Reincarnacio

pitti témája a 'Vallás,szellemtan' fórumban , 2003 December 10.

  1. swenson

    swenson Állandó Tag

    Évekkel ezelőtt láttam a tévében egy állapotos hölgyet, akinél daganatot állapítottak meg. Ez a hölgy nem engedte az abortuszt, hanem minden nap teleírt egy füzetet azzal az egyetlen mondtatta: meg akarok gyógyulni.
    Szülés után a hagyományos orvoslás mellett folytatta tovább. A daganat eltűnt.

    Persze előrordul ennek az ellenkezője is. Egy gégetumoros beteg azt mondta, hogy ő soha nem tudna egy csővel a torkában élni. Egy hajnalban behozta az esetkocsi, fulladt, izzadt, lilák voltak az ajkai, körmei, s mint életmentő műtétet megcsinálták a gégemetszést. Az orvos is tudta, hogy ezzel csak húzza az elkerülhetetlent, de meg kellett tennie. A beteg hozzártozói túl gyakran perelik az orvosokat (néha igazuk van). A lényeg az egészben, hogy ez a férfi felébredt az altatásból, felállt, belenézett a tükörbe, viszafeküdt,a fal felé fordult, és másnap reggelre meghalt. Orvosi szempontól még lett volna több hete, de nem. Ez az ember meg akart halni, és olyan erős volt az akarata, hogy sikerült neki.

    Ezért mondom azt, hogy annyi energia van bennünk, annyi mindent meg tudnánk tenni, de az esetek többségében kívül keressük a segítséget.

    Szeretettel: Swen
    Ám még mindig nem kaptam választ egy kérdésemre, bár lehet, hogy elnéztem, akkor bocsánatot kérek.
    Szóval ha elfogadjuk, hogy csak Éva és Ádám létezett először, hogyan lettünk hatmilliárdan?
     
  2. Karesz31

    Karesz31 Kitiltott (BANned)

    Mivel nem igen írtam a segítség nyújtásról semmit azt hiszem ez szarkazmus volt a részedről... javíts ki kérlek ha tévedek... holott érdemes elboncolgatni a kérdést: Mi visz rá egy embert hogy akkor is segíteni akarjon ha más azt nem akarja avagy nem kéri, mert hogy nem az önzetlenség az ugye nyilvánvaló.
    A segítség nyújtás mint bármi más is válhat pótcselekvéssé, akármennyire hihetetlen. Amikor valaki azért próbál segíteni másokon hogy a saját személyiségét egyensúlyban tartsa, akkor ott nem önzetlenségről beszélünk hanem valami sokkal kicsavartabb dologról.

    Ugyan ez létezhet a másik oldalon is, pepitában, ha valakit nem hagynak a saját útját járni hanem mindig fogják a kezét. A segítség nyújtás valamilyen szinten óvás: Óvás az egyedülléttől, óvás attól hogy az illető úgy érezze hogy kirekesztett, óvás a fájdalomtól, legyen az testi és/vagy lelki, óvás a következménytől vagy egy nem kívánatos esemény bekövetkeztétől.
    A nem jókor nyújtott segítség megfosztja az egyént a tanulság levonásától, a következmények átérzésétől és így a tanulástól is.

    Ha már maga a segítség nyújtás fogalma is elsülhet az ellenkező irányba, akkor miért lenne akkora csoda, hogy az ebből a fogalomból származó dolgok mint a gyógyítás vagy a óvás is "kicsavarodhat"?

    Pusztán csak azt próbálom megfogalmazni mint az a bizonyos régi közmondás: A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.
     
    Csillagözön kedveli ezt.
  3. Kyra_

    Kyra_ Kitiltott (BANned)

    Azért furcsák vagyunk mi nyugati "civilizált" emberek. Kiválogatjuk a keleti tanokból azokat, amelyekhez valamilyen rejtélyes okból mi is hiszünk, mint például a reinkarnáció. Az már nem tetszik nekünk, hogy egy hindu vagy buddhista zaklatásnak veszi, ha mindenáron "segíteni" vagy "megmenteni" szeretnénk őt. Szerintük a nyugati ember képtelen belátni, hogy beavatkozásával csak meghosszabbítja a másik földi szenvedéseit, mivel akadályt gördít a karma kiteljesedésének útjában.
     
    phoebeth és Toth Bandi kedveli ezt.
  4. dolphin3

    dolphin3 Vendég

    Iszom szavad mint a szivacs:D
     
  5. Csillagözön

    Csillagözön Állandó Tag

    Egyetértek. Úgy gondolom, hogy halálunk végórája "kőbe van vésve".

    Azon csak az Isten változtathat / na / .

    Nagy családunkban az elmúlt években sajnos többen eltávoztak.

