Történelem

Ez is történelem – népművészetünk egyik gyakori alapeleme: A TULIPÁN <O</O

Michael.H. Hoog 1973-ban kiadott A tulipánok eredete című munkáját így kezdi: "Négy évszázada ismerik Nyugat-Európában a tulipánt és majdnem négy évszázada úgy tudták, hogy a tulipán Törökországból származik. Azonban a pontos kutatások kimutatták, hogy a tulipánok bölcsőjét Keleten, sokkal távolabb, nevezetesen Közép- vagy Belső-Ázsiában kell keresni. Itt van e növény géncentruma is". A vadon élő tulipánok "hazája" Közép-Ázsia, ahol 125 vadtulipánfaj ismert. Az elsődleges génközpontja, azaz eredő helye feltételezhetően a Tien-san és a Pamír-Aláj hegység, ahol egy ffice:smarttags" /><?xml:namespace prefix = st1 ns = "urn:schemas-microsoft-com

1000 km</st1:metricconverter> sugarú körben 51 fajtája határozható meg. A tulipán Eurázsia területén sokfelé őshonos; Európának is vannak őshonos tulipánfajai. A Kárpát-medencében a Kazán-szorosban és a Vaskapuban él a 40-<st1:metricconverter w:st="on" ProductID="50 cm">50 cm</st1:metricconverter> magas áprilisi virágzású Tulipa hungarica Borbás - a sárga tulipán; ennek alfaja a Tulipa hungarica subsp. undulatifolia (Roman), a hullámos szélű levelű, illatos virágú lilás portokú magyar tulipán. (Ennek elterjesztése Magyaroszágon folyamatban van.) A tulipán Belső-Ázsiában régtől ismert növény, hagymáját fogyasztották. Amikor bekerült a kertekbe egyúttal dísz volt, és élelemként is szolgált. Ezután, felfedezve a tulipán gyönyörűségét a vezetők kerti díszévé, a hatalom és a gazdagság jelképévé vált.<O</O
Vaszary Mihály 1907-ben kimutatta munkájában, hogy a honfoglaló magyarok díszítőművészetében mindenütt megvan a tulipán, sőt ott látjuk az árpádházi- és vegyesházi királyaink pénzein, címereiben, a koronázó paláston, Mátyás király trónkárpitján és főleg régi tulipános ládáinkon stb. E korai szerzők munkáit a "tudomány" nevetségessé téve elhallgattatta. Újabban azonban immár tudományos felkészültséggel előbb Takácsy Elek Hollandiában élő magyar tulipánnemesítő, majd Érdy Miklós publikálták a tulipán-motívum korai Kárpát-medencei előfordulását. <O</O
A tulipánnak motívumként való előfordulása időrendi sorrendben visszaszámlálva ma a következő képet mutatja: a XVIII-XIX. századielőfordulása fán, kerámián, tojáson, bútoron, fémen stb. közismert. A XVII.századból - 1692-ből - Miskolcról tulipános tál, 1694-ből Bethlen Kata terítőjén tulipán van. A török idők előtt, XVI. századi, 1520-ban készült Erdődy-Bakócz kódex (E-B Graduále) iniciáléján, az 1515-ből származó Jordánszky Kódex címlapján és Mátyás király bibliájának bőrkötése borítójának mind a négy sarkában van tulipán. A XV. századi Castello Ithalico 1481-ben készült Kálmáncsehi-breviáriuma több lapján, az 1490 előtti Festetich-Kódexen a Kinizsi-címerrel indák közötti madár és számos háromosztatú tulipán látható. Mátyás király és Beatrix címeres tányérján, majolikapoharán és kelyhén tulipános a szegély. A XIV. század egyik 1340-ben készült missáléján, Károly Róbert és Nagy Lajos pénzein az Anjou-liliom szirmai között tisztán kivehetők a tulipánok; a Képes Krónikában és III. Béla király címerében pedig piros mezőben kék tulipánok figyelhetők meg. A XIII. század (Kun László, IV. Béla, II. Endre) pénzei további meglepetést szolgáltatnak. A XII. századi esztergomi királyi kápolna ("ítélkezőterem") oroszlános freskóján hármas osztatú indavégi tulipánok vannak az 1190-es évekből. Hasonlóak láthatók egy székesfehérvári kőpárkányon és az 1015-ben alapított pécsváradi bencés apátság egyik oszlopfőjén. A XI. századi veszprémi kőfaragó műhely kőfaragói frízeken palmettás tulipán-díszeket alkalmaztak. 1031-ből származik az eredetileg miseruhának készült a XII. században átalakított koronázó palást. Gazdagon díszített szegélyének szimbolikája hármas: emberi, állati és növényi. Szent István közvetlen bal keze felé eső madárpár között egy nagy hármas osztatú tulipán több helyen indavégi tulipánok vannak. A Magyar Szent Korona Szent Tamás képének zománcos lemezén és a felső "Pantokrátor" két oldalán indavégi tulipánok fordulnak elő, de találunk tulipánt honfoglaló magyar szablya markolatán, szíjvégeken és ruhadíszeken. X, sőt a IX.. századba nyúlhat vissza Ajtony címere, amelyen a hátsó lábain álló oroszlán mellső lábai közt piros tulipánt tart. Tulipán látható a szolnok-strázsahalmi tarsolylemezeken. A IX. századra keltezhető az Attila-kardjaként ismert szablyán, - amely Álmosé vagy Árpádé lehetett - indavégi tulipánok láthatók. A IX. századira keltezett nagyszentmiklósi kincslelet 2. számú korsóját indavégi lándzsás tulipánokkal díszítették. <O</O
