sincomi versei

Palóc vers

Sajátos boldogság

- Sajátos? Hogyan? kérdezem
- mert a rossz után
biztos hogy jön a jó
a logikus feleletem

mert a jó és a rossz
kéz a kézben jár
ha bodogtalan vagy
utána a bodogság vár

morgolódnod is kell
hogy boldog lehess
a csalódás után
hogy ujra nevess

az öröm és bánat
egyetlen töröl fakad
örömöt nemlelheltsz
ha nem volt fájdalmad

választani lehet
de ne csak az örömöt
boldog lessz életed
ha viseltél csödöt

palócföldi

Palóc mese

A palóc kocsmáros és a rabló - mese

4. A pokolba,,,

- Jól tetted fiam. Egy jó hideg sörnél nincs jobb ebben, a pokoli melegben. Nem sejtvén, hogy ezzel éppen egy nemkívánatos vita közepére pottyantotta be magát. Váratlanul érte a rabló válasza is.
- Nem értem, mondta a rabló. Ez a meleg a pokol, ami most van vagy micsoda?
A Pista bácsi csak hegyezte a fülét most és nem ismert megmukkanni, mert ugye ott van a pap is, hát O˝ feleljen, az O˝ dolga, no meg O˝ tudja jobban megmagyarázni a dolgot. A papot is váratlanul érte a kérdés és kitéro˝en válaszolt és úgy érezte, hogy mégis neki kell felvenni a fonalat.
- Te nemigen jársz a templomba Rudi, vagy? Csak ezt a kérdést félbehagyva tette fel és kivárta, míg a rabló válaszol valamit, mert szerette volna kikerülni a témát.
- Benéztem oda néhányszor, de a pokolról most hallok elo˝ször - úgy ahogy a Pali bácsi mesélt róla.
A Pali bácsi még jobban feszes lett, hogy mi is fog most történni itt? Csak a padlóra nézett, nem merte felemelni a fejét sem, csak fülelt. Ezt látván a pap is úgy érezte, hogy mégis neki kell folytatni valahogy ezt a kissé kellemetlen beszélgetést. A szószékro˝l sokkal könnyebb, de most erro˝l beszélgetni itt a kocsmában? Sohasem tette ezt ez elött.
- Igen? Már megint? Mondta nevetve a pap, hogy vidámabb hangulatot keltsen és folytatta. Akik sokat isznak, azokat szokta fenyegetni a pokollal a Pali bácsi és akkor lecsillapodnak, mert ugye nem akarnak a pokolba kerülni. Tudod nem könnyu˝ egy kocsmárosnak, ha sokat iszik valaki - de ezt talán nem kellett volna mondania.
- De én nem ittam sokat, mondta a rabló Rudi - akinek megtudtuk a nevét - de O˝ is elhallgatott és egy kellemetlen atmoszféra töltötte be kocsmát.
Mégis, a pappal talán, nem kellett volna így feleselni? - Gondolta a rabló, ismeretes hogy akkoriban a papoknak nagy volt a tekintélyük még a rablók között is. A pap azonban nem sérto˝dött meg, de furcsának vélte a vita menetét. Szólnia kellet kényszeredetten, hogy kitöltse a csendet.
- De vannak bolondok, akik azt teszik? mondta a pap, de itt elállt a szava. Ezt sem lett volna szabad mondanom gondolta azután, de már késo˝ volt, és így elhallgatott O˝ is.
Észrevette, hogy nem sikerült egy vidámabb vágányba vezetni a beszélgetést. A Pali bácsi is hallgatott, pedig nem szokott hallgatni ilyen sokáig gondolta a pap, hiszen beszédes szokott lenni általában, de lehet hogy a meleg. Nem tudta minek vélni a dolgot. Kérdezni sem merte. Ilyen hallgatag még nem volt, ahogy eddig ismerte, mint most. A rabló is mintha magába meredt volna egy pillanatra. Miután megbátorodott, harcosan kérdezte.
- Van pokol vagy nincs? Szegezte most a kérdést egyenesen a paphoz a rabló.
A pap persze nem azért jött hogy prédikáljon valakinek, pláne itt a kocsmában, de ebben a szoros helyzetben, amibe most becsöppent mégis kellett mondani valamit.
- Van is meg nincs is fiam felelte barátságot kissé ero˝ltetve a pap. De hamar megérezte hogy ennek ellenére feszültebb lett a légkör a teremben, a pap nem szokta meg a kihívó kérdéseket és most azt sem tudta, hogy mit csináljon olyan zavarba volt. O˝ is elhallgatott.
A rabló most még kihívóbban szegezte a kérdést hozzá. Egy egész sorozatot káromkodott hozzá, amit itt most nem akarom leírni, nehogy a gyerekek?. Megint eszébe jutott a sok pénz is a Pali bácsi fiókjában. A pap pedig csodálkozva nem tudta hogy miért ez a hevültség, hiszen nem is ittak sokat.
- Ha a Pali bácsi nekem adja azt a pénzt, ami ott van fiókjában, hát akkor a pokolba kerül majd? Abba a kínzó pokolba, ahol örökkön örökké fogják kínozni? Fogalmazta meg a rabló, ez elo˝tt nehéz lesz kitérni.
A pap még jobban zavarba volt, mert érezte, hogy itt nem lehet prédikálni sem. Itt a gyakorlatról van szó és ez ugye sokkal nehezebb. És miért is adná oda a Pali bácsi a pénzét a fiókjából? Ez a helyzet teljesen megzavarta. A Pali bácsi is csak hallgatott - mi lesz ebbo˝l - gondolta magában. A rablásról pedig, meg sem mert mukkanni, mert hát minek is nevezné azt. Egy rablás ugyanis nem volt még, vagy mégis? Hát akkor hogyan tudná kimondani azt, ami nem volt de mégis volt. Az esze nem bírta felfogni, hogy mi is történt vagy történik. No meg a fenyegetés veszélye még mindig fennállt. Ki tudja, mit tessz majd még ez a rabló, mert önmagában rablónak ítélte? Beszélni kellene vele, de ezt ráhagyom a papocskára gondolta. Mit mondjon hát a pap? végre kibökte
- A Pali bácsi azt csinál a pénzével, amit akar.
- De ha nem az övé a pénz, akkor? Faggatta tovább a rabló.
- Hát akkor nem adhatja oda senkinek sem, mondta magabiztosabban a pap.
- A pokolba kerülne akkor, ha odaadná? Kérdezte gyorsan a rabló.
Ez már nehéz kérdés volt és erre nem tudta, hogy mit válaszoljon. Ilyet még senkise kérdezett to˝le ez elo˝tt. Megpróbált józanésszel felelni, de nem tudott rájönni egy jó feleletre. Egy szegénynek odaadni talán de egy gazdagnak sohase, De bárhogy is van a pokolba kerülni egy ilyen kis összegért, azt nem tartotta igazságosnak.
- Hát nem hiszem, hogy ezért a kis összegért a pokolba kerülne a Pali bácsi, mondta a pap.
De a következo˝ jelenet, amikor ezt kimondta, megrendítette a papot. A rabló megint elo˝húzta a fegyverét és a Pali bácsira szegezte.
- Látod te huncut, csak hazudtál nekem. Maga a pap mondja, hogy nem jutsz a pokolba, ha nekem adod az összes pénzt, ami a fiókodban van. Ide vele! Nem tu˝röm tovább, hogy hazudozol nekem. Nem szégyelled magad?
A pap megrémült ezen a gyors változáson. Alaposan megijedt de hamarosan magához tért? És mint egy pap nem hagyhatta cserben a kocsmárost, akivel különben jó barátok is voltak. Hallgatni pedig pláne neki, mint papnak, nem lehetett. Gyávaság és kudarc lenne a Pali bácsi szemében, ezért merészséget játszva, de gyengéden rászólt a rablóra.
- Tedd el azt a fegyvert, mielo˝tt megsértesz vele valakit?
A rabló erre pap felé irányította a fegyverét és rápírított. Már nem gondolt arra, hogy a pappal áll szemben és a pap is érezte, hogy most leértékelték.
- Te meg fogd be a szád! Mi közöd hozzá, ha a Pali bácsi nekem adja a pénzt, ami a fiókban van. Te magad mondtad, hogy nem jut a pokolba ezért a kis összegért. Neked ezt tudnod kellene.
Persze a pap nem tudta akkor, hogy azt a pénzt már elígérte a Pali bácsi ? az elígért pénzt már nem birtokolhatta egy palóc szokás szerint - azért a sörért, amit megrendelt és már az útban is volt hozzá. Hát hogyan érveljen most, teljesen zavarba került.
- De ha a Pali bácsi azt hiszi - próbálkozott a pap - hogy a pokolba kerül, ha neked adja a pénzt, akkor mégis. De itt már elhallgatott, mert érezte, hogy itt sántítani kezd valami. Aki hiszi, hogy a pokolba kerül akkor mi lesz azzal a valóságban? - Erre még O˝ sem gondolt ezelo˝tt, pedig pap volt már tíz éve. De a rablóba mégis szegett ütött a gondolat. Ilyen hülyeséget még O˝ sem hallott, vagy nem hülyeség ez?
Hát itt mindenki buta ezen a palócföldön gondolta a rabló Rudi. Ezen igazán nehéz most kiigazodni. A Pali bácsi azért is a pokolba kerülhet, mert úgy hiszi. Szegény ember, vagy csak buta? Ez hát, hogy lehet, csupán a hite vinné oda? De hát így mégis volna oka, hogy ne adja nekem azt a pénzt gondolta a rabló. De hát nekem is van azért okom, én meg nem hiszem, hogy a pokolba kerülök, mert elkelne a pénz otthon a rajkókra. A rabló megint elmélyedt ezekben a gondolatokban és - maga sem tudott róla - visszatette a fegyverét. Mindég ez szokott történni vele, hamar megfeledkezett a dolgairól, amit csinált, amikor mélyen a gondolatokba esett. Ez megtörtént nála az egyik pillanatból a másikba, mint mindig ez elött. Egy különös betegsége volt talán.
De emiatt még jobban féltek a pap meg a Pali bácsi, mert nagyon robbanékonynak mutatkozott a rabló és ki tudja, hogy nem beteg-e és az ilyen ki tudja... Ezért csak ültek megdermedten figyelve, hogy mi is történik most majd.
A Pap is nagyon elmélyedt a gondolataiba, mert erro˝l nem papolt a templomban. Hogy ilyen esetben mi a helyzet de arról papolt ? arra jól emlékezett - hogy a hitnek nagy az ereje. A fegyver szemébe nézni is egy új élmény volt a számra. Ilyen még nem történt vele. Miért tette ezt a rabló? Hiszen nem akartam becsapni öt. Vagy mégis... A rabló talán azt hitte, hogy félre vezettem? Mi lesz majd ebbo˝l, ha a rabló észreveszi, hogy félrevezettem O˝t. A hit ugyanis fontos de mi történik majd a valóságban, ha hisszük hogy a pokolba kerülünk. - Jaj nekünk most! Gondolatban imádkozni kezdett. "Istenem segíts ki ebbo˝l a slamasztikából!"
A Pali bácsi észrevette, hogy a pap imádkozik önmagában hát O˝ is ezt a kiutat választotta. A papnak csak tudnia, kell hogy, és O˝ is imádkozni kezdett.
Ezt észrevette a rabló is, de nem szólalt meg.