    Volt, akiért a családja úgymond mindent meg akart tenni. Az utolsó percig kórházban tartották a halálos beteget. Mindenki tudta, hogy napjai meg vannak számlálva. Ennek ellenére a szűk családjának tagjai állandóan azzal széditgették, hogy na, már nemsokára......, meg az orvos is azt mondta........., közben be volt "kötve", mint egy néprádió. Természetesen egyedül vágott neki a nagy útnak......

    Volt olyan beteg, aki azt mondta : fiam, haza akarok menni. Mit akarnak az orvosok egy .....éves öregasszonytól?

    Otthon halt meg, szerettei körében.

    Persze hozzá kell tenni, hogy olyan esetekről beszélünk, amikor az orvosnak és hozzátartozónak világos és egyértelmű a beteg állapota.

    És nem biztos, hogy azok az elégedettebb emberek, akik úgymond "mindent megpróbáltak", szemben azokkal, akik tudomásul vették, hogy nem vagyunk halhatatlanok, és megpróbáltak megfelelő módon - bármily nehéz is - elköszönni a távozó szerettüktől.

    És bármily furcsa is, ha a betegnek még nem jött el a végórája,
    akkor meg fog gyógyulni - még az orvosok ellenében is.
     
  6. Anasztázia1

    Anasztázia1 Állandó Tag

    Kedves Karesz31!
    Olvastam a bejegyzésed a véradásról és a transzplantációról. Elég érzékenyen érint a dolog. Rákból gyógyultam és ha nem kaptam volna ott és akkor (éveken át utólag megszámolhatatlanul sokszor) vért, meghaltam volna. Akkor és ott erre volt szükség. Később a transzplantációt elutasítottam, nagyon féltem tőle, akkor már hittem magamban. Persze, hogy meg kell halni, de 38 évesen még túl korainak éreztem.
    A mai orvoslásról meg van a saját véleményem. Nagyon sok a tapasztalatom, sajnos. A betegség/gyógyulásom óta másként gondolkodom. De nekem ehhez keresztül kellett mennem ezeken a dolgokon.
    Tiszta szívemből hálás vagyok azoknak az embereknek (idegenek, akik önként adnak vért) akiktől vért kaptam. Büszke vagyok a gyerekemre, mert legyőzte a félelmét és ő is véradó lett.
    Ellentmondásosnak tűnik talán, de az egyik a múlt, a másik a jelen. A múlt nélkül nem élhetném a jelent. Nem szerethetném a szeretteim, nem élhetném velük az életem, nem örülhetnék velük, és nem lehetnék velük a napi gondokban sem. Ha akkor nem kapok vért, a szervezetem nem bírta volna ki.
    Ez tény. De az is, hogy azóta foglalkozom magammal, megtanultam pár dolgot, meg kellett változtatnom a hozzáállásomat és a gondolkodásomat ahhoz, hogy végleg meg tudjak gyógyulni.
    Én hálás vagyok azoknak az orvosoknak, hálás vagyok a véradóknak és hálás vagyok annak az embernek, aki megmutatta és megtanította, hogy lehet másként is gondolkodni és igenis én magam tehetek magamért a legtöbbet.
    És azt is túléltem, amikor az orvosom a szemembe mondta, hogy nem tudnak többet tenni értem, pár napon van. A halálos ágyamon feküdtem, rákosan, belső vérzéssel stb. Négy éve már, hogy az orvosok,akik évekig küzdöttek az életemért, lemondtak rólam, és a mai napig nem értik, hogy éltem túl, hogy gyógyultam meg. Csodák vannak és velem megtörtént. A végsőkig küzdeni kell, soha, soha nem szabad feladni!
     
    steve3, evapatocs és atmanandajee kedveli ezt.
  7. Karesz31

    Karesz31 Kitiltott (BANned)

    Ne érts félre, nem azt mondom hogy neked ott meg kellett volna halnod, de ugyanakkor gondolj bele hogy 1000 évvel ezelőtt a mai technika nélkül bizony meghaltál volna és (bár tudom hogy csúnya dolog ilyet mondani, de) attól még a világ nem állt volna meg.

    Tudod alapvetően nem az a probléma hogy életeket mentünk, hanem az hogy a tudásunk felborította a természetes etikai rendet. Bő 500 évvel ezelőtt még akarhatott akárki akármit, a rákos, a pestises, a második meg a harmadik, meghalt és kész. Ma a jóléti társadalomban ez nem gond. Megmentünk mindenkit, sőt! Még azt is aki feladta az életét és/vagy meg akar halni.

    Ez a probléma azt a mondást mimikálja hogy az állatokba több etika szorult mint az emberbe, pedig ez csak rész igazság.
    Az állatok nagyon ritkán kerülnek olyan helyzetbe hogy etikus kérdésben döntést hozzanak. Példának okáért egy oroszlán sem döntheti el hogy a vadászat alkalmával egy antilopot próbál meg elejteni, vagy előveszi az AK-47esét aztán leszedi az egész csordát. Nincs módja rá, ergo maga az etika fel sem vetődik ebben a vonatkozásban hiszen az oroszlán akkor se tudna etikátlanul eljárni és tömegmészárlást rendezni, ha akarna.