A levédiai Csertomlikben talált kardmarkolat is tulipánsorral van díszítve. A IX. vagy VIII. századi Volga menti Tankajevkán talált tarsolyfüggesztő lemez szétnyitott szirmú palmettás tulipánt ábrázol. Tulipán és szív együtt fordul elő a martinovkai VI. századi szíjvégen és ez előtt számos belső-ázsiai leleten. A Kr.előtti V. századi Altaj-hegységi Pazyrik halomsíros temetkezéseiben bőven akadunk tulipán-ábrázolásra bőrpalackon, rátétes lemezen és szőnyegen. Előkelő szkíta lován pettyes kacagányban jelenik meg a temetkezésnél használt szőnyegen az anyaistennő előtt, aki ülve fogadja az elébe járulót és kezében olyan életfát tart, amelynek számos indás ága hármas osztatú tulipánban végződik. A legkorábbi ismert tulipán-ábrázolás a Kr.előtti VII. századból való egy dél-kaukázusi szkíta leletből Ziwiyeből. Aranyból készült pecsétnyomón öt vastagodó hasban végződő tulipán van. <O</O
A tulipánokról szóló munkáját Érdy Miklós így fejezi be: "A magyar díszítőművészet tulipán-motívumát tekintve a szkíta kultúrkör hiedelemvilágáig visszamenő egyezés -, amelynek az ázsiai türk népek az örökösei - jelzi azt, hogy milyen környezetben és hol folyt le a magyarság korai története. Mindezek nem azt jelentik, hogy a tulipán őshazája a Kárpát-medence, hanem azt, hogy ezt a virágot a különféle jelentéseket hordozó jelképeivel együtt magunkkal hoztuk az őshazánkból, ami szükségszerűen egybeesett a tulipán géncentrumával, amely területre az ősi tulipánfajtáknak - vadtulipánoknak - ma is 50-55%-a esik.<O</O
A magyar tulipánmotívum eredete Nemcsak a szablya, a lószerszám, az övveret és az íj kapcsolja a magyarokat a keleti népekhez, hanem a tarsolylemezeken, más díszítési eszközökön megnyilvánuló művészi szemlélet is. A vad tulipán géncentruma vidékén a népművészetben korán megjelenik a tulipánmotívum, hiszen a tulipán-motívumot maga a természet kínálja. A sztyep szürke egyhangúságában minden tavasszal újra és újra visszatérő üdítő, felemelő élmény a hirtelen kiviruló vad tulipánok piros, fehér és sárga színfoltja a szerelmi vágy legintenzívebb feléledésének időszakában. A tulipános táj képe lesz a legüdítőbb, legmélyebb természeti élmény a kemény hideg és a tikkasztó perzselő nyár megpróbáltatásaival, szenvedéseivel szemben. A tulipán a szépség, a szerelem, a szeretet, a tisztelet, a kegyelet és az elismerés érzéseit, élményeit keltette fel az ottlakók lelkében; formája és színe pedig ezeknek az érzéseknek lett közvetítője népi művészetükben és közhasználati tárgyaik díszítésén. Ezeknek az érzéseknek időben megszakíthatatlan, nélkülözhetetlen kifejezési vágya, mint minden nemzedék törvényszerű lelki szükséglete, az érzésekkel együtt azok kifejezési eszközét, a tulipánformát megszakíthatatlan időbeli folytonosságban közvetítette számunkra a pusztai élet korszakától egészen napjainkig. Hogy a tulipán, mint díszítőelem milyen mélyen konzerválódott népi kultúránkban, legfőbb bizonyítékát abban látjuk, hogy a keresztény kultúra és a "magasművészet" korstílusainak az ősi világszemlélettel ellentétes minden fölényes hatása ellenére a tulipán-motívum fennmaradt minden népművészeti tájunkon olyan egyszerű formában és alkalmazásban, mint amilyent ősi népdalaink elemeiben és felépítésében tapasztalhatunk. Fennmaradt, mert a nép sok elnyomása között felismerte ősi jelentését, benne népi érzéseinek, vágyainak szabad kifejezési eszközét látta, ez elevenítette fel azt a mélyen konzerválódott közösségi érzést, melyet még a keleti puszták élménye alakított ki a magyar nép lelkében. <O</O
. Németh Gyula történész szerint "a magyar őstörténet számára a tulipán díszítő elemből és a vadtulipán növényföldrajzából levonható irány ugyanúgy Belső-Ázsia és Közép-Ázsia felé mutat, mint az embertan, a népköltészet, a népdal és minden történeti forrás maga is<O</O
<O</O

