Sorsballada

Már rég voltam ilyen boldog kedvesem,
mikor először megfogtad a kezem
s én odabújtam hozzád csendesen.
Gondoltál-e arra, milyen lesz majd velem?

Símogatott minket az őszi szél,
ahogy ültünk a padon a holdfényben,
a hátunk mögött megzörrent egy levél,
s te magadhoz öleltél erősen.

Szelíd volt a hangod és finom,
megragadott bőröd illata.
Örültem neked és tudom,
hogy miénk marad e ballada.