    A természetben a halál egy rendszertani elem, amit mi megbontottunk a tudásunkkal, és ami most annyi felől zuhog vissza ránk hogy meg sem tudjuk igazán érteni mi a fenéért nem működik a mi tökéletes kis utópiánk.
    Az előrehaladott technológiáink a vírusok ellenállóságát és életképességét növelik, a vérvonalunkat mi szennyezzük szét az által hogy életben tartjuk és szaporodni hagyjuk azokat akik a beavatkozásunk nélkül meghaltak volna, olyan betegségeket húzunk be mindennek tetejébe mint a rák, ami gyakorlatilag nem is kémiai eredetű hanem magának a léleknek a disszonanciája.

    Akármennyire durván is hangzanak ezek a dolgok és akár mennyire nem akar belegondolni az ember, ezek létező problémák amik csak a jéghegy csúcsa.
    Ehhez képest egy olyan apróság hogy had dönthesse már el mindenki maga hogy élni akar-e vagy sem, egy semmiség.
    Egyetértek veled, és további jó egészséget kívánok neked.
    Kérlek ne gondold hogy a szavaim sértő szándékúak, pusztán gondolat ébresztők amelyeket az emberek vagy meghallgatnak vagy elvetnek.

    Szerintem a rák egy csodálatos betegség. Persze nem arra gondolok hogy jó szenvedni benne vagy meghalni általa, de magára a természetére, a viselkedésére gondolva... ha létezik ezen a földön bármilyen jel hogy az emberiség rossz útra tévedt akkor a rák az.
    A rák egy intő jel. Egy hatalmas stopp tábla amit észre kellene venni és meg kellene tudni érteni.

    Mire gondolok?
    Ehhez ismerni kell egy kicsit a rák anatómiáját.
    Rákos sejteknek azokat a sejteket hívják amelyek a környezetükre tekintet nélkül burjánzásba és osztódásba kezdenek. A jó indulatú formája amely nem képez áttétet, a rossz indulatú formája amely szét ágaz a testben és mindenhol felüti a fejét.
    Mivel ezek a sejtek a "programozási" hibájukat leszámítva a saját testünk sejtjei, a szervezet nem mindig tud érdembe fellépni ellenük, hiszen nem tudja megkülönböztetni a rákos sejtet a nem rákostól.

    Fontos még tudni hogy minden sejt tartalmaz egy szekvenciát a DNSében amit telomernek, vagy telomérának hívnak. Ez egy olyan szekvencia amely a sejt minden egyes osztódásával rövidül, majd egy bizonyos szinten meggátolja hogy a sejt tovább osztódjon.
    Ezt az eseményt "Hayflick limit"-ként tartják számon.
    Egy korlát a sejtek folyamatos megújulásában.
    Nos, a rákos sejtek nem rendelkeznek ezzel a belső korláttal és megtagadják az önpusztítást.

    Ezen a ponton pedig álljunk meg és gondoljunk bele ebbe az eszmei, mondhatni tökéletes képbe.
    Adott egy individuális élet, a sejt amely több milliomod magával alkot egy nagyobb szervezetet, az embert. A sejteknek együtt kell működniük, el kell fogadniuk a saját pusztulásukat, szenvedésüket a szervezet egészének érdekében, azonban egyszer csak egy kis csoport azt mondja elég.
    - Miért kellene nekem alárendelnem magam, az életem, a mindenem egy "felsőbb akaratnak"? Miért kellene nekem szenvednem és meghalnom valami íratlan szabály miatt?

    És ezzel kezdetét veszi a rákos sejtek osztódása, tekintet nélkül arra hogy mi van körülöttük, kiben mennyi kárt tesznek, vagy honnan vonják el a táplálékot.

    Ismerős a történet?
    Nem?
    Próbáljuk meg így:
    Adott egy individuális faj, az ember amely több milliomod magával alkot egy nagyobb szervezetet, gaeát, a földünket (vagy ha úgy tetszik a "bioszférát). Az embereknek együtt kell működniük, el kell fogadniuk a saját pusztulásukat, szenvedésüket a föld egészének érdekében, azonban egyszer csak egy kis csoport azt mondja elég.
    - Miért kellene nekem alárendelnem magam, az életem, a mindenem egy "felsőbb akaratnak"? Miért kellene nekem szenvednem és meghalnom valami íratlan szabály miatt?
    Ezzel pedig kezdetét vette a természet kisajátítása.