Kellemes Húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek a fórumon! Végvári József dr. - Hit és anyanyelv Gondol-e arra a hívő katolikus - ha magyarnak született - hogy vallásának alapvető tételei, szertartásai anyanyelvében is kifejeződnek, mintegy leképeződnek benne? Nem arról van szó, hogy ezek a hittételek magyar fordításban is megtalálhatók, nyomtatott szövegek alakjában hozzáférhetők, hanem arról, hogy maga a nyelvszerkezet, a szavak közötti, nem is olyan rejtett összefüggések, tehát nyelvünk fölépítése és működésrendje képes ezeket képletezni, közvetlen módon megidézni. Ezt mint föltételezést vetjük föl, és az alábbiakban megkíséreljük a bizonyítást - vagy inkább szemléltetést - három szavunk segítségével.

1. TeST. Szótáraink szerint rokonság nélküli, ismeretlen eredetű szó. Tényleg így van-e? Talán magam is elhittem volna, ha föl nem figyelek arra, mennyire hasonlít TéSZTa szavunkra (melyet szótáraink könnyedén "szláv eredetűnek" tartanak). Első látásra nem világos az összefüggés a két szó között, de talán nem is látás révén kell azt fölfognunk, hanem valamely más érzékszervünk segítségével. Ezt az érzékszervünket pedig rendszeresen "működtetjük" nem hétköznapi módon, hetente egyszer még akkor is, ha csak vasárnapi keresztények vagyunk. Szentáldozáskor történik ez, amikor a pap nyelvünkre helyezi az oSTYát (a pap ki-oSZT-ja, s ezáltal Isten fia mintegy szét-oSZTJa magát közöttünk), s azt mondja: "Krisztus TeSTe". De miből van az ostya (latin, de a latinban tisztázatlan eredetű szó)? "Vékonyra sütött, kovásztalan TéSZTaféle", mondja szótárunk. És minthogy az átlényegülés előzőleg megtörtént, áldozáskor az ostya tésztájában a szó szoros értelmében meg-íZ-leljük az Istenfiú testét, ízlelés révén tapasztalva meg Istent. Hiszen rögtön utána énekeljük is: "Ízleljétek és lássátok, mily jóságos (vagy: hogy milyen édes) az Úr" (Zsolt. 34.9, ill. Éneklő Egyház 598.) Első áldozók fölkészítésekor hangzik el az intelem: "Nem rágni kell az ostyát, hanem ízlelgetni!" Ezeknek a szavaknak hasonló a hangalakjuk, a T vagy TY és az S vagy SZ mássalhangzók ismétlődnek bennük, és ez szerintem egyáltalán nem véletlen. Ezt az összefüggést a szertartás során nem gondoljuk így át, ugyanis ekkor valóban az ízlelés a legfontosabb, nem a gondolkodás. És ez nem a köznapi értelemben vett ízlelés, hiszen ha megfontoljuk, magának az ostyának nincs is íze (liszt, víz és talán egy kevés só keveréke), mégis "íze" által tapasztaljuk meg Isten jóságát. Tápértéke ugyancsak elhanyagolható a szó "táplálkozás-élettani" értelmében, mégis a szertartás során, mint "lakomát" emlegetjük. TeST-vér szavunk is ebből a szempontból válik teljesen értelmezhetővé: testvérévé válunk annak, akivel együtt részesültünk az Isten fiának testéből és véréből, és így természetesen magának Jézusnak is. Egyébként íZ(lel) és éSZ(lel) sem véletlenül hasonlítanak: latinban sapio = ízlelni, megérteni (ebből a homo sapiens); gusto = megízlelni, megismerni; de ezek már a latinban sem köthetők a corpus (test) szóhoz.

Ezek után bizonyára nem fogunk csodálkozni, ha TiSZTa szavunkat is ide szeretném vonni (szótárainkban megint csak könnyedén "szláv eredetűnek" minősül), méghozzá két okból. Áldozás előtt ugyanis gyónni kell, azaz bűneinktől meg-tiszt-ulni megvallás és feloldozás által, az áldozás révén pedig Krisztus testének ízlelésével további tisztulásban van részünk. Látszólag nagy ugrás, hogy hasonló hangalakú angol szavakat is meg tudunk ezen az alapon magyarázni. Mindenek előtt a test szót, melyről talán csak most vesszük észre, hogy angolul is kiolvasható, sőt mint angol kölcsönszó viszonylag nem régen került be nyelvünkbe, és általában teszt a kiejtése (meg az írásmódja), jelentése pedig: vizsgálat, vizsga, próba, ellenőrzés? A mai jelentés alapján látszólag nincs összefüggés; csakhogy az angol szó eredete a latin testű, melynek jelentése: agyagedény, égetett cserép? Hogyan is alkotta meg testünket a Teremtő? Nemcsak a Szentírás, hanem más hitregék szerint is agyagból, a föld porából (a mai angol jelentés úgy alakult ki, hogy a középkorban így nevezték a próbatégelyt, azaz a nemesfémek próbájára vagy olvasztására szolgáló edényt). Az agyagot és a tésztát még gyúrhatóságuk is összeköti, de az is, hogy mindkettő végleges alakját és állagát (de "ízét" is!) tűz, égetés által nyeri el. Hasonlóan magyarázható angol szavak még: ToaST (pirítós), TaSTe (íz, ízlelés), DuST (por). Ezeket az angol szavakat - saját szótáraik - különféle forrásokból eredeztetik, köztük összefüggést nem látnak, valószínűleg azért, mert maga a test - így pl. "Krisztus teste" értelemben - angolul (body), amely hangalaki szempontból már egyáltalán nem vonható ide, tehát náluk hangtanilag nem érzékelhető egységes rendszer, így az szétesik, mert nincs központi vagy összekötő eleme. Viszont az Európai Unióban biztosan helye van olyan nyelvnek, melynek szavai hasonló szerves rendszerekké épülnek, s amelyben a TeSTi-ség a TiSZTa-sággal függ össze.

2. LaK. Szép példája a nyelvünkben gyakori egyalakú szavaknak (szakszóval: homonímáknak). Két, látszólag különálló jelentése van: 1. valamely helyiség(ek)et otthonának tekint, lakik valahol, s ebből képződik lakás főnevünk; 2. Annyit eszik, amennyivel étvágya kielégül. A kettő kapcsolatára vagy nem kapunk magyarázatot, vagy legföljebb valami olyasfélét, hogy általában otthon szoktunk jóllakni. Márpedig kell lennie mélyebb összefüggésnek, hiszen ha hasonló hangalakú szavak között megtaláltuk, mennyivel inkább kell ilyennek lennie a hangtanilag teljesen azonos szavak között, legalábbis egy olyan szerves jelrendszerben, mint a magyar, amellyel világunk magyar-ázható. Talán azon sem fogunk meglepődni, hogy a magyar-ázat, a lényegi összefüggés ugyanabban a szertartásban található meg, amelyről föntebb beszéltünk. Mit mondunk ugyanis a szent áldozás előtt? "Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj?" Vagyis meghívom Jézust, hogy költözzön - hova is? Belém, hiszen én vagyok a hajlék (a Müncheni Kódexben hajlak), az én testem, ahová őt meghívom. A szent áldozás egyik fő mozzanata, hogy meghívom Jézust, lakozzon bennem. Ő elfogadja a meghívást; az elutasításnak még a lehetősége sem merül föl, hiszen ha kitárjuk az ajtót, oda az Úr föltétlenül betér, ez mindenféle hit alapköve. Nem térhet ki előle, de nem is akar, hiszen már az ajtónyitás is az ő kegyelmének köszönhető. Mit jelent az, hogy elfogadta meghívásomat? Azt, hogy ő, mintegy viszonozva a meghívást, meghív részvételre lakomáján, ahol sajátmagát, saját testét ostyaként, kenyér-tészta-ként szét-osztja közöttünk. Itt tehát két képzet elválaszthatatlanul összeolvad: az egyik az, hogy Jézus az én testembe költözik, hajlékomba lép, hogy együtt lakjon, eggyé váljon velem, a másik az, hogy én táplálékként részesülök az ő testéből, vagyis jól-lakom vele. De most vajon melyik jelentésben használtuk lak szavunkat? Mindkettőben egyszerre: a különállónak tételezett, szótárban mesterségesen szétválasztott jelentések egymásra, egymásba csúsztak. Ez az egyalakú szavak csodája a magyar nyelvben. Nyilvánvaló, hogy egy darab ostyával hétköznapi értelemben véve nem lakhatom jól, de hát itt hittel való töltekezésről van szó, az ostya vételével mintegy betelünk Jézussal. Az angol példák itt cserbenhagynak bennünket, ezt - a jelentések ilyen egymásba csúszását, fedésbe kerülését - már csak magyarul lehet kifejezni, lényegileg magyar-ázni. Keresztény hitünk egyik kulcskérdéséről van szó: Jézus úgy lakik bennem, hogy én egyúttal jól is lakom vele. Ez a megvilágosító többértelműség esete mai világunkban, amelyben igen sokan törekednek az állandó, már-már rögeszmés egyértelműsítésre, holott a világ nem úgy működik. Legvégül tegyünk egy K betűt vizsgált szavunk végére: kapjuk a LaKK-ot, melynek eredetileg élőfa a forrása (skarláttölgyből nyerték), szerepe pedig az, hogy megfényesítse a tárgyakat (Andics Árpád barátom szép gondolata). Jézusnak - a "világ világának" - talán nem az a szerepe, hogy fénybe öltöztesse a világot?

