezek a "részek".
Szerintem a célt határotam meg másképpen, mint ahogy te értelmezted.
Ki dönti el és mitől függ, hogy mi az igaz és mi a hamis egyáltalán?
Hűűű de sokat gogyoztam én ezen.
Ha én azt mondom x és valaki más azt mondja erre, hogy y, akkor melyikünknek van igaza?
Nyilván kinek kinek a maga szemszögéből igaza van, de pl. az is lehet, hogy a "te" igazságod sosem lesz az én igazságom.
Ki döntötte el, hogy pl. a fekete az fekete és nem lila...stb
Nekünk az alapigazság az amit már valaki előttünk meghatározott és mi nem is kételkedünk benne.