    Túlságosan is mesébe illő ötlet?
    Van ennél még jobb is:
    [​IMG]

    A kép egy rákos sejt grafikus megjelenítését ábrázolja.
    Akkor most nézzük meg Londont felülnézetből:

    [​IMG]

    Ironikus, nem?
    A rák szerintem maga az eszményi analógia arra hogy amit teszünk a környezetünkkel, azt is kapjuk vissza...
    A gondolkodásmódunk, miszerint bármit megtehetünk büntetlenül, hogy mi írjuk a szabályokat, nem többek egy rákos kis dudor álmodozásánál ami mára már elképzelni sem tudja hogy az élete melyik szakaszában ment tönkre valami ami miatt ma nem találja a helyét....

    És szaporodunk, örökké élni akarunk, kezeinket a csillagok felé nyújtjuk, mindent tudni kívánunk... mindent, csak azért hogy a bennünk lévő űrt kipótolhassuk, de ahogy a rák a nagy függetlenségében megöli a szervezetet és vele együtt hal, úgy mi is el fogunk pusztulni miután megfojtottuk a földet.

    Kevesen látják, hogy az emberiség mennyire őrült valójában, ahogy azt is hogy mennyire kevés kell a boldogsághoz.
     
    Kalin, atmanandajee és Toth Bandi kedveli ezt.
  8. Kicsi Fecske

    Kicsi Fecske Állandó Tag

    Kedves drága Anasztázia!kiss
    Istennek, és magadnak adtál hálát azért, hogy meggyógyultál?
    E két tényező nélkül nem történhetett volna meg.
    Legyen csodásan gyönyörű, vidám jókedvű napod.
    Sok szeretettel Erzsi.kiss
     
    steve3, evapatocs és Karesz31 kedveli ezt.
  9. eede

    eede Állandó Tag

    akinek megy a hasa, aaz amúgysem a vásárlással van elfoglalva, meg nyilván nem venne, mintahogy kiflit sem vesz az, aki jól van lakva
    a középút megtalálása és az út te magad vagy megállapítás között is nyilván kell lennie egy középútnak
     
  10. korcos

    korcos Állandó Tag

    Érdekes téma...
     
  11. pitti

    pitti Állandó Tag

    [​IMG]







     
  12. ionon

    ionon Kitiltott (BANned)

    Isten nem teremtette Évát sem Ádámot vallási szöveg nem a tudattal egyenlő. :4:
     
  13. evapatocs

    evapatocs Állandó Tag

    Kedves Swenson!

    Bizony ez mind igaz,határtalan az elme ereje.
    Szinte bármit meg tudunk valósitani,ha erősen hiszünk benne!

    Neked nem kell ezt bizonygatnom,mert hiszel benne,de majd Karesznak irok 1-2 konkrét esetről,hátha elgondolkodik rajta. ;)

    -Arra a kérdésedre,hogy hogyan lettünk hatmilliárdan,ha csak Ádám és Éva létezett (?),hát erről fogalmam sincs,nem voltam ott,nem vettem benne részt..de azért vannak sejtéseim :oops:
    Vagy talán nem is erre gondoltál? :confused:
     
  14. evapatocs

    evapatocs Állandó Tag

    Kedves Karesz!
    Igy az éjszakai műszak után öröm benneteket olvasni.Ilyenkor jobban "elengedem" magam,ezért előre bocsánat,ha megbántanálak,nem szándékos,de az én idegrendszeremre igy hat az ápolói munka,
    -ez saját megfigyelés.

    -Igen az agykontrollban vannak/lehetnek u.n.önszuggeszciók,amivel hatékonyabbá tudjuk tenni a pozitiv programozást,sőt öngyugyulás is elérhető vele pl: Dr.Emil Coué /gyógyszerész/ igy gyógyitotta pácienseit.
    Csak annyit kellett tenniük,hogy minden nap többször mondják:

    "Napról napra,minden szempontból,egyre jobban és jobban érzem magam".

    Csak ennek hatására sok ezer ember gyógyult ki komoly betegségekből
    (lásd.Agykontroll Silva módszerével 45.old.)

    Lehetséges,hogy az agykontroll a buddhista elvek alapján működik,ha a szellemiségét nézzük,mert ez is Isteni energia,de NEM CSAK mantrázással tudunk gyógyitani,és nem csak önmagunkat,hanem másokat is,
    és a TÁVOLBÓL is lehetséges,úgy hogy ott sem vagyunk,talán nem is ismerjük az illetőt.Elegendő,ha tudjuk mi baja.

    Most 3 konkrét esetet irok le vázlatosan.

    -Az első édesanyám volt.
    10 évvel ezelőtt mélyvénás trombózisa volt /majdnem tüdőembóliát kapott/,ezután folyamatosan szedte a Syncumár-t/vérhigitó,megakadályozza a trombus kialakulását/.

    3 hetenként laborba vittem,a megfelelő adag beállitás végett/mert ha felhigul a vére,elvérezhet,csak az érthetőség kedvéért irom,aki nem egészségügyis,bocsi/.Ez ment 10 éven át!