3. ÍZ. E szavunknak nem is kettő, hanem legalább öt különbözőnek tételezett jelentése van, melyek természetesen szép szerves rendbe állíthatók, csak egy kicsit utána kell gondolni. Kiinduló pontunk a test szavunkkal kapcsolatos fenti gondolatsor lesz; most tovább fogunk menni az áldozás tárgykörénél, de nem szakadunk el Jézustól. Láttuk, hogy szentáldozás során magának Istennek a létét tapasztaljuk meg ízleléssel, ezen túl pedig jóságát is. Kissé összetett gondolatmenet következik, melynek első fokán látszólag ide nem tartozó szólásokra fogunk rácsodálkozni: Ennivaló gyermek! és Meg kell zabálni ezt a gyereket! Ha ezeket szó szerint lefordítjuk valamely nyugati nyelvre, számítanunk kell az elszörnyedésre. Ha úgy tudták rólunk, hogy barbár őseink nyereg alatt puhított húson éltek, akkor ezeket a fordulatokat valamiféle emberevő hagyomány továbbélésének fogják tartani, és talán még euró-csatlakozásunk is veszélybe kerülhet. Holott ezt ugyanúgy nem lehet szó szerint, hétköznapi értelemben venni, mint azt, hogy eszünk Jézus testéből (de jelképesen sem, hiszen ez sokkal több, mint egyszerű szimbólum). Ugyanis éppen ő az "ennivaló gyermek", amint ez minden szentáldozás alkalmával kiderül. Minden gyermekben ő születik újjá a Földön, minden gyermekkel az istenség költözik közénk. A magyar nyelvben ezért volt egykor áldott állapot az, ami ma sokaknak teher, és Isten áldása a gyermek, ami ma népszaporulat, s amivel folyton bajok vannak (és lesznek is, amíg szaporulatként fogjuk kezelni). Az ennivaló gyermek kiszólással talán éppen az istenség eredeti csodás ízére szeretnénk ráismerni, a gyermekben - tehát egykor bennünk is - jelenlévő Istent, mint ízt azonosítani.

Mindennek van történelmi távlata is, első nyelvemlékünk pontosan megfogalmazza: "És a gyümölcsnek oly keserű vala vize, hogy torkát megszakasztja vala." Tehát ember és Isten viszonya egy íz miatt romlott meg (erről ilyen megfogalmazásban az Ószövetség nem szól). Ha ez a viszony meg-KeSeR-edett, ki fogja tudni helyreállítani? Az, aki képes bennünket az eredendő bűntől megváltani -TeSTi halálával bennünket meg-TiSZT-ítani - de akkor neki már a nevében is benne kell lennie az erre való utalásnak. Ez meg is történik. Harangozó Imre barátom által gyűjtött régies moldvai-csángó népi imákban Jézus nevének rendre olyan változataival találkozunk, mint Ízus (= ízes) és Jédus (= édes). Ezt teljességében megint csak magyarul tudjuk értelmezni, mint ahogy az Édes Istenem! is jellegzetes magyar fohász. (Közvetve angolban is megvan a párhuzam: SaViour (Megváltó), SaVour (íz, zamat); alig van eltérés a két szó között, bár különböző latin gyökökből eredeztetik őket. Oroszban pedig "Megváltó" végső soron egy - legeltet, táplál - jelentésű igéből származik.) Ebben az értelmezésben tehát Jézus (Ízes vagy Édes) azért születik meg újra minden Karácsonykor, hogy orvosolja, megédesítse világegyetemlegesen meg-KeSeR-edett szánk ízét, az egész emberiség rossz szájízét. Ezért is kell rendszeresen szentáldozáson részt venni, éjféli misére menni, karácsonyfa alatt Mennyből az angyal-t vagy Csordapásztorok-at énekelni, újra meg újra átélni az istenség csodás ízeit, az otthon, a Karácsony háZi-haZai ízeit (lásd föntebb LaK-ás magyarázatát). Ez az íz hétről-hétre helyreállhat bennünk, testünk templomában, minden hajlékban-házban, az ennivaló gyermekhétről-hétre, évről évre bennünk is újjászülethet.