folytatjuk

mvh
palócföldi

Palóc mese

A palóc kocsmáros és a rabló - mese

5. Vészharang

Ebben az ájtatosnak mondható pillanatban azonban megszólalt a harang. Tu˝z van valahol! Értesítette a lakókat, mert felismerték a harang vész hangját.
Mintha tu˝z gyulladt volna ki a Pali bácsi és a pap nadrágjában is, mindenro˝l megfeledkezve kirohantak a terembo˝l. Meglátták a nagy füstöt. És rohanni kezdtek a dolgukra, mintha pontosan tudták volna, hogy mi is most a teendo˝. Mindketten be voltak ugyanis szervezve az általános mento˝szolgálatba a faluban.
A pap elkezdte szervezni az esetleges szerencsétlenül járt személyek megsegítését, telefonált a mento˝kért is hogy készenlétben legyenek, hogyha valaki megsérülne; mert már akkor volt néhány telefon a faluban, az egyik a plébánián.
A Pali bácsi is rohant egy másik telefonhoz hogy hívja a tu˝zoltókat. De már azokat már riasztotta a vészharang hangja és már útban is voltak. A füst pedig elárulta hogy hol van a tu˝z, oda találni pedig nem volt nehéz egy ilyen kis faluban.
A munka is leállt mindenütt a földeken a vészharang hallatára. Csak az állatoknál marad kint valaki. A többiek siettek elmenni vizethordani és segédkezni, ahogy tudtak. A Pali bácsi irányította az összegyu˝lt tömeget, hogy mit csináljanak, mielo˝tt eljönnek a tu˝zoltók.
Persze a gyerekek voltak a tettesek, akik játszottak a tu˝zzel, mialatt a mama fo˝zte az ebédet. Persze hamar már jól elverte O˝ket a mama, mert akkoriban ez szokás volt, hogy ne csináljanak többet ilyen rosszat. Jobb is, hogy to˝le kapták meg a fenyítést, mert az apától többet kaptak volna. Most O˝k is segédkeztek a tu˝zoltásban az apjukkal együtt. Ez szokás volt palócföldön, hogy a gyerekek lássák és érezzék a "játék" következményeit is.
A szalmakazal gyorsan fellángolt és hamar leéget. Több ilyen szalmakazal is volt a közelben azokat sikerült mégis megmenteni. A gyors közbelépés megakadályozta a tu˝z további terjedését. Mindenki fellégezett, hogy nem lett nagyobb baj. A palócok annak szoktak örülni a legjobban - gyorsan felejtenek. A Pali bácsi és a pap is részt vettek vizet hordani és locsolni a tu˝z környékét, hogy netán tovább ne terjedhessen a vész.
Amikor vége volt a munkának leültek elégedetten pihenni egy picit. Pokoli melegük volt és - nem lehetett elkerülni - hogy éppen most, a pokolra terelo˝dött a gondolatuk.
Ekkor egymásra néztek a Pali bácsi és a pap. Egy nagy kérdo˝jel volt felismerheto˝, Pali bácsi arcán.

