C
csocsike
Vendég
Budapestnek vesznie kell (1891)
Brichta Kálmán
I. I. Budapest Szodoma
Gyilkoljatok meg! öljetek meg! ne legyen testemben egy csep vér sem, legyek teljesen hideg, halott!
Vagy zuzzátok össze csontjaimat porrá és égessétek el azt is, ne legyen még egy atom sem, mely elárulná, hogy ez undok városban éltem valaha!
Vesszen e város szinérõl minden, mi szépet és jót mutat, mert valója csupán gaz, pusztuljon el minden ékessége, bája és gyönyöre, mert bûn árán szerezte e tulajdonságait. Mentsük ki e városból az igaz embert, mert a ragály terjed ez undok fertõben, a rothadtlelkû elveti magját az igazak szivébe, hogy azt is bûzhödté, bélpoklossá tegye!
Vesszen ki bár ember és állat egyaránt, ne legyen senki, ki tapossa a világnak e szenyfoltját!
Tomboljanak az ellenség ágyui, harsogjanak a csata kürtjei, dörögjenek a vész fellegei, hirdesse minden, hogy Budapestnek vesznie kell a föld szinérõl ugymint Szodoma és Gomorrhának, mert benne kéjuralom kapott lábra. Oly erõs és hatalmas kéjuralom, melyet megtörni lehetetlennek látszik.
Itt öngyilkosságot igér jó szülõjének a gaz fiú, mert nem engedik kéjelegni, ott a nõre halált szab a férfi, mert amaz felfedezte aljas bünét.
Emitt öngyilkos lesz az ifju, mert nincs elég pénze, hogy szenvedélylyé vált kéjelgését ki tudná elégiteni. Amott elvál a férj, mert nincs annyi keresete, melylyel két nõt ki birna tartani.
Az alsóbb körökben az inség és nyomor a szegénység és elégületlenség jajai hallatszanak. A felsõbb köröket pedig a kényelem, a kedvtelenség és az életuntság borzalmai zaklatják.
És mindez azért van, mint már mondottam, mert jelenleg kéjuralom dívik. Ezen lelketrázkódtató borzadalmas állapotok megteremtõi és bûnös vezetõi: az undok kéjhölgyek!
Budapestnek ez erkölcsi romlotjai baljóslatu alakulásokkal fenyegetik az igazakat. E város elveszteni készül szabadságát! Hogy a szeplõtlen tisztaszivûeknek kezében nem villog többé kard, a kéjenczek bilincseket kovácsolnak a szüzek karjaira, hogy megakadályozzák azokat jogaiknak, erényeiknek védelmükben.
A kéjelgés világuralomra készül s apsolutismussal fenyeget. És, ha a kéjuralom terjeszkedik s magával ragadja még a kevés számban levõ igazakat is, hol van az óriás a ki képes lesz ezeket feltartóztatni és visszatartani? Mely kéz akadályozza meg majdan e két ellentétes elem egyesülését s ebbõl kifolyólag az erkölcsi egyensuly teljes felbomlását?
Vajon ki fogja vezetni az emberiséget az erkölcsi haladás utján, midõn a kéjuralom eloltással fenyegeti azt a világosságot, mely az egyház szellemébõl oly jótékony sugarakban áradott a kéjuralom sötétsége felé?
Hát rövid idõ mulva, ha majdan a paráznák orkánja megindul s a kéjhajhászók büzhödt förgetegje zúditja az igazakra ragályos miazmáit, mit fogtok ekkor tenni? kihez fogtok ekkor folyamodni? És vajjon mi lesz az egyház függetlenségébõl, szabadságából és mi a kereszténységbõl, ha a kéjuralom hatalma kiragadja az egyház kezébõl az Isten igéjének kardját? Embert keresünk majd, ki oly erõsen állja meg helyét a kéj vihara közt, mint megállotta helyét, Napoleon a harczok viharai között.
Hát hol találunk majd oly embert, ki látja, hogy a kéjszomj már elragadta az ifjut és öreget, szegényt és gazdagot; ki látja, hogy nem csak az ifjúnak csendes ártatlan életébe, nem csak a családi szentélybe, de még a szentek szentélyébe az Ur oltárához is belopódzodtak már a bünre csábitó fúriák, hol találjuk majd az embert ekkor, ki küzdtérre lép és felkiállt az Istenhez: meghalok! de megvédelmezem kisértetben levõ szolgádat a szennytõl, a büntõl?
II. A kéjhölgyek
Ismeritek ezen emberi testtel biró fúriákat, ismeritek õket? Ha nem, hallgassatok ide! Azon erkölcstelen, hitetlen fene vadak, kik nem ismernek sem szépet, jót, sem nemest, igazat és tisztát, kik csak bünt, szennyet és ocsmányságot ápolnak; kik kerülik a tisztességes társaságot és a nap világosságát; azok, kik csak kényelemre, jólétre, nyugalomra, szórakozásra és undok kéjre szomjuhoznak, ezek a kéjhölgyek.
Hogy mily megtestesült rossz az ilyen lény, az kitetszik abból, hogy kimenti magát Istennek rendeltetése alól, anya nem lesz belõle, nemét nem szaporitja, dolgozni nem dolgozik és Istent nem ismer.
Ezek a fúriák terjesztik az egész világban a roszszat. Csak egyszer kell a férfiúnak ily aljassal összetalálkozni, akkor már meg van az mételyezve; azon percztõl kezdve csak romlás lehet erkölcsös életében, de épülés nem!