    -Ott az agykontrollon elhatároztam,hogy édesanyám lesz az első,akin "kipróbálom".Nagyon erős volt a hitem,nagyon akartam a gyógyulását.
    És sikerült,azóta megmenekült a vérvételtől,az örökös stressztől,hogy na most megint mi lesz,milyen lesz az eredmény,és igy tovább...

    -A 2.eset a főnővér férje volt,mert akart élni,szerette volna,ha megéri a lánya (akkor a 8.osztályból )ballagását.Akkor már nagyon beteg volt,úgy nézett ki,mint egy élő halott.Leukémiája volt.
    Őt már hatékonyabban tudtam gyógyitani,mert akkorra elvégeztem az Ultrát is,és beiktattam a programozott vizet is.
    És igen,akkor meggyógyult ő is,a halálos beteg,mert akarta!

    Fontos,hogy a beteg is akarja,mert egyfolytában arról beszélt,hogy csak a lánya ballagását érje meg,aztán mehet..és ez pontosan igy lett,ahogy akarta,rá 2 évre meg is halt.

    Ezért fontos az,hogy mindig arról beszéljünk,azt gondoljuk,amit szeretnénk,és soha sem azt,amit nem szeretnénk!

    -A 3.esetem ebben az évben történt.
    Az unokatestvéremnek Lymphoma-t /nyirokszövet daganata/ diagnosztizáltak.A hasában emberfej nagyságú daganat volt.Már kemotherápiát kapott.Én ekkor szereztem róla tudomást.Mindig is közel álltunk egymáshoz,néha összefutottunk,és mindenki ment a dolgára,mert ugye az idő mindig kevés...

    Nála is az agykontroll+Ultrán tanultakat használtam,és tudtam,hogy sikerülni fog,mert nagyon akartam.

    Fontos hozzátenni,hogy nem az én személyem tette mindezt,hanem azaz erő,ami mindannyiunkban benne él,az Isten egy szelet megnyilvánulása.

    Ezért tartozunk,vagyunk egyek,azért hiányzik,ha 1 ember is elmegy közülünk,mert 1-1 szelet képezi az egészet!
    Érzitek ezt?

    Még annyit szeretnék mondani,hogy mégsem ebben az irányban orientálódom,mert számomra ez tény,igaz,és nem kell újabb bizonyiték,hanem ami megfogott,...és az a szellemi része..

    Ezért tisztelem a buddhizmust,mert semmit nem erőszakolnak az emberre,hanem hagyják,hogy mindenki érezze,ha eljön az ideje..
    Mert ezt a fajta szellemi táplálékot sem kierőszakolni,sem kisajátitani nem lehet,mert ez mindenkié!

    Bocsánat,ha eltértem a tárgytól,de kikivánkozott belőlem.
    szeretettel:Éva
     
    Toth Bandi, swenson és atmanandajee kedveli ezt.
  15. swenson

    swenson Állandó Tag

    Szia!
    Igen, pontosan erre gondoltam, és érdekelne a véleményed, és mindenkié.
    Ne féljetek leírni, amit gondoltok. Ha valaki ezért lenéz, vagy kinevet benneteket, hát legyen. De legalább néhány ember elgondolkodik rajta. Abban már nem vagyok biztos, hogy mi is az IGAZSÁG. Persze az sem lehetetlen, hogy tíz ember válaszol, s azonos a véleményük.
    Köszönöm.
    Szeretettel: Swen
     
    evapatocs kedveli ezt.
  16. Kicsi Fecske

    Kicsi Fecske Állandó Tag

    A Bibliában az van írva, hogy Isten emberei. De kik voltak azok? Valószínű, hogy nem angyalok, legfeljebb földönkívüliek.
     
    Kyra_ kedveli ezt.
  17. Karesz31

    Karesz31 Kitiltott (BANned)

    Az őszinte szeretet és megbocsátás soha nem lehet gonosz vagy kicsavarodott, mert a korrupciót és a félelem szülte őrületet az ego-ból származtatják, ami pedig nem található meg ebben a két fogalomban.
    Ez Jézus és a buddhizmus tanítása egyaránt.

    A gyógyítás, az élet mentés már olyan fogalmak amelyek változó szinten, de keresztül mennek az egó, az etika, a társadalmi értékrend és elképzelések útvonalán, és mint ilyenek számomra nem egy helyen görbének és elcsavarodottnak tűnnek.
    Ennyit tudok válaszul felhozni.
     
    steve3 és evapatocs kedveli ezt.
  18. evapatocs

    evapatocs Állandó Tag

    Kedves Swenson!

    Teljesen zavarba hozol,nem is tudom mire vagy kiváncsi konkrétan.. :rolleyes:

    A bibliai megközelitésre gondolsz,vagy az emberközelibb változatra?