- Végem van! Mondta ki végül a Pali bácsi. De ekkor nem a nagy fáradozásra gondolt, hanem...
- A Rudit otthagytuk a kocsmában és...
- Megyek vissza veled, itt már nekem sincs több dolgom. Nem történt semmi balesett és jól esne egy nagy pohár hideg sör, vagy ketto˝ is. Úgy izzadok, mint egy kutya.
- A kutya nem izzadik, próbálta viccre fordítani a beszélgetést, de ez nem sikerült. A pap nem válaszolt. A Pali bácsit kell majd vigasztalnom, gondolta, de erro˝l sem szólt semmit, csak gondolta.
- Jó hogy jössz! Folytatta a Pali bácsi, ennek nagyon örült, egy igazi jó barát, most sem hagy cserben és biztos nagy szükségem is lesz majd rája, ha tanúskodni kell majd a történtekro˝l. Nem tudok fizetni, bezárhatom a kocsmát, gondolta Pali bácsi. Nem tudom mi lesz majd a családommal.
Furcsa érzés volt így együtt kevert érzésekkel most visszamenetelni a kocsmába. Csak úgy szótlanul ballagtak vissza egymás mellett, mindketten a saját gondolataikba elmélyedve.
Egyrészt örültek - gondolom - hogy nem történt balesett a tu˝zvész kapcsán, de azt is tudom, hogy a Pali bácsi a legnagyobb szégyenének tekintette volna, ha most a börtönbe kerülne sikkasztás (?) miatt. Mert ki hinné el ezt a furcsa történetet, még maguk a palócok sem.
Ha egy palóc ígérte, hogy ekkor és ekkor fizet, az akkor fizet. Ebben biztos lehetett a Ko˝bányai sörgyár, ahonnan szokta megrendelni sört. Mert ha nem is sikkasztás, akkor is hanyagság az. Emiatt most a börtönbe kerülhet, mert hát ez csak a palócföldön lehetséges, hogy így o˝rizetlenül hagyni a pénzt a fiókban. A törvény már akkor követelte, hogy nem szabad o˝rizet nélkül hagyni, még a kocsmát sem.
De hogy mi történt ez elo˝tt a kocsmában, arról nem szóltak egy szót sem eddig, inkább a tu˝zoltásról esett néhány szó, a fiatalság gondatlanságáról. Mindketto˝jüknek valahogyan rossz volt a lelkiismerete és mindketten bu˝nösnek érezték magukat a történtekkel kapcsolatban, a kocsmában szégyelték is a dolgot. Az emberek a faluban bu˝nösöknek fogják ítélni O˝ket, ha ismeretes lesz majd a rablás. Ilyen dolog még nem történt palócföldön. És ha nincs rádió, mint most és sem telefon, akkor megy a pletyka. A pletykát még a leglelkiismeretesebb palócok sem tudták megakadályozni. Etto˝l igen félt mindenki. Most még jobban féltek a pap meg a Pali bácsi is.
De most már messziro˝l hallották, hogy sokan vannak a kocsmában. A nép nem ment vissza dolgozni, mielo˝tt ki nem beszélték volna a történteket egymással és most - azt gondolom - vártak a kocsmárosra is. Ilyenkor mindég dicséretet szoktak kapni a faluban - illetve a kocsmában - a jó összetartásért, a paptól különösen - de to˝le, a templomban. Egyesek tálaltak maguknak sört is, akiknek volt pénzük és befizették a szokásos rendben - gondolta a Pali bácsi. A parasztokkal itt nincs semmi bajom, de ez a zaj, ami hallatszott az már több volt. Mintha túl nagy lenne a zaj. Hasonlít a vígalomhoz - gondolta a Pali bácsi - biz nem tudják ezek, itt valami nem stimmel. Az ajtó nyitva volt és kifelé ömlött a jókedv. Beléptek.

folytatás következik

mvh
palócföldi

Palóc mese

A palóc kocsmáros és a rabló - mese

6. Minden jó ha a vége jó

A Rudinak persze hu˝lt helye. Nem is vártak mást, vagyis, hogy ott maradt volna mialatt mindenki a tu˝zzel töro˝dik. Jó alkalma volt elpucolni a pénzzel. Csak egy félüres poharat találtak ott, ahol ezelo˝tt ült. Azt sem itta ki? Gyorsan a fiókhoz rohantak hogy üresen találják a fiókot. De az nem volt üres. Hamar nekiálltak számolni a pénzt. Majdnem ezer pengo˝!
- Nem tudom minek vélni, de azt hiszem, hogy minden pénzem megvan, mondta csodálkozva Pali bácsi.
- Mégis, nincs semmi hiány?
- Nincs! Pedig jól tudta hogy maga sem szokta számolni a pénzét. Biztos bizony nem lehetett.
A pap meg gondolta, hogy csak ezt mondja, nagy örömében a Pali bácsi. Örül, hogy nem rabolták ki és ezért nem szólt az esetleges hányról.
- Köszönet az Istennek - mondta a pap - mást nem tudott kitalálni a csodálkozásában. Ennek örömére igyunk most meg egy ero˝ssett, mondta pap.
- Az én kasszámból mondta Pali bácsi. Mindenkinek itt a kocsmában egy nagy sört, az én költségemre. Érezte, hogy most kezdte vissza nyerte jókedvét.
- De hová lett a Rudi? Majdnem káltotta a pap felé.
Egy meg foghatatlan csend terjeszkedet most szét a kocsmában. Az ott lévo˝ parasztok eddig figyelmesen követték a pap és a Pali bácsi tevékenységét. Alig ismertek rájuk, mert egy nagyon furcsa módon cselekedtek, a pénzt számolták, még nem is köszöntek nekik, mint ahogy elvárták volna a szokások szerint. Egy magyarázatra vártak, de azt sem merték szóval kifejezni. Mindegyik elo˝tt, már ott tátogott egy nagy üres söröspohár. Hát mi azt hittük, hogy... Vagy mi van?
- És ki ez a Rudi?