Hogy milyen aljas tetteket visznek véghez ez undok férgek, arra becsületes ember nem is gondol. Hidegen átölelik a férfit, testi bájait nyiltan mutogatják, nemi szerveit nyiltan, a legkissebb szégyen nélkül odatárják a férfiaknak, csalfa csókokkal árasztják el azokat, mindent elkövetnének csak kielégitsék azokat, kik pénzzel vásárolják meg tõlük a bûnt.
Tudjuk azt, a ki más ember testét csak megsebzi is, azt elitélik súlyosan. És ezeket a fúriákat kik sokszor nem csak megsebzik a legnemesebbet, a szivet, hanem, kik legtöbbször meg is ölik azt ezeket az orvgyilkosokat a társadalom kiváltságokkal ruház fel.
Az ilyennek gyilkos fegyvert, (bárczát) ad kezébe a törvény s azt mondja neki: nesze ezzel mehetsz vadászni nyiltan, nincs tilos föld, akárhol lõheted le ifju vagy öreg zsákmányodat, akárhol vetheted ki szemérmet gyilkoló hálódat, mit lõsz vagy fogsz mind a tied, viheted bátran a vérpadodra, melyen csak igazlelküek és tisztaszivüek véreznek el.
Hogy túlzottan nem beszélek Budapest lakóinak erkölcsi romlottságáról és a kéjhölgyek erõszakos bünre csábitásaikról, arról könnyen meggyõzõdhetik mindenki. Csak egyszer haladjon végig a kételkedõ férfi, este 9 óra után, a kerepesi- uton, mint a vérebek ugy törnek rá nyilt úton, ember, ég és Isten elõtt ezrei e mérges viperáknak; kivetik bünös hálójukat, mely bizton fog, melyet kikerülni nem lehet, megmételyezik a tisztalelkületüeket és tisztaszivüeket. Még a serdülõ szûz ifjut, ki ártatlanul halad végig az uton, azt is megfogják bünsóvár kezeikkel s beavatják a romlás és sülyedés világába!
De nem csak a kerepesi- uton gyilkolják le naponta a férfi sziveket, de még a következõ utakon is.
Budán: Horgony- , Ganz- , Gyorskocsi- , Bokor- és Viadar- utczákon.
Pesten: Himzõ- , Megyeház- , Bástya- , Lövész- , Rostély- , Molnár- , Hajnal- , Uj- , Ó- , Arad- , Szerecsen- , Lázár- , Rózsa- , Petõfi- , Kazinczy- , Nyár- , Szövetség- , Dohány- , Alsó erdõsor- , Aggteleki- , Népszinház- , Futó- , Német- , Gólya- , József- , [[Otilde]]r- , Templom- , Kölcsei- , Mester- , Liliom- , Tüzoltó- , Hölgy- és Kápolna- utczákon.
Ezekben az utczákban vannak a hires kéjbarlangok.
Ezeket könnyen lehet felismerni, mert a legundokabb külsõvel birnak és ablakai nappal mindig be vannak függönyözve, mivel ez éjji madarak nappal alszanak, a midõn a becsületes ember a napvilágánál dolgozik.
Sajnos, hogy jelenleg Budapesten már 54 ily kéjbarlangot, ily földi poklot és mindenikben legkevesebb 20 darab oly undok férget számitunk.
Ezen barlangokban élõ 1080 darab erénygyilkoshoz bátran számithatunk még 920 strihre járót, ime 2000 darab él és élvez, zsarol és uralkodik!
Ha ezen statisztika láttára sem indulna meg és ha ezen statisztika hallatára sem gondolja meg a nõi nem, hogy valóban igen romlottnak kell lenni a férfi nemnek, mely ellátja, eltartja e 2000 ingyenélõt, akkor nincs már sziv a nõi testben.
Lássátok ezek a ribanczok a legnagyobb pompa és fény között élnek, minden bõven van nekik. Egy ilyen rongy, ha az utczán megy és az ember ha nem ismerné, azt mondaná róla: ez báróné vagy grófné, oly fényesen vannak felöltözködve.
Az ilyen kéjhölgy naponta legkevesebb 3 frtot költ el, eltekintve, mikor mulatni megy, mert akkor 100 forintot biztosan elver.
Három forintjával számitva 1 napra 2000 kéjhölgynek egy év alatt kell 2.160,000 frt. Ezen rengeteg összeg legnagyobb részét serdülõ ifjaink szolgáltatják.
Ott ültem egyszer, ily kéjbarlangban egy Gazé mellett egész éjjel, hogy lássam, mily romlott a világ.
Este 8 órától reggel 3 óráig kétszázhatvan személy fordúlt meg és ezen nagy tömeg közt csupán 16 idõsb férfi volt, a többi mind 20 éven aluli.
És valóban könnyeztek szemeim és vérzett szivem, midõn egy más alkalomkor két családos urat láttam megfordulni ott, oly családos férfiakat, kiknek családi viszonyaikat jól ismerem, kikrõl meggyõzõdtem, hogy csakis õk a romlottak vagyis az elcsábitottak, mert feleségök és gyermekeik igen becsületesek.
Igen, mig e nyilt bordélyházakat Budapest területébõl ki nem irtjuk, addig ez igy fog menni továbbra is.
*
Átkom reátok fúriák! Mardossa a kínos pokoli tûz örökké rongy, hitvány sziveteket, gyülöljenek és átkozzanak az igazak, kárhozzatok a pokolra!
Pusztuljatok! pusztuljatok! Jaj! nincs már erõm hogy átkozzalak titeket, kezeimet a görcs összehuzza, kiesik a toll a kezembõl, szemeim villognak és kigyulnak a jogos dühtõl, ereimben kinosan forr a vér, agyamban vesznek a gondolatok, szivemet görcsök rángatják.