    Ha az elsőt kérdezed,arra Jászladány tudja a választ :cool:,
    ha a másodikra,arra mindannyian tudjuk a választ -azt hiszem.

    Ez is csak egy vélemény a sok közül.
    szeretettel:Éva
     
  19. atmanandajee

    atmanandajee Állandó Tag

    Makovecz

    Bocsi mindenki, teljesen más téma, és mégsem :D, de ezt érdemes elolvasni, ajánlom szeretettel!

    Makovecz Imre az eladott árterekről, a sós puskáról és a földből
    kiásott román templomról

    Az idén hetvenöt esztendős, súlyos betegen is dolgozó Makovecz
    Imre cigány falut épít azoknak a romáknak, akiknek a házát romba döntötte az árvíz. Vallja: a sporttól az egészségügyig mindent átszövő pénzuralomtól csak hozzáállásunk gyökeres megváltoztatásával lehet szabadulni. A világszerte elismert Makovecz Imre cége az elmúlt években tönkrement.

    - Jól van?

    - Nem vagyok jól.

    - Jön-megy, lendületesen dolgozik...

    - Hozzászoktam.

    - Mikor beléptem ide, úgy éreztem, befogad az épület. Körülöttünk
    gombamód szaporodnak lakóparkok, irodaházak, áruházak, de azokban idegennek érzi magát az ember.

    - Mert a diktatúra elidegenít.

    - Diktatúrában élünk?

    - A pénz ural mindent, ezt mindannyian tudjuk, miközben eljátsszuk a demokráciát. A közbeszerzési rendszer korrupt. Az kapja meg a munkát, aki a legtöbbet adja vissza a megrendelőnek. Aki megnyeri a pályázatot, olyan alvállalkozókat alkalmaz, akik a legtöbb pénzt adják neki vissza. Ez egyre rosszabb minőséget hoz. Az én szakmámban is érvényesül a pénzdiktatúra parancsa: vedd meg az újat, dobd el a régit! Ezért mind silányabb tárgyakat és eszközöket hoznak létre.

    Például sorra építik be a műanyag ablakokat, amelyek teljes
    zártságot eredményeznek, így az épületek belül penészesek lesznek... öt év múlva a műanyag összevissza reped, s azt a funkciót sem képes betölteni, amit egy öreg faablak.
    A penészedés megakadályozására masinákat helyeznek el a homlokzaton, s mindez valakinek nagy haszonnal jár.
    A pénzuralom velejárója a számítógépes tervezés is, amely nagyon megváltoztatta az építészetet. Mert hogyan is néz ki
    eredetileg ez a dolog? Adottak a funkciók, a helyszín s az emberek, akiknek az épület készül. A létesítményről az építésznek átfogó víziót kell teremtenie, majd ezt lebontani részletekre.
    A számítógéppel való tervezés azonban ennek éppen fordítottja: a részletekből rakják össze az egészet, amely végül olyan lesz, ahogy a számítógépes program előírja. Az épületek a pénzpiac forgatókönyvei szerint készülnek, s a végeredmény majdhogynem közömbössé válik. Az a lényeg, hogy ki mennyi
    pénzt tud hazavinni.

    - De miért nevezi ezt diktatúrának?

    - Mert átsző mindent. Megjelenik a könyvkiadásban is. A kiadó csak annak a könyvét teszi ki a kirakatba vagy az újdonságok közé, aki ezért külön fizet. Azért nem látni a könyveimet a kirakatokban, mert én nem fizetek. A Londonban vagy Berlinben megjelent Makovecz-albumokat sem lehet látni a magyar könyváruházakban. Mostanában van dolgom az egészségügyi rendszerrel is. A kórházak kiszolgáltatottak a gyógyszergyáraknak, akik osztalékot fizetnek nekik
    bizonyos gyógyszerek alkalmazása esetén. Jelen van ez a szemlélet a sportban is. Az, hogy a bíró a világbajnokságon a felső kapufáról a gólvonalnál ötven centivel beljebb becsapódó labdára azt mondja: kapufa, ebben a világban szerintem nem azt jelenti, hogy a bíró hülye. Azt jelenti, hogy pénzért az egyik fél javára akarja eldönteni a meccset. Mert ez a világ így működik. S ha így működik, mit mondunk egy gyereknek, ha arra kíváncsi, miért kell élni, miért jött erre a világra. Pedig tőlünk várja a választ. A pénz korlátlan uralma mindent felszámol, ami az életet életté teszi. Még a Miskolc fölötti árvízkár is összefügg ezzel.

    - Hogyan?