Voltak vagy húszan a kis kocsmában, mondhatnánk zsúfolt volt. Most pedig minden szem a Pali bácsit meg a papot fürkészte. A hátuk mögött most megrezzent a függöny és megtörtént, amire nem számoltak. Elo˝sször nagyon megijedtek és nem mertek megmoccanni sem. Miután most lassan hátra bóbiskoltak megtekintették a Rudit. A Rudi látván az egészen kényes helyzetet a teremben, mintha élvezte is volna ezt, jól ero˝sen röhögni kezdett, mint a csintalan gyereken szokás, amikor rajtakapja o˝ket a velük játszó felno˝tt. De mindjárt a dologhoz tért mintha az összegyu˝lt parasztoknak ehhez semmi köze sem volna. A Pali bácsihoz fordult, most már csak halkan mondta:
- A száz Forintot, amit kaptam a Pali bácsitól, azt kiszámoltam magamnak. Tessék itt van! Számoljuk meg! Tíz ujjam van és mindegyikre tíz pengo˝t számoltam. Tíz ujjon tíz pengo˝, az százzal egyenlo˝. Nem?
A Pali bácsi csak bólintani tudott és most a pap állt ott teljesen tanácstalanul mialatt a kocsmai tömeg, beszélgetni kezdett egymással, de még mindég figyelték a dolgokat, ami a pult mögött történt. A Rudi folytatta most az összegyu˝lt tömeg felé - mert ez a húsz személy egy tömegnek számított akkorában és magas hangon, hogy O˝k is meghallhassák, mondta:
- Azt is megígértem, nem, hogy kifizetem az elso˝ korsó sörét mindenkinek, amikor eljön majd Pali bácsi. Most fogom fizetni. Váljék egészségetekre!
- Köszönjük, köszönjük, nagyon is. Az Isten áldja meg a jószívedet! Hallatszott a tömegbo˝l és máris csak magukkal voltak elfoglalva. Nem töro˝dtek azzal, hogy ki is az a Rudi, aki megkínálta O˝ket egy nagy korsó sörrel. A másodikra vártak, amit pedig Pali bácsi ígért nekik. Mindenki jó hangulatban volt.
Ha eddig nem mondtam volna, akkor maga a Rudi mérte ki a söröket a betoppant parasztoknak. S ha nem volt nagy korsó, akkor ketto˝t kapott valaki, két kis korsóval, hogy legyen igazság is.
- A Rudi most kacsintva megint a Pali bácsihoz fordult, aki kevert érzésekkel hallgatta és szemlélte a történteket. Most ugyanis a Rudié lett a színpad. Máskor O˝ maga szokott lenni a fo˝ho˝s. Örült neki valahogyan, hogy így végzo˝dött a dolog.
- A Pista bácsinak ugye nem hiányzik egy fillérje sem? Kérdezte Rudi. Erre van két tiszteletes szemtanúm is - mondta a Rudi - hogy még mindég kezébe tartsa a kezdeményezést. De a Pali bácsi, mintha beletöro˝dött volna a dologba. Nem töro˝dött most azzal, hogy megszámolja a pénzt. Ekkor megszólalt a pap:
- Csak egy, ha jól számolok, bökte ki a pap, nem is tudta miért tette, mert érezte, hogy ezzel elrontott valamit.
- Ketto˝! Tiszteletes úr, mondta nyomatékosan a Rudi. A tiszteletes úr és a Pali bácsi házi angyala, ketto˝, ha jól számolok, nem?
- Ne vitatkozzunk most ezen, mondta végre a Pali bácsi, mert a pap a kezdeti beszélgetésro˝l nem tudott és nem is akart beszámolni róla. A pap ugyanis azt szokta mondani erro˝l, hogy ez csak babona vagy valami ördögi fajzat, ami nem létezik. De a palócok számára mégis létezett.
- De pénzt mégsem tudom elfogadni To˝led, mondta végre a Pali bácsi, és ezzel tudtára adta azt is, hogy minden rendben van. Egy kis ido˝ multán folytatta a Rudihoz fordulva.
- Menj csak békével, mondta a Pali bácsi és jó utat kívánt Rudinak és ezt tették az összegyúlt parasztok is.

Amikor Pali bácsi elmeséli ezt a történetet az unokáinak, akkor mindég kitör a nagy vita. A Pali bácsi verte át a rablót vagy fordítva? Vagy mégiscsak vannak házi angyalok? - Én azt hiszem, hogy az összegyu˝lt társaság járt a legjobban, mert két, nagy pohár sörrel lettek megvendégelve ezen a napon! Vagy neked mi a véleményed?
A rend visszaállt most ebben a csendes faluban és a Pali bácsi is visszanyerte vidám hangulatát és ha nincs miro˝l beszélni a kocsmában - már a parasztok is megtudták a pletyka útján - hogy mi történt, ami nem is történhetett meg, mert maguk is ott voltak több mint húszan. Tehát nem is igaz, ami történt. Erro˝l vitáznak még ma is.

vége

mvh
palócföldi

Játékszabályok

Változó játékszabályok

Egy 21-éves svéd lány gondolataiból. Nehéz elöre metudni hogy egy kapcsolat mely játékszabályok szerint megy majd végbe.


A játékszabályok menet közben megváltozhatnak

M inden nap tanulok valami ujjat. Megkellett tanulnom azt is hogy óvatosnak kell lennem. Példaul akkor... hogy kiben bízhatok meg.

Nemis olyan nehéz mint gondoltam megszerezni a mások bizalmát amikor azt hiszem/hisszük mindketten, hogy megegyeznek a játékszabályaink.


És ha már elkezdödött a "játék" akkor már gördül is folyamatosan elöre, magátol is.

De - észrevettem - hogy ekkor már kínos és nehéz kilépni. Pedig sokszor szügséges lenne.

Mindenki szeretne jót gondolni az embertársainkról. Bolondság lenne mindég abból kiindulni hogy nem megbízhatóak mielött megadnánk nekik a lehetöséget a bemutatkozásra. Ilyesmi azonban - hogy melyek a játékszabályok -csak a "játékközben" derülnek ki, mert csak akkor derül ki igazán hogy ki kicsoda. Amikor már késö, akkor derül ki elöször hogy milyenek.

Ilyenko r veszem észre hogy egyesek csak a saját javukra figyelnek és vannak olyanok akik mindég gyözedelmeskedni szeretnének. Minden áron. Letipornak másokat a céluk érdekében. Csak a saját játszmájukat játszák az ök által megszabott saját játékszabályaik szerint. - De muzsáj nekem is ezekhez a játékszabályokhoz igazodnom?

Ez a felismerés, amikor megtörténik nagy nehézségeket szülhet. Mert csak ekkor veszem észre hogy megváltoztak a játékszabályok. Csak úgy menet közben, és már én is benne vagyok a menetben.

