Szép festmények, műalkotások
- Téma inditó hajlando
- Kezdés dátuma
- Státusza
caspar david friedrich
Fametszet
<!-- start content -->A fametszet (xilográfia) a legrégibb sokszorosító eljárások egyike. A rajzot művész tollal vagy irónnal, esetleg mechanikai úton fényképezés útján átviszi egy csiszolt fadúcra, amelyen a fekete vonalakat meghagyva, úgy mélyít ki vésők segítségével, hogy a fadúcról azután azt festékkel behengerelve, nyomdai úton lenyomatot készíthessen. A 2 cm vastag fadúc (körtefa vagy puszpángfa) az egyik oldalán simára van csiszolva. A XV-XVIII. században a hosszmetszetű körtefára dolgoztak a fametszők kések segélyével míg azután már a tömörebb puszpángfára tértek át, amelyen a rézmetsző vésőjével dolgoznak.
A fametszetet már az ókorban is ismerték, a kínaiak már a X. században alkalmazták. Európában biztonsággal csak a XIV. században állapítható meg a fametszet, amely a XV. században magas művészi színvonalra emelkedett. A legrégibb dátummal ellátott fametszet 1423-ból való míg az első fametszettel nyomtatott könyvet 1461-ben Pfister adta ki. Már azelőtt is voltak fametszetek, amelyekről prés nélkül készítettek levonatokat oly módon, hogy festékkel bekent dúcra fektették a papírlapot és simítófával a papír hátát végigdörzsölték (Reiberdrucke). Így készültek az Ars moriendi, a Biblia pauperum, míg már présen lenyomott fametszetes könyvek a Boner-féle mesekönyv (1461) és egynéhány Blockbuch, amelynél a képpel együtt a teljes szöveg is egy dúcon volt metszve.
A legmagasabbra emelkedett a fametszet Dürer idejében, ki részben maga metszett, részben a metszőkre felügyelt. Dürer követői között Hans Baldung Grien, Leonhard Schäufelein, Hans Springinsklee alkotott nevezeteset. Érdekeset teremtett Peter Flötner és Barthel Beham, valamint Hans Sebald Beham, akik a rézmetszet mellett a fametszetet is uralták. Hans Burgkmair Augsburgban működött, ahol Miksa császár foglalkoztatta. Jeles fametszetei vannak még Altdorfernek és a Dürernél csak egy évvel idősebb Lucas Cranachnak, kire azonban a nürnbergi mester valószínűleg erős hatással volt Nürnbergen kívül Strasbourgban és Baselben virágzott a fametszet, ahol Hans Baldung, ifj. Hans Holbein és Urs Graf működtek. Később a fametszet általánosabbá vált és vesztett eredeti zamatából. Virgil Solis, Jost Amman és Tobias Stimmer sokat dolgoztak megrendelésre, de a minőség rovására. A német fametszet elterjedt egész Európában és megtermékenyítette a németalföldi, olasz és francia művészeket. A XVI. század vége felé a fametszetet kevesebben művelik, mert a rézkarc, az edzett, mélynyomás grafika lett kedveltebb. Mint könyvillusztráció, vagyis mint reprodukáló művészet később, a XVIII. században új életre kelt és még a XIX. század elején is nagyon el volt terjedve. Sok között csak a Menzel rajzai után készült fametszeteket említjük meg; Geschichte Friedrichs des Grossen, Franciaországban pedig a Daumier és Gavarni rajzai után készült metszetek voltak kiválóak.
A keleti népek közül a japánok fametszete külön helyet foglal el és erősen nemzeti jellegű színes fametszeteik bámulatos szépségeket tárnak fel. Legnevezetesebb japán mesterek Hokuszai, Utamaro, Hirosige és Sharaku.