Ne feledkezzünk meg íZ szavunk többi jelentéséről sem. Jelenti az emberi test részét (pl. "minden ízében reszket" stb.). Ez is áll a megszületett gyermekre, aki hús a húsunkból, vér a vérünkből. Jelent nemzedéket is (pl. a "hetedíziglen" kifejezésben), és a kisgyermek valóban a következő nemzedék a láncban. Petőfi (és más nagy költőink) számára ezek az összefüggések teljesen nyilvánvalóak voltak, mi másról tanúskodnának a János vitéz következő sorai: "száraz ebédünket / Ízről porrá morzsolt testeddel sózzuk meg." Rossz értelemben "nyelvünkre venni valakit" annyi mint ízekre szedni, lecsepülni (a latin taxo - a fent idézett angol taste forrása - jelentései: tapogat, megszól, értékel valamennyire). Sajnálatos, hogy nyugati mintákat követő nyelvtudományunk olyan útra tért, amelyről széttekintve ezek az összefüggések nem láthatók, ahonnan nézve még létüket is le lehet tagadni. - Idetartozónak érzem továbbá izzik, izzad igéink íZ tövét is, mely ponton újabb érdekes angol párhuzamot találunk: SWeaT (izzad), SWeeT (édes), nagyon kicsi különbséggel a két szó között. Ha észrevennénk és méltányolni tudnánk az efféle nyelvi összefüggéseket, talán elviselhetőbbnek tartanánk mások - és sajátmagunk - izzadságszagát, nem dőlnénk be oly könnyen a kizárólag saját hasznukkal törődő kozmetikai cégek ostoba, hazug és erőszakos hirdetéseinek (bár meglehet, hogy saját hasznuk mellett még abban érdekeltek, hogy Isten ízeit kiiktassák életünkből, mű-ízekkel helyettesítsék, világunkat meddővé, szervetlenné tegyék). De túlzásba se vigyük az ízeket és élvezetüket, még a jó ízekét sem. Ha ezt tesszük, íZ eszi majd a szánkat (ez a következő jelentés), vagyis kicsattan; tepertőnek vagy sömörnek is hívták, ma leginkább herpesznek. Ez tényleg idegen szó, az ógörögben kígyókra vonatkozott (herpein (kúszni), herpetológia = hüllőkkel foglalkozó ága az állattannak), talán éppen a Bűnbeesés kígyójára, aki almával csábít a rosszra. Erről népdal is szól: Édes alma csutkája, / Sebes a babám szája. / Meg kell annak gyógyulni, / Ha meg akar csókolni. Népdalaink tudnak tehát az ízek elromlásáról és helyreállításuk szükségességéről, lehetőségéről. A csókban - az igaziban, mely kiemel a térből és időből - szintén ízt adunk egymásnak önmagunkból. Édes Jézus, a mi szerelmes Úr Istenünk bizony elfordul tőlünk, ha herpeszes a szánk, mert a kígyó jut róla eszébe. De akkor is kiköp a szájából, ha langyosak ("sem hév, sem hideg") vagyunk. Vigyázzunk az eredeti ízekre, őrizzük jobban őket, a sajátunkat is, meg Isten ízét is a szánkban. Az Európai Unióban hitünk szerint nem agyonglobalizált és agyonfertőtlenített világpolgárokra lesz szükség, hanem arra, hogy minden nép saját eredeti ízeit vigye be oda - ha van neki, ha meg tudta őrizni.

Általános vélekedés, hogy a hit valamiféle nyelvek fölötti dolog, hiszen a legkülönbözőbb nyelveken beszélők is képesek azonos mélységig átélni az Istenben való hitet. Ez utóbbit nem vonjuk kétségbe, de szeretnénk fölidézni János evangéliumának első sorát: "Kezdetben vala az Ige." Ha pedig a teremtett világ, a valóság igei természetű, mégsem közömbös, lehetővé teszi-e az anyanyelv ennek az igei természetnek közvetlen megélését vagy nem. Nos, a magyar lehetővé teszi, és eszerint kellene megbecsülnünk. Látnivaló, hogy a fentebb vázolt nyelvi összefüggések nem jelentéktelen, huszadrangú ügyek, hanem hitünk alapkérdéseit, Istennel való azonosulásunk lehetőségeit érintik. Nem tanultuk, hogy ilyen összefüggéseket keressünk a nyelvben, talán azért nem, mert akiktől tanultunk, és akik azóta is, ma is megszabják tanulnivalóinkat, azoknak a nyelvében nincsenek ilyenek, illetve csak töredékesen vannak meg. Ha megvolnának, nem hallgatnák el, hanem büszkén hirdetnék. Fölmerülhet az a kérdés is, milyen régiek ezek az összefüggések nyelvünkben és hogyan függhetnek össze kereszténységre való áttérésünk hivatalosan hirdetett időpontjával? Vakmerő dolog lenne évszámot mondani, de bizonyos, hogy nagyon régiek ezek a szavak és rendszerük. Két föltevést kockáztatok meg. 1. A Szent István-i térítés előtt nem voltak meg, ez esetben rendkívül gyorsan és hatékonyan képletezte nyelvünk a kereszténnyé vált valóságot. 2. Nagyon régen megvoltak, jóval a kereszténység hivatalos fölvétele előtt, talán már az idők - és nyelvek - kezdetén. Ez esetben nyelvünk mintegy "megelőlegezte" a történelmi Krisztus megjelenését. Mint ahogy a krisztusság kezdettől fogva jelen van a világban ("az Atyától született az idő kezdete előtt"), az Ige megtestesülése, a szó íze kezdettől fogva adott mint lehetőség, miért lenne képtelenség, hogy a nyelv is tartalmazza ezt lehetőségként? Természetesen más nyelvekben is meglehetnek - ha töredékesen is - ezen összefüggések, és az e nyelveken beszélők föladata azokat kifejteni és a nyilvánosság elé tárni.