Ilyenko r tanulom meg hogy elöször a játékszabályokról kellne megeggyezni mert késöbb ez aligha megy. De ezt hogyan?

Ha mégis rosszul jött ki a dolog, ezt úgy könyvelem el hogy, kaptam most egy leckét. Remélem hogy tanulok belöle. Nehogy megtörténjen ujra.
Ezért vagyok óvatos!

Palócföldi

Palóc vers

Halálosan barátias

Az élet
ellentéte
a halál

- a halált
a legnehezebb
elviselni
az életben!

ellenáll

a világ
mégis
a halál felé
tendál

azt mondják
ezért
a halál
természetes

- de akkor
az élet
nem az ellentéte
lenne;
vagy
hazugság ez?

palócföldi

Gondolatok

"Szemüveget a bírónak!"

Azért van a bíró hogy a szabálytalanságok ellen fellépjen. A 21-éves svéd lány problémája - amiröl irtam ezelött - a mindegyikünké. Azt vesszük észre mi is hogy megváltoztak a szabályok. Én nincs biró
- Megtörtént veled is?

Reggel 4-óra és nemtudok aludni. Forgolódom az ágyban és a svéd lány gondolatai jutnak váratlanul az eszembe. Ez forog bennem:

A problémaival kapcsolatban kiemeli hogy az emberi kapcsolatoknál, csak úgy menetközben megváltozhatnak a játékszabályok. Szélsöséges esetekben teljesen szabálytalaná alakulhat a "mecs", a kapcsolat kisiklik és lehetettlenné válik. De akkor már nehéz kiszálni.

A fiatal kapcsolataira gondolva, szerelmi vagy egyébb, a dolog ilyenkor ero"sen megrendítheti, egy ilyen fiatal lány a valóságban az emberekbe vetett hitét.

Ezen a reggelen most a szurkolókhoz vándoroltak a gondolataim. - Azon tünödtem, hát mégis ilyenek az emberek mint a sportban? Szeretik a szabályokat és tünetesen felháborodnának ha valami szabálytalanság történne a pályán. Különösen ha a bíró nemlátja.- Tehát ezt akarnák ök is a hétköznapi életükben?

Ilyenk or hangzik el a: "szemüveget a bírónak!" kiáltás. Próbálkozz csak szembesülni ekkor ezzel a tömeggel? Kinyírnának!

No, jól van! Most abban nemvagyok biztos hogy az ember természetében már megvannak-e a játékszabályok szeretete vagypedig a sport tanította rá öket. - Szóljon aki tud erröl valamit! Jó lenne tudni mert...

Visszatér ve a lány gondolataira, ö is arra jött rá, hogy a legjobb lenne elöször megeggyezni a játékszabályokról mielött elkezdödhetne az ismeretség. Mert akkor elöre lehetne választani a szabályok szerint. - Egy focicsapat ugye megteheti, de mi miért nem!

De éppen itt lehet a bökkenö. A futball játékosai ismerik a játékszabályokat és elismerik öket. A biró ezek szerint dönt, és a szurkolók követelik azok betartását, még verekedni ís képesek értük. És csodák csodája mindenki - ja, majdnem minden fotballkedvelö élvezi a játékot és szeretne játszani is. Vannak akik még a gyermeküket is erre próbálják nevelni. De az életben mi ezt nemtehetjük! Gyakran csak belesodródunk valamibe.

Miért ne lennének ezekszerint fontosak a játékszabályok az emberi kapcsolatok között is? De erröl nemszoktunk beszélni. - Most azt hiszem jobban megértettem a lány tépelödését is ezirányban.

- Felkelek most - gondoltam - és ezen a napon arra gondolok majd, hogy majd én, milyen játékszabályok szerint élek ma, és érintkezem az embertársaimmal.
Mi lenne ha...?

palócföldi

Gondolatok

Nemkell a Sátánt mindjárt a fallra festeni!

Most azon töröm a fejem hogy miért éppen ezen töröm a fejem amin éppen most töröm a fejem. - Világos? Ugye nem!?
- Miért is írok erröl most amiröl irok?
Aki olvasta az elözményeket az már tudja hogy egy 21-éves svéd lány gondolatai indították el ezt a folytatást. Az Ö gondolatai részben befolyásolták az enyéimet és meghatározták hogy most ezt tegyem.
- Nem érdekes? A gondolatok befolyásolnak. Ezt teszik az élmények, az iskola, a társaság, a kapcsolataink és igy tovább. Vannak akik reánk akarják kényszeríteni játékszabályokat és vannak dolgok amelyek csak csalogatnak erre. Ezt se persze nyiltan teszik, még nemis említik hogy életünk teljesen megváltozhat ha elfogadjuk a kihívást. - A Sátánt festem a fallra? Lehetséges! De mi történt?

Egy képeslapp érkezett névre cimezve. A lapon egy vadonatuj kocsi képe
mutatkozik be, éppen olyan emely most nagyonis elkellene. A reklam mondja hogy a kocsi már útban is van valahová mert kisorsolták. De csak akkor fogom megtudni hogy hozzám vezet-e az útja ha elöfizetek a lappra. Érezzem magam kiválasztottnak. Hiszen a lapot is a nevemre küldték mintha...

A 21-éves lány gondolatai jutottak ekkor az eszembe, a saját életem játékszabályai. Mi lenne ha elfogadnám a reklám kihívását. Ha csak a Sátánt festem a fallra akkor is befolyásolni tudná az életemet. A legroszabb esetben ha megjönne a kocsi mégjobban. Mert akkor talán kipróbálnám, és a magy örömömben már akkor ott leselkedne a baleset. Vagy pedig ez történhetne a haverommal aki... Befolyásolná a játékszabályaimat és sokmindent meghatározna. Hát ezt akarom én? Eldobtam ezért a lapot a kukába legyen ott az uj kocsim! Jobb így ahogy van uj kocsi nélkül. Semmi sem fog kizökkenteni a napi életemböl és ez igy jó is, gondolom.
- De igy nemlehet gondolkodni! Te minddég elöre fested a Sátant a fallra. Hiszen ez ostobaság! mondja a haver.
- Ostobaság?Nézd csak meg a statisztikát! Mi lett azoknak hátra akik 10 évvel ezelött egymilliót nyertek. Jobb lett volna a helyzetük a nyeremény nélkül...Ez nem falrafestés.
- De veled miért történne meg az ilyesmi?
- Mert én is csak gyarló ember vagyok és ezt tudva nemakarom hogy egy nyeremény megváltoztassa az életem játékszabályait.
- De hiszen még nemis nyertél, miért ez a túlkapás? Hát miért nem jönne jól egy vadonatúj kocsi a házhoz?
- Mert a nagyapám az mondta egyszer nekem hogy ahol pénzt osztanak oda ne menjek.
- Hát bolond volt az öreg, miért ne?
- Mert biztos hogy nekem úgysem jutna. ?s ha elkapp a szerencsördög akkor csak vesziteni fogok majd, mint a többiek már tették akik szerencséznek. És most nemvitatkozotk veled többet. A szerencse meg a reklám csak próbálkozzanak, én nemfogok beleesni.