Nagy Imre:Sperling Ottó, fametszet
Fametszet
<!-- start content -->A fametszet (xilográfia) a legrégibb sokszorosító eljárások egyike. A rajzot művész tollal vagy irónnal, esetleg mechanikai úton fényképezés útján átviszi egy csiszolt fadúcra, amelyen a fekete vonalakat meghagyva, úgy mélyít ki vésők segítségével, hogy a fadúcról azután azt festékkel behengerelve, nyomdai úton lenyomatot készíthessen. A 2 cm vastag fadúc (körtefa vagy puszpángfa) az egyik oldalán simára van csiszolva. A XV-XVIII. században a hosszmetszetű körtefára dolgoztak a fametszők kések segélyével míg azután már a tömörebb puszpángfára tértek át, amelyen a rézmetsző vésőjével dolgoznak.
A fametszetet már az ókorban is ismerték, a kínaiak már a X. században alkalmazták. Európában biztonsággal csak a XIV. században állapítható meg a fametszet, amely a XV. században magas művészi színvonalra emelkedett. A legrégibb dátummal ellátott fametszet 1423-ból való míg az első fametszettel nyomtatott könyvet 1461-ben Pfister adta ki. Már azelőtt is voltak fametszetek, amelyekről prés nélkül készítettek levonatokat oly módon, hogy festékkel bekent dúcra fektették a papírlapot és simítófával a papír hátát végigdörzsölték (Reiberdrucke). Így készültek az Ars moriendi, a Biblia pauperum, míg már présen lenyomott fametszetes könyvek a Boner-féle mesekönyv (1461) és egynéhány Blockbuch, amelynél a képpel együtt a teljes szöveg is egy dúcon volt metszve.
A legmagasabbra emelkedett a fametszet Dürer idejében, ki részben maga metszett, részben a metszőkre felügyelt. Dürer követői között Hans Baldung Grien, Leonhard Schäufelein, Hans Springinsklee alkotott nevezeteset. Érdekeset teremtett Peter Flötner és Barthel Beham, valamint Hans Sebald Beham, akik a rézmetszet mellett a fametszetet is uralták. Hans Burgkmair Augsburgban működött, ahol Miksa császár foglalkoztatta. Jeles fametszetei vannak még Altdorfernek és a Dürernél csak egy évvel idősebb Lucas Cranachnak, kire azonban a nürnbergi mester valószínűleg erős hatással volt Nürnbergen kívül Strasbourgban és Baselben virágzott a fametszet, ahol Hans Baldung, ifj. Hans Holbein és Urs Graf működtek. Később a fametszet általánosabbá vált és vesztett eredeti zamatából. Virgil Solis, Jost Amman és Tobias Stimmer sokat dolgoztak megrendelésre, de a minőség rovására. A német fametszet elterjedt egész Európában és megtermékenyítette a németalföldi, olasz és francia művészeket. A XVI. század vége felé a fametszetet kevesebben művelik, mert a rézkarc, az edzett, mélynyomás grafika lett kedveltebb. Mint könyvillusztráció, vagyis mint reprodukáló művészet később, a XVIII. században új életre kelt és még a XIX. század elején is nagyon el volt terjedve. Sok között csak a Menzel rajzai után készült fametszeteket említjük meg; Geschichte Friedrichs des Grossen, Franciaországban pedig a Daumier és Gavarni rajzai után készült metszetek voltak kiválóak.
A keleti népek közül a japánok fametszete külön helyet foglal el és erősen nemzeti jellegű színes fametszeteik bámulatos szépségeket tárnak fel. Legnevezetesebb japán mesterek Hokuszai, Utamaro, Hirosige és Sharaku.
Nagy Imre:Sperling Ottó, fametszet
Eugéne Delacroix (1798-1863)
Elõször Guérin mûtermében tanult. Majd innen kikerülve csatlakozott azokhoz a törekvésekhez, amelyeket a frissen kiállított Meduza tutaj sajátos értékei jelöltek meg. Gericault nyomába szegõdött.