English Summary: FAITH AND MOTHER TONGUE

The assumption is made that there is an organic and substantial interrelationship between religion and Hungarian words so that Christian faith and language tend to mutually interpret each other. Phonetically similar or identical words (alleged homonyms) can be shown to form an organic, highly motivated system of interrelationships in which the apparently diverse senses fully overlap or flow into each other, in the single rite of Holy Communion. Three words are chosen for illustrating a kind of natural reasoning: analogic or vertical thinking. 1) TeST 'body'. Being phonetically very similar (regarding the consonant skeletons only, which carry most of the word's information content) to TéSZTa 'dough', the essence of their relationship is revealed not to the eyes but to the sense of TaSTe (íZ in Hungarian) in an act of extra-ordinary significance: in taking the Holy Communion (the consecrated wafer) or the Lord's Supper — i.e. the body of Christ (all this has nothing to do with etymology proper). Other closely related words are English DuST, ToaST and TeST (originally 'earthen vessel'), Hungarian TiSZTa 'clean, pure', oSZT 'distribute', eSTe 'evening', literally 'fall (of day)', TeSTvér 'brother or sister' (literally 'body-blood'). 2) LaK is one of a peculiar class of homonyms in Hungarian, LaK1 being a verb — usually in the form jól-LaK-ik — with the sense 'to eat one's fill', and LaK2 a noun meaning 'dwelling, abode, home'. The apparently diverging senses flow into each other, acting simultaneously, in the same ritual of taking the Holy Communion, when we offer ourselves as abode for Christ, and by taking the consecrated host we actually take our fill of Christ. 3) ÍZ, which means 'taste, a joint, generation, scab, sweat'. There is an even more powerful analogy between tasting and Jesus, shown by: i) phonetic versions of Jesus's name in archaic prayers: Ízus, which is very close to ízes 'savoury', and Jédus, being almost identical to édes 'sweet'. ii) The curious endearing phrase used for sweet babies: Milyen ennivaló gyermek! 'a child (sweet enough or) fit to be eaten' is not a survival of cannibalistic habits but a semiconscious identification of Jesus with every baby, a recognition of the taste of the divine in the child (as well as in our younger selves). iii) The newborn JeS-us is laid in a JáSZ-ol 'manger', from which cattle eat (cf. PaSToR and PaSTuRe). At the Last Supper he actually distributes his own body to his disciples, which act has been repeated ever since at the Eucharist. iv) The intimate relationship between man and God was broken on account of (or spoilt by) a bitter taste (the apple offered by the snake in the scene of the Fall), and this embitterment can only be restored by the sweetness of the Redeemer, whose very name (in Hungarian) evokes the original taste. v) The analogy exists in English too by the similarity of the words SaVouR and SaViouR (a rare example of organic linguistic development in English, derived as they are from the differing Latin stems sapiō and salvo).

Debrecen, 2002. december 24-26.
Dr Végvári József
nyelvtanár Újjászületésünk lehetősége a hit és a magyar nyelvben való hit,ezen keresztül nagyon érdekes a történelem is.További szép napot mindenkinek!Estfen

Azt hiszem be kell irnom ide 1 üzenetet cimmel, hogy a keresőbe majdan be tudjam irni, ugyanis másképp nem tudok itt lapozni, csak az első és utolsó oldalt láthatom.
Csak nem tudom mi a garancia arra, hogy az üzenet itt is marad, mert mostanában a kitörlősdi módi járja itt, utolsó üzeneteim sorban törölve lettek.

hajlando írta:

Azt hiszem be kell irnom ide 1 üzenetet cimmel, hogy a keresőbe majdan be tudjam irni, ugyanis másképp nem tudok itt lapozni, csak az első és utolsó oldalt láthatom.
Csak nem tudom mi a garancia arra, hogy az üzenet itt is marad, mert mostanában a kitörlősdi módi járja itt, utolsó üzeneteim sorban törölve lettek.

Kattints a kibontásához...

Kerlek fejezd be !!!!!!!!!!!!!!!!
Maradjal a topic temajanal es nem lesz semmi problemad.
Ha sehogy nem tudod itt jol erezni magad mint irtam priviben semmi sem kotelezo .
A torles jogos mert nem megy a fejedbe hogy nem politizalunk termeszetesnek veheted hogy egyszer ketszer kitorlom mint Gyrucsany feltett fotojat de kezdem unni hogy babysitter kell meled es elered torlom a Te regisztraciod is.HA azt akarod elerni hogy lezarjam a topicot csak szoljal de ki is torolhetem kivansagodra.

Húsvét


A locsolás az emberiséggel csaknem egyidős termékenységkultusszal van kapcsolatban, ugyanakkor a vízzel való meghintés utal a keresztség jelére és tartalmára. Az szokás arra a legendára is visszavezethető, amely szerint locsolással akarták elhallgattatni a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat, illetve vízzel öntötték le a Jézus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vivő asszonyokat.
A szokásról már XVII. századi írásos emlékek is fennmaradtak

A locsolkodás magyar húsvéti hagyomány. E szokás szerint húsvét hétfőn hajnaltól a fiúk vízzel, vagy illatos kölnivel locsolják meg az ismerős lányokat.

Vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték, ugyanis még ötven évvel ezelőtt is elterjedt formájában vödörnyi vízzel locsoltak, vagy az itatóvályúba dobták a lányokat, akik a nemes alkalomra a legszebb ruhájukban pompáztak. A városokban, illetve napjainkban a finomabb formája az elterjedt, amikor illatos parfümféleséggel, locsolóvers elmondásával kell kiérdemelni a jutalmul kapott tojást.

.A locsolkodásért cserébe hímes, de legalábbis festett tojás jár a fiúknak. Sok változata és technikája létezik mind a tojáshímzésnek mind a festésnek. Egy legenda szerint mikor Krisztus a keresztfán függött, előtte egy asszony egy nagy kosár tojással állt meg imádkozni, és Krisztus vére rácseppent a tojásokra. Ezért szokás a húsvéti tojást pirosra festeni. A vallásos magyarázaton túl a piros szín nemcsak a vért, az életet, hanem a szerelmet is jelképezi, és ezért a piros tojás szerelmi ajándék, szerelmi szimbólum is lehet húsvétkor.