Nemakarom ugyanishogy a szerencsszellme megváltoztassa az életem játékszabályait.
- De hát nemlenne jó megnyerni azt a vadonatuj kocsit?
- De igen! De ami velejár talán az lenne veszélyes reám nézve.
- Már megint festegeted azt a...

mvh
palócföldi

Palóc vers

Sajátos "boldogság"

- Sajátos? Hogyan? kérdezem
- mert a rossz után
biztos hogy jön a jó
a logikus feleletem

mert a jó és a rossz
kéz a kézben jár
ha bodogtalan vagy
utána a bodogság vár

morgolódnod is kell
hogy boldog lehess
a csalódás után
hogy ujra nevess

az öröm és bánat
egyetlen töröl fakad
örömöt nemlelheltsz
ha nem volt fájdalmad

választani lehet
de ne csak az örömöt
boldog lessz életed
ha viseltél csödöt

palócföld

Gondolatok

Rohanni már nincs ereje!

A cikkeim témája a sorzatosan megváltozott játékszabályok. Váltózékony a világ. - Felgyorsult vagy inkább beszurult lett az élet?


Egy belga orvos - olvasom - 1951-ben ezt mondta:

"A betegségek a túlzott tisztálkodás mellékhatásai. A fürdés a legveszélyesebb, amelynek a hatásai katasztrofálisak lehetnek."

A tisztálkozási szabályok azóta enyhén szólva megváltoztak. Ma már ott tartunk hogy egymillió ember összegyu"l a Duna mellett hogy tüzijátékot nézzen - másképpen persze nemjönnének össze olyan sokan - hogy bekövetkezhessen a égszakadó katasztrofális légzuhany.
Ezen alkalomkor az ég mutatja be szinte gorombán a villámjátékát, egy nemzeti agymosás következményével egybekötve.

Már másnap reggel összegyu"l a kórmány és a fél ország a jatékszabályok megváltoztatását sürgeti. Hiszen ezen szabályok esetén...

Ekkor az történik - ujra megtanuljuk - hogy a meterologiával ugyanis nemlehet saját játszmát játszni, vagy ha úgy tetszik azt kijátszani - ha nemvagyunk jól felkészülve erre, még akkor is... .
Mégha egy izgalmasabb és kápráztatóbb játék esetén is, ha olyan volna a folyamatban a számunkra - akkor sem vagyunk versenyképesek. Mert nem kérdezi hogy: jöhetek-e játszani veletek vagy sem? Hanem egyszerüen csak jön és van és az uj játékszabályok betartására kényszerít. Ilyenkor részben az a baj, hogy erre nemvoltunk felkészülve, és most egyszerüen másra fokuszálunk és valaki másra bíztuk magunkat hogy figyelmeztessen. Ha az elalszik és nem üzen akkor... ?

A Napóleon is - a világ nagyjai is belátják az üzenet fontosságát még az apró dolgokban is - mielött hazatért volna az elvégzett hadjárata után, külön üzenetet küldött a feleségéhez azt mondván; hogy "addig a mig most haza nem érkezem, ne fürödjél!". Ebböl az üzenetböl tudta meg a felesége hogy mihez tartsa magát, mert a Napóleon élvezte - elképzelem - azzal a bizonyos nöi stb mosdatlan fajta szaggal körülvenni magát, ... ugye, nemis szügséges folytatnom.

Ma már a média és különösen a reklám amelyek szorgalmasan szolgáltatját az üzeneteket. A reklam most arra szólitja fel a nöket hogy mostmár fürödjenek és a szagukat a különféle Párizsi - mostmár lesz magyar szag is - és saját izlések szabják meg.

A legujabb divatszabály amelyet a svédeknek kell most megszokniuk a szagok különleges keveredése. Ez a "divat"-szabály, gondolom egy uj szakmához vezet majd. Mostmár ugyanis vannak közös WC-k. Egyenlöség lett a nemek között ezen a vonalon is és ez is eredmény, de mi lett a szagokkal - azok mit gondolnak? A kezeket is mosni kell, mégpedig szapannal mert a jelenlévö nök figyelnek. Azután szárazra is kell törölni vagy forró levegöbe szellöztetni a kezeket hogy a szárított baktériumok is hozzávegyüljenek többi szagokhoz.
- Felgyorsult az élet a WC-ben is. Hamar kiosonok onnan.

- Felgyorsult az élet? Szerintem inkább a játékszabályok változnak körülöttünk nagy ütemben. Az élet - mondanám - az inkább beszorult. A játékszabályok mennyisége is növekszik amelyek követelik az élet nagy részét. Nem az élet gyorsul - szerintem - hanem széttagozódik/szészóródik/szétpocsékolódik valahogy. Az a kevés élet ami megmarad hiányos/kevés lesz.

Képzeld el a kismamát a gyermekével, talán kettövel is, a dunaparton ezen a bizonyos estén. Nagy tömeg veszi körül, valami nagyszerüt akar mutatni a gyerekeinek, de kitör a vihar, mozdulni alig tud, ráadásul kitör körötte a panik, azt sem tudja hogy mit tegyen - egy igazán beszrult élet jó példája.

Sokan egy hasonló beszorult életet élnek máskor is. A körülmények azok amelyek rohamosan változnak. Az uj helyzet ujra ismeretlen. - Ezzel nem számoltam! Teljesen kivagyok szolgáltatva. Levagyok bénítva. És ki segítsen, amikor mindenki segítséget keres köröttem? Ki látja...?

"... eközben a meccsen
egykét sípcsont reccsen
felse veszi egysem
a fetrengö játékost
fontosabb a játék most!"