A görög szabadságharc ragadta magával, ez lett a témája is (A khioszi görögök lemészárlása). A riasztó realizmusa, a jelenet tartalmi mélysége, lelkiismeret megmozgató döbbenete, a festõi elõadás együttérzõ eláradása révén a romantikus festés második nagyjelentõségû mérföldköve, egyúttal Delacroix egyéni igazodásának kiindulópontja.
Színei rajzai, kompozíciós elvei egyre szabadabbá, kötetlenebbé váltak. Képzeletének romantikus és szabadságvágytól fûtött festõi érverése 1830-ban érte el legszaporább ütemét. Ekkor festette meg azt a mûvét, amely a forradalom, a szabadság és a hõsiesség megjelenítésében elérte a csúcspontot. (A Szabadság géniusza a torlaszokra vezeti a Népet)
Ezután Marokkóban töltött több idõt. Kelet motívumaival, palettáját a déli napsütés áttetszõ ragyogású mélységével és felületi izzásával gazdagította. fontos szerepet kapnak képein az állatábrázolások. Állatok küzdelme, vadászjelenetek, állatidillek.
Festett mennyezeti képeket.
Mûvei: Sardanapal halála (Byron drámájának témája Sardanapal, asszír király, leölette állatait és embereit, hogy mindenét magával vihesse a túlvilágra), Dante és Vergilius, A Szabadság vezeti a népet (1830-as forradalom hatására, Szabadság istennõje vezeti a népet), Algíri nõk (varázslatos kelet, nyugalom, harmónia).
A görög szabadságharc ragadta magával, ez lett a témája is (A khioszi görögök lemészárlása). A riasztó realizmusa, a jelenet tartalmi mélysége, lelkiismeret megmozgató döbbenete, a festõi elõadás együttérzõ eláradása révén a romantikus festés második nagyjelentõségû mérföldköve, egyúttal Delacroix egyéni igazodásának kiindulópontja.
Színei rajzai, kompozíciós elvei egyre szabadabbá, kötetlenebbé váltak. Képzeletének romantikus és szabadságvágytól fûtött festõi érverése 1830-ban érte el legszaporább ütemét. Ekkor festette meg azt a mûvét, amely a forradalom, a szabadság és a hõsiesség megjelenítésében elérte a csúcspontot. (A Szabadság géniusza a torlaszokra vezeti a Népet)
Ezután Marokkóban töltött több idõt. Kelet motívumaival, palettáját a déli napsütés áttetszõ ragyogású mélységével és felületi izzásával gazdagította. fontos szerepet kapnak képein az állatábrázolások. Állatok küzdelme, vadászjelenetek, állatidillek.
Festett mennyezeti képeket.
Mûvei: Sardanapal halála (Byron drámájának témája Sardanapal, asszír király, leölette állatait és embereit, hogy mindenét magával vihesse a túlvilágra), Dante és Vergilius, A Szabadság vezeti a népet (1830-as forradalom hatására, Szabadság istennõje vezeti a népet), Algíri nõk (varázslatos kelet, nyugalom, harmónia).
hajlando
Kitiltott (BANned)
A reneszánsz festészet Itáliából indult hódító útjára. A humanista szemlélet, a természeti jelenségek megfigyelése és megértése, az antik kultúra tanulmányozása és az élő modell után való rajzolás által megismert törvényszerűségek alkalmazásával addig soha nem látott remekművek keletkeztek. A különböző festéstechnikai újítások, a szín és térperspektíva, a lazúros, fátyolos festésmód mind hozzájárultak, hogy a román és a gótikus korszak elnyomottsága alól felszabadulva egy, az addigi merev hagyományokkal szakító stílus jöjjön létre. A perspektivikus ábrázolás a térbeli tárgyak sík felületre történő leképzését jelenti. A reneszánsz festők rájöttek, hogy a térbeli párhuzamos egyenesek látszólag egy pontban találkoznak. Ennek eredményeként a valóságban ugyanakkora, ám a szemlélőtől nem egyenlő távolságra lévő tárgyak különböző méretűnek látszanak. A perspektivikus ábrázolásmód alkalmazásával egyre népszerűbbé váltak az épület- és a belső térábrázolások. A kor négyzet alakú burkolólapokkal fedett padlói számtalan lehetőséget nyújtottak a távlat érzékeltetésére. Megkülönböztetünk lineáris és centrális perspektívát.