A locsolkodással egyenértékű szokás volt a vesszőzés. Sibának nevezték az általában fűzfavesszőből font vékony korbácsot, amellyel a legények megcsapkodták a lányokat. A vesszőre ezután a lányok szalagot kötöttek és a fiúkat borral vendégelték meg.


Húsvéthétfő hajnalán a legények a kiszemelt lány kerítéséhez egy fiatal fát erősítettek, majd másnap bebocsátást kérve alaposan megöntözték a leányzót.


Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét."
/Juhász Gyula/

gabi bácsi írta:

Estefen!
írásaid alapján,szerintem ezt a topikot esetleg vihetnéd tovább,Piroskával.szegény Ivan,egy orweli világkép áldozata lett. és szerintem kár lenne veszni hagyni ezt a topikot.én mint amatőr erre alkalmatlan vagyok.
szép napot mindenkinek!

Kattints a kibontásához...

Tisztelt Mindenki, akik ezen a topicon irogattok:

Eddig en is nagy erdeklodessel olvastam Ivan beirasait es valami olyasmi alakult ki, hogy milyen jo lenne, ha az Arvisurak dolgai mind igazak/bizonyithatoak lennenek.
Aztan elmentem az http://arvisura.freeweb.hu/konyv.htm ahol sikerult felszedni nehany alap informaciot es nehany kerdes mindjart felmerult:

Nem tul meredek az, hogy az ostortenelemben minden jelentosebb hely, ember (meg Jezus is...), nep, tortenes, eszme, mind hun/magyar gyokerekkel rendelkezik... ?

Vagy az, hogy Paal Zoltan eseteben hogy tudta az 2x800 oldalnyi infot a manshi fosaman-unoka nehany het alatt atadni, (mikozben azert csatarozni is kellett, hiszen haboru volt...)

Nem akarok okoskodni v. ketelkedni, szep lenne, ha mindez igaz lenne,
de tenyleg, ti hitelesnek tartjatok?

Hogy lehet Calgarybol beszerezni a Paal Z. konyveket? (fizetes hitelkartyaval, kuldes CGY-ba)

Neduddghii írta:

Tisztelt Mindenki, akik ezen a topicon irogattok:

Eddig en is nagy erdeklodessel olvastam Ivan beirasait es valami olyasmi alakult ki, hogy milyen jo lenne, ha az Arvisurak dolgai mind igazak/bizonyithatoak lennenek.
Aztan elmentem az http://arvisura.freeweb.hu/konyv.htm ahol sikerult felszedni nehany alap informaciot es nehany kerdes mindjart felmerult:

Nem tul meredek az, hogy az ostortenelemben minden jelentosebb hely, ember (meg Jezus is...), nep, tortenes, eszme, mind hun/magyar gyokerekkel rendelkezik... ?

Vagy az, hogy Paal Zoltan eseteben hogy tudta az 2x800 oldalnyi infot a manshi fosaman-unoka nehany het alatt atadni, (mikozben azert csatarozni is kellett, hiszen haboru volt...)

Nem akarok okoskodni v. ketelkedni, szep lenne, ha mindez igaz lenne,
de tenyleg, ti hitelesnek tartjatok?

Hogy lehet Calgarybol beszerezni a Paal Z. konyveket? (fizetes hitelkartyaval, kuldes CGY-ba)

Kattints a kibontásához...

Azt hiszem az elektronikus változatát az Arvisurának feltette valaki az Elektronikus könyvek topikba. De ha nem találod, megpróbálom feltölteni neked ha kéred.

http://arvisura.lap.hu/
Itt is sok információt lehet találni!

Való igaz erre a legjobban és a legtömörebben Iván tudná a választ megadni, de mivel már nincs az Ő beirásait érdemes elolvasni. Itt néhány kérdésre a jó választ is meglehet találni.
Az Arvisurákat nem akkor kezdte el irni, hanem jóval később és több évig irta, valójában haláláig.


Ivántól:
A Paál Zoltán féle arvisura időben "csak" tizenvalahányezer évet megy vissza (pl kb 15,5 ezer évvel ezelőtt "lopta el a tüzet" Miskolc) ennél régebbi dolgokról annyi az említés, hogy a legrégebbi feljegyzések 48 ezer évesek, Ebben persze hinni kellene...túl távolinak tűnik, miután ez bizony a kőkorban volt, még nem is a "csiszoltban". Ezek holléte ismeretlen.Először is abban is hinni kell, hogy Paál Z. részben megkapta az arvisurákat (Szalavári Tura manysi ifj. emberől) , részben viszont valamiféle telepatikus úton jutott hozzájuk. Paál Z. (kb 20 éve halott) ózdi munkás volt. Hihetetlen ugye? Továbbá tudatosan kiválasztották (1944-ben) és így lett beavatott. Sztálint érdekelte a gondolatátvitel, így jut ide Szalaváré Tura, akinek sámán volt a nagyapja Tyumeny környékén. Újra írom: tudatos választás volt Paál Z. személye, a háborús időkben.
Említeném, ez a ma kapható (Püski) Arvisura (eredtit aranylapokra írták a rovósámánok) csak a magyarokkal foglalkozik, illetve annyira közöl egyéb ismeretet , amennyire az az őstörténetünkhöz elengedhetetlen, kivéve, hogy az etruszkokat tekintve (avarok ezek!) igen részletes. Mária Terézia kora kb a történet vége.
Értő elovasására viszonylag kevesen szoktak vállalkozni, nagy feladat ez. Én először kb 1/2 év alatt olvastam el, részben a nyelvezete, részben a gyakori térképhasználat, lexikonhasználat és a nagyszámú adat miatt. Olvasása nem gyorsítható napi 10-15 oldalon túl. Persze hatalmas meglepetések értek. Legalább száz.
Tudom nem elég részletes amit a könyvről -bevezetőként- írtam, de aki akarja elolvashatja..
Első megdöbbenés mindjárt a nagy sziget Ataisz) létezésének elfogadása...lehet. Az Ataiszé, amely vulkanikus földrész(2000x3000 km körüli) a Csendes óceánban volt. Csak a Hawaii maradt belőle, északon. Ez a jégkori túlélésünk alfája.