Nem az élet rohan - ne hidd! Csak annak részeit hajszoljuk/játszuk/használjuk el ujabb ujabb és ujabb szerepekre. Maga az élet, ami még megmaradt bennünk, beszorult és marad egyedül a maga kinjaival. - Rohanni már biztos nem bír!

mvh

palócföldi

Fordítás - vers

Sovány elöny

A szegénység
sohasem jó jel
a TOP listájára
sem kerülne fel
egyetlen elönyt
érhetne csak el
ami nincs az
nem veszthetö el

B.A. - Aftonbladet
svédböl fordította
palócföldi

Palóc vers

Féligazság

"Az élet
a molekulákból áll
semmi másból!"
mondta a
tudomány
képviselöje
egy komoly
közönség elött
nem máshol

a hangja olyan
mintha
valami örök
igazságot
mondana
az áhitat
hatalmába kerültem
mintha maga
az Isten szólt volna

de mi ez?
ha utána
gondolok
a tudományt
hallgatom
és mégis
amit hallok
csak
féligazságok

palócföldi

Palóc vers

Bekötött szemmel


Nem tálalják ezüst tárcán éppen nekünk
Egy történet
és négy ember
de mégis
négyféleképpen
látja.
az igazság
ottvan ugyan
de egészét
nemtalálja


az igazság
az igaz hogy
terem valahol
de formálódik
és lefestik
mielött
hozzád jutna
majd használva
úgy ostorol

ha zabáljuk
keverve mással
és gyorsasággal
mint a média;
az eredmény
nemlehet más
mint hasmenés
és nem képes
maradnia

mert az aki
elötted volt
másképpen látta;
másuk által
emésztve lett
és igy kerül
ezekután
majd tehozzád
a szobádba

kényelmes vagy?
és elvárod
hogy tisztán
tálalják
és csak neked
belátod majd...
mert nemtudod
az utjait
rossz gyümölcsnek
itélheted

az igazság
olyan furcsa
hogy sose lehetsz
az ö ura
és ha érdekel
keresni kell
s ha megtalálod
ne veszitsd el
ne légy buta

de az sem jó
ha keresedd
bekötött
szemmel
mert magyarázatot
találsz ugyan
mert mindenre van
a keresését
ne ott kezd el
palócföldi

Gondolatok

Toljuk vissza a lavinát!

"Többet között a rákot, a szájbüdösséget, a fogfájást, a gilisztákat, a körömfájást, a görcsöt, csak egynéhány felsorolt betegségeket említeném, amit a dohány megtud gyógyítani - mondta a Monardes, egy spanyol orvos, 1571-ben.

" És mi a helyzet ma? Svédben a cigarettadobozokon ilyen ellen-rekám olvasható: "Vigyázz mert rákot okoz!" vagy "Mérgezö hatású! vagy "Szennyezi a környezetet!", "A lassú halál okozója!"
stb stb. - Tehát teljes a fordulat: "hátra arc!" Ezt nevezem, hogy megváltozott a helyzet.
De hogyan jutottunk tulajdonképpen ide? Hogyan lehetséges az hogy a dohányzás ilyen méreteket öltött azóta, amióta óriasit nevettek az ötleten, amikor a dohányzást elöször bemutatták itt Európában? És senki sem kényszerítette a milliárdot(népet) azután erre a rossz szokásra - amit most igen rossz és káros szenvedélynek is nevezhetünk.

Ezt én azért írhatom igy erösen megkérdöjelezve, mert én nemvagyok dohányhos. Kipróbáltam ugyan de nem ízlett! De miért izlett olyan sok másnak - vagy talán nem ízlett? De akkor miért? És hogyan?

Megjegyeztem ezelött, hogy nagy röhögést váltott ki amikor elöször bemutatták. - "A szájból füstölögni? - micsoda baromság!!!" - Kinek kell ez?
De a királyi udvarokban és más méltóságoknál megérett a talaj, mert nagy volt az unalom. Háborúskodás volt az egyetlen szórakozás amely eredményesen eltudta üzni az unalmasságot. Ekkor mint a láb a lábbelibe mejelent a dohányzás és enyhítette az unalmat. Késöbb mint egy királyi vagy nemesi szórakozás lett belöle, amely látszsólagosan kiemelte a föurakat az uj arisztokrata szokásukkal stb az egyszerü emberek fölé. Úrias let a szájból füstölni.
A dohányzás igy hamarosan az elökelö társaságok középpontjába került. - A nök szemébe fújni a füstöt - micsoda férfiasság! A nöknek persze ezt nemvolt szabad...

De várjunk csak! A nép is úgy akar ám élni mint a király, vagy hasonlóan, és ezennel megindult a csábító lavina. Ha nekik jó akkor... A méltóságok életvitele terjedni kezdett lefelé. Ehhez hozzájárultak a szinészek elbüvölö, csalogató müvészete akik a nagyurakat játszották - nekik is nyilvánosan dohányozni kellet, mert ugye hozzátartozott a szerephez is.
- Na és, ha király nemlehet az ember akkor lehet királyt jászó, nem? Mint a szinész teszi, ahogy ö teszi. Emlékszem arra is, hogy én is utánozni szerettem volna valakit azért gyujtottam rá elöször. A szinészeket nagyon irigyeltem akkor mert csábitott az életük amit felmutattak. Csakúgy ömlött tölük a boldogságot sugárzó életforma és a festett egézségük bemutatása a nézökre. Persze - egy cigaretta - ez már elérhetöbb lett, és miért ne, mindenki olyan bodog akar lenni mint a fellépö "csillag" - persze füstés nélkül ez elképzelhetettlen. Mert ugye a gazdagság jellképe is lett különösen a fehér nép elött.
Ma már az iskolások is dohányoznak. De ne is beszéljünk erröl, meg hogy... a nök vagy a lányok mai szokásairól is... de nemis folytatom, mert nem erröl az elterjedt bolondságról akarok most szónokolni. A megbetegededettek száma mindenki tudja hogy ma már úgyis óriási. Kezdetben az állam bevétele megnövekedett ugyan és a politikusok hamar belátták hogy ez pikáns szeszély. Azaz hasznos fejöstehén lett a szemükben elkönyvelve a dohányzás; mert amire eljönne az öregség - persze mostmár tudjuk hogy nem jön el, csak a dohányosok remélik - addig a dohánynak sikerült megrövidíteni az életüket. - Micsoda pénzmegtakarítás mert a halottaktól bevonták elözöleg elörelátóan a nyugdíjat is.

De ennek az örömnek is hamar vége lett. Mert - nemigaz hogy a dohányzás gyógyítja a rákot - nemigaz hogy gyógyitja a fogfájást - nemigaz hogy megszünteti a szájbüjdösséget stb ................... inkább mindezeknek az elenkezöje lett az igaz.
De nemakarom tovább feszegedni a dolgokat. Végre térjünk a tárgyhoz! Azon töröm ugyanis a fejem hogy miért ne? Miért ne lehetne megállítani a lavinát? És miért ne lehetne... söt visszatolni a csúcs felé, ahonnan elindult. - Igen, jól olvastad! Vissza a lavinával a csúcs felé!!!
- Hát, megbolondult itt ez az ember? Lehet! De ha eddig ide jutottunk miért ne próbálnánk meg visszaflé tolni a történteket? A királyok kevesen vannak és ezért nemtudnak segíteni. De itt vannak az e világ nagyjai, a sztárok, müvészek, sporthösök stb akikért rajong a világ. Ezek segítségét kérem!