Összefoglalva a reneszánsz festészet általános jellemzői:
- új: perspektivikus ábrázolás
- gyakori a természeti háttér
- élénk, gazdag színvilág
- a bibliai és mitológiai témák mellett megjelenik a mindennapi élet, a tudományok tisztelete is
- új: portréfestészet
- fontossá válik a mozgások, érzelmek természetességének visszaadása
- Itáliában három korszakra bontható a reneszánsz festészete, és ezen belül a következő művészekre, alkotókra (teljesség igénye nélkül):./
- TRECENTO (14. század, 1300-as évek - korai reneszánsz):
- Giotto (Ambrogiotto di Bondone)
- Massaccio (Tommaso di Ser Giovanni di Mone)
- Andrea Mantegna
- Leonardo da Vinci
- Paolo Ucello
- Sandro Botticelli
- Michelangelo Buonarroti
- Vecellio Tiziano
- Raffaello Santi
hajlando
Kitiltott (BANned)
Giotto di Bondone 1266 -1337
Assisiben, a protoreneszánsz festészet hatalmas olvasztókohójának helyszínén jelenik meg legelőször mint művészettörténeti személyiség az új stílus legnagyobb mestere, Giotto. Körülötte vonultak fel az öregebbek, akiktől tanult és akik tőle is tanultak, és a fiatalabbak, akik igyekeztek az ő nyomába lépni. A San Francesco széles egyhajós fölső templomának oldalfalain vonul végig a Ferenc-legenda nagyrészt csodás eseményeit ábrázoló freskóciklus. A ciklusnak hármas ritmusban sorakozó képei az első pillantásra rejtett, ám szoros formai kapcsolatban álló kompozíciók. Az ifjú Giotto és társai az 1297-99 közötti időszakban festették a freskókat. Az érett mester Assisi után Padovában alkotta meg klasszikus főművét, azt a freskóciklust, amelyet Enrico Scrovegni, a gazdag polgár az 1302-ben építtetett és a régi római amfiteátrum romjain emelkedő palotájához csatolt Mária-kápolnának, a Cappella dell'Arenának a díszítésére rendelt meg. Giotto, a művészet korszakalkotó megújítója. Giotto életműve, meghatározóvá vált a trecento művészet további sorsára, szinte az egész századon keresztül.
<CENTER>
</CENTER>
Assisiben, a protoreneszánsz festészet hatalmas olvasztókohójának helyszínén jelenik meg legelőször mint művészettörténeti személyiség az új stílus legnagyobb mestere, Giotto. Körülötte vonultak fel az öregebbek, akiktől tanult és akik tőle is tanultak, és a fiatalabbak, akik igyekeztek az ő nyomába lépni. A San Francesco széles egyhajós fölső templomának oldalfalain vonul végig a Ferenc-legenda nagyrészt csodás eseményeit ábrázoló freskóciklus. A ciklusnak hármas ritmusban sorakozó képei az első pillantásra rejtett, ám szoros formai kapcsolatban álló kompozíciók. Az ifjú Giotto és társai az 1297-99 közötti időszakban festették a freskókat. Az érett mester Assisi után Padovában alkotta meg klasszikus főművét, azt a freskóciklust, amelyet Enrico Scrovegni, a gazdag polgár az 1302-ben építtetett és a régi római amfiteátrum romjain emelkedő palotájához csatolt Mária-kápolnának, a Cappella dell'Arenának a díszítésére rendelt meg. Giotto, a művészet korszakalkotó megújítója. Giotto életműve, meghatározóvá vált a trecento művészet további sorsára, szinte az egész századon keresztül.