Jajgatok és sikoltok, mert látom, hogy átkom nem pusztit el a föld szinérõl titeket, ti hitvány gaz fúriák!
Oh Istenem! kérlek adj erõt, adj csak annyi erõt, hogy egy kissé csititsam vérszomjas haragomat, hogy ismét felemelhessem mérges tollamat, mely az imént esett ki kezembõl.
Oh adj csak annyi erõt, hogy egy gyilkos tõrt vehessek a kezembe és hogy véghez vihessem Herodiás kegyetlenségét, hogy lemészárolhassam e gonosz fúriákat, hogy kiirthassam õket a föld szinérõl.
Oh térjetek ki elölem az utczán, mert nem tudom mire vagyok képes, ha megismerlek titeket.
Engem könnyen felismerhettek, mert szivemben az elszántságot hordom, kezemben pedig a töltött revolvert, mellyel védem ártatlanságom, tisztaságom lelkem legfõbb erényeit.
III. Ifjaink
Ott, hol az erkölcsnek, a hitnek legparányibb nyomát sem találjuk, hol minden szép szó egy- egy lelket gyilkoló tõr, ott hol minden kedveskedés és dicsérés a nemes szivnek megfásitását czélozza, ott hol szabadon tanyáz a bün, ocsmányság, szenny és parázna ott fetrengtek ti e büzhödt kéjbarlangokban.
Nem érzitek, hogy ott vész minden erénytek, minden jó és szép tulajdonságtok, nem látjátok, hogy mióta ti e piszok fészkeket meglátogatjátok, azóta nincs semmiféle hajlamtok a szép, jó és nemes iránt, azóta nem ismertek fellebbvalót. Azóta ti akartok urak lenni mindenhol, senkinek jó tanácsait el nem fogadjátok, nyugalmat nem találtok sehol, gyönyört és örömet a legszebb és legfényesebb társaságokban sem találtok, mert mindig csak kéjre, undok kéjre szomjuhoztok ti nyomorult kéjhajhászók!
Nem látjátok, hogy mióta üzitek ez ocsmány bünt, azóta vész szemetek ragyogó fénye, arczotokról az ifjú rózsás pir eltünt, ruganyos izmaitok kiszáradnak, csontjaitok kidomborodnak a bõr alól, elhágy minden erõtök és utálatos, nyomorúlt vézna csontvázakká lesztek. És ezen stádiumban akartok majd megtérni, ekkor igérjétek, hogy többé nem fogjátok oly gyakran elkövetni e gyalázatos bûnt?
Ekkor hiába jajgattok és rítok, hiába esdekeltek és kiálltotok fennhangon segitségért, nem hallja azt meg senki sem, mert fél a ragálytól mindenki. Egy kéz sem nyul segitségtekre, vivhattok akkor a szörnyû halállal ti kéjhalók!
Nem tudjátok, hogy a legnagyobb bün a bujaság és a paráználkodás, nem tudjátok, hogy önnönmagát boszulja meg az, ki üzi ezen ocsmányságot?
Nem olvastátok a szent irást? Hát tudjátok- e, hogy abban meg van irva:
"Ki magát fajtalan asszonyokhoz adja, rothadás és férgek lesznek jutalma".
Srf. f. 19. 13.
Továbbá:
"Jól jegyezzétek meg magatoknak, hogy semmi paráznának, vagy tisztátalannak... nincsen öröksége Krisztus és Isten országában".
Efez. 5.
Ifju! ezeket tudva, szeresd az ártatlanságot, mint lelked fõkincsét és ékességét s vedd gondolóra a szent irás e szavait: "Oh mily szép a szüziesség a tiszta erkölcscsel! mert halhatatlan emlékezete, mivel mind Istennél, mind embereknél ismeretes".
Bölcs. 4. 1.
Ifjak! nem látjátok, hogy törpül az emberi nem, a korai vétségek miatt!
Csak azután akartok megtérni, mikor már tehetetlen lények vagytok, akkor akartok egy igaz nõt boldogitani, midõn már nem vagytok arra képesek.
Élõ bizonyitéka annak, hogy az ifjaink mily nagy kéjhajhászok, hogy mily nagy mértékben üzik a parázna undok bünét az, hogy könyveket kellett irni, azon czélból, hogy a fiatalok gyógyithassák önnönmagokat, mert már az orvosok nem gyõzték azokat kurálni.
Tudjuk, Garay Antal: "Népszerû utmutató" czimü müve, mely a nemi betegségek gyógyitásait tárgyalja, már a 7- ik kiadást érte el. Rettentõ férfi- romlottságra vall!
És most az mondom: merjen valaki elém állni és azt mondani, hogy egy férfinak kell ez undok bünt gyakorolni, én akkor azt irgalmatlanul levágom!
Vagy merészelje nekem az orvosi tudomány bizonyitgatni, hogy okvetlen szükséges a gyakori közösülés, én akkor megtagadom Istenemet, mert nem érdemli meg, hogy annak nevezzem, ha oly tökéletlen, nyomorult korcsot teremtett az õ képmására.
IV. Polgárleányaink
Polgárleányaink sorsa igen aggasztó és szánalomraméltó a jelen kéjuralom közt. Itt teng fõvárosunkban több mint 100,000 polgárleány. Élet czéljuk, rendeltetésük, hogy házasodjanak és legyenek derék, jó anyákká.
De a jelen körülmények között nem érhetik el czéljukat. Hisz ott van a 2000 fúria, ezek uralgnak fölöttük, ezek teszik õket semmivé. Fel sem tüntök ti polgárleányok ezek mellett, hisz ti nem adtok undok kéjt a férfiaknak, ti nem gyalázzátok magatokat a porig.