    - Végigömlött a víz a völgyeken, és mindent elmosott, mert nem
    volt hová mennie. Ugyanis a Felsőzsolca melletti árteret, amelyet
    korábban lápos legelőként használtak, elzárták a víztől, és eladták a multiknak, akik teleépítették. Kíváncsi lennék, hogy aki eladta az
    árteret, milyen büntetést fog kapni ezért. Remélem, lesz ennek
    következménye itt, a földön is. A pénz hatalmi pozícióját meg kell
    változtatni. Ha ez nem sikerül, Magyarország teljesen leépül
    erkölcsileg, szellemileg és anyagilag. Az én cégem is emiatt ment
    tönkre.

    - Tönkrement a cége?

    - Hát persze. Gondolja el, befejezünk egy munkát, amelyen
    húsz-huszonöt alvállalkozó dolgozott, s mikor benyújtom a számlát, a végösszeg huszonöt százalékát ki kell fizetnem az államnak. És a megrendelő nem fizet. S mikor a második-harmadik ilyen történik, a vállalkozás tönkremegy. Tehetséges, fiatal építészeket el kellett küldenem emiatt.

    - Mit lehet tenni?

    - Hadd mondjak saját példát! Csíkszeredába katolikus templomot
    kellett terveznem. Mikorra odamentem, a plébános úr kirakott egy
    papundeklit, a tetejét felvágta, hogy abba lehessen pénzt bedobni a templomra. Láttam egy öregasszonyt, aki odament, a zsebkendőjét elővette, széthajtotta, és a lejecskéjét bedugta a dobozba. Rögtön tudtam, nem kérhetek pénzt. Mármost ha az ember ingyen dolgozik, pénzt ad. Az embereket ugyanis ki kell fizetni. Már épült a templom, mikor elterjedt a városban, hogy a Makovecz csak eljátssza Róbert bácsit, ugyanis az Orbán Viktortól zsebbe kapott harmincmilliót. Ezt elmeséltem Kairóban az akkori magyar nagykövetnek, aki korábban a titkosszolgálat egyik vezetője volt. Elnevette magát, azt mondta, ez a suttogó rágalmazás is titkosszolgálati munka. A világ ilyen. De akkor
    is a jó utat kell járni. Mert ez az út a világosság felé vezet.
    A másik meg a sötétség felé.

    - Nincs középút?

    - A legundorítóbb a világosság és a sötétség keveredése, a
    szürkeség. Annál az egyértelmű sötétség is jobb. A sötétség az
    ármányé. A világosság a megváltó Krisztusé. A kettőt összekutyulni nem szabad. Választani kell. Egy életünk van, nem lehet szórakozni. Én már a hetvenötödikben járok, nem vagyok egészséges, és a világosság útján akarok menni.

    - Most min dolgozik?

    - Erdélyben egymás után tervezem a templomokat. Egy kis kápolnát építek Mártélyra. A Felvidéken városok revitalizációjával foglalkozom, kemény politikai ellenszélben; de nem baj, ilyenkor eszembe jut, hogy megépült a kolozsvári református templom is. Tíz évig épült, s nem kaptunk engedélyt, míg az előtte húzódó úton el nem készült egy ortodox templom, de végül sikerült, Funar ide vagy oda. Most azonban elsősorban az árvízkárosultak érdekelnek. Jelentős részük cigány.
    Felsőzsolca fölött egész telepük volt, és vállaltam, hogy tervezek oda egy új cigány falut.

    - Miért ezt a részt vállalta?

    - Mert ez a legnehezebb. Ezt a szerencsétlen népet is a pénzuralom tette tönkre, nemcsak anyagilag, morálisan is. Gyerekoromban öreganyám azt mondta: csak az oláhcigány lop, de az is csak almát. A csősznek sós puskája volt: sódarabok voltak benne sörét helyett, és ha valakit seggbe lőtt, abba belement a só, ordított kegyetlenül, de nem lett nagy baja, Viszont megdagadt a seb, és nem bírt ráülni, úgyhogy meg
    lehetett találni később a tolvajt. Akkoriban még létezett cigány
    kovács, teknővájó, rézműves. Egy csomó foglalkozásuk volt, és vajdák vezették őket, vagyis működött a belső közigazgatási rendszerük.
    Mindezt azóta felszámolták, a kultúrájuktól is megfosztották őket, azzal a hazugsággal, hogy a cigány ugyanolyan, mint a többiek. Miért lenne ugyanolyan? Más a tradíciója, a gondolkodása, a temperamentuma.
    Mára szörnyű mélyre süllyedt a cigányság. Felsőzsolca táján elhordták a töltésekről a homokzsákokat, szigetet raktak belőle maguknak, generátorral áramot fejlesztettek, úgy nézték a nagy képernyős tévéjüket. Olyan gyors motorcsónakon közlekedtek, amelyet a rendőr nem bírt utolérni, és mikor eljött az este, az összedűlt házakat kifosztották. Persze ilyen esetekért nem kell vidékre menni. A napokban megállít a ház előtt egy ember, hogy fel tudnék-e váltani egy százast. Nyúlok a zsebembe, és mondom, hogy nincs. Erre azt kérdi: egy ezrest két ötszázasra? Találtam egy ötszázast, elővettem, mire kitépte a kezemből, beugrott a kocsijába, és elhajtott. Ott álltam megkövülten. Miféle ember ez? Miféle értékrendje van? Milyen úton jár?
    Hová tart? Hová süllyedt? Mit gondol a másik emberről? Akkor érzi
    magát embernek, ha sikerül becsapnia a másikat, nem pedig akkor, ha segít neki?