Neduddghii írta:

Tisztelt Mindenki, akik ezen a topicon irogattok:

Eddig en is nagy erdeklodessel olvastam Ivan beirasait es valami olyasmi alakult ki, hogy milyen jo lenne, ha az Arvisurak dolgai mind igazak/bizonyithatoak lennenek.
Aztan elmentem az http://arvisura.freeweb.hu/konyv.htm ahol sikerult felszedni nehany alap informaciot es nehany kerdes mindjart felmerult:

Nem tul meredek az, hogy az ostortenelemben minden jelentosebb hely, ember (meg Jezus is...), nep, tortenes, eszme, mind hun/magyar gyokerekkel rendelkezik... ?

Vagy az, hogy Paal Zoltan eseteben hogy tudta az 2x800 oldalnyi infot a manshi fosaman-unoka nehany het alatt atadni, (mikozben azert csatarozni is kellett, hiszen haboru volt...)

Nem akarok okoskodni v. ketelkedni, szep lenne, ha mindez igaz lenne,
de tenyleg, ti hitelesnek tartjatok?

Hogy lehet Calgarybol beszerezni a Paal Z. konyveket? (fizetes hitelkartyaval, kuldes CGY-ba)

Kattints a kibontásához...

Azt én is nagyon furcsállom, hogy hogyan töltöttek bele Paál Zoltán fejébe ennyi infót (rengeteg név, hely, aprólékos történet) mert nekem és még többünknek - még Ivánnak is - több hónap sem volt elég, hogy egyáltalán a könyvön átrágjuk magunkat!

Iván viszont mindig azt mondta, hogy ő utánanézett más forrásokban és egy olyan történetet sem talált amit cáfolni lehet.

Amióta a különböző népek őstörténeteit olvasgatom, be kell látnom, hogy nagyon egyhúron pendülnek az Arvisura történeteivel.

Azt, hogy ezek szerint mi - mármint a magyarok - őse volt az első civilizált nép a Földön úgy tudom csak felfogni és elfogadni, ha meggondolom, hogy többezer, esetleg több tízezer évvel ezelőtt hány ember élhetett a földön!
Valószínűleg nem csak a mi őseink ők, de talán valamilyen eddig fel nem derített okból mi őriztük meg legtovább a nyelvet és használtuk legtovább például a rovásírást.

Tudod-e például, hogy a japánok szerint mi rokon-népek vagyunk?

Kedves Neduddghii! Arvisúra a CH -án letölthető:Elektronikus írások , 172 oldal , lacas65, #1714 hozzászólás!

Tudtommal a japánok is a szó végén ragoznak, mint mi....a húsvét elmúlik lassan,és nem történt csoda!de nehéz is lehet leírni :bocsánat tévedtem,vagy esetleg túl szigorú voltam.egy csomó üzenet eltörlődött,mint a rovásírásos emlékeink....pedig a szivem mélyén még bíztam is egy kicsit.a sorsunk meg van írva,kinek így ,kinek úgy...hallott valaki a rockefeller alapítvány génkutatási eredményeiről? a multkor olvastam valami érdekeset,és nem tudom ,hogy csak én találtam-e a Wikipédián,vagy már más is...

estefen!
a tuvai halomsír kincseiről legendákat lehet olvasni.én próbáltam keresgélni,de úgy egészben összehasonlító jelleggel sehol sem találtam.

http://dobogommt.hu/dobogo/letoltes.php?dlid=alldownloadshun20050000000022
Ezen meglehet hallgatni egy előadást a tuvai leletekről.

kedves estefen!
telitalálat! azt hittem káprázik a szemem!
kicsiny világ,érdekes összefüggések.

Amikor én kisiskolás voltam még létezett olyan óra, ami a kézügyesség fejlesztésére szolgált. Ezeken az órákon gyakran készítettünk olyan pálcákat, amelyek kísértetiesen hasonlítottak ezekhez a rováspálcákhoz.

Persze mi csak találomra véstük bele ezeket az alakzatokat és nekünk azt mondták, hogy ezek arra valók, hogy a virágokat megtámasszák a virágcserépben.:-D

Ti nem készítettetek ilyesmit?

Ami pedig a japánokat illeti! Angolszász nyelvterületről származó ember mondja meg nekünk lelkesen, hogy a mi nyelvünk segítségével könnyedén lefordíthatók a sumer írások, olasz mondja meg azt, hogy az etruszkok és a magyarok között ősi kapocs van és még folytathatnám. Talán majd ha már kihal a jelenlegi akadémiai tudós társaság... bár ahogy egymást ajánlgatják tagnak, azt hiszem erre nem kerül sor még néhány generáció alatt.

siriusB írta:

Amikor én kisiskolás voltam még létezett olyan óra, ami a kézügyesség fejlesztésére szolgált. Ezeken az órákon gyakran készítettünk olyan pálcákat, amelyek kísértetiesen hasonlítottak ezekhez a rováspálcákhoz.

Persze mi csak találomra véstük bele ezeket az alakzatokat és nekünk azt mondták, hogy ezek arra valók, hogy a virágokat megtámasszák a virágcserépben.:-D

Ti nem készítettetek ilyesmit?

Ami pedig a japánokat illeti! Angolszász nyelvterületről származó ember mondja meg nekünk lelkesen, hogy a mi nyelvünk segítségével könnyedén lefordíthatók a sumer írások, olasz mondja meg azt, hogy az etruszkok és a magyarok között ősi kapocs van és még folytathatnám. Talán majd ha már kihal a jelenlegi akadémiai tudós társaság... bár ahogy egymást ajánlgatják tagnak, azt hiszem erre nem kerül sor még néhány generáció alatt.

Kattints a kibontásához...

De készitettünk mi is! szerintem benne volt az anyagban.