*
Hány anyát hallottam már panaszkodni.
Az egyik azt mondotta: "Több lányom van, mind szépek és becsületesek, férjt pedig egyik sem kap."
A másik emigy panaszkodik: "csak egy lányom van, udvarlója van minden ujjára tiz, de egyik sem veszi el".
A harmadik: "én Istenem, ezek a férfiak csak pénzt akarnak, a leány nekik csak kompót."
A negyedik: Jaj! jaj! négy aggszüzem van, mit csináljak? mit csináljak? Tánczmulatságokra, bálokra már egész vagyonunkat elköltöttem, de férfi nem jön mégsem, a ki elvinné õket.
A szalmaözvegy: "Nem tudom, azoknak a férfiaknak nincs már semmi érzékeik, nem látják, hogy még ifju szép arczom van, hajaim mily gyönyörü aranysárgák, melleim mily domborúak s mily fess teremtés vagyok, még gyermekeim sincsenek és még sem akarnak engem feleségül".
*
Ó ti kevésbé szép dõre polgárleányok, ti, kik azt gondoljátok, hogy szépek vagytok és ezen szépségtekkel akartok hóditani? Nézzen és bámuljon meg bár az egész város ifjusága, hóditani nem fogtok, mert szépségeitek és bájaitok sokkal gyengébbek, hogysem a kéjelgõ ifjak kipróbált és tapasztalt szemeiket meggyõzhetnétek.
Lássátok ott vannak a sokkal szebb kéjhölgyek.
Nincs is fogalmatok, hogy mily szép és kedvesarczu ily fúriák vannak itt Budapesten.
Én, ki mindig mint egy tigris viselkedtem az ilyen kéjnõk ellenében, én mondom nektek, hogy csak egy hajszál tartott vissza attól, hogy meg nem hódoltam egy ily rongynak, mert kedves széparczu volt és olyan bájosszemü s széptermetü, hogy valóban Budapest polgárleányai közt nem láttam még életemben olyant.
Lássátok ezeket az éjji madarakat kell fõkép kiirtanunk, mert csak a bájos arcz tudja lebilincselni a mai kor férfiait, az erény nem.
Akár mily szorgalmas és takarékosak legyenek leányaink, ha csak nem nagyon, de nagyon szépek, férfiúra azok ne számitsanak. Még kevésbé számitsanak azok, kik nem szépek és 20 éven felül vannak, azok biztosak lehetnek, hogy elhervadnak a nélkül, hogy az anyai örömöket élvezhették volna, hacsak 50,000 frt. vagyonnal nem rendelkeznek, mert akkor biztosan kapnak férjet.
Tudjátok- e azt, hogy férfiaink félnek és irtóznak a becsületes, erkölcsös leánytól és még inkább a házasságtól.
Ime a budapesti férfiak egyike ugy beszél:
Mig az én Vilmám ott van a Polláknénál, addig én nem házasodom, mert: "soáné, hat kháné"!
A másik: "mig a springerei létezik, én is létezem"!
A harmadik: "ha megházasodom, akkor csak egy feleségem van, én pedig már hozzá vagyok szokva a háremhez"!
A negyedik: "mig Ferenczi kávéházában leányt árulnak kávé helyett, addig nekem nem kell feleség"!
Az ötödik: (egy zsidó) "Egy hónapban 15 közösülés 50 krjával 7 frt 50 kr. és ha házasodom feleségem bele kerül egy hónapban 40 frtomba, tehát 32 frt 50 kr.: “reine rebach."
A hatodik: "polgárleányt házasodjak? Hisz azok közt nem találok olyan szépet, mint az én böstyiám"!
Ily aljasul és bûnösen gondolkodnak ifjaink mind.
Leányok! ne higyjetek a budapesti férfiaknak, szerelmet azok nem ismernek e kéjuralom alatt, csak elvont eszme az. Még a kedves és szép, de egyszersmint becsületes leány után bolondulókat is csak a rideg kéjhajhászat hajtja.
Polgárleányok! Ébredjetek! ébredjetek álmaitokból, nyissátok ki szemeiteket, nézzétek! kulcsot adok kezeitekbe, melylyel kimehettek azon lakból, melyben oly soká tengõdtetek és melyben annyit szenvedtetek.
A kulcs nem más, mint a tiltakozás! Tiltakozzatok, álljátok utját a kéjuralom terjedésének, hisz csak ti vagytok hivatva arra, hogy nemetek becsületét megõrizzétek és megvédjétek, a férfiaktól nem várhattok semmit.
Csak nem gondoljátok, hogy azok kedveseik ellen fellázadjanak?!
Ti polgárlányok vagytok, elsõ sorban hivatva arra, hogy összeálljatok és közös erõvel védjétek szent becsületeiteket!
V. Tanácsok a szülõknek
Ti sokat szenvedett lények, ti, kik számtalanszor oly gyakran, jogtalanul lettetek megsértve bünös fiaitoktól, ti, kik nem kevésszer meglopva is lettetek a kéjszomjtól elragadt gyermekeitektõl, ti, kik millió könyeket ontottatok és azon voltatok, hogy megjavitsátok romlott fiaitokat, ti igazán sajnálatra méltók vagytok és titeket nem vigasztal senki?
Sajnos, nem egy anyát láttam, hogy sírt és rít, mert megóvni akarta fiát az erkölcsi romlástól és az oly szemtelenül válaszolt édes, jó anyjának.