<CENTER>
hajlando
Kitiltott (BANned)
Masaccio 1401 - 1428
Masaccio igen fiatalon, alig 27 éves korában halt meg, és kevés teljes egészében neki tulajdonítható festményét ismerjük, művészettörténeti szerepe mégis jelentős, a reneszánsz festészet első jeles képviselőjének tekintik. Műveihez, mint például Branacacci-kápolna freskóihoz zarándokoltak a firenzei festők. A szent történetek hagyományos jeleneteinek újszerű előadásában következetességgel mindig az emberre koncentrált. A súlyos testek szilárd statikával állnak a földön, anatómiájuk még nem annyira természettudományos ismereteken, mint a test alkatába belelátó intuíción alapul, tömegük hatását a szigorúan aláomló drapéria redőinek tömörsége teszi teljessé. Az arcok és mozdulatok hatalmas energiája finom árnyalatokban fejezi ki a lényeget. Az antik filozófusokhoz vagy donatellói prófétákhoz hasonlatos személyiségek méltóságteljes sorában a köznapi típusoknak, a gyermekét tartó anyának vagy a kereszteléskor összekulcsolt kézzel térdelő ifjúnak, a meztelen vagy puritán öltözetű testek formáinak minden részlete az emelkedett tartalmat szolgálja. A portréfigurák, a karmelita szerzetesek képmásai és közöttük a művészönarcképek műfajának úttörő pózában a képből kitekintő saját arcmása az individuális emberábrázolás példái. Masaccio művészetének "igazi" reneszánsz tette az, hogy végtelenül egyszerűnek ható eszközeivel, melyek mögött azonban mélységes ember- és természetismeret lakozott, az új korszak emberének etikumát, a humanizmus eszményének következetes morális magatartását festői alkotásban realizálta. Leonardo, Raffaello, Michelangelo ifjúkorukban a Brancacci-kápolnába valóban mint akadémiát jelentő festőiskolába jártak el, és őseiknek teljes tudatossággal Giottót és Masacciót vallották.
Masaccio igen fiatalon, alig 27 éves korában halt meg, és kevés teljes egészében neki tulajdonítható festményét ismerjük, művészettörténeti szerepe mégis jelentős, a reneszánsz festészet első jeles képviselőjének tekintik. Műveihez, mint például Branacacci-kápolna freskóihoz zarándokoltak a firenzei festők. A szent történetek hagyományos jeleneteinek újszerű előadásában következetességgel mindig az emberre koncentrált. A súlyos testek szilárd statikával állnak a földön, anatómiájuk még nem annyira természettudományos ismereteken, mint a test alkatába belelátó intuíción alapul, tömegük hatását a szigorúan aláomló drapéria redőinek tömörsége teszi teljessé. Az arcok és mozdulatok hatalmas energiája finom árnyalatokban fejezi ki a lényeget. Az antik filozófusokhoz vagy donatellói prófétákhoz hasonlatos személyiségek méltóságteljes sorában a köznapi típusoknak, a gyermekét tartó anyának vagy a kereszteléskor összekulcsolt kézzel térdelő ifjúnak, a meztelen vagy puritán öltözetű testek formáinak minden részlete az emelkedett tartalmat szolgálja. A portréfigurák, a karmelita szerzetesek képmásai és közöttük a művészönarcképek műfajának úttörő pózában a képből kitekintő saját arcmása az individuális emberábrázolás példái. Masaccio művészetének "igazi" reneszánsz tette az, hogy végtelenül egyszerűnek ható eszközeivel, melyek mögött azonban mélységes ember- és természetismeret lakozott, az új korszak emberének etikumát, a humanizmus eszményének következetes morális magatartását festői alkotásban realizálta. Leonardo, Raffaello, Michelangelo ifjúkorukban a Brancacci-kápolnába valóban mint akadémiát jelentő festőiskolába jártak el, és őseiknek teljes tudatossággal Giottót és Masacciót vallották.
- Státusza
Hasonló témák