Miért elképzelhetettlen az hogy pl ezt mondja a fönök:
- Nemcigarettázom mert büdös lesz töle a szám!
- Nemcigarettázom mert szép akarok maradni - mondhatja a sztár
- Nemciarettázunk mert nagy butaság volt elkezdeni, mondja végre a doktor.
- Nemcigaerettázom mondja a társam, mert a pénz kell a sporthoz.
- Nemcigarettáunk jelenti ki egy müvészeti csapat;
menteni akarjuka amit az elödeink elrontottak.
- Nemcigarettázunk mi sem, katonák, mert reátok vigyázunk és ne válasszátok a lassú halált!

- Nevetséges? De a kezdet is nevetséges volt, és a lavina mégis megdindult. Visszafelé nehezebb lenne? Hát jó... - büdösítsünk mindörökre?

mvh palócföldi

Gondolatok

Idézet:
Eredeti szerzo˝ Epü
Üdv! Újszeru˝ megközelítése a témának, de jó!
Csak a javasolt egyik lehtséghes megoldás, ami szerintem nem mu˝ködik.
Törvények tíltják, hogy filmeken ne legyen olyan jelenet, amint +élvezettel+, vagy csak úgy füstölögjenek emberek. Lásd Casablanka egyes jelenetei, vagy legendás no˝i színészsztárunk Karádi Katalin. Aki még énekelt is a cigarett-ro˝l.
A minap tört ki botrány Skóciában amint egy superstar nem fékezve ösztöneit, beledohányzott a nézo˝k arcába. vagy a másik akit elkaptak, mert részegen vezette autóját.
Nem mu˝ködik a nagy emberek példamutató viselkedése. Megjátszhatja magát a fílmen, fotózáson, riport közben, de a naggyaink esendo˝k. Esendo˝bbek mint a kisemberek, akik csak utánozzák o˝ket. Az emberekben nem az marad meg, hogy XY nem dohányzik nyílvánosan, hanem a a pletyi hír, hogy zug szivarozik. Ha o˝ akkor én miért nem? O˝ híres, szép, ötvenévesen is fiatal. Pedig ez egy nagy csalás. Valahogy nem akarják észrevenni, hogy Superman is halandó.
Az iskolásokban nagyon él az a tudatalatti hit, hogy a dohányzás felno˝ttes. Pedig csak öregít. Biológiag minden képpen. Csendesen ki merem jelenteni, hogy a dohány, nem kis részben járul hozzá az emberiség elkorcsosulásához. Ha az orvostudomány nem lenne olyan fejlett mint amilyen, az átlagos élettartam valahol az o˝sember szintjén lenne.
A legfo˝bb huncut itt is az állam és a to˝ke. A hatalmas haszon és állami bevétel miatt, soha nem fognak bezárni egészségügyi javaslatra dohánygyárat. Bezárás terén kivételek vagyunk, mert nálunk bezártak, de csak azért, hogy még nagyobb haszon reményében importálják a mérget.
Az állam siránkozása a hatalmas gyógykezelési költségek miatt, csak porhintés.
Életem leg okosabb döntése volt, hogy leszoktam a nikotinról és nem nikotinnal! Talán ennek köszönhetöen vagyok most itt.


Szia Epü!

Gratulálok hogy leszoktál adohányzásról. Biztos hogy nemvolt könnyü de éppen azért érdekes hogy mégis sikerült. Ezért bizok még mindég az emberben.

Persze nemkönnyü leszokni azért sem mert mert érdekek/müvészetek képesek fenntartani a "gazdagságos" szenvedélyeket.

Az elképzelésem tudom naiv, és csak a felfigyelést szolgálja. Ha nem sikerül tudatosítani az emberekben a problémájukat akkor nehéz lesz.
Attól hogy ha csak megtudtam hogy a dohányzás káros még nem biztos hogy tudatosítódott bennem a probléma. Ma még sokaknál csak itt/vagy ittsem tartunk - csak hallottuk hogy káros. Egy tudatosítási folyamatot kellne megindítani. A müvészet erre nagyon alkalmas is lehetne és legalább olyan izgalmas téma mint más. De ez tudatosodni kell a müvészekben is. Hogy ezt hogyan? Eggyes müvészek kezdenek észhez térni - vannak jó példák több vonalon.

A müvészetek befolyásos ereje - nemcsak mint példaképek - lehetne egy fontos használható tényezö.

mvh
palócföldi

Palóc vers

Szingli

A szingli igénye
hogy családot szeretne
majd valamikor
a jövöben teremtenie

de tagadja ezt most
a mindennapiságnak
is szeretne a jelenben
jól megfelelnie

a szabadságát dicsöiti
de az elvárások
szabadsága ez, majd
hamarosan észreveszi

az életforma vonzóereje
elmulik mint a divat
családot akar alapitani
ha majd észbe kap

palócföldi

Palóc versek

Dugók

Ma már már
száz évvet
elöre is
nézhetek
amikor
a dugók már
Budapesten
nem léteznek

mégegyszer
felbontották
ugyan az
utakat
hogy szélessávon
közlekedhessenek
mostmár
a netlovak

dugó már
nincsen
mindenki
tudja azt hogy
mi a jó
minden háznál
egy adatló
is ott található

palócföldi

Palóc vers

Fogjunk kezet

- Nincsen pénz
azt hiszed
hogy elfogyott?
- nemigaz,
csak gazdát cserélt
máshol van most.

az energia
az valami hasonló
az sem vész el
csak átformálódik
más formát vesz fel
energiamegmaradó

az ellenségeskedés
ezekkel szemben
egy furcsa valami
megnövekedhet
s a megbocsájtással
a béke követheti

kezet fognak
magyar és szlovák
szót nemértek
az asztalommal
mégis együtt
élvezzük a lakomát

palócföldi

Palóc vers

Dugós élet

Jaj de jó lenne
ha lennék elörelátó
nyaralni indultam
de hátrál a dugó

a dugós élet
egy egészen más világ
váratlanul jöhet
és gyorsan zúdul rád

egész más lesz itt
a kommunikáció
utolsó erödet csavarja ki
belöled a frusztráció

az eszed is megáll
elakadt retorika
- micsoda baromi
a döntési mehanizmusa!

az idöt elnyelik
a szakmai viták
értékitéletek hangzanak
keresve a hibát

mindenki kampányol
elöre menni lenne jó
az istent terhelik
hogy miért lett dugó

palócföldi

Palóc vers

Puskával

A puskámat
a határon
letettem
mint soproni díák
az Ausztriába
a határt átléptem

mert jöttek a hírek
jönnek az oroszok!
a határ felé
a menekülö tömeg
nagy nyomást
gyakorolt

volt ott mindenfajta
fegyveres katonák
féltek az oroszoktól
sejtették mi jön
a csatát ök is
láttuk feladták

mitévök legyünk?
délután volt
félretesszük mi is
fegyverünk
és az Ausztriába
átsétálva
menekülünk

de nemadtuk fel
puskával a tankok ellen?
itt más fegyver kell
mit puskával nemlehetett
megnyertük
szellemben

palócföldi