Sõt, igen sok anyát hallottam panaszkodni, hogy fiai meglopták, mert már pénzt nem tudott adni kéjencz fiának
Brichta Kálmán
I. I. Budapest Szodoma
Gyilkoljatok meg! öljetek meg! ne legyen testemben egy csep vér sem, legyek teljesen hideg, halott!
Vagy zuzzátok össze csontjaimat porrá és égessétek el azt is, ne legyen még egy atom sem, mely elárulná, hogy ez undok városban éltem valaha!
Vesszen e város szinérõl minden, mi szépet és jót mutat, mert valója csupán gaz, pusztuljon el minden ékessége, bája és gyönyöre, mert bûn árán szerezte e tulajdonságait. Mentsük ki e városból az igaz embert, mert a ragály terjed ez undok fertõben, a rothadtlelkû elveti magját az igazak szivébe, hogy azt is bûzhödté, bélpoklossá tegye!
Vesszen ki bár ember és állat egyaránt, ne legyen senki, ki tapossa a világnak e szenyfoltját!
Tomboljanak az ellenség ágyui, harsogjanak a csata kürtjei, dörögjenek a vész fellegei, hirdesse minden, hogy Budapestnek vesznie kell a föld szinérõl ugymint Szodoma és Gomorrhának, mert benne kéjuralom kapott lábra. Oly erõs és hatalmas kéjuralom, melyet megtörni lehetetlennek látszik.
Itt öngyilkosságot igér jó szülõjének a gaz fiú, mert nem engedik kéjelegni, ott a nõre halált szab a férfi, mert amaz felfedezte aljas bünét.
Emitt öngyilkos lesz az ifju, mert nincs elég pénze, hogy szenvedélylyé vált kéjelgését ki tudná elégiteni. Amott elvál a férj, mert nincs annyi keresete, melylyel két nõt ki birna tartani.
Az alsóbb körökben az inség és nyomor a szegénység és elégületlenség jajai hallatszanak. A felsõbb köröket pedig a kényelem, a kedvtelenség és az életuntság borzalmai zaklatják.
És mindez azért van, mint már mondottam, mert jelenleg kéjuralom dívik. Ezen lelketrázkódtató borzadalmas állapotok megteremtõi és bûnös vezetõi: az undok kéjhölgyek!
Budapestnek ez erkölcsi romlotjai baljóslatu alakulásokkal fenyegetik az igazakat. E város elveszteni készül szabadságát! Hogy a szeplõtlen tisztaszivûeknek kezében nem villog többé kard, a kéjenczek bilincseket kovácsolnak a szüzek karjaira, hogy megakadályozzák azokat jogaiknak, erényeiknek védelmükben.
A kéjelgés világuralomra készül s apsolutismussal fenyeget. És, ha a kéjuralom terjeszkedik s magával ragadja még a kevés számban levõ igazakat is, hol van az óriás a ki képes lesz ezeket feltartóztatni és visszatartani? Mely kéz akadályozza meg majdan e két ellentétes elem egyesülését s ebbõl kifolyólag az erkölcsi egyensuly teljes felbomlását?
Vajon ki fogja vezetni az emberiséget az erkölcsi haladás utján, midõn a kéjuralom eloltással fenyegeti azt a világosságot, mely az egyház szellemébõl oly jótékony sugarakban áradott a kéjuralom sötétsége felé?
Hát rövid idõ mulva, ha majdan a paráznák orkánja megindul s a kéjhajhászók büzhödt förgetegje zúditja az igazakra ragályos miazmáit, mit fogtok ekkor tenni? kihez fogtok ekkor folyamodni? És vajjon mi lesz az egyház függetlenségébõl, szabadságából és mi a kereszténységbõl, ha a kéjuralom hatalma kiragadja az egyház kezébõl az Isten igéjének kardját? Embert keresünk majd, ki oly erõsen állja meg helyét a kéj vihara közt, mint megállotta helyét, Napoleon a harczok viharai között.
Hát hol találunk majd oly embert, ki látja, hogy a kéjszomj már elragadta az ifjut és öreget, szegényt és gazdagot; ki látja, hogy nem csak az ifjúnak csendes ártatlan életébe, nem csak a családi szentélybe, de még a szentek szentélyébe az Ur oltárához is belopódzodtak már a bünre csábitó fúriák, hol találjuk majd az embert ekkor, ki küzdtérre lép és felkiállt az Istenhez: meghalok! de megvédelmezem kisértetben levõ szolgádat a szennytõl, a büntõl?
II. A kéjhölgyek
Ismeritek ezen emberi testtel biró fúriákat, ismeritek õket? Ha nem, hallgassatok ide! Azon erkölcstelen, hitetlen fene vadak, kik nem ismernek sem szépet, jót, sem nemest, igazat és tisztát, kik csak bünt, szennyet és ocsmányságot ápolnak; kik kerülik a tisztességes társaságot és a nap világosságát; azok, kik csak kényelemre, jólétre, nyugalomra, szórakozásra és undok kéjre szomjuhoznak, ezek a kéjhölgyek.
Hogy mily megtestesült rossz az ilyen lény, az kitetszik abból, hogy kimenti magát Istennek rendeltetése alól, anya nem lesz belõle, nemét nem szaporitja, dolgozni nem dolgozik és Istent nem ismer.
Ezek a fúriák terjesztik az egész világban a roszszat. Csak egyszer kell a férfiúnak ily aljassal összetalálkozni, akkor már meg van az mételyezve; azon percztõl kezdve csak romlás lehet erkölcsös életében, de épülés nem!