    - Az új telep tükröz majd valamit az eredeti kultúrájukból?

    - Még nem jutottunk odáig, hogy erről tárgyalhassunk. Mindenesetre a bodegáik helyett negyvennégy négyzetméteres házakat kapnak, amelyekben lesz szoba, konyha, fürdő, kamra, központi fűtés, gáz, víz, áram. De úgy fogjuk intézni, hogy a házak eladhatatlanok legyenek.
    Korábban ugyanis a Beregben rendszeresen megtörtént, hogy az új házat eladták, és megint csináltak maguknak egy bodegát.

    - Mi a reménysége önmagával kapcsolatban?

    - Hogy még egy darabig dolgozhatom.

    - És aztán?

    - Aztán meg kell halni.

    - És aztán?

    - Arról nincsenek konkrét információim. Csak arról, ami mögöttem van.

    - Mi villan eszébe, ha visszagondol?

    - Karácsony kilencéves koromban: az ostrom, amikor az oroszok
    körülvették Budapestet, és az Istenhegyi öt huszonnyolc kerítésébe kapaszkodva, a ház lakóival együtt néztem, hogyan ég a királyi vár, égig érő lángokkal. Túléltem a Rákosi-rendszert, túléltem Biszku elvtárs vérengzését, álltam kivégzőosztag előtt. Amikor Konrád és Szelényi kidolgozta, hogy háromezer-háromszáz magyar faluból ezerháromszárat hogyan kell szerep nélkülivé tenni és megszüntetni, elindultunk a ma már halott barátaimmal, Beke Pállal, Varga Tamással és másokkal, gyáva tanácselnököket vittünk bátor tanácselnökökhöz, és faluházakat építettünk a pusztulásra ítélt településeken. Aztán Sevillában megépíthettem a magyarok pavilonját, és a japánok meg mindenféle népség ordítva rohant oda, amikor meghúztuk a harangokat, hogy megjöttek a magyarok. Mit akarhatnék még?
    Semmit. Én már másként látok, mint maga, aki élete teljében van. Élni persze jó, nagyon jó. Csak fájdalom ne legyen!

    - A következő generációk mennyire képesek átvenni az értékközpontú szemléletet?

    - Megint mondok egy példát az építészet területéről. A Kós Károly
    Egyesülés fenntart egy posztgraduális képzést, az úgynevezett
    vándoriskolát. Végzett építészeket veszünk fel, és aki bekerül, három és fél évig vándorol cégeknél, s ez idő alatt elsajátítja az
    értékközpontú szemléletet. A végén fel kell mutatniuk egy
    mestermunkát. Ma körülbelül ötvenen vannak Magyarországon, akik ezen keresztülmentek. Nem sok, de ha mindenki megteszi a magáét, akkor jutunk valamire.

    - Hol kell kezdeni?

    - Kezdje mindenki a saját gyerekénél! Ne hülyeségekkel etesse,
    hanem beszéljen neki arról, ha tud, hogy mit jelent a megváltás!

    - Mit jelent?

    - Nemcsak keresztény hittételt, hanem az ember belső életének a
    megújítását. Erre mindig, újra szükség van, és egészen egyszerű
    dolgokban nyilvánul meg. A Hargitától nyugatra, Csíkszeredától Barót felé található Vargyasról felhívott a nagytiszteletű úr, hogy van egy düledező fatemplomuk, tervezzek helyette valamit. Mondtam, ha ledöntik, szóljanak. Ledöntötték, és alatta XII. századi kora román templom alapjait találták. Mélyen leástunk: faragott kövek kerültek elő, rózsaablak, és még sok minden. Ezekből és sok új gondolatból meg az innen-onnan kapott adományokból megépítettük a református templomocskát. Amikor elkészült, és körülállták a szomszéd falvak népei is, s a templomkert tele volt emberekkel, és fölzengett az ének,
    hogy Tebenned bíztunk eleitől fogva, az olyan pillanat volt, amikor az ember csöndesen azt mondja magában: rendben van.

    Jót tenni jó!!
     
  20. ionon

    ionon Kitiltott (BANned)

    Bibliában nem szerepel a gyufa és még is létre jött neked még etalon a biblia: ÉBREDJkiss
     
    Kyra_ kedveli ezt.

Megosztás