Retró tárgyak képlánc

tehát ne igyunk, mert megfájdul a hasunk ! utazzunk inkább !

Nosza, induljunk! De előbb ismerd meg hazádat!

Ám ha közlekedünk, mindig csak szabályosan, és minden elképzelhető (és elképzelhetetlen) szabályt tartsunk be!

Basszus! Az 1970-es, 80-as években több pulóvert kötöttem a héven utazva. Napi 1 órát nem lehetett csak úgy elvesztegetni. Persze akik a városban laktak, azok hétvégén kirándulni jártak a hévvel, nem rendszeres napi utazók voltak. Ők hátizsákkal szálltak fel. Ha ügyetlenül pakolták be, akkor jól hátrahúzta őket, mint a képen a leányzót is. De mit tetszik neki ezen nevetni?

Esetleg vele is találkozhattunk valamelyik kirándulásunkon?

vagy menjünk kocsival és kész

Mi még ezt használtuk a középiskolában, meg a munkahelyen, egészen a zsebszámológépek megjelenéséig.
Létezett egy kifejezés is, "logarléc pontossággal", ez is kikopott az eszközzel együtt

Icusss, pont ilyen palacsintasütőre lenne szükségem! Balga módon az anyukámét kidobtam, pedig nem kellett volna.

Nakamichi, nekem pont ilyen bödöneim vannak, lisztet, cukrot, ilyesmit tatok bennük. És sokkal jobb állapotban vannak, mint a képen!

Huncili, kegyeletből megvan a kicsi is, meg a nagy is, és ha igaz, ma is tudok számolni "lőccsel". Nálunk az a mondás járta, hogy "kétszer kettő pontosan 3.9999"

Nálunk még ilyen korszerű eszközök voltak a suliban

a festőhengerek ... és azután divatba jöttek a két és háromszínűek ...

és állítólag megint jönnek, csak úgy dísznek, egy falra

Amikor a tökéletesen simára glettelt fal lett a divat, a festőhenger igen jótékonyan takarta a balkezes festő egyenetlenségeit. A megrendelő meg azért szerette, mert hasonlított a számára megfizethetetlen tapétára. Így mindenki jól járt.

Még a glettelt fal előtt kívül-belül meszelték a házakat. Nem hívtak szakembert, még öreganyám is meg bírta csinálni.

cdurmol írta:

Amikor a tökéletesen simára glettelt fal lett a divat, a festőhenger igen jótékonyan takarta a balkezes festő egyenetlenségeit. A megrendelő meg azért szerette, mert hasonlított a számára megfizethetetlen tapétára. Így mindenki jól járt.

Még a glettelt fal előtt kívül-belül meszelték a házakat. Nem hívtak szakembert, még öreganyám is meg bírta csinálni.
Csatolás megtekintése 1235452

Kattints a kibontásához...

így igaz

az utca felől nálunk lent olyan fél - egy méterig, a ház magasságától függően, szürkés-sötétkék volt a fal, felette a szerháig okkersárga, ez volt a kisváros divatja és tradíciója, bent az udvarban fehér ...
fogták a jó hosszú szárú portvist, vödrökbe festéket és bemeszelték, befestették, egy ilyen festésre emlékszem, asszisztáltam körülötte

és közben egy ugyanilyenen sütött főzött a nagymama, az ízeket ma is érzem, és főzöm is néha a finom főztjét ... legalábbis szeretném

Gamegame, az én nagymamámnak is pont ilyen sparheltje volt, egészen 1967-ig, azután lett villanytűzhelye.
Nyáron micsoda forróság volt a konyhában, amíg megfőzött!

Az ízek, hát igen, például én gyakran érzem úgy, hogy amit én főzök-sütök nem olyan finom, mint amilyen az volt, amit Nagymama és Anyu csinált, a családom szerint nagyon finom, és mégis...
Nagymama isteni kelt tésztákat sütött, kelt mákos, kalács, bukta és aranygaluskát is, azt például azóta sem ettem olyan finomat!

Ilyen kuglóf formában készült az aranygaluska

Sparhelt téma folytatása.

A képet azért hoztam, mert ezen kétséget kizárólag látszik az a fémrúd, ami körbevette a platnit. Szárítani lehett rajta, meg a sarokban ezen lógott a nyúlláb.
Mert ugye a tűzhely takarítása után a konyha felmosása következett és akkor volt "elvégezve" a háziasszonyi teendő a konyhában. No. Tűzhelytakarítás. A platnit vasporral kellett tisztítani, szép fényes és fekete lett tőle a vaslap. Ennek volt egyik kelléke a sarokban függő nyúlláb.

Nem volt ilyen elegáns a befogása, de volt valami, aminél fogva fel lehetett akasztani.


Meg ugye a vaspor...

Ha megvolt a vaslap agyusztálása, akkor a platni szélén levő fém sávot és az akasztásra szolgáló körbe-rudat kellett smirglivel szépen fényesre csiszolni. Amiért nagyon utáltam a feladatot: a tűzhely a tisztítás idején még forró volt. A hideg fém is átforrósítja a smirglit, hát még a forró. Az ajtók körül levő fémkereteket szerencsére begyújtás előtt tisztították, és az nem volt napi feladat, mint a felső traktus.

Ja! A platnin két-három helyen egymásba illeszkedő karikák jelezték az edények potenciális helyét. Ha az ember sietett, ezek közül a karikák közül párat félrehúzott, így a tűz közvetlenül az edény fenekét érte, gyorsabban felforrt a víz, meg a leves.

Amikor mainapság szidom az egyenetlen gáznyomást és az egyenetlenül leadott hőt, mindig eszembe jut, hogy micsoda tudomány volt régen a sparhelt tüzét úgy beállítani, hogy a tésztavíz forrjon fel, de a tyúkleves éppen csak bugyogjon. Elképzelni nem tudom, a sütéshez hogyan biztosították az egyenletes hőmérsékletet... A piskótánál nem a massza volt a tudomány, hanem a sütő hőmérsékletének a beállítása.

A sparheltra én is emlékszem, még akkor is a konyhában volt nagymamámnál, mikor már gáztűzhelye volt. A kemence viszont a mai napig ott áll a nagyszobában. Nem ilyen kerek, hanem szögletes és fából készült padka vette körül. Imádtunk a kemencesutban játszani. És el ne feledjük a kemencében sült finomságokat. Ahogy Huncili is mondta, a nagymama kelt tésztái mások voltak, mint az általunk készültek. A kemencében sült hurka-kolbász mennyei volt. Meg sem közelíti amit én a modern villanysütőmben sütök.