Hogy milyen aljas tetteket visznek véghez ez undok férgek, arra becsületes ember nem is gondol. Hidegen átölelik a férfit, testi bájait nyiltan mutogatják, nemi szerveit nyiltan, a legkissebb szégyen nélkül odatárják a férfiaknak, csalfa csókokkal árasztják el azokat, mindent elkövetnének csak kielégitsék azokat, kik pénzzel vásárolják meg tõlük a bûnt.
Tudjuk azt, a ki más ember testét csak megsebzi is, azt elitélik súlyosan. És ezeket a fúriákat kik sokszor nem csak megsebzik a legnemesebbet, a szivet, hanem, kik legtöbbször meg is ölik azt ezeket az orvgyilkosokat a társadalom kiváltságokkal ruház fel.
Az ilyennek gyilkos fegyvert, (bárczát) ad kezébe a törvény s azt mondja neki: nesze ezzel mehetsz vadászni nyiltan, nincs tilos föld, akárhol lõheted le ifju vagy öreg zsákmányodat, akárhol vetheted ki szemérmet gyilkoló hálódat, mit lõsz vagy fogsz mind a tied, viheted bátran a vérpadodra, melyen csak igazlelküek és tisztaszivüek véreznek el.
Hogy túlzottan nem beszélek Budapest lakóinak erkölcsi romlottságáról és a kéjhölgyek erõszakos bünre csábitásaikról, arról könnyen meggyõzõdhetik mindenki. Csak egyszer haladjon végig a kételkedõ férfi, este 9 óra után, a kerepesi- uton, mint a vérebek ugy törnek rá nyilt úton, ember, ég és Isten elõtt ezrei e mérges viperáknak; kivetik bünös hálójukat, mely bizton fog, melyet kikerülni nem lehet, megmételyezik a tisztalelkületüeket és tisztaszivüeket. Még a serdülõ szûz ifjut, ki ártatlanul halad végig az uton, azt is megfogják bünsóvár kezeikkel s beavatják a romlás és sülyedés világába!
De nem csak a kerepesi- uton gyilkolják le naponta a férfi sziveket, de még a következõ utakon is.
Budán: Horgony- , Ganz- , Gyorskocsi- , Bokor- és Viadar- utczákon.
Pesten: Himzõ- , Megyeház- , Bástya- , Lövész- , Rostély- , Molnár- , Hajnal- , Uj- , Ó- , Arad- , Szerecsen- , Lázár- , Rózsa- , Petõfi- , Kazinczy- , Nyár- , Szövetség- , Dohány- , Alsó erdõsor- , Aggteleki- , Népszinház- , Futó- , Német- , Gólya- , József- , [[Otilde]]r- , Templom- , Kölcsei- , Mester- , Liliom- , Tüzoltó- , Hölgy- és Kápolna- utczákon.
Ezekben az utczákban vannak a hires kéjbarlangok.
Ezeket könnyen lehet felismerni, mert a legundokabb külsõvel birnak és ablakai nappal mindig be vannak függönyözve, mivel ez éjji madarak nappal alszanak, a midõn a becsületes ember a napvilágánál dolgozik.
Sajnos, hogy jelenleg Budapesten már 54 ily kéjbarlangot, ily földi poklot és mindenikben legkevesebb 20 darab oly undok férget számitunk.
Ezen barlangokban élõ 1080 darab erénygyilkoshoz bátran számithatunk még 920 strihre járót, ime 2000 darab él és élvez, zsarol és uralkodik!
Ha ezen statisztika láttára sem indulna meg és ha ezen statisztika hallatára sem gondolja meg a nõi nem, hogy valóban igen romlottnak kell lenni a férfi nemnek, mely ellátja, eltartja e 2000 ingyenélõt, akkor nincs már sziv a nõi testben.
Lássátok ezek a ribanczok a legnagyobb pompa és fény között élnek, minden bõven van nekik. Egy ilyen rongy, ha az utczán megy és az ember ha nem ismerné, azt mondaná róla: ez báróné vagy grófné, oly fényesen vannak felöltözködve.
Az ilyen kéjhölgy naponta legkevesebb 3 frtot költ el, eltekintve, mikor mulatni megy, mert akkor 100 forintot biztosan elver.
Három forintjával számitva 1 napra 2000 kéjhölgynek egy év alatt kell 2.160,000 frt. Ezen rengeteg összeg legnagyobb részét serdülõ ifjaink szolgáltatják.
Ott ültem egyszer, ily kéjbarlangban egy Gazé mellett egész éjjel, hogy lássam, mily romlott a világ.
Este 8 órától reggel 3 óráig kétszázhatvan személy fordúlt meg és ezen nagy tömeg közt csupán 16 idõsb férfi volt, a többi mind 20 éven aluli.
És valóban könnyeztek szemeim és vérzett szivem, midõn egy más alkalomkor két családos urat láttam megfordulni ott, oly családos férfiakat, kiknek családi viszonyaikat jól ismerem, kikrõl meggyõzõdtem, hogy csakis õk a romlottak vagyis az elcsábitottak, mert feleségök és gyermekeik igen becsületesek.
Igen, mig e nyilt bordélyházakat Budapest területébõl ki nem irtjuk, addig ez igy fog menni továbbra is.
*
Átkom reátok fúriák! Mardossa a kínos pokoli tûz örökké rongy, hitvány sziveteket, gyülöljenek és átkozzanak az igazak, kárhozzatok a pokolra!
Pusztuljatok! pusztuljatok! Jaj! nincs már erõm hogy átkozzalak titeket, kezeimet a görcs összehuzza, kiesik a toll a kezembõl, szemeim villognak és kigyulnak a jogos dühtõl, ereimben kinosan forr a vér, agyamban vesznek a gondolatok, szivemet görcsök rángatják.
Jajgatok és sikoltok, mert látom, hogy átkom nem pusztit el a föld szinérõl titeket, ti hitvány gaz fúriák!
Oh Istenem! kérlek adj erõt, adj csak annyi erõt, hogy egy kissé csititsam vérszomjas haragomat, hogy ismét felemelhessem mérges tollamat, mely az imént esett ki kezembõl.
Oh adj csak annyi erõt, hogy egy gyilkos tõrt vehessek a kezembe és hogy véghez vihessem Herodiás kegyetlenségét, hogy lemészárolhassam e gonosz fúriákat, hogy kiirthassam õket a föld szinérõl.
Oh térjetek ki elölem az utczán, mert nem tudom mire vagyok képes, ha megismerlek titeket.
Engem könnyen felismerhettek, mert szivemben az elszántságot hordom, kezemben pedig a töltött revolvert, mellyel védem ártatlanságom, tisztaságom lelkem legfõbb erényeit.
III. Ifjaink
Ott, hol az erkölcsnek, a hitnek legparányibb nyomát sem találjuk, hol minden szép szó egy- egy lelket gyilkoló tõr, ott hol minden kedveskedés és dicsérés a nemes szivnek megfásitását czélozza, ott hol szabadon tanyáz a bün, ocsmányság, szenny és parázna ott fetrengtek ti e büzhödt kéjbarlangokban.
Nem érzitek, hogy ott vész minden erénytek, minden jó és szép tulajdonságtok, nem látjátok, hogy mióta ti e piszok fészkeket meglátogatjátok, azóta nincs semmiféle hajlamtok a szép, jó és nemes iránt, azóta nem ismertek fellebbvalót. Azóta ti akartok urak lenni mindenhol, senkinek jó tanácsait el nem fogadjátok, nyugalmat nem találtok sehol, gyönyört és örömet a legszebb és legfényesebb társaságokban sem találtok, mert mindig csak kéjre, undok kéjre szomjuhoztok ti nyomorult kéjhajhászók!
Nem látjátok, hogy mióta üzitek ez ocsmány bünt, azóta vész szemetek ragyogó fénye, arczotokról az ifjú rózsás pir eltünt, ruganyos izmaitok kiszáradnak, csontjaitok kidomborodnak a bõr alól, elhágy minden erõtök és utálatos, nyomorúlt vézna csontvázakká lesztek. És ezen stádiumban akartok majd megtérni, ekkor igérjétek, hogy többé nem fogjátok oly gyakran elkövetni e gyalázatos bûnt?
Ekkor hiába jajgattok és rítok, hiába esdekeltek és kiálltotok fennhangon segitségért, nem hallja azt meg senki sem, mert fél a ragálytól mindenki. Egy kéz sem nyul segitségtekre, vivhattok akkor a szörnyû halállal ti kéjhalók!
Nem tudjátok, hogy a legnagyobb bün a bujaság és a paráználkodás, nem tudjátok, hogy önnönmagát boszulja meg az, ki üzi ezen ocsmányságot?
Nem olvastátok a szent irást? Hát tudjátok- e, hogy abban meg van irva:
"Ki magát fajtalan asszonyokhoz adja, rothadás és férgek lesznek jutalma".
Srf. f. 19. 13.
Továbbá:
"Jól jegyezzétek meg magatoknak, hogy semmi paráznának, vagy tisztátalannak... nincsen öröksége Krisztus és Isten országában".
Efez. 5.
Ifju! ezeket tudva, szeresd az ártatlanságot, mint lelked fõkincsét és ékességét s vedd gondolóra a szent irás e szavait: "Oh mily szép a szüziesség a tiszta erkölcscsel! mert halhatatlan emlékezete, mivel mind Istennél, mind embereknél ismeretes".
Bölcs. 4. 1.
Ifjak! nem látjátok, hogy törpül az emberi nem, a korai vétségek miatt!
Csak azután akartok megtérni, mikor már tehetetlen lények vagytok, akkor akartok egy igaz nõt boldogitani, midõn már nem vagytok arra képesek.
Élõ bizonyitéka annak, hogy az ifjaink mily nagy kéjhajhászok, hogy mily nagy mértékben üzik a parázna undok bünét az, hogy könyveket kellett irni, azon czélból, hogy a fiatalok gyógyithassák önnönmagokat, mert már az orvosok nem gyõzték azokat kurálni.
Tudjuk, Garay Antal: "Népszerû utmutató" czimü müve, mely a nemi betegségek gyógyitásait tárgyalja, már a 7- ik kiadást érte el. Rettentõ férfi- romlottságra vall!
És most az mondom: merjen valaki elém állni és azt mondani, hogy egy férfinak kell ez undok bünt gyakorolni, én akkor azt irgalmatlanul levágom!
Vagy merészelje nekem az orvosi tudomány bizonyitgatni, hogy okvetlen szükséges a gyakori közösülés, én akkor megtagadom Istenemet, mert nem érdemli meg, hogy annak nevezzem, ha oly tökéletlen, nyomorult korcsot teremtett az õ képmására.
IV. Polgárleányaink
Polgárleányaink sorsa igen aggasztó és szánalomraméltó a jelen kéjuralom közt. Itt teng fõvárosunkban több mint 100,000 polgárleány. Élet czéljuk, rendeltetésük, hogy házasodjanak és legyenek derék, jó anyákká.
De a jelen körülmények között nem érhetik el czéljukat. Hisz ott van a 2000 fúria, ezek uralgnak fölöttük, ezek teszik õket semmivé. Fel sem tüntök ti polgárleányok ezek mellett, hisz ti nem adtok undok kéjt a férfiaknak, ti nem gyalázzátok magatokat a porig.
*
Hány anyát hallottam már panaszkodni.
Az egyik azt mondotta: "Több lányom van, mind szépek és becsületesek, férjt pedig egyik sem kap."
A másik emigy panaszkodik: "csak egy lányom van, udvarlója van minden ujjára tiz, de egyik sem veszi el".
A harmadik: "én Istenem, ezek a férfiak csak pénzt akarnak, a leány nekik csak kompót."
A negyedik: Jaj! jaj! négy aggszüzem van, mit csináljak? mit csináljak? Tánczmulatságokra, bálokra már egész vagyonunkat elköltöttem, de férfi nem jön mégsem, a ki elvinné õket.
A szalmaözvegy: "Nem tudom, azoknak a férfiaknak nincs már semmi érzékeik, nem látják, hogy még ifju szép arczom van, hajaim mily gyönyörü aranysárgák, melleim mily domborúak s mily fess teremtés vagyok, még gyermekeim sincsenek és még sem akarnak engem feleségül".
*
Ó ti kevésbé szép dõre polgárleányok, ti, kik azt gondoljátok, hogy szépek vagytok és ezen szépségtekkel akartok hóditani? Nézzen és bámuljon meg bár az egész város ifjusága, hóditani nem fogtok, mert szépségeitek és bájaitok sokkal gyengébbek, hogysem a kéjelgõ ifjak kipróbált és tapasztalt szemeiket meggyõzhetnétek.
Lássátok ott vannak a sokkal szebb kéjhölgyek.
Nincs is fogalmatok, hogy mily szép és kedvesarczu ily fúriák vannak itt Budapesten.
Én, ki mindig mint egy tigris viselkedtem az ilyen kéjnõk ellenében, én mondom nektek, hogy csak egy hajszál tartott vissza attól, hogy meg nem hódoltam egy ily rongynak, mert kedves széparczu volt és olyan bájosszemü s széptermetü, hogy valóban Budapest polgárleányai közt nem láttam még életemben olyant.
Lássátok ezeket az éjji madarakat kell fõkép kiirtanunk, mert csak a bájos arcz tudja lebilincselni a mai kor férfiait, az erény nem.
Akár mily szorgalmas és takarékosak legyenek leányaink, ha csak nem nagyon, de nagyon szépek, férfiúra azok ne számitsanak. Még kevésbé számitsanak azok, kik nem szépek és 20 éven felül vannak, azok biztosak lehetnek, hogy elhervadnak a nélkül, hogy az anyai örömöket élvezhették volna, hacsak 50,000 frt. vagyonnal nem rendelkeznek, mert akkor biztosan kapnak férjet.
Tudjátok- e azt, hogy férfiaink félnek és irtóznak a becsületes, erkölcsös leánytól és még inkább a házasságtól.
Ime a budapesti férfiak egyike ugy beszél:
Mig az én Vilmám ott van a Polláknénál, addig én nem házasodom, mert: "soáné, hat kháné"!
A másik: "mig a springerei létezik, én is létezem"!
A harmadik: "ha megházasodom, akkor csak egy feleségem van, én pedig már hozzá vagyok szokva a háremhez"!
A negyedik: "mig Ferenczi kávéházában leányt árulnak kávé helyett, addig nekem nem kell feleség"!
Az ötödik: (egy zsidó) "Egy hónapban 15 közösülés 50 krjával 7 frt 50 kr. és ha házasodom feleségem bele kerül egy hónapban 40 frtomba, tehát 32 frt 50 kr.: “reine rebach."
A hatodik: "polgárleányt házasodjak? Hisz azok közt nem találok olyan szépet, mint az én böstyiám"!
Ily aljasul és bûnösen gondolkodnak ifjaink mind.
Leányok! ne higyjetek a budapesti férfiaknak, szerelmet azok nem ismernek e kéjuralom alatt, csak elvont eszme az. Még a kedves és szép, de egyszersmint becsületes leány után bolondulókat is csak a rideg kéjhajhászat hajtja.
Polgárleányok! Ébredjetek! ébredjetek álmaitokból, nyissátok ki szemeiteket, nézzétek! kulcsot adok kezeitekbe, melylyel kimehettek azon lakból, melyben oly soká tengõdtetek és melyben annyit szenvedtetek.
A kulcs nem más, mint a tiltakozás! Tiltakozzatok, álljátok utját a kéjuralom terjedésének, hisz csak ti vagytok hivatva arra, hogy nemetek becsületét megõrizzétek és megvédjétek, a férfiaktól nem várhattok semmit.
Csak nem gondoljátok, hogy azok kedveseik ellen fellázadjanak?!
Ti polgárlányok vagytok, elsõ sorban hivatva arra, hogy összeálljatok és közös erõvel védjétek szent becsületeiteket!
V. Tanácsok a szülõknek
Ti sokat szenvedett lények, ti, kik számtalanszor oly gyakran, jogtalanul lettetek megsértve bünös fiaitoktól, ti, kik nem kevésszer meglopva is lettetek a kéjszomjtól elragadt gyermekeitektõl, ti, kik millió könyeket ontottatok és azon voltatok, hogy megjavitsátok romlott fiaitokat, ti igazán sajnálatra méltók vagytok és titeket nem vigasztal senki?
Sajnos, nem egy anyát láttam, hogy sírt és rít, mert megóvni akarta fiát az erkölcsi romlástól és az oly szemtelenül válaszolt édes, jó anyjának.
Sõt, igen sok anyát hallottam panaszkodni, hogy fiai meglopták, mert már pénzt nem tudott adni kéjencz fiának
Nincs